Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-10 / 84. szám, hétfő

2 KÖZÉLET 2017. április 10. I www.ujszo.com Egy év, és mögöttünk a reform? Rozsnyói szakmai konferencia: hosszú a változtatásra váró ügyek listája, az államtitkár megoldásokat ígért IBOS EMESE Rozsnyó. Hétvégén tartotta éves szakmai konferenciáját a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A szakmai műhelyek mellett az oktatási államtitkár a tárca idei évre tervezett lépéseiről tájékoztatta a magyar pedagógusokat. Egy év múlva magunk mögött tudhatjuk a legfontosabb törvény- módosításokat - tájékoztatott Peter Krajňák (Híd) oktatási államtitkár. „Definiálni szeretnénk a közoktatási törvényben a nemzetiségi oktatás fogalmát” - mondta Krajňák, aki szerint ez most jó eséllyel sikerül­het. Kulcsfontosságúnak tartja azt a készülő kormányrendeletet is, mely az oktatási intézmények finanszíro­zását szabályzó jogszabállyal össz­hangban emelt normatívát szabna meg a nemzetiségi iskolák számára. „Számos körülményt, az iskolai személyzet létszámát, a működési normatívát és sok mást is figyelem­be kell venni, de az első számítások kedvezőek, emelkedhet a normatí­va. Meg kell húznunk egy határt is, bizonyos létszám alatt racionálisan már nem tartható fenn egy iskola” - magyarázta Krajňák. A kabinet ősszel bólinthat rá a rendeletre, mely jövő januártól lenne hatályos. Az oktatási tárca kisebbségi osz­tályának feladata lesz,’ hogy a szak­terminológiai hiányosságokat pó­tolják a jogszabályokban. Krajňák szerint komoly hiányosságokat ta­láltak a nemzetiségi oktatási intéz­ményeknek az iskolahálózatba való besorolásánál. Az államtitkár ígére­tet tett arra, hogy a kisebbségeket érintő módosításokat időben kon­zultálni fogja a szakmai és a civil- szervezetekkel. Nemzetiségi iskolák A rozsnyói rendezvényen számos előadásra, oktatási műhelyre került sor. Az egyik szakmai kerekasztal a közoktatási reform nyilvános vitára Jelentős változásokra van szükség bocsátott tervezetével foglalkozott. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a dokumentumban meg kell je­lennie a nemzetiségi oktatásügy fo­galmának, meg kell fogalmazni a nemzetiségi oktatásügy sajátossá­gait, céljait. Vörös Péter, a Híd oktatási szak­értője egyebek mellett a tankönyv­politika három aspektusát vetette fel. Bizonyos tantárgyaknál önálló szer­zői tankönyveket javasol (pl. törté­nelemre), második lehetőségként a szabályozottabb formában történő tankönyvfordításokat, és a magyar- országi tankönyvek alkalmazását szorgalmazta. Vörös támogatja az egyéves kötelező óvodalátogatást. Kiss Beátával, az MKP szakpo­litikusával együtt mindketten a nemzetiségi iskolák háttérintézmé­nyeinek megerősítése mellett ér­veltek. „Olyan állami fenntartású, a nemzetiségi oktatásért felelős pe­dagógiai intézmény létrehozását javasoljuk, amely tartalmi, ellenőr­zési, módszertani és mérési szem­pontból lefedné a magyar iskolákat érintő kérdéseket. Döntene például a magyar órák számáról, a tananyag tartalmáról, a digitális tananyag tartalmáról” - javasolta Kiss Beáta, (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) aki szerint ezek mellett kulcsfon­tosságú a nemzetiségi oktatás szá­mára az alanyi jogon járó emelt nor­matíva. Kutató pedagógusok Pintes Gábor, a Katedra Társaság elnöke szerint a reformmal kapcso­latos dokumentumoknak, mód­szertani anyagoknak magyarul is meg kell jelenniük. Petres Csizma­dia Gabriella a terminológiai bi­zonytalanságok megoldása érde­kében egy nyelvészszekció, egy fo­lyamatosan működő bizottság fel­állítását szorgalmazta. Magyaror­szági példára hivatkozva javasolta a „kutató pedagógus” funkciójának bevezetését a hazai rendszerbe. „A kutató pedagógus csökkentett óra­számban végez oktatói munkát, ideje nagy részét a kutatásnak, kí­sérleti tevékenységeknek, fordítá­soknak, tananyagfejlesztésnek, tankönyvírásnak szenteli” - ma­gyarázta Petres. Felvetette továbbá, hogy a peda­gógusok munkaköri leírásába kerül­jön be a társadalmi munka, melyeket a pedagógusok egyébként is végez­nek. „A tehetséggondozás sokszor a diákok versenyeztetését takarja. Megfontolandó lenne a szakkollégi­umok működtetése a közép- és alap­iskolák mellett” - zárta Petres. Más tanárképzés kell Pintes Gábor szerint a kontinuális pedagógusképzést is át kell gondol­ni. „Mindenképpen ragaszkodni kell az osztott tanárképzés (BA és MA) eltörléséhez és az egységes integrált tanárképzés visszaállításához. A ta­nárképző egyetemek finanszírozását ki kell emelni az egységes költség- vetési metodika rendszeréből. A ta­nárképzés nem finanszírozható olyan szempontok alapján, mint például a gépészet vagy az informa­tika”-véli Pintes. Markovics Tímea óvópedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy a do­kumentum szerint nem világos, a 0-3 éves korú gyerekek gondozását ki fogja ellátni, és nem számolnak az anyanyelvi képzéssel sem. A hatá­lyos jogszabályok alapján az óvó­nők csak a 3-6 éves gyerekek gon­dozását láthatják el. Fontosnak tartja azt is, hogy a bölcsődék az óvodák mellett, vagy közös igazgatás alatt működjenek. Oktatási önrendelkezés „A fejlesztő- és szociálpedagógu- sokat hiányoljuk a rendszerből, stá­tuszukat biztosítani kellene. Hason­lóan nagy szükség lenne más ma­gyar szakemberekre, pszichiáterek­re, pszichológusokra” - tolmácsolta az SZMPSZ javaslatát Vörös Mária. A szervezet az oktatási önrendelke­zést tartja az egyik legfontosabb lé­pésnek a magyar iskolákkal kapcso­latban. Vörös Mária arra is rámutatott, hogy a dokumentumban nagyon sok a homályos rész az iskolai előkészí­tőkkel kapcsolatban. „A program viszonylag keveset foglalkozik a nemzetiségi nyelvű speciális kép­zéssel, a látás- és hallássérültek, au- tista, mozgássérült gyerekek művelődésének segítségével főleg óvodás szinten. Alapiskolában ezt ugyan az inkluzív nevelés magába foglalhatja, de a kisebbekkel nem foglalkoznak” - magyarázta Vörös Díjazottak A rendezvényen az SZMPSZ díjait is átadták. A Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat idén Albert Sándor kapta. Hanesz Angelikát és Mészáros Mag­dolnát a tehetségek felkaro­lásáért ismerték el, Bábi László és Molnár Ilona élet­pálya díjat kapott, Hrbácsek Magdaléna és Kalácska Er­zsébet kiváló módszertani és szakmai eredményekért ve­hetett át elismerést, Morvay Katalint és Palinay Gyulát (in memoriam) szlovákiai ma­gyar nyelvű oktatást támoga­tó tevékenységért díjazták. Mária. Felvetette továbbá, hogy nincs magyar nyelvű konzervatóri­um, kétnyelvű és magyar drámata­gozatos, illetve művészeti tagozatos gimnázium Szlovákiában. Andruskó Imre, a komáromi Se- lye János Gimnázium igazgatója bár maximálisan támogatja a dokumen­tumban foglaltakat, nagyon szkep­tikus a megvalósításával kapcsolat­ban. „Bár csak élhetnének a peda­gógusok az úgynevezett hétévente javasolt egyéves alkotói szabadság­gal. A gyakorlatban ez csak az én is­kolámban több mint 100 ezer eurós plusz költséget jelentene. Ezt kigaz­dálkodni lehetetlen, csak plusz nor­matívával lehetne megoldani” - ma­gyarázta az igazgató. A több mint háromórás tanácsko­záson elhangzott felvetéseket, ja­vaslatokat az SZMPSZ és a hazai szervezetek is észrevétel formájá­ban csatolják a nyilvános vitára bo- • csátott reformtervezethez. Abban viszont valamennyien azonos állás­ponton voltak, hogy megfelelő anyagi támogatás nélkül ez a doku­mentum is úgy végzi, ahogyan a ko­rábban elkészült fejlesztési tervek. Danko nagyon büszke a szlovák vonatokra Ismét nekiment a hétvégén Andrej Danko SNS-elnöka magánkézben levő cseh RegioJet társaságnak. Pozsony. A házelnök szerint in­kább a hazai cégeket kellene támo­gatni, mert azok ugyanolyan mi­nőséget kínálnak, mint a nyugati társaságok. A RegioJet szerint a Pozsony-Kassa vonal igazolja, hogy az állami vasút képtelen mi­nőségi szolgáltatásokat bebiztosí­tani az utasoknak. Danko a TA3 hétvégi vitaműsorában azt mondta, azzal, hogy „rálőttek” a RegioJet sárga vonatjaira, az embereket akarták ráébreszteni arra, hogy ne örülje­nek az átfestett 20 éves öreg sze­relvényeknek, s hogy legyenek büszkék a szlovák vonatokra. Arra utalt, hogy az állam szándékosan visszaállította a Pozsony-Kassa vonalra a veszteséges állami IC vonatokat, csak azért, hogy kitúrja a vonalról a RegioJetet. A lépést követően olyannyira csökkent a cseh társaság utasforgalma, hogy kénytelen volt kivonulni a vonal­ról. „Az SNS elnöke vagyok, és zavar, ha valaki itt terpeszkedik és kiszemezgeti a mazsolákat. Igen, engem ez zavar, és azt akarom, hogy a szlovák cégek legyenek si­keresek. Elutasítom azt a dogmát, hogy minden, ami nyugatról érke­zik, az tökéletes” - mondta Danko. Aleš Ondrűj, a RegioJet szóvi­vője szerint igazolható, hogy a szolgáltatások a távozásuk után romlottak, s ezért Dankót terheli a felelősség. „Drágábbak a jegyek, az utazás színvonala pedig vissza­tért a 2014 előtti szintre. Ezért csak gratulálni tudunk Danko száza­dosnak” - közölte reakciójában Ondrűj. (SiTA,dp) Bérek: elveszett az előny Szlovákia mára elvesztette az olcsó munkaerő által biztosított versenyelőnyét. Míg 2004-ben a visegrádi országok közül a szlovákiai munkaerőköltségek voltak a legalacsonyabbak, mára fordult a kocka. Pozsony. Átlagosan 10,40 euróba kerül egy cégnek Szlovákiában egy dolgozó egy órányi munkája - derül ki az Eurostat napokban közzétett, 2016-os adatokon alapuló összesíté­séből. Az unió statisztikai hivatala a bérek, egyéb juttatások, valamint a dolgozók után fizetendő hozzájáru­lások alapján számolt. A most köz­zétett adatok szerint az alkalmazot­takra fordított kiadások a visegrádi országok közül így Szlovákiában a legnagyobbak. Csehországban ugyanez 10,20, Lengyelországban 8,60, Magyarországon pedig 8,30 euró. Nem volt ez azonban mindig így. Szlovákia évekig a legjobb fel­Bérköltségek Munkaerőköltségek régiónkban: Ország 2008 2016 Szlovákia 4,1 10,4 Csehország 5,8 10,2 Lengyelország 4,7 8,6 Magyarország 5,9 8,3 Uniós átlag 19,8 25,4 Átlagosan ennyi euróba kerül egy cégnek egy dolgozó egy órányi munkája. tételeket biztosította a cégeknek. 2004-ben például egy dolgozó egy órányi munkája még csak 4,10 euró­ba került, miközben Csehországban 5,80, Magyarországon pedig 5,90 euró volt. Szlovákia azonban csak régiónk­ban számít a legdrágábbnak a cégek számára. Uniós szinten továbbra is a legolcsóbbak közé tartozunk. Az Eurostat által közzétett adatokban ugyanis érdekes kettősséget látha­tunk: az hogy az EU átlaga óránként 26,60 euró, szinte semmit nem jelent a gyakorlatban, hiszen tökéletesen kettészakadt az unió. A lista második felében, ahová régiónk országai is tartoznak, sokkal olcsóbb, az első fe­lében pedig látványosan drágább a munkaerő, mint az átlag, egyedül a brit és az olasz adat áll közel ahhoz, amit akkor kapunk, ha átlagoljuk a 28 ország adatát. A legtöbbet Dániában kell fizetni egy óra munkáért, 42 eu- rót, mögöttük Belgium és Svédor­szág áll a listán. A környező orszá­gok közül egyedül Ausztria található a lista első felében, csaknem 33 eu- róval. A legolcsóbb egész Európá­ban a bolgár, illetve a román mun­kaerő (4,40, illetve 5,50 euró órán­ként), a sorban Litvánia, Lettország és Magyarország következik. (mi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom