Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-27 / 97. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. április 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Danko százados világa Oda a képviselők biztonsága, nem olvassák el a leveleiket! CZAJLIK KATALIN J ó hír, hogy a parlamenti hivatalnokok végül nem fogják elolvasni a képviselőknek címzett leveleket. Színtiszta botrány viszont, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jutott valakinek. Elég volt egyetlen sajtótájékoztató és néhány felháborodott kommentár, hogy a parlament vezetése visszavonja rendeletét, mely szerint minden, hangsúlyozzuk: minden névtelen vagy magánszemély által a képviselőknek írt levelet a kijelölt hivatalnoknak el kellett olvasnia. S ha az illető hivatalnok úgy döntött, a küldemény potenciális veszélyt jelenthet a címzettre(!), belátása szerint elsüllyeszthette a parlament archívumába. Mindez a képviselők biztonságáért, persze. Nos, oda a képviselők biztonsága! Lám, mekkora befolyása van Matovičnak - nem is csoda, hogy a kormányoldal politikusai a hátuk közepére se kívánják. Arról azonban, hogy a parlament vezetője ismét kardinális ökröt csinált magából, csakis maga tehet. Függetlenül attól, hogy tudott-e a szóban forgó rendeletről, vagy az csak az ügybuzgó, még Paškától örökölt hivatalvezetőjének a műve. A parlamenti levélcenzúra - a századosi rangra emeléshez hasonlóan - ugyanis egy olyan világot tár elénk, ahol a politikusok - főleg a hatalmon levők - egyenlőbbek az egyenlőknél, s puszta rangjuk olyan lépéseket legitimál, amelyeknek se logikájuk, se közük a demokráciának nevezett gyakorlathoz. Olyan világot, amelyben a vezetők döntéseit gondolkodás nélkül szokás elfogadni, legyen szó akár a legnagyobb agyamentségről is. S aki nem áll be a sorba, az nemzetellenes, hazaáruló, idegen érdekek kiszolgálója stb. Andrej Danko tehát látszólag megújította az SNS-t, megtisztította a legundorítóbb magyarellenes csöke- vényektől, ami mindenesetre dicséretes, ám egyes berögződések ellen- állóbbnak bizonyulnak még a nacionalista sovinizmusnál is. Ez a valódi oka annak, hogy Danko sosem fog tudni kilépni az egykori SNS árnyékából. Coca-Corea. Mivel a kóla is a sátán, azaz az USA műve, Észak-Koreában más dobozba töltik. A repülőgép-járatokon kínált üdítő íze a megtévesztésig hasonlít a kóláéhoz, a koreai felirat szerint azonban „kakaó ízű szódavíz". (SiTA/AP-feivétei) r Na de fontos nekünk Eszak-Korea? FELEDY BOTOND M égis mi történik Phenjanban? Az őrült diktátor egyre- másra teszteli az atomrakétáit. Kína nyugtatja Trum- pot, aki viszont repülőgép-hordozót és hajórajt küld a Koreaifélszigethez. Szöul pedig a legújabb amerikai légvédelmet kérte be a területére, Japán nyug-talan, az oroszok meg katonai készülődésbe fogtak a rövidke észak-koreai-orosz határon. Mindez nem túl biztató képet fest arról, hogyan állnak a dolgok Ázsia talán második legfor-róbb pontján - Tajvan után. A helyzet az, hogy a Fehér Ház ez alkalommal elég jó helyzetben van, ugyanis egyértelműen átadta az első lépést Pekingnek: csitítsa le szomszédját, ha ez nem megy, akkor Amerika és szövetségesei teszik meg. Ez Peking számára kettős csapda. Ha választania kell az atomhatalom Phenjan vagy az egyesített Korea között, még mindig az előbbire teszi a voksát. Elsősorban azért, mert Dél-Korea kitartó amerikai-japán szövetséges. Mondjuk nem is nagyon hagytak neki más opciót. Az USA hajlandó megvédeni az északi agressziótól, ahonnan a támadó üzenetek rendre felröppenek. Kína sem rest a Kim-dinasztiát megtámogatni némi technológiával, nyilván nem tisztán saját fejlesztés az az atombomba és a rakétatechnika. Most viszont gondban van Kína. Eszak-Korea összeomlása a menekülteket is a határához vinné, meg az amerikai szövetséges Dél-Koreát is. A Fehér Ház pedig kivárhat. Mert ha Peking nem lép, akkor saját regionális, , Ázsia legyen az ázsiaiaké” szlogenjét hitelteleníti, emellett senki sem rajong egy atombombával rendelkező diktátorért. Ha Peking lép, akkor övé a felelősség, hogyan veszi rá Kim Dzsong Unt arra, hogy leálljon az atomfegyverkezéssel. Ez történhet különféle szankciókkal, a pénzváltás leállítása, az energiaexport leállítása és számtalan egyéb kereskedelmi stop érzékenyen érintheti északot. Kínát tehát most globális felelősségvállalásra kényszerít- hetnék, ami precedensértékű lenne. Amerikai részről pedig mindezjó apropó arra, hogy Japánt és a többieket szorosabban az USA védelmi szövetségébe terelje. Ez Washington számára érzékelhető lehet a fegyvereladásban és szövetségesei nagyobb katonai részvételében is, tehát akár költségcsökkenést is jelenthet számára középtávon. Kínával szemben pedig egy egyre markánsabb elrettentő erő jöhet össze úgy, hogy ráadásul Peking maga húzza magára a rosszfiú szerepét. Ázsiában folyik most a gigászok harca. Kína és az USA küzdelme nem hasonlítható össze az euroat- lantiak oroszokkal való konfliktusával. Peking ugyanis nemcsak atomhatalom, hanem gazdasági hatalom, ráadásul az amerikai állampapírok egy jó részének birtokosa. Oroszország az energiakincs mellett a titkos- szolgálati módszereit és atombombáit tudja felmutatni, ami nem kevés ahhoz, hogy gondot okozzon Kelet- Európábán, de nem elég a győzelemhez. A NATO legnagyobb tagja, az USA tehát két fronton is küzd az euroatlanti érdekközösség és értékrend globális dominanciájáért. A két világháborúval ellentétben azonban most az a cél, hogy Európában mentesítsük az USA-t, amelynek a globális versenyben a csendes-óceáni hadszíntéren kell helytállnia. Mert ha esetleg ott elcsúszik, az végzetes lesz Európára nézve is. Megint egyértelmű, hogy nem véletlenül hívjuk Észak-Amerikát és Európát euroatlanti térségnek: mi vagyunk az élvezői, értékeinek képviselői, és csak mi magunk védhet- jük meg. A szövetség a legkisebb kompromisszum, amit köthetünk. Vissza a lövészárkokba SZALAY ZOLTÁN f rdekes időzítéssel tette közzé legújabb felmérésének adatait a PoE lis közvélemény-kutató ügynökség. Alig néhány órával a tavasz egyik legnagyobb érdeklődéssel övezett magyar-magyar tárgyalása előtt szerezhettünk tudomást arról, hogy az MKP ugyanannyi képviselői helyhez juthatna a parlamentben, mint a Híd, ami a Híd számára komoly népszerűségvesztést jelent (a bejutási küszöbre sodródott), az MKP számára viszont egy hosszú stagnálás utáni első, halvány reménysugár az országos politikába való visszatérésre. Még ha nagy hiba volna is egyetlen felmérés eredményeiből messzemenő következtetéseket levonni, Menyhárt József minden bizonnyal szélesebb mosollyal az arcán rázhatott kezet Bugár Bélával a tegnap délutáni megbeszélés előtt. Szintén nagy hiba volna ennek a felmérésnek tulajdonítani azt, hogy a két párt végül nem egyezett meg a megyei választásokon való együttműködésről. Sokkal valószínűbb azt feltételezni, ami ezeken a hasábokon is leíródott már: az MKP-nak fontosabb a regionális pozícióinak megtartása, mint a Híddal való, kockázatos együttműködés (még ha az később parlamenti tagsághoz segíthetné is a pártot). A Híd számára ugyanakkor feláldozható a régiós pozíciószerzés, s inkább a kormányszerepre összpontosít. A két párt számára tehát megvan a maga logikája az együttműködés elutasításának, kérdés, vajon a szlovákiai magyarok jól jámak-e ezzel? Bizonyos szempontból előnyös lehet a versenyhelyzet kiéleződése a szlovákiai magyarok számára is. A Budapestről az MKP-n keresztül érkező forintmilliárdokból még akkor is juthat a politikán kívüli gazdasági szférának is valami, ha az összeg egy része el fog folyni különféle titokzatos csatornákon. A Hídnak is megvannak persze a maga „csodafegyverei”, amelyekből bőven juthat a politikán kívüli szférának is, ha Bugárék nem lesznek pofátlanul mohók. Mindez azonban rövid távú hozadék, miközben az együttműködés feladása oda vezethet, hogy három év múlva a választások után akár végleg parlamenti képviselet nélkül maradhatunk. A Polis felmérése ugyanis egyik párt számára sem mutat biztos jövőképet, és ha kétszázezer magyar szavazat kerül kukába 2020-ban, az a szlovákiai magyar politikai elit fatális kudarca lesz. Mutogathat majd egymásra a két aktuális pártelnök, de akkor már mindegy lesz. A Fidesz jóindulatára, illetve a harmadik Fico-kormány stabilitására bízni a szlovákiai magyar politika jövőjét elképesztően felelőtlen hozzáállás. Az MKP a helyi struktúrákra „kenheti”, hogy nem jött létre a megegyezés, de akkor vajon mi az ördögnek van a pártvezetés, ha képtelen hatással lenni a helyi struktúrákra? Vagy nem is akartak megegyezni? A másik oldalon a Híd tétele, mely szerint a mostani megegyezés a parlamenti választások előtti együttműködés előfeltétele, egy olyan rögeszme, amely semmi másra nem jó, csak a másik fél sarokba szorítására és érvek biztosítására ahhoz, miért ne kelljen megegyezni a 2020-as választások előtt. A pártérdekek érthetők, kérdés, akarunk-e szlovákiai magyar politizálásról beszélni mondjuk húsz év múlva. Az erre való törekvés nem látszik. Novemberben kiderül, mit szólnak mindehhez a választók. A megegyezés meghiúsulása nem váratlan fejlemény, de mindenképpen csalódás azok után, hogy a párbeszéd újraindulni látszott. A kedélyes kis szünet után mindenki visszamászhat a saját lövészárkába. FIGYELŐ Le Pen jobban kezdte a kampányt! A francia elnökválasztás második fordulójának kampányát a franciák 61 %-a szerint Marine Le Pen sikeresen indította, 52%-uk szerint Emmanuel Macron elrontotta. A Harris Interactive felmérése április 25-én készült. Le Pen már hétfő reggel az utcán kampány olt és onnan támadta ellenfelét, míg Macron nem jelent meg a nyilvánosság előtt, s a hírek szerint megkezdte a politikai egyeztetéseket majdani kormányának összetételéről. A favoritnak számító volt gazdasági miniszternek a franciák 43 százaléka azt hányja a szemére, hogy az első forduló estéjén a párizsi La Rotonde étteremben ünnepelt a kampány stábjával és az őt támogató közéleti személyiségekkel, a mintegy kétszáz meghívottat az utcáról pásztázták a kamerák a legendás hely üvegfalán keresztül. A megkérdezettek 22 százaléka szerint Macronjól tette, hogy elmentünnepelni, 35 százaléknak pedig nincs véleménye a kérdésről. Az emiatt kitört polémiára kedden Macron maga válaszolt egy kórházlátogatáson. „Soha nem követtem a média diktátumait. A franciák véleményt alkottak vasárnap. Kedd délután van. Hogy nem elég gyorsan haladnak a dolgok maguk szerint, az a maguk baja. Én öt évre építek, sőt azon túl. Azt a ritmust követem, amelyről magam döntöttem” - mondta Macron a francia televízióknak, és leszögezte, egyáltalán nem sajnálja a vasárnap esti ünnepséget. Azokra a vádakra, melyek szerint úgy viselkedik, mintha már megnyerte volna a második fordulót, azt válaszolta: „Soha nem tekintettem úgy, hogy bármit is megnyertünk volna”. Néhány órával később a France2 közszolgálati televízió esti híradójának vendégeként is arról biztosította a nézőket, hogy tudja, semmi nem dőlt el a Marine Le Pen elleni harcban, miután a szuverenista jelölt az elmúlt két napban offenzív kampányt indított elsősorban a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon szavazótáborának megszólítására globalizáció- és Európa-ellenes jelszavakkal. Hírmagyarázók szerint a két jelölt azért követ más stratégiát, mert Le Permek elengedhetetlen tábora kiszélesítése a második forduló előtt, Macron legfőbb célja pedig, hogy ne kövessen el hibát, s ehhez célravezetőbb a kevesebb, de jól célzott megjelenés. (MTI)
