Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-05 / 80. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. április 5. KULTÚRA I 5 Trrr, ram, pam, pam Politikai szatíra, apokaliptikus karnevál, tangó Krasznahorkai módra (MTI-felvétel) CSEHYZOLTÁN Felfokozottan zenei mondatok, kábító-mámoros vagy épp vitriolos monológörványlósek, kimerevített mozdulatokkal dolgozó akrobatanyelv, egyedi, az élőbeszédet a narráció- val sajátosan keverő elbeszélői technika. Krasznahorkai László nagyregénye, a Báró Wenckheim hazatér időt- lenített szatíra, mely a tőle megszokott apokaliptikus látásmódon belül érvényesül. A Buenos Airesből hazatérő, szerencsejáték-függő Wenckheim báró kissé becketti antimessiás, kissé dürrenmatti öreg hölgy, kissé megkopott mikszáthi-móriczi dzsentri gogoli környezetben. Egy posztmodem giccs- és popkultúrán edzett közösség reménye, felforgatója és valamiféle új erkölcs megtestesítője, miközben helyette a „híre” és nyerészkedő környezete dolgozik. A demokráciába és a liberalizmusba beleunt, gazdaságilag és intellektuálisan is a béka hátsója alatt élő közösség olyan politikai szatíráját kapjuk, melybe nem nehéz belelátni a jelen médiakultúrájának kritikáját, az elviselhetetlenül antiintellektuális politikai giccsparádét, a közösség nevében foganatosuló, közösségellenes hatalmi igények folyamatos alattomos térhódítását. A bárót egy régi szerelem emléke fűti, egy bizonyos Marietta iránt, aki jelenleg nyugdíjas, idegenforgalomban dolgozó idős hölgy. Jobban mondva az emlék egy békéscsabai Casino nevű szórakozóhelyen összejött csókra irányul. Alighanem ez motiválja a báró szerencsejátékmániáját is. Az idegenforgalom mint gazdagsági kitörési lehetőség ebben az önmaga szadomazochista játékait játszó kisvárosi létben értelmetlenné válik, a tökéletesen elfelejtett hely épp ezért válhat a pezsgés terévé a báró jöttekor. A pezsgést a bulvár, a Blikk indítja be: és itt lépünk át a mesterséges világ bugyraiba, melyek csak látszólagosan esnek egybe a valóságos terekkel. A beálló változás azonban nem revitalizáló erejű, hanem egy apokaliptikus karneválhoz vezető tévút. Dante poklát éljük (Dante a regényben szolnoki lakos, és egy brazil balhátvédre hasonlít), ahol a polgármesteri piszkos munkát a motoros „helyi erők” végzik el, ahol a sajtó önmaga paródiája, ahol az agresszív hatalmi törekvések indokolható közérdekké válnak. Ahol a félkatonai, törvényen kívüli gárda a haza nevében alkot meg egy triviális, átlátszó, ám könnyen követhető etikát, mely a kisváros teljes vezetésének mentális tudattartalmát is kódolja. A nyelv jelentéstől függetlenedő használati eszközzé silányul, miközben teátrális szólamokkal erősíti meg az agresszív törekvések „igazát”. A hatalmi agresszió célja a bulvár „hadi” szolgálatba állítása, illetve a tömeg intellektuális igényeinek kiiktatása. A létezés valóságának átalakítása a létezés perverz-kukkolós valóságshow-j ává. Ma adják át azAegon-díjat Báró Wenckheim hazatér című, a Magvetőnél megjelent regényéért idén Krasznahorkai László nyerte az Aegon Művészeti Díjat, az egyik legrangosabb magyar irodalmi elismerést. A szerzőt ma este zenei és irodalmi műsort is felölelő díjátadó gálával köszöntik Budapesten, a Katona József Színházban, az eseményen Borbély Alexandra, Kocsis Gergely és Máté Gábor lép fel. (ú) Krasznahorkai László A magára hagyottság frusztrációja érdekes módon nem a kapcsolatkereső nyitást vagy a segítségkérést hívja elő, hanem a fiktív ellenségkeresését és a fantazmagóriás megváltásretorikát. Kivonulni nem igazán lehet: egy mohakutató, a téboly határán is köztiszteletben álló tanár (a régi, intellektuális idők ataviszti- kus figurája) erre is tesz kísérletet. Vagyonát eladja, remeteéletbe kezd, ám mivel a motorosok egy célzását pozitívan fogadják, váratlanul és akaratlanul „szellemi vezérré” válik. Mindaddig, mígnem kénytelen végezni a bandavezér idióta és szadista testvérével; ekkor hajtóvadászat indul ellene. A tanár úr zseniálisan rendezi meg saját öngyilkosságát: egy kétes olajüzlet által lángba borítja a szimbolikus értelmű csipkebokrokat. Prófétai alkata még feltűnik egy pesti tüntetésen, de a kontúrok itt már bizonytalanok: mindent a tisztítótűz homályán- füstjén keresztül látunk. Az egzisztenciális szorongást felfokozó szatíra mellett a zene kap kiemelt szerepet a regényben: egy szimfonikus zenekar ezer árnyalata szólal meg. A lejátszható létezés szólamvezetései hol az édes giccs könnyű terepére tévednek, hol csi- korgóan atonálisak. Nem véletlen, hogy a zenekar különösen jártas a műfaji határátlépésekben: a kötet gazdag „kottatárral” zárul. Sőt, a fejezetek főcímeiből is kirakható egy tangó ritmusa. Mindenütt zene szól, és a zene inadekvát módon fertőz is. Asszonykórus tanulja be Madonna Argentínáját, de ez szól a motoros gárda dudakompozíciójából is. A haláltáncszerü teatralitás helyett mégis a kétségbeesett reményvárás eltorzult fantazmagóriákká degenerálódott orgiáit kapjuk: vagyis a tömény félelmet, az élhetetlen sötétséget. A sötétségben kép nem igazán marad, hang annál több, ahogy a fejezetcímek is jelzik: trrr, ram, pam, pam, pam, hmmm, rárírá, rí, rom. MOZIJEGY A cyberpunk halott, de móg feltámadhat „Mi van, ha a kiborgagy is képes saját tudatot teremteni, saját lelket magának? És ha igen, akkor mi különbözteti meg egy embertől?”-teszi fel a milliódolláros kérdést a humán-kiborg hibrid Őrnagy Osii Mamoru 1995-ben készült, kultikussá vált animéjében. A Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell, a továbbiakban GITS) eredete még korábbra nyúlik vissza, mégpedig Siró Maszamune 1989 és 1991 között megjelent mangájáig. A cyberpunk irányzat egyik alapműve olyan, az évek múlásával egyre kevésbé sci-fibe illő problémákat boncolgat, mint az ember és a gép közötti határ elmosódása, az emberi szellem és a létezés behatárolhatatlansága, illetve a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése, s vele egy újféle létforma, az evolúció következő lépcsőfokának megjelenése. Érdekes volt megfigyelni az anime élőszereplős filmadaptációjában, melyet a napokban mutattak be a mozik, hogy az a hollywoodi szuperprodukció, amely a maga műfajában szintén kultikussá nőtte ki magát, és több szempontból is korszakalkotónak számít, hogyan hatott vissza az egyik ősképére, illetve annak 22 évvel későbbi újragondolására. Természetesen a Mátrixról van szó, amely ezer szállal kötődik a GITS-hez, ez a kölcsönhatás pedig ma is gyümölcsöző, csak éppen már fordított irányú. Ezért hasonlíthat az egyik jelenetben olyan kísértetiesen az Őrnagy mozgása Trinityére, és ezért kaphat hangsúlyosabb szerepet a virtuális valóság és a virtuális tudat problematikája a 2017-es változatban. Ezzel nem is lenne gond, a filmadaptációk és remake-ek kusza hálózatában az információk oda-vissza vándorolnak, az alkotások pedig kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Hiányérzetünk inkább abból fakad, hogy ma már ez a műfaj - a cyberpunk - nem igazán tud újat mondani. A problémák, melyeket érint, ma aktuálisabbak, mint valaha, de nem hatnak a meghökkentés erejével. Mesterséges intelligencia, virtuális valóság már ma is létezik, az ember agyi és egyéb implantátu- mok nélkül is túlontúl elgépiesedett és gépfüggővé vált a 21. század elejére, az individuum pedig mindinkább háttérbe szorul és feloldódik az „egyesült hálózatokban”, vagyis egyfajta kollektív tudatban. Magával a filmmel egyébként semmi gond nincs, a látvány, a hangulat beszippant, a sztorit az animéhez képest jóval közérthetőbbre formálták, Scarlett Johansson pedig minden előzetes fanyalgás és hisztéria ellenére kiválóan teljesít az emberi aggyal és páncélozott testtel felvértezett dögös kiborg szerepében, aki két öldöklés között el-elmereng azon, valójában mennyire is tekintheti magát embernek emlékek és identitás nélkül. Nemcsak az alaptéma, hanem az anime több kultikus jelenete is visszatér a filmben, igaz, rendre más kontextusba ágyazva, a történet ugyanis teljesen máshova fut ki, mint az eredetiben. Inkább tisztelgés, mint szolgai másolás - ez a jó remake titka, és a filmadaptáció ennek maradéktalanul eleget is tesz. Az élőszereplős változat egyaránt élvezhető az anime rajongói és azok számára is; akik most találkoznak először az Őrnaggyal és ezzel a furcsa, noirral átitatott, disztópikus miliővel. Amellett, hogy a GITS remake-je felvillant néhány eredeti ötletet is - átélhetjük például, milyen érzés, amikor meghekkelik az ember agyát -, sajnos nem ad meggyőző választ arra a kérdésre, hogy a 80-as, 90-es években hóditó cyberpunknak van-e még egyáltalán létjogosultsága. Az is kétséges, hogy a 21. század elején, a részben megvalósult cyberpunk korában az ilyen látvány- és akcióorgiákra építő blockbustereken túl a műfajban született alkotások számíthatnak-e még tartós érdeklődésre. A válaszhoz talán közelebb kerülünk a műfaj másik nagy klasszikusa, a Szárnyas fejvadász folytatásának bemutatója után. Reneszánszról azonban még korai lenne beszélni, hiába röppent fel a napokban a hír, hogy a Mátrix is újabb epizóddal (remake-kel?) térhet vissza. Filmadaptációk és folytatások nem teremtenek kultuszt, és a legritkább esetben adnak hiteles választ az elődök által felvetett kérdésekre. Igaz ez a Páncélba zárt szellemre is. Kacsinecz Krisztián Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell). Amerikai akcióthriller, 106 perc, 2017. Rendező: Rupert Sanders. Szereplők: Scarlett Johansson, Pílou Asbaek, Takeshi Kitano, Michael Pitt, Juliette Bi- noche. r Újra színpadon a Hontalanítás Pozsony. Újra műsorra tűzi a Hontalanítást az Ifjú Szivek Táncszínház. A társulat 2013. április 12-én, a Felvidékről kitelepítettek emléknapján mutatta be Hégli Dusán koreográfiáját; idén, a kitelepítések 70. évfordulója alkalmából újra látható az előadás a Szivek pozsonyi székházának színpadán. A második világháború utáni események színpadra állítására a téma érzékenysége miatt eddig kevesen vállalkoztak. A Hontalanítás a megtörtént események feldolgozásával arra is felhívja a figyelmet, hogy a kirekesztés különböző formái manapság is társadalmunk aktuális problémái közé tartoznak. A négy évvel ezelőtti bemutató után a kritikák az első szlovákiai magyar drámaként emlegették az előadást, melyet azóta számos kortárs színházi és táncfesztivál is vendégül látott Közép-Európában, és a- mely számos további előadást inspirált. É hónapban hét előadást tervez a Hontalanításból az Ifjú Szivek. Az érdeklődők április 10- én, 11-én, 12-én, 19-én és 20-án, este 7-kor tekinthetik meg a produkciót a táncszínházban. További két, oktató jellegű, zárt körű előadást kimondottan diákok számára tartanak fenn - mondta el Bartusz Réka szervező. Jegyek még kaphatók a táncszínházjegyirodájában. (Ú)
