Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-11 / 107. szám, csütörtök
www.ujszo.com ■ u;szo(®u;szo.com Vadászat A halfogyasztás világbajnokai A 80-as években a bősi vízerőmű építkezésén dolgoztam markológép-kezelőként, gépem kabinjából gyakran megfigyeltem, hogy a kormorán milyen intelligens madár. Egész nap nem volt belőlük egy se, de amikor a zsilipkamra kezdett megtelni bajókkal, a 100 egyed körüli csapat már türelmetlenül várt a duzzasztó 18 méterrel alacsonyabb kivezetőjénél a korlátokon. A bajók leeresztésénél a zsilipkamra vize hirtelen vesztett a nyomásából, ezáltal a kamrába került halak úszóhólyagja felfúvódott. A kormoránok példás munkamegosztással halászták le a területet. A madarak fele a víz színén úszva a vizet szárnyával verve riasztotta a halakat, a többi madár pedig hasonló felállásban a víz alá nyújtott nyakkal csőrével fogta el a rémült, részben magatehetetlen prédát. Az itt-ott felszínre jövő kormoránok pillanatok alatt igazítottak egyet az elfogott halon, és fejjel lefelé küldték le őket a begyükbe. Utána helycsere, a víz alatt levők jöttek hajtani, és az addigi hajtok mentek a víz alá halászni. Miután jóllaktak, következett a szárítkozás, pihenés, és vonultak a fészkeikhez emészteni, etetni. Mivel a kormoránok a hengeres testű halakat részesítették előnyben, a nyelésnél megfigyelt halak szinte 100%-ban a nemes halak közül kerültek ki. Apróbb halakkal nem bíbelődtek, de a méteres csuka gond nélkül lement a torkukon. Az ilyen életvitelhez energiagazdag étrend szükséges, ezért a kormorán három óra alatt bármekkora lenyelt halat megemészt. (TF) volt a kor- -w moránok f szigete. Ak- -mJ kortájt odajutni, megfigyelést végezni számunkra lehetetlen volt. A 80-as években, amikor - egy kis túlzással már állíthatom - gyakorlott vadász voltam, az őszi kacsázáskor, libázáskor az Öreg-Dunán a ködből kiszűrődve, meg-megjelentek a part felett húzó vadlúdra hasonlító madársziluettek, melyekre, ha néha puskát emeltem, akkor a meghívóim hangosan jelezték, hogy „vigyázz, kormoránok!" SZENT MADÁRBÓL PUSZTÍTÓ Jó pár évnek kellett még eltelnie, mire természetessé vált a még mindig csak 5-6 tagú kormoráncsapatok húzásának a látványa. Akkor már ismertebbek voltak, „szent madárként", a „Duna szimbólumaként" tekintettek rájuk. A 90-es évek elején a Dunaszerdahelyi járás vadászati vezetőit a járás akkori egyik vezető erdésze elvitte egy titkos hajókirrándulásra a Duna mellékágaira, és meglepő őszinteséggel mutatta be az jól megközelíthető kormo- ránkolóniát. A nyár közepén jártunk, a vegetáció mindenhol burjánzott, mindenhol tombolt az élet. A kormo- ránkolónia pokoli látványa sokkoló hatással volt ránk. Verekedő, állandóan ürítő, krákogó madarak, emeletes, összekuszált fészkek a kormoránok erősen savas ürülékétől teljesen halott, kiégett erdőben. És az a bűz! Már akkor és ott meggyőződtünk arról, hogy ahol a kormorán telepet alakít ki, ott minden más vízi és erdei madár elveszti az életterét. Az ezredfordulóra már any- nyi kormoránunk lett, hogy világossá vált: nem születhettek mind a környéken. A természetvédelem továbbra is figyelte őket, és idővel kiderült az is, hogy a legtöbb kormorán Hollandiából, Dániából, Lengyelországból és Svédországból a téli vonulásuk alatt jut el hozzánk. Az említett országokban a tengereken élő kormoránok a szaporodásuk közben nagyon igénytelenek. A hordalék szemétből is elég nekik egy fészket összetákolni, amelybe gyakran 5-6 tojást raknak. Nyáron a tenger bőven ellátja őket táplálékkal, de az őszi idény beálltával a tengerpart időjárása any- nyira barátságtalanná válik, hogy a kormoránok nem tudnak már halászni, ezért beindul az őszi migrációjuk. Hollandia, Dánia és a többi „kormoránt termelő" ország a csatornákban bő, de halakban jelentéktelen vizei a kormoránokat nem tartják el, arra kényszerítik őket, hogy kövessék a madármigráció elvét. így lepik el évente a kormoránok egyre nagyobb számban a halban eredetileg gazdag Közép-Európa folyó- it és tavait. Az egyik magyar szakember, Lévai Ferenc által becsült adatokat véve alapul a térségünkben (Szlovákia, Magyarország, Morvaország) 4500-5000 kormo- ránfészek lehet, és ezekből évente évente 12-15 ezer fiókát bocsátanak szárnyra. Ezt feltöltve az idevonult madarak számával, az évente 5-6 hónapot itt töltő kormoránok száma meghaladhatja a 30-40 ezret-et. Ezen becslések szerint a kormoránok évi halfogyasztása kiteheti az évi 2500-3000 tonnát. Minden 6. kifogott halat gyakorlatilag a kormorán fogja meg, ez a mennyiség magasan fölülmúlja a sporthorgászok által kifogott halmennyiséget. Van olyan halfajta - például a kecsege -, amit a kormoránnak Magyarországon sikerült teljesen kiirtania. Az őshonos halászmadaraink általában szelektív halászatot folytatnak, hiszen a gémek, kócsagok stb. lábának hossza szabja meg, milyen mély vízben halászhatnak, és az ott talált apróbb halakat fogyasztják. Ezek a madarak, ha nem találnak halat, kimennek a mezőre bogarászni, egerészni, pockozni. A kormorán csak halat eszik, és a szelektálás maximum a könnyen lenyelhető hengeres testű, nemes halakra vonatkozik. Az EU már több programot is elindított, aminek az lenne a célja, hogy legalább a madarak valós számáról kapjunk némi áttekintést. Mindig akadtak olyan buzgó mócsingok, akik még ezt is bojkottálták. Azok az országok, ahonnan a kormoránok elárasztják a térségünket, hallani se akarnak regulációról. Ez nem is csoda, hiszen némi rosszindulattal kijelenthető, hogy pl. Hollandiának a kormorán az egyedüli madara. A kormoránnak természetes ellensége nincs, gyakorlati haszna sem. A FEGYVER SEM SEGÍT Bár Szlovákiában a kormorán védett, mégis vadászható. A vadászok ezzel kapcsolatos kötelességeit Szlovákia Állami Természet- védelmi Hivatalának levelébe foglalt 5 pontos utasításai tartalmazzák, és az ebben található megkötések mind a vadászok, mind a halászok számára sok bonyodalommal járnak, ezért csak ritkán működnek. A kormorán gyérítése fegyverrel egyébként is csak tüneti kezelés. Franciaországban évente 40 000 kormoránt ejtenek el fegyverrel, ami a madársűrűség csökkenésén nem is észlelhető. A kormorán a fegyvert hamar megismeri, a vadászok és a vadászott helyek közelébe se megy, ezért a vadászatuk kevés eredménnyel jár. Az Európai Parlament illetékes szakbizottsága többször foglalkozott az üggyel, és felmerült az is, hogy a problémát mára fész- kelésnél kellene megoldani. Természetesen a kérdést nyomban megtorpedózták azon országok képviselői, amelyek madárállományát nagyobb részt csak a kormoránok teszik ki. A mi hazai természetvédelmünk - főleg a civil csoportok - azt hirdetik, ha elfogy a táplálékbázis, csökken a kormoránpopulá- ció is. Ennek az igazságnak nagy lesz az ára. Nem árt tudni, hogy a pár éve még a kihalással fenyegetett kis kormorán is erősen szaporodni kezdett. Rokonánál jóval kisebb, és halivadékokkal táplálkozik. A nagy kormo- ránnal együttműködve pár halfajtát leszámítva képesek lesznek lefogni és kiirtani az egész halállományt. Mivel szigorúan védett, állományának szabályozásáról szó sem lehet. Takács Frigyes 2017. május Hobbi Q
