Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-03 / 101. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. május 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Eget verő hazugság Fico a korrupció elleni R obert Fico minapi kijelentése után leszögezhetjük, hogy létezik hazugság, létezik égbekiáltó hazugság és létezik Robert Fico kijelentése arról, hogy ő mindig a korrupció ellen harcolt. A kormányfő a következőket mondta azzal a jogos felvetéssel kapcsolatban, hogyan lehetséges, hogy a rendőrség hosszú évek alatt sem képes bizonyos korrupciós ügyeket kivizsgálni: „Isten malmai, sajnos, lassan őrölnek. Lassan, de biztosan. Nézzék csak meg, pontot teszünk a faliújságtender végére, ami 2006 és 2010 között történt, amikor az első kormányomban problémák voltak az SNS egyes minisztereivel”. Hogy Fico magát is azok közé sorolta, akik a faliújságbotrány kivizsgálásáért harcoltak, nemcsak eget verő hazugság, hanem pökhendi arrogancia. Már 2008-ban ott volt minden inharcos szerepében formáció a botrányról Fico asztalán. Egyértelmű volt, hogy a közbeszerzési eljárást manipulálta az építésügyi tárca annak érdekében, hogy a „megfelelő” pályázó nyerjen. Más nem is tudott róla, ugyanis a pályázati kiírást a minisztérium egyik elzárt folyosójának faliújságjára függesztették ki, négy egész napra. A „versenypályázatot” aztán olyan társaságok nyerték, amelyek szorosan kötődtek az SNS elnökéhez, Ján Slotá- hoz és a Smerhez. Az összefonódás annyira nyilvánvaló volt, hogy csak az nem látta, aki nem akarta. Kevés ilyen ember volt, de Robert Fico közéjük tartozott, ki is adott egy nyilatkozatot, hogy „félrevezető és tendenciózus azt állítani, hogy a konzorciumot alkotó cégek közel állnak a kormánykoalícióhoz”. Fico olyannyira beleártotta magát a faliújságbotrányba, hogy az már- már a bűnpártolással volt határos - ezt az követi el, aki „segíti a bűncselekmény elkövetőjét, hogy az elkerülje a felelősségre vonást”. Ugyanis a végrehajtó hatalom legfőbb képviselőjeként nyilvánvaló tényeket tagadott le, kezdve azzal, hogy egyáltalán sor került-e törvénysértésre a pályáztatás során. Holott a törvény világosan kimondja, hogy a közbeszerzési pályázatot „a nyilvánosság számára elérhető módon kell meghirdetni és közzétenni”. Amikor 2009-ben a Közbeszerzési Hivatal is leszögezte ezt az ügy kapcsán, Fico továbbra is azt állította, hogy a hivatal nem állapított meg semmiféle törvénysértést, csak „a törvény nem megfelelő alkalmazását”. Amikor az ellenzék bírálta, hogy Slotát és az ő embereit védi, Fico kijelentette: , Amit az ellenzék művel, az államellenes, szlovákellenes, népellenes, mert csak egy célja van - mindenáron ártani Szlovákiának, mert azt remélik, hogy ezzel a kormánynak ártanak”. A hab a tortán az volt, amikor megkezdődött a büntetőjogi eljárás, és Fico kormányfőként nyilatkozatot adott ki:, A szlovák kormánynak meggyőződése, hogy az építésügyi és régiófejlesztési miniszter semmiféle törvénysértést nem követett el”. Hogy a faliújságtender résztvevői végül mégis bíróság elé kerültek, abban aztán semmi érdeme nincs Ficó- nak. Miniszterelnökként mindent elkövetett, hogy soha ne legyenek felelősségre vonva. A szerző a Trend hetilap kommentátora Az utca véleménye Marine Le Penről (TASR/AP-feivétei) Ki állíthatja meg Orbánt? GÁLZSOLT A Európai Unió nem, az uniós Bizottság sem, az Európai |TTpr Néppárt meg főleg nem. A harcot otthon kell megvív/ M M ni és a magyar választóknak otthon kell őt félreállítani, JL " “ J úgy, ahogy történt ez Szlovákiában korábban Mečiarral. Bár sok uniós és külföldi intézménynek hivatali kötelességből fel kell lépnie Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányának számos lépése ellen és még több esetben kellene erkölcsi és elvi okokból határozottan elítélni több cselekedetét, a külföld alapvetően mégis híján van az olyan eszközöknek, amelyek megállíthatnák Orbán ámokfutását. Kezdjük az Európai Unióval. Az innen való kizárás és főleg a közös uniós költségvetésből jövő források (amelyek a víz felett tartják a magyar gazdaságot) megvonása megrengethetné Orbán rendszerét, de az EU- nak egyikhez sincs jogi alapja. Az uniós alapszerződés szerint nem lehet egy tagállamot kizárni, sem a forrásokat megvonni a demokrácia feletti aggodalmak miatt. Az EU természetesen büntethet az egyes szakpolitikák terén, például a túlzottdeficit-eljárásban vagy a versenypolitikában, de nem az emberi jogok, a demokratikus elvek vagy ajogállam szabályainak megsértése miatt. Ezek az általános demokratikus értékek az uniós alapszerződés második cikkelyében vannak leírva, megsértésükért elvileg a legsúlyosabb szankció az EU Tanácsában a szavazati jog elvesztése. Azért elvileg, mert a szerződés 7. cikke szerint ahhoz, hogy egyáltalán megállapítsák, hogy „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket”, a Tanácsban négyötödös, vagyis 80%-os többség kell, de ez még nem elég, kell az Európai Parlament egyetértése is. S ez még mindig csak elindít egy procedúrát, amelynek a végén minősített többséggel a Tanácsban megvonhatják a szavazati jogot. De még ha ez meg is történne, abba Magyarország meg a kormánya nem halna bele. Az Európai Bizottság természetesen kezdeményezhet kötelezettség- szegési eljárást, mint ahogy a CEU-ellenes felsőoktatási törvény kapcsán alighanem fog is, de ez egy hosszadalmas procedúra, és ha erre végső pontot téve az Európai Bíróság meg is állapítja az uniós jog megsértését, akkor sem dől össze a világ. Ebben a konkrét esetben például a CEU működése már rég ellehetetlenül, és a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy Orbán (a hívek szemében) vereség nélkül ki tud mászni a dologból. Vagy nem erőlteti tovább az uniós szervek által „elmeszelt” és már feledésbe merült jogszabályt vagy az Országgyűlésben gyorsan elfogadtat egy céljaiban hozzá nagyon hasonlót. Ezen vagy talál fogást a Bizottság - és akkor kezdődhet újra a hosszadalmas procedúra -, vagy nem. Tudja ezt a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt is, ezért a múlt héten minden korábbinál komolyabb nyomás és kritikai össztűz alá helyezte Orbánt a CEU-törvénnyel kapcsolatban:, A Néppárt azt szeretné, hogy a CEU tovább működjön, a határidőket függesszék fel, és induljon a tárgyalás az Egyesült Államokkal az ügyben.” Persze ez édeskevés, a Néppártból már rég ki kellett volna zárni a Fideszt, ha komolyan vennék a demokratikus elveket. De Orbán hatalmát alighanem ez sem tépázná meg komolyabban. Meg valószínűleg az amerikai kormány részéről bevezethető valamilyen (például diplomáciai) szankciók sem - pedig paradox módon ez lehetne a „Nyugat” leghatározottabb válasza. A Trump-kormányzat ugyanis a jelek szerint nem „Soros-egyetemként” tekint a CEU-ra, hanem a kairói, bejrúti, kazahsztáni stb. amerikai egyetemekhez hasonló intézményként, és védelmét precedensértékűnek tartja. De még ezzel együtt is végső soron csak a magyar Alkotmánybíróság mentheti meg a CEU-t, illetve a fideszes parlamenti többség (vagyis Orbán), és őket csak a magyar választók foszthatják meg a hatalomtól. A magyar demokráciát a magyar állampolgároknak kell megvédeni - ez oly jól hangzik, hogy akár egy fideszes szlogen is lehetne. Le Pen közhelyeket lopott Fillontól Marine Le Pen plagizálta május 1-ján elmondott kampány- beszédét: a nemzeti identitásról szóló rószeket szó szerint átvette az első fordulóban alulmaradt Francois Fiiion konzervatív jelölt két hete mondott beszédéből. A két beszédről felvétel is megjelent a konzervatívok Twitter- oldalán. Az összemontírozott videóból kiderül, hogy Le Pen szó szerint azt mondta el például a nemzeti identitásról, amit Fiiion. Azóta további párhuzamos részletek is felkerültek az internetre a két beszédből, amelyek szó szerint megegyeznek. Fiiion imigyen dicsérte Francia- ország földrajzát, „először is a Pire- neusokat, amelyek körbefogják Franciaországot abban a hatalmas együttesben, amely a spanyol és a latin világ. Ott van határ az Alpok felé, Olaszország felé, amely a nővérünk, és azon túl Közép-Európa, a Balkán és Kelet-Európa felé”. Le Pen úgy érzete, ezt a szólamot mindenképp el kell lopnia, emellett a francia nyelvről is ugyanazt mondta, mint Fiiion két hete. „Ha megtanulják a nyelvünket Argentínában vagy Lengyelországban, ha várólisták vannak a sanghaji, tokiói, mexikói Alliance Francaise-ben vagy a rabati és római francia gimnáziumban, ha Párizs a világ első számú célpontja, ez azért van, mert Franciaország nem egyszerűen egy ipari, mezőgazda- sági és katonai nagyhatalom”. Ugyanazokat a szavakat használta a „harmadik francia útról” is, hogy „a kultúra, a kétség, a vita, a kompromisszum, a párbeszéd útja, az egyensúly, az egyének és a népek szabadságának útja”. Apró különbség, hogy Fiiion mindezt a nácizmussal és a sztálinizmussal szembeni francia válaszra alkalmazta, Le Pen pedig „a globalizáció és az isz- lamista ideológiával” szembeni alternatívaként. Ezeken kívül Marine Le Pen átvette még Fiiionnak egyebek mellett Georges Clemenceau-tól és André Malraux-tól vett idézeteit is. A Nemzeti Front vezető politikusai azt mondták, hogy „vállalják a kikacsintást egy Franciaországról szóló beszéd rövid részletét illetően”, hiszen Marine Le Pen azt akarta megmutatni, hogy az összefogás jelöltje, nem pedig egy párté. Hírmagyarázók azonban „lelepleződésnek” nevezték, hogy annak a pártnak a jelöltje, amely a nemzeti identitást tartja a programja legfontosabb elemének, konzervatív riválisának gondolatait plagizálja. (MTI) FIGYELŐ Elsöprő Putyin támogatottsága Az oroszok 64%-a azt szeretné, ha Vlagyimir Putyint jövőre még egy ciklusra elnökké választanák, és csak 22%-uk tartaná üdvösnek a vezetőváltást - derült ki a Levada-központ felméréséből. Az összlakosság körében 48% voksolna Putyinra, ám azon megkérdezettek esetében, akik szavazni szándékoznak, 84%-os a támogatottsága. Alekszej Naval- nij ellenzéki elnökjelölt esetében ez az arány 1, illetve 2%. Ugyanekkora a támogatottsága Szergej Sojgu orosz védelmi miniszternek. Dmitrij Medvegyev kormányfőre szintén 1 % adná a voksát. Vlagyimir Zsirinovszkij, a liberális demokraták vezére az összlakosságnál 3, az aktív szavazóknál pedig 5 % áll, Genna- gyij Zjuganov, a kommunisták vezetője pedig ugyanezekben a kategóriákban 3, illetve 4%-on. Mint a számokból kiderült, az oroszok nem látnak Putyinnal szembeni alternatívát. Áz állami VCIOM közvélemény-kutató intézet március végi adatai szerint az oroszok 70 %-a hajlik rá, hogy részt vegyen az elnökválasztáson, de csak 52,5% biztos benne, hogy ezt meg is teszi. Ily módon, nem tűnik biztosítottnak, hogy a Kreml teljesítse a sajtó által megszellőztetett, úgynevezett 70/70 tervét, vagyis azt, hogy Putyin 70%-os részvételi arány mellett megkapja a szavazatok 70%-át. Az elnökválasztást jövőre tartják Oroszországban, valószínűleg március 18-án, a Krím félsziget elcsatolásának negyedik évfordulóján. (MTI)