Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-15 / 88. szám, szombat

o N C/5 Nem csak csokinyuszi 2017. április 15., szombat, 11. évfolyam, 15. szám A hívők szeretik pápájukat, aki a kereszténység vonzó üzenetét hirdeti (Fotó: TASR/AP) A legenda, aki felrázza az egyházat Húsvét előtt pár héttel kezdte el értékelni az olasz sajtó Ferenc pápa első négy eszten­dejét. Megítélése szerint a katolikus egyház­fő támogatottsága miatt a legnépszerűbb, az őt érő kritikák miatt viszont az egyik legtöbbet bírált pápának számít. A ndrea Riccardi törté­nész, a Szent Egyed közösség vezetője a Corriere delia Sera napilapban hangsú­lyozta, hogy Ferenc pápa „misz- szionáriusként az evangélium iránti szimpátiát” terjeszti. Igazi latin-amerikai papként a keresz­ténység vonzó üzenetét hirdeti, ami határok nélküli, globális, nem vé­dekező, nem kisebbségi keresztény szemléletet jelent. Ezt szolgálja az általa használt, a mindennapi élet­hez közelebbi, „kevésbé egyházi” nyelvezet is. Kritikusai szerint támogatottsága nagyobb az egyházon kívül, mint belül, az egyházfőt követő hívők „széles tábora” szerint Ferenc pápa „legenda”, aki felrázza az egyházat, és változásokat követel. A cikk­író úgy látja, pápával szemben nem volt még ekkora ellenállás az egyházban, mégis Ferenc pápa egyházvezetési pozíciója erős, és fellendítette a Vatikán nemzetközi diplomáciai szerepét is. Riccardi szerint Ferenc nem a katolicizmus falai mögötti me­nedéket keresi, „a nyílt tengeren való hajózásban hisz azzal a meg­győződéssel, hogy a keresztények lelkiismerete és az alázatosak hite a jövő iránytűje”. Riccardi szerint a pápaság meglepetéseinek nincsen vége: ettől tartanak Ferenc bírálói, és ebben bíznak támogatói. Az II Fatto Quotidiano szerint Ferenc pápa „pop-egyháza” túl tetszetős. Ferenc nagy reformer, törést okozó gesztusok és beszé­dek pápája, de figyel arra, hogy ne kérdőjelezze meg a dogmát - írta az újság. Hangsúlyozta, hogy a pápai lakosztály helyett a vatikáni Szent Márta-házban élő, irgalmas­ságot, befogadást hirdető egyházfő ugyanúgy nyitott az egyház leg­konzervatívabb, mint legliberáli- sabb csoportjai felé, jóban van a „szuperputyinista” Kirill moszkvai pátriárkával, párbeszédet folytat az ateistákkal, nyit az elvált hívők felé, de egy sorral nem változtatta meg az egyházi doktrínát, nem refor­málta meg a kúriát, nem zárta be a vatikáni bankot, nem nyitott a nők és a melegek felé. Ferenc pápában „mindenki azt ta­lálja meg, amit keres”: a bátor forra­dalmárt vagy az egyház hű vezetőjét - áll a cikkben, amely megjegyzi, a pápát azonban leheteden kritizálni, mivel a világmédia rögtön védel­mébe veszi, és a Vatikán „ármány- kodó udvarnokai” cselszövéseivel magyarázza a vádakat. „Ferenc pápaságának titka éppen az, hogy rendkívül intelligensen ké­pes cselekedni az ellentétek között, mindenkit más és más üzenettel győzve meg, konzervatívokat és progressziókat egyaránt, az elsőket az elmaradt reformokkal nyugtatja meg, az utóbbiakat az apostoli pa­lotákból érkező új szavak lelkesítik” - írta az II Fatto Quotidiano, azt kérdezve, hogy „a mindenki pápá­ja” szerep álszentség-e vagy ügyes politikai stratégia. A napilap válasza szerint Ferenc pápa inkluzív magatartása egyrészt szemé­lyiségéből ered, másrészt korunk kultúrájából, amely lehetővé teszi, hogy az egyház vezetője a szemben­álló felek között közvetítő, ökume­nikus szellemiséget képviseljen. A Corriere delia Sera egy másik számában Ferenc pápáról nyilat­kozott Angelo Scola nyugalomba vonulásra készülő milánói érsek, akit a 2013-as pápaválasztáson Jor­ge Mario Bergoglio vetélytársának tartottak. Az interjúban elmondta, mindig is nagyon jó kapcsolatban állt Bergoglio bíborossal, akit rég­óta ismer, és már a pápaválasztás előtt gyakran találkozott vele. „Kö­zöttünk soha nem volt nézeteltérés vagy rossz szándék. Hamisan festet­ték le a konklávét” - hangsúlyozta Angelo Scola. A milánói érsek Olaszországban a négy évvel ezelőtti konklávé nagy esélyesének számított, a korabeli sajtóértesülések szerint a pápavá­lasztó bíborosok zárt ajtók mögött tartott szavazásain az argentin bí­boros vetélytársa volt. Arra a kér­désre, hogy miért nem hozták azóta nyilvánosságra a kettőjük jó kap­csolatát, Angelo Scola kijelentette, „a konklávé titkossága az egyház közösségét szolgálja, ezért a konklá- véról nem szokás beszélni”. Bár Ferenc pápa nagy reformer, Angelo Scola kizárta, hogy a papi cölibátus eltörlésén gondolkodna: erről „az egyháznak megvan a maga tanítása, amely utat mutat”. Hoz­zátette, az Olaszországban is súlyos paphiány részben a népességcsök­kenéssel magyarázható, a kevesebb gyermek között kevesebb a papi hivatást választók száma is. „Miért kellene egy mai fiatalem­bernek ilyen nagy áldozatot vállal­nia, amikor ez a hivatás elveszítette társadalmi tekintélyét? De ugyanez mondható el a családalapításról is”- mondta a milánói érsek. Maga a katolikus egyházfő határo­zottan elutasította a populizmust, egyúttal a pápa személye köré épí­tett kultuszt is kifogásolta, és azt hangsúlyozta, hogy a többiekhez hasonlóan ő is csak egy egyszerű hívő. „Nem tartom magam különle­gesnek. Bűnös vagyok és esendő”- mondta a Die Zeit című német lapnak adott nyilatkozatában. A pápától azt is megkérdezték, hogy kételkedett-e valaha Isten lé­tezésében. ,Az üresség pillanatai előttem sem ismeredenek” - válaszolta. Ugyanakkor szerinte a válság idősza­kai lehetőséget adnak a fejlődésre, és a hívő, aki nem tapasztalja meg ezt, még nem érett meg teljesen. (MTI) Nem tartom magam különlegesnek. » Bűnös vagyok és esendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom