Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-07 / 82. szám, péntek
8 I KULTÚRA 2017. április 7. | www.ujszo.com Az űr fokozatos betöltése Az elmúlt hónapokban öt hiánypótló kötet is megjelent a két világháború közötti hazai magyarságról Simon Attila, Filep Tamás Gusztáv és Szeghy-Gayer Veronika a könyvbemutatón (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Öt fontos társadalomtudományi, kultúrtörténeti, gazdaságpolitikai jellegű kötetet mutattak be szerdán a Pozsonyi Magyar Intézetben, meglehetősen szerény közönségérdeklődés mellett. Ezért is szeretnénk egy kis hírverést csapni ezeknek a munkáknak. Három kötet a Fórum Kisebb- sógkutató Intézet gondozásában jelent meg, kettő pedig a Kalligramnál. A beszélgetést vezető Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint ezek a könyvek együtt töltik be azt az űrt, amely a hazai magyar történetírásban mutatkozott a két világháború közötti időszak kutatása terén. A műveket méltató Filep Tamás Gusztáv magyarországi történész azért is örül a mostani, termékeny időszaknak, mert úgy látja, a rendszerváltás utáni években tapasztalt múltfeldolgozó lendület rövid időn belül megtört, és csak tíz évvel később, a Fórum Intézetnek köszönhetően éledt fel ismét. Tíz év azonban hosszú idő ahhoz, hogy elvesztegessük, főleg az oral history szempontjából. Mert akit ma meg lehet interjúvolni bizonyos eseményekkel kapcsolatban, az holnap már nem biztos, hogy elérhető. A másik reális veszély, hogy a korszakról alkotott kép egyoldalúvá válik, ha csupán egy-két kutató foglalkozik vele. Filep Tamás Gusztáv Molnár Imre történész Esterházy-kutatásait hozta fel példaként, aki kimerítő alapossággal tárta elénk Esterházy János munkásságát, és igazán nem ő tehet arról, hogy a korszak csehszlovákiai magyar gazdasági szakembereiről, a kulturális élet alakítóiról, szervezőiről szinte semmit sem tudunk. A legbizarrabb példát talán Simon Attila prezentálta ezen az estén, aki Tóth Lászlóval közösen írt könyvet Szent-Ivány Józsefről, a két világháború közötti (cseh)szlovákiai magyar politika, közélet és művelődés egyik (ha nem a) legfontosabb személyiségéről, aki egyszerre volt birtokos, politikus, mecénás, köz- és szépíró, művelődésszervező, valamint hat- gyermekes, jó családapa. Az 191820-as államfordulat előtt a Gömör- Kishonti Gazdasági Egyesület vezetőjeként, 1918 őszén a polgáridemokratikus forradalom gömöri mozgatójaként játszott jelentős szerepet. A két háború közötti Csehszlovákiában ő volt a magyar kisgazda társadalom megszervezője, a Magyar Nemzeti Párt vezére, négy cikluson át a magyarság egyik legaktívabb nemzetgyűlési képviselője. Nagyrészt neki köszönhető a Prágai Magyar Hírlap megalapítása is. Mindezt csupán azért soroltuk fel, hogy el tudják képzelni, mit érezhetett Simon Attila, amikor a kötethez anyagot gyűjtve betért a rimaszombati Gö- mör-Kishonti Múzeumban, és az ott dolgozók még csak nem is hallottak Szent-Ivány Józsefről. Ehhez képest az már csak hab a tortán, hogy a bejei lakosoknak fogalmuk sincs arról, hogy a helyi kastély egykor a Szent- Ivány család birtokában volt. Egy másik, a feledés homályába vesző csehszlovákiai magyar személyiséget Gaucsík István igyekszik visszahozni a köztudatba Az állameszme kritikusa című kötetében, amely Tarján Ödön kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédeit és írásait tartalmazza (Kalligram, 2017), és amelyhez Gaucsík a bevezető tanulmányt, illetve a források bevezető szövegeit írta, a jegyzeteket és a mutatókat készítette. A két világháború közötti időszak meghatározó programadóját ismerhetjük meg ebből a vaskos kötetből, képet kapva a kor viszonyairól is. A legelszántabb kutatónak járó nem létező díjat talán a magyarországi Szeghy-Gayer Veronika érdemelné, aki Szlovákiába költözött annak érdekében, hogy Felvidékből Szlo- venszkó című könyvének anyagát összeszedje. Trianon meghatározó módon formálta át az egykori felvidéki, a két világháború között már leginkább csak szlovenszkóiként emlegetett magyar értelmiség közösség- és nemzetképét. A könyv ezt az összetett folyamatot követi nyomon az evangélikus és szabadkőműves Gömöry János és a magát a keresztény nemzeti oldalhoz soroló Sziklay Ferenc életútján keresztül. A szerző elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen viták során, miként formálódott a „szlovenszkói magyar értelmiség”, milyen elképzelések és tervek ütköztek egymással, és milyen szerepe volt Gömöry Jánosnak és Sziklay Ferencnek a csehszlovákiai magyar közélet (ki)alakításában. Két fontos magyar város, Eperjes és Kassa mikrovilágáról, a helyi polgárság mindennapjairól, az ottani egyesületek, pártok működéséről a mai kor embere nagyon keveset tud, de örömteli tény, hogy a szerzőnek már helyi szlovákok is jelezték, kíváncsiak erre a korszakra, és szívesen vennék a kötet szlovák fordítását. Bukovszky László A Csehszlovákiai Magyar Damokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per recepciója című kötetének célja, hogy a kutatás mai állása szerint a lehető legteljesebb módon bemutassa egy „föld alatti szervezetnek” a szlovákiai magyar közösség érdekében kifejtett jogvédő tevékenységét, leírja a köré szerveződött értelmiségiek kiállását, az 1949-es koncepciós per előzményeit, a vizsgálat lefolyását és magát a megtorlást. A hallgatás éveinek (1945-1948) leghangosabb csoportjáról tudhatunk meg fontos tényeket, kiderül, hogy akkoriban is volt szervezett, széles körű ellenállás a csehszlovák kormány soviniszta politikájával szemben. Molnár Imre „Gyűlölködés helyett összefogás” című inteijúkötetében adalékokkal szolgál a két világháború közötti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez. A művet az a Tóth Péter Pál méltatta az esten, aki Molnár tanára volt az ELTE szociológia tanszékén, és aki egy mteijújával maga is hozzájárult a munkához. 0 is és Filep Tamás Gusztáv is úgy véli, a most bemutatott öt kötet szépen kiegészíti egymást, kereszthivatkozások sokaságával, említések szintjén tárgyalt tények részletezésével, közös szereplőkkel. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi évben valami megmozdult a hazai magyar múlt feltárása terén. Nyilván sokan szeretnénk, ha a folytatás sem váratna sokáig magára. (Az öt kötet közül kettőt, Simon Attila és Tóth László munkáját, valamint Molnár Imre interjúit ma 17 órától Kassán, a Márai Stúdióban is bemutatják.) Kincsem: túl a 200 ezres A csodakanca és gazdája (Nagy Ervin) (Fotó: Fórum Hungary) Tavaszi dzsessz Pozsony. Egy izraeli énekesnő, a Snarky Puppy alapítózongoristája, valamint egy kubai a capella „fiúcsapat” szerepel ma este az Ateliér Babylonban, a Pozsonyi Dzsessznapok tavaszi ráadásrendezvényén. Sivan Árbeli 2014-ben, huszonnégy évesen érkezett New Yorkba, miután meghódította az izraeli dzsessz-szcénát. Dalait maga írja és hangszereli, Broken Lines című tavalyi albumáról pedig már az amerikai kritikusok is ódákat zengtek. A Snarky Puppy laza, játékos, ugyanakkor tartalmas zenéjével világszerte tömegeket nyert meg a dzsessznek. A csapat egyik alapembere, Bili Laurance szabad idejében olyanokkal dolgozik együtt, mint Bobby McFerrin vagy David Crosby, ráadásul tegnapelőtt jelent meg új szólólemeze, amely a pozsonyi koncert gerincét képezi. Az estét az öttagú kubai Vocal Sampling zárja, a csapat saját szerzeményei mellett olyan örökzöldeket is sikerrel latinosí- tott, mint a Hotel California és az Every Breath You Take. A minifesztivál 18.30-kor kezdődik, (juk) Budapest. A héten a 200 ezredik jegyet ie eladták a legendás versenylóról, Kincsemről, illetve gazdájáról, Blaskovich Ernőről szóló filmre - számolt be a film forgalmazója. Herendi Gábor kosztümös kalandfilmje ezzel az idei toplistán a második legnézettebb alkotássá lépett elő a magyar mozikban. Olyan produkciókat előzött meg a három hete játszott film, mint az Utazók vagy a Lo- gan - Farkas. A Fórum Hungary közleménye szerint a Kincsem az utóbbi tíz év legsikeresebb magyar filmjévé lépett elő. A magyar viszonylatban kiemelkedő, 2,9 milliárd forint költségvetésű kalandfilm története szerint Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) mindenét elveszti a szabadság- harc után. Céltalan, kicsapongó életet él, amikor egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodakanca. Ezzel a sors elégtételt kínál neki, hogy legyőzhesse régi ellenségét, von Oettingen bárót (Gáspár Tibor), miközben beleszeret Klara von Oettingenbe (Petrik Andrea), apja gyilkosának lányába. Nemcsak Herendi közönségfilmje, hanem Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve-díjas alkotása is jól szerepelt a mozikban: március eleje óta 50 ezren látták. Különösen nagy érdeklődés kísérte azokat az előadásokat, amelyeken a közönség az alkotókkal is találkozhatott. A Testről és lélekről női főszereplője a nagycétényi Borbély Alexandra, a Katona József Színház színésznője, a férfi főszerepet pedig Morcsányi Géza színházi dramaturg, a Líra Kiadói Csoport igazgatója alakítja. határon Összevetésképpen: tavaly a magyar mozikban a Saul fia volt a legnézettebb magyar film, közel 170 ezren váltottak rá jegyet. Nemes Jeles László holokausztdrámáját összesen 268 ezren látták a mozikban: a magyarországi premier már 2015-ben lezajlott, de a nézettség a Golden Globe- és az Oscar-díj begyűjtése után ugrott meg igazán. A 2016-os magyar sikerlista második helyére A lovasíjász című dokumentumfilm ért oda: ez Kassai Lajos lovasíjász mesterségével - a „csak az elődeinkre jellemző ősi technikák és szellemiség” feltámasztásával — foglalkozik (csaknem 82 ezer néző). Harmadik lett Sopsits Árpád drámája, A martfűi rém (40 ezer néző), negyedik Till Attila kerekesszékes gengsztermozija, a Tiszta szívvel (közel 35 ezer néző), az ötödik helyen a Wellhello slágerei által ihletett #Sohavégetnemérős végzett (majdnem 30 ezren látták). Az idei magyar mozis sikerlista alakulásába várhatóan beleszól majd Antal Nimród Viszkis-filmje, és nagy várakozás előzi meg a Budapest Noirt is, amelyet Gárdos Éva forgatott Kondor Vilmos népszerű krimije alapján. (MTI, ú)
