Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-11 / 107. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. május 11.

VÉLEMÉNY

I 7

Orbán számára már nincs visszaút

Putyinnak Orbán olyan, mint a kezébe beleugró aranyhal (Képarchívum)

MALINÁK ZSOLT

Mostanra az lett a legfőbb kihívás a magyar miniszterelnök számára, hogy korlátlan időre bebiztosítsa a hatalmát. Ehhez Vladimír Meöiar húsz évvel ezelőtti praktikáit vette alapul.

Amit Orbán Viktor és kormánya csinál, az közelít az államcsínyhez. Egy: politikai eszközökkel számolja fel a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló alkotmányos jogrendet, helyette egyszemélyi diktatúrát telepít.

Kettő: a választóktól kapott bizalma azon az alapvetésen nyugodott, hogy Magyarország helyét az Európai Unióban és a nyugati szövetségi rendszerekben tételezi, nem pedig Putyin érdekszférájában; ehhez képest mára félreértelmezhetetlenül kifelé vezeti Magyarországot az EU- ból, és ha nem lenne, ami megállítsa, ezt véghez is viszi, a magyar társadalom többségének nyugati orientációja ellenére. Kockázatos vállalkozás ez, amibe bele lehet bukni. Idáig az navigálja magát, aki mindent egy lapra tett föl.

Nem új a kelet-európai nap alatt, hogy egy diktátor bebetonozza a teljhatalmát. A Dunától északra itt van például ez a kiöregedett bokszoló, korának született társadalomreformere: Vladimír Meéiar, A ’89-es események után a demokrácia útjára lépő Csehszlovákia szétverője; egy le- züllesztett kis ország, illetve egy nemzetközi színtéren súlytalan és izolált rezsim teljhatalmú ura.

Mečiar, az úttörő

Meéiar volt az első, aki a poszt- szovjet térségben diktatúra létrehozásával próbálkozott, és szinte a csodának köszönhető, hogy az 1998-as megnyert parlamenti választások után nem tudta megalakítani negyedik kormányát.

Ha akkor hatalmon marad, nagy valószínűséggel folytatta volna az alkotmányos rend felszámolását. Ha akkor ez a forgatókönyv valósul meg, Szlovákia ma jó eséllyel Fehéroroszországgal lenne egy csoportban.

Lépésenként ugyan, de sok mindent átvett Meéiartól Orbán. 1989 után Meéiar volt a legelső vezető a térségben, aki populista nacionalizmussal be tudta csatornázni, és szavazatokra váltani az átmenet utáni

társadalom egzisztenciális-gazdasági bizonytalanságérzetét.

Meéiari recept tehát Orbán ideológiai elmozdulása a korábbi liberális Nyugat-orientáltságtól az értékmentés, populista nacionalizmusba, amire aztán rárakódott a nyugati értékek tagadása és az ideológiai nyitás Oroszország felé.

Nincs lényegi különbség a korabeli meéiari propagandagépezet popu- lista-nacionalista-klerikális gyűlöletbeszéde és az Orbán-Ha- bony-Finkelstein-féle sorosügynö- közős butítás között sem. Pszichológiai megközelítésből a kettő ugyanaz, és az ezekkel indoktrínáit választói rétegek is nagyjából megfeleltethetők egymásnak jellemző szociológiai és pszichológiai vonatkozások mentén.

A privatizáció

Meéiar nem csupán a politikai teljhatalom felé kacsintgatott, amiben szükség esetén az alvilággal is szövetkezett, hanem hatalmát gazdaságilag is megalapozta. Nem úgy játszotta sajátjai kezére a közvagyont, és talán nem annyit, mint Orbán egy-két évtizeddel később, mert a meéiarizmus idején nem voltak brüsszeli források vagy például nem volt magánnyugdíjvagyon. Akkor másképp lehetett nagyot szakítani. A

Meéiar-maffia módszere a kommunista pártállamtól megörökölt állami tulajdon nagy volumenű privatizálása volt. Jogi értelemben ezt már a kutya nem fogja rajta számon kérni.

Lótszükség a teljhatalom

Attól azonban most okkal fél, hogy a kormánya által megrendelt, az állami terror fogalmát is kimerítő bűncselekmények (Michal Kováé államfő fiának elrablása és Robert Remiáš meggyilkolása) indítékaira fény derül, miután a szlovák törvényhozás a hetekben eltörölte az 1998-as meéiari amnesztiákat.

Az Orbán-rezsim szintén nyakig benne van a pácban, alkotmányellenes és gazdasági bűnök vádjának a sorát kockáztatja azzal, ha Orbán egyszer elveszti hatalmi pozícióját. Egyedül a teljhatalom lehet a megnyugtató biztosítéka annak, hogy ő és a hozzá közel állók egyszer nem lesznek előrángatva, például mérhetetlen vagyonosodásuk miatt.

Orbán Viktor számára így a legfőbb kihívás mostanra az lett, hogy korlátlan időre bebiztosítsa a hatalmát. Ha ezt nem teszi meg, akkor az a nap is eljöhet, amikor az ellenzéke módosít alaptörvényt, illetve amikor elszámoltathatóvá válik. Amíg parlamenti többpártrendszer és szabad választások vannak Magyarországon,

addig nincs meg az érinthetetlensé- gének a végső és abszolút garanciája.

A problémás EU

Magyarország EU-tagsága nagy akadálya a személyes érdek megvalósításának: Európán belül egyszerűen nincs lehetősége a putyinihoz fogható diktatúra létrehozásának. Orbánnak jövőre választásokat kell nyernie, és kormányt alakítania. A választások előtt és után a jelenleginél is masszívabb Brüsszel-ellenes propagandahullámok várhatók. A következő ciklusban szét kell zúznia a még létező kormányfüggetlen médiát, és a jogállamiság állapotára apelláló civil szektort. 2022-ig ki kell vezetnie Magyarországot az EU-ból, és le kell építenie a többpártrendszert, legfeljebb néhány kirakatpárt maradhat. Az igazságszolgáltatás még meglevő autonómiája is útjában lehet. Ez meredeknek tűnhet, de nem az.

Orbánnak nem egyszerűen politikai ambíciója, hogy putyini diktatúrává alakítsa a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló parlamentáris rendszert; ezt ő már létkérdésként éli meg. Ott tartunk, hogy mára semmi nem fontosabb ennél, és semmi nem olyan drága, ami ezért ne lenne megadható. Beleértve Magyarország nyugati orientációját, szabadságát,

Putyintól való függetlenségét. Beleértve milliós nagyságrendű leszakadó rétegeket, tömeges elvándorlást, hanyatló oktatást.

Orbán kényszerpályán mozog. Ahol ő van, azon a ponton már nincs meg a lehetősége sem a megállásnak, sem a hátraarcnak. Az orbánizmus felszámolása és a magyarországi demokrácia helyreállítása számára végzetes lenne, mivel már nemcsak a politikai pályája a tét, hanem akár az egzisztenciája; és nem csak az övé.

Csak Putyinra számíthat

Diktatúrája konszolidálásában teljes mértékben számít Vlagyimir Putyin támogatására (másra már egyébként sem számíthat), de eredendően nem az ő nyomására állt Orbán erre a pályára. Putyin ennek a helyzetnek csupán haszonélvezője, hiszen a Nyugat elleni hibrid hadviselésében Orbán Viktor számára metaforikusán olyan, mint a kezébe egyenesen beleugró aranyhal.

Ha valaki megtapasztalta a meéiarizmus atmoszféráját, lehetetlen, hogy ne lássa a két rezsim alapvető analógiáját. Orbán lényegében egy botcsinálta Meéiar-klón. Mindketten annyira hatalomfüggők, amennyire az lehetséges. Ezenkívül abszolút gátlástalanok és önérdek által vezéreltek.

Ilyet mór láttunk

Meéiar idején Szlovákiában szintén fokozottan jelen voltak az orosz titkosszolgálatok, ő is oroszbarát politikát folytatott, és ebbe az irányba manipulálta a közvéleményt. Mindemellett Meéiar nem váltotta orosz aprópénzre Szlovákia nemzetbiztonsági érdekeit olyan mértékben, ahogy azt Orbán teszi. S Orbánnal ellentétben nem vitte az országot a Moszkvával szembeni energetikai kiszolgáltatottságba és adósságba. Orbán Viktor hatalmi kényszereitől és félelmeitől vezérelve úgy szorítja magát sarokba, hogy magával rántja Magyarországot. Ezt lehet és kell most megakadályozni.

Egyszer már láttuk a hazugságnak pontosan ezt a roskatag oszlopát (Sztevanovity Dusántól kölcsönözve a metaforát). Ugyanezt építette Meéiar is. És egyszer csak úgy omlott össze az egész építmény, még mielőtt sikerült volna befejezni, hogy a fásultságtól sokan már alig hittek ennek a lehetőségében.

Az Evita-ügy egy érintett szemével

DURICAKATI

A hiénák nem várják meg, míg kiderül, ki a sártett, ás mi történt valójában.

Szerelmi történetek, női sorsok, százezres olvasótábor. Éva Urbaní- kovát és kiadóját, az Evitapresst keveseknek kell bemutatni. Rekordszámban eladott könyvek, a Mindent vagy semmit című, nagysikerű játékfilm, a saját nevére keresztelt magazin - az „Evita-jelenség” példátlan szlovákiai történet. Az utóbbi napokban Éva Urbaníkovát csalással vádolták meg és azzal, hogy nem fizeti ki a szerzőit. Plusz elérte őt a gyűlölethullám is.

Pár évvel ezelőtt írtam egy Facebook-üzenetet Evitának, és mellékeltem a Szökés Egyiptomba című regényem első fejezeteinek szlovák fordítását. Erre ő elküldte a számát, hogy hívjam fel. Pár héttel később már süteményt eszegettünk a pozsonyi otthonában, és a közös munkát terveztük. Nyitott volt, barátságos és mentes minden sznob és elitista allűrtől. A kiadóban előkészítették a szerződést, és minden akadálymentesen zajlott. A könyv több ezer példányban fogyott el, hetekig a toplisták élén állt. Több tucat olvasói levelet kaptam, javarészt szlovákiai magyar olvasóktól, akik korábban találkoztak a szlovák fordítással, mint a magyarul megjelent munkáimmal. És az Évitapress fizetett is rendesen. Megkaptam a pénzem, soha nem volt gond. Miután megjelentek az „Evita nem fizet a szerzőinek” szalagcímek, felhívtam több szerzőt is, akit a kiadóból ismerek, ők is csodálkoztak a médiahadjáraton. Ok is megkapták a honoráriumot. Az Evitapress több tucat szerzője közt talán van olyan, aki nem kapta meg a pénzét. Talán nincs. Talán csak egy újabb, jól megszervezett sarokba szorításról van szó. Talán az év pénzügyi csalására derült fény, és talán Evita valóban adót csal, lop és hazudik. Hónapok múlva kiderül.

De a hiénák nem váiják meg, míg kiderül, ki valójában a sértett, és mi történt. A közösségi média „naponta megmondom a tutit mindenről, ami épp aktuális” stílusú fazonjai, akik magukat értelmiséginek és humanistának titulálják, és fasizmussal vádolnak bárkit, akit épp akarnak, a napokban Evitát érték el. Fasisztának nevezik, ízlésromboló tolvajnak, aki miatt megromlik és elpusztul a társadalom. Egy lektűrkiadó miatt. Na ne nevettessenek már! Ezek az irtó okos megmondóemberek betiltanák a Dirty Dancinget, a Micsoda nőt és a Titanicot, mert megromlik és elpusztul miattuk a társadalom. Ezen töprengeni ugyanolyan fölösleges időpazarlás, mint azon lamentálni, hogy akadályozzuk-e meg a gyerekeknek Hany Potter, a keresztényeknek a Da Vinci kódja olvasását, vetessük le a vámpíros tiniregényeket a könyvesboltok polcairól, vagy kezdjünk el tüntetni, hogy törvénybe foglalják: Danielle Steel könyveit nem szabad soha többé nyaralásra vinni.

Az Evitapress könyvei, amelyek vállaltan a szórakoztató irodalom kategóriájába tartoznak, lektűrök, könnyed témákkal foglalkoznak, megtörtént szerelmi történeteket vagy épp nehéz női sorsokat mesélnek el.

Az Evitapress adta ki (egyebek mellett) Janette Maziniová, egy keletszlovákiai roma telepen felnőtt roma nő élettörténetét is. Nagy bátorság volt ez egy kereskedelmi kiadótól! Nem állami támogatásokból fenntartott kiadó tette ezt, hanem az Evita- press. Még soha nem olvastam ennyire autentikus írást a cigányokról, belső világukról, saját szabály- rendszerükről. Ez az önéletrajz sokkal többet tett a roma-nem roma nyitásért, mint az összes pozsonyi szerkesztőségi irodából megírt kommentár együttvéve. Ez a könyv női olvasók tízezreihez jutott el, nem csupán pár száz kommentolvasóhoz, tehát igen is fontos az Evitapress munkája. A könyvei közül sokat nagyon szeretek, sokat pedig nagyon nem, de így vagyok szinte az összes létező kiadó kínálatával...