Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-29 / 99. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. április 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Amikor a fasiszta kezd el fasisztázni Amikor mindenki Kotleba erősítésével vádolja a másikat A Nemzeti Bűnüldözési Hivatal gyűlöletkeltés bűncselekményével vá­dolja Stanislav Mizíket, Marian Kotleba pártjának, a Mi Szlo­vákiánk Néppárt (ĽSNS) parlamenti képviselőjét. Mizík, aki egyébként tanítói végzettséggel rendelkezik, még januárban listázta az Andrej Kiska köztársasági elnök által kitün­tetettek közül a zsidó származásúa- kat. Többek között kifogásolta, hogy állami kitüntetést kapott Ivan Kame­nec történész, Eva Mosnáková holo­kauszttúlélő, Juraj Herz cseh film­rendező, esetükben más egyéb mel­lett zsidó származásukat is kifogá­solta. A rendőrség csütörtökön átkutatta Mizík képviselői irodáját, lefoglalta számítógépét. Mivel a képviselő ép­pen az oktatási bizottság ülésén vé­gezte bizonyára hasznos képviselői munkáját, vagyis a rendőrök ott érték utol, az ellenzék azonnal a rendőr­ségre támadt: Igor Matovié és Ri­chard Sulik a rendőrséget és Kaliňá- kot azzal vádolja, az akcióval csak Kotleba népszerűségét növeli, hogy ne lehessen a Smer nélkül kormányt alakítani. Kaliňák sem maradt adós, szerinte Matovič és Sulik azért védi Kotleba képviselőj ét, mert ők akar­nak vele kormányozni a következő választások után. Eltekintve attól, hogy ezeknek a politikai nyilatkozatoknak van-e igazságtartalma, a hatásuk minden­képpen káros. Éppen arról terelik el a I figyelmet, amiről nem szabadna el­feledkezni: arról, hogy a fasiszták már a parlamentben vannak. Ha pe­dig ott vannak, akkor ott kell ellenük a rendőrségnek fellépnie, ha a parla­menti irodája a parlamentben van, akkor csak ott lehet átkutatni. Mizí- ket nem vették őrizetbe, csak bizo­nyítékokat kerestek az irodájában, és ezt jobb, ha az ő jelenlétében teszik. Ráadásul éppen Matovič egyik kép­viselője erősítette meg, hogy a rend­őrök korrektek voltak, nem volt erő­szak, írtak egy SMS-t a képviselő­nek, hogy jöjjön ki az ülésről, mert beszélni akarnak vele. Hogy Matovičnak és Suliknak mindenről Kaliňák és Fico jut eszébe, csak azt mutatja, hogy még Kotlebá- nál is veszélyesebbnek tartj ák, ami alaphangon is legalább aránytévesz­tés. Nem azt emelték ki, hogy a rendőrség - élve törvényes jogaival - fellépett egy szélsőséges politikus ellen, hanem azt mondják, hogy a rendőrség megint átlépett egy határt. A helyzeten természetesen nem segít, hogy még mindig Robert Kaliňák a belügyminiszter, akinek már rég tá­voznia kellett volna posztjáról. Az mindenképpen javítaná a bűnüldöző szervek megítélését, ha nem ő lenne a rendőrség felügyeletét is ellátó tárca vezetője, még akkor is, ha a rendőr­ség és az ügyészség elvben a minisz­tertől függetlenül működik. Sajnos ez az eset is azt mutatja, hogy a Smer és még az ellenzék nor­málisabb pártjai is csak akkor és úgy „harcolnak” a szélsőségesek ellen, amikor és ahogyan ez nekik megfe­lel, vagyis úgy, hogy nekik hasznuk legyen belőle. Az ellenzék most adja a lovat Kotleba alá, aki az ő érvelé­sükkel is alátámasztva mondja, hogy „fasiszta rendszerben” élünk. Az ilyen jelek egyáltalán nem azt mutat­ják, hogy három év múlva Kotleba kihull a parlamentből, és csak egy rossz emlék marad. Ráadásul az is egyre valószínűbb, hogy az őszi me­gyei választásokon sem fog rosszul szerepelni. Igaz mese a lovagokról, akik azt mondják, NI! BEKEZSOLT j T örtént egyszer, hogy Arthur király birodalmában egyre nőtt az elégedetlenség. Az ország nagy része egyre szegényebb lett, egykori szövetségesei lassan elfordultak tőle, az új szövetsé­geseknek meg igazából más kellett, nem a szövetség. Arthur király akkor már alig emlékeztetett egykori önmagára, egyre csak rossz döntéseket hozott, mindenben ellenséget látott, értelmetlen harcokba bo­csátkozott. Tanácsadóival együtt a hatalom megtartásának mestere lett. No és a gazdagodásé. Az országban nem mindenki nézte ezt jó szemmel, közülük legjobban azok a lovagok tűntek ki, akik azt mondj ák, NI! Demonstrációkat szer­veztek, elégedetlenségi akciókat, tiltakozásokat. Látta ezt Arthur, s kö­vetet küldött a lovagok vezéréhez. „A lovagok vezére: — NI! NI! Arthur követe: - Kik vagytok? A lovagok vezére: - A lovagok, akik azt mond­ják: NI! Arthur követe: - Csak nem a lovagok, akik kimondják: NI!? A lovagok vezére: - De bizony.” Az elégedetlenség egyre nőtt, de az elégedetlenek egy részének nem tetszettek a lovagok, akik azt mondják, NI! Folyton azt kérdezték: Miért ők? Miért úgy? Miért akkor? Miért velük?... Meg hogy most miért nem arról beszélnek, amiről előző nap beszéltek, vagy hogy miért nem arról, amiről majd másnap fognak. Ráadásul ha a lovagok, akik azt mondják, NI!, nem úgy beszélnek, ahogy épp megfelelő volna, azzal tulajdonkép­pen Arthur királyt támogatják. Az elégedetlenek elégedetlenek voltak egymással. A pellengérre állítható hibákra vártak. „Ah, micsoda idők, amikor mindenféle jöttmentek kényükre-kedvükre Nl-t mondhatnak az öregeknek. Átok ül ezen az országon, itt már semmi se szent!” Arthur király várt, várt és megint csak várt. Hallgatta a térről felhangzó lovagokat, akik azt mondják, NI! Hallgatta, amint az elégedetlenek ve­szekednek egymással, amint veszekednek vele, aztán megint csak egy­mással. Míg végül egy szép napon arra ébredt, hogy csend van. Kiürültek az utcák, terek. Eltűnt Monty Python Repülő Cirkusza is. Arthur király felkereste a lovagok vezérét, hogy megkérdezze, mi történt. A lovagok vezére a következővel fogadta: „nem vagyunk már a lovagok, akik azt mondják: NI! Hanem azok, akik azt mondják: Ekiyeki, ekiyeki propang!” Azt hittem, könnyebb munka lesz - mondja Tmmp 100 nap után Ma száz napja iktatták be az Egyesült Államok 45. elnükát, Donald Trumpot. Bár az elnök egy hete az AP hír- ügynökségnek azt mondta, nem sok értelmét látja az első száz nap érté­kelésének, mert ez csupán mestersé­gesen és tetszőlegesen kiválasztott időszak, az Egyesült Államokban az elemzők napok óta kommentálják az első száz napot. Maguk a politikusok eddig nem értékeltek. Egyedül Do­nald Trump szólt róla: a Reutersnek adott inteijúban leszögezte, hogy az elnökséget könnyebbnek gondolta, mint a korábbi munkáját. Trump elnökségének kezdetéről megoszlik az amerikai elemzők vé­leménye, amely többnyire a pártro- konszenveket tükrözi. A Forbes ma­gazin Milton Friedman közgazdászt idézi, akinek gyakran emlegetett megállapítása szerint „a politikai és a gazdasági piac közötti alapvető kü­lönbség az, hogy a politikai piacon kevés a kapcsolat a között, amire sza­vazol és amit aztán kapsz”. Majd a lap elemzője, David Davenport megál­lapítja, hogy Trump kivételnek lát­szik e szabály alól. Az elnök ugyanis tévedésektől és korrekcióktól sem mentes döntései ellenére is nagyjából azt a politikát követte, amelyet a vá­lasztási kampányban ígért. Trump ambiciózus tervekkel vá­gott neki az elnökségnek, elképzelé­seit sok elemző Franklin Roosevelt elnöknek a nagy világválság idején meghirdetett programjához hason­lítja. A volt ingatlanmágnás 28 nagy kezdeményezést javasolt, ezeket négy csoportba sorolják: meghirdet­te a washingtoni politikai elit „mo­csarának” lecsapolását, az amerikai munkások védelmét, a biztonság és a rend helyreállítását az Egyesült Ál­lamok határain belül. Valamint meg­hirdetett néhány nagy ívű reformot: a bevándorlás, az egészségbiztosítás és az adórendszer átalakítását. Csatát vesztett az egészségbiztosí­tási törvényjavaslat ügyében, bár a háború még nem ért véget. Saját párt­jának az egészségügyben is abszolút szabadpiaci felfogást képviselő po­litikusai „fúrták meg” az Obamacare néven ismertté vált korábbi egész­ségbiztosítási törvény módosítását. Egyelőre nem tudta keresztülvinni akaratát az elnök a bevándorlás új­raszabályozásáról sem. Mindkét el­nöki rendeletét, amely a bevándorlás átmeneti időre szóló felfüggesztését célozta, szövetségi bírák felfüggesz­tették. Az elnöki rendeletek felfüg­gesztését a Fehér Ház a legfelsőbb bíróság elé viszi, ahol akár győze­lemre is számíthat, hiszen - a Trump- elnökség egyik nagy győzelmeként értékelt döntésének következtében - Neil Gorsuch személyében konzer­vatív új föbírát neveztek ki. Gorsuch kinevezésével 5:4 arányban ismét a konzervatívok kerültek többségbe az alkotmánybíróság szerepét betöltő szövetségi legfelsőbb bíróságban. A beígért adóreform tervezetét a (Ľubomír Kotrha karikatúrája) héten jelentette be a Fehér Ház, nem­sokára a kongresszus elé is teijesztik. A többi 28 nagy kezdeményezésben Trump nem volt eredménytelen. A washingtoni „mocsárcsapolás” érdekében jelentős döntéseket már meghozott: befagyasztotta a szövet­ségi adminisztráció létszámának nö­velését, elrendelte, hogy minden új szabályzat bevezetéséhez két régi szabályzót törölni kell, és már készí­tik elő a Fehér Házban a lobbizás új­raszabályozását, hogy a kormányzati munkából kikerülők ne hasznosít­hassák azonnal a kormányzati kap­csolatrendszerüket. Az amerikai munkahelyek védel­mében a kormányzatnak szándéka az Észak-amerikai Szabadkereske­delmi Megállapodás (NAFTA) új­ratárgyalása, és kivonult a Csendes­óceáni Partnerség (TPP) nevű ke­reskedelmi tárgyalásokból. Trump számtalan jelentős amerikai válla­lat vezetőivel folytatott egyeztetést az amerikai munkahelyek megőr­zése érdekében, e tervek némelyike most van megvalósulóban. A Vá­sárolj amerikai portékát! jelszóval meghirdetett politikája egyetértésre talált az ún. rozsdaövezetekben, a gyári munkások és a munkanélkü­liek között. Trump elnök azonban ígéretével ellentétben nem kezdett bele az amerikai-mexikói határon felhú­zandó fal építésébe, sőt munkatár­sai bejelentették, hogy a falépítés megkezdését elhalasztja. Az elem­zők felróják az elnöknek, hogy a szövetségi kormányzat hivatalai­ban még nem sikerült mindenhol betölteni a posztokat. Ez különösen igaz a külügyminisztériumra. Fel­róják azt is, hogy a Fehér Házban sok a belső, személyeskedő vita a munkatársak között, s ez a politikai bizonytalanság látszatát kelti. Mindezzel együtt saját tábora nem csalatkozott Donald Trumpban. Az ABC televízió és a The Washington Post című lap e héten publikált kö­zös felmérése szerint a megkérde­zettek 96%-a ismét rá voksolna. Az elmúlt hetek nem voltak mé­zeshetek, de a kesergés napjai sem - írta az ABC televízió internetes portálja. S hozzátette: az elnököt érő kihívások nem jelentik azt, hogy az ellenzék jó állapotban volna, a de­mokraták ugyanis nem növelték tá­mogatottságukat. (MTI) LAJOS P. JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom