Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-03 / 52. szám, péntek

www.ujszo.com | 2017. március 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mindenki mindenkinek A hatalom - legyen az bármilyen szintű és jellegű - legyőzhető F jra egy sikeres magyar U film, amire azon nyomban rástartolt a szakma és a té­ma után kutató sok (új- ság)író. Nem különben e sorok írója is. Van zsák, amit ütni lehet, van fáklya, amivel világítani. Abban többé-kevésbé meg­egyeznek a friss Oscar-díjas ma­gyar rövidfilm elemzői, hogy nem egy húzós művészeti értékkel bíró alkotásról van szó, hogy a kutya máshol van elásva. Valóban, ha a klasszikus megkülönböztetést vesszük alapul, hogy egy adott mű a mesterségbeli tudást tükrözi-e vagy valami azon túlit is, a Mindenkire az előbbi érvényes. Megvan benne minden, ami és ahogy kell, szépen halad a történet, fokozódik a fe­szültség, majd a végén csattanó. Bejáratott modell bejáratott eszkö­zökkel. A történetet nem mesélem el, vasárnapig ingyen megnézhető az interneten, alig fél órában. Abban is megegyeznek a kriti­kusok, hogy allegóriaként érdemes értelmezni a filmet. Lehet akár a jelenleg működő, gyerekközpon­túnak nehezen nevezhető iskola- rendszer kritikájaként is felfogni. Sőt ki-ki szeretheti vagy éppen hi­báztathatja a teljesítmény-központú neoliberalizmus vagy éppen a szi­gorú szabályokat az emberekre erőltető, egyöntetűséget megkívánó hatalmi rendszerek bírálataként. Mások pedig a két főszereplő lány volta miatt örülhetnek, vagy éppen kereshetnek nehezen védhető kifo­gásokat. A lényeg az allegória végtelen mezőin talán abban a viselkedési modellben keresendő véleményem szerint, ami a film csattanójához elvezet. Ez pedig az ellenállás mo­dellje, aminek így kétségkívül van politikai jelentése is, a szónak ajó, a közügyek párbeszéden alapuló in­tézéséhez kapcsolható értelmében. És persze mindenki levonja belőle a tanulságot, attól függetlenül, hogy melyik oldalon is áll a politikai pa­lettán - a szó rossz, mai, pártos ér­telmében. És ez az a pont, ahol bezárul a kör. Itt születhet bennünk egyfajta saját használatú magyarázat a bejá­ratott formanyelv használatára/ hatására. A közérthetőség (a giccs elkerülése mellett), a populáris kó­dok használata, a történetnek az utóbbi évtizedeken belüli mozgat­hatósága (a felskicceit időjelző szimbólumok mellett is) mind a széles körű befogadás felé mutat, így válhat a film egy olyan, széles körben újraépítendő mítosznak az egyik elemévé, amely arról mesél, hogy a hatalom - legyen az bármi­lyen szintű és jellegű - legyőzhető. BOTRÁNY! AZ OSZTRÁK MACSKA ME6Ď06LENE, HA NÁLUNK VENNÉK NEKI A VISZKASZT! __­(C artoo'nizer) Ami a rostámon fennakadt SZÍ LVÁSSY JÓZSEF Populista papolás Nyilván berezelt Robert Fico kormányfő a Smer támogatottságának ál­landósuló csökkenése miatt, és amolyan hordószónokként szeretné meg­állítani azt. A pómép egészségét szívén viselő államférfi szerepébe bújt és megüzente Tomáš Drucker miniszternek, hogy nem tűr semmiféle „zaja- coskodást”. Rudolf Zajac egykori miniszterre gondolt, aki 2002 és 2006 között bevezette a vizitdíjat meg a kórházi ágydíjat. Azzal érvelt, hogy a letűnt rezsim propagandája ellenére az egészségügy sosem volt, nem is le­het ingyenes. Abba bukott bele, hogy az életképes elveket hirdető reform­jában a szociális szempontokat nem vette kellőképpen figyelembe. Fico tizenöt év elteltével lovagolja ezt meg, és fene nagy jószívűségében csak a lényeget hallgatja el. Az utóbbi években ezen a különösen érzékeny terü­leten többnyire éppen a Smer emberei keveredtek korrupciós botrányokba. Emlékezzünk csak a méregdrágán beszerzett CT- és egyéb készülékekre, vagy Marcel Forai gátlástalanságára, aki az Általános Egészségbiztosító vezetőjeként (VŠZP) 77 éves nagynénjével ütött nyélbe szerződéseket és vágott zsebre milliókat. Elsősorban ezek az alakok a felelősek az állami biztosító tavalyi, nagyjából 280 millió eurós veszteségéért. A Sme a héten közölt összeállítást arról, hogy a besározódott Pavol Paška volt házelnök távozása ellenére a „cassovia boys”, vagyis a Smer kassai legényei to­vábbra is döntéshozó pozíciókban tüsténkednek és fosztogatnak. De Fico nem őket, hanem az egészségügyben végre átláthatóságra és a korrupció visszaszorítására törekvő tárcavezetőt akarja megzabolázni. Papolása el­lenére Fico még betegebbé teszi egészségügyünket, hiszen a költségvetési pénzeket és a befizetett járulékokat még mindig nem kizárólag a betegel­látásra fordítják, a holdudvar továbbra is dézsmálja azokat. Két új párt Magyarországon Magyarország erősödik - hangoztatj a naponta többször a budapesti ál­lamtitkárok siserehada. A haza leépül - riposztozik az egymással is vi- szálykodó ellenzék. E táborba készül a Momentum Mozgalom, amely még nem is párt, de Orbán Viktor már az új „szadesznek” bélyegezte. Pedig egyelőre csak annyit tett, hogy a budapesti olimpiai rendezéséről kezde­ményezett népszavazást. Ahogy például Hamburgban történt, és talán Pá­rizsban is lesz. Az egyelőre ismeretlen fiatalok országjárásba kezdtek, eközben a Fidelitas bősz aktivistái provokálják őket. Feltehetően azért, mert több politológus az „egykori Éideszként” jellemzi a Momentumot. A Józan Ész Forradalma néven zászlóbontásra készül Gémesi György, az MDF alapító tagja is. Gödöllő sikeres polgármestere elavult ideológiáktól mentes néppárt létrehozásán munkálkodik, mert szerinte a korrupció és a tisztesség nem jobboldali vagy baloldali kategória. A korrupciótól pedig már fuldoklik az ország - mondja. A következő hónapokban eldől, hogy a két kezdeményezés tiszavirág-életű lesz-e, vagy megélhetési és korrupt politikusoktól mentes, kormányváltásra készülő politikai erő. Abszurd ukrán nyelvtörvónytervezet Negyven-egynéhány képviselő törvénytervezetet nyújtott be, amely hi­vatalos nyelvként csak az ukránt ismémé el, méghozzá minden szinten. Csak ukrán nyelven folyhatna az ügyintézés a helyi hivatalokban is, min­den pedagógusnak államvizsgát kellene tennie ukrán nyelvből. A nálunk is elhíresült nyelvrendőrség vizslama mindenfele, súlyos pénzbírságot, még börtönbüntetést is kiszabhatna. A beteijesztők azt mondják, az oroszt akar­ják kiszorítani a közéletből, viszont súlyosan sértenék a kisebbségek al­kotmányosjogait is. A sokat szenvedett Kárpátalján a magyar nyelvű mé­diumoknak kötelezően közölniük kellene minden anyagot ukránul is, a nem államnyelven előadott színházi darabokat feliratozni kellene. A ma­gyar nyelvet családi körbe, esetleg a templomokba szorítanák vissza, bár ez utóbbi sem egyértelmű. Az ottani magyar aktivisták több ezer aláírást gyűjtöttek a tiltakozó petícióhoz. A magyar kormány diplomáciai erőfe­szítéseket tesz. Remélhetően a józan ukrán demokratáknak sikerül megfé­kezniük az eszement rögeszméket dédelgető nacionalistákat. Egy népszavazás Lőcsei Pál mesterről KOLLAI ISTVÁN M iközben Magyaror­szágon - ahonnan ez a cikk íródik - éppen egy elmaradt nép­szavazás határozta meg a közbeszé­det, eközben Szlovákiában lezajlott egy kicsi, de eredményes népszava­zás: a VUB Bank arról szavaztatta az internet népét, hogy alapítványa Lő­csei Pál mester melyik késő­középkori munkájának felújítását fi­nanszírozza. A bank alapítványa régóta foglal­kozik örökségvédelmi projektek fi­nanszírozásával. Komoly összegeket fordított már a Selmecbányái Kálvá­ria felújítására, amely feltehetően nem ismeretlen a magyar olvasók számára: aki Selmecbányán jár, ne­hezen tudja nem észrevenni a város­széli magaslaton álló kálváriatemp­lomot, amelynek helyreállítása nyil­ván komoly összegeket emészt fel. A múlt hónapban indított szava­záson arról lehetett dönteni, hogy Pál mester melyik műkincsét restaurál- tassák. Lehetett választani lőcsei, iglói, bártfai, eperjesi szobrok közül, de lehetett szavazni egy krónikára is, amiben szó esik Pál mesterről. Végül az iglói kálváriaszobor nyert, több mint tizenötezer szavazattal; a bank alapítványa a következő hónapokra ígéri a munkák megkezdését. Pál mesterről azt érdemes tudni, hogy a 16. század elejének egyik legnagyobb művésze volt, nemcsak a történelmi Magyarországon, hanem európai szinten. Főleg a Szepesség- ben dolgozott; főműve a lőcsei Szent Jakab-templom oltárja, a világon fennmaradt egyik legnagyobb és legdíszesebb gótikus faoltár. De mennyire tekinthető Lőcsei Pál mester munkássága a szlovák örök­ség részének? Ezt a kérdést nyíltan felteszi a szlovák identitásról szüle­tett egyik legőszintébb esszé, ami a bársonyos forradalom utáni első kulturális miniszter, Ladislav Kováč tollából született a rendszerváltás idején: „Tudott-e Lőcsei Pál mester szlovákul, vagy németül beszélt-e? Ez számunkra mindig nagyon fon­tosnak tűnik annak eldöntésében, hogy a lőcsei oltárt nemzeti kultú­ránk részének tekintsük-e, vagy sem.” Majd azzal folytatja: kétli, hogy a magyarok közül bárki is gon­dolkodik azon, hogy például Ulászló király milyen nyelven beszélt a fele­ségéhez. Ä magyarok úgymond nem problémáznak azon, hogy a törté­nelmi Magyarország kultúrája egy­ben magyar kultúra is. Valóban, a szlovákoknak jóval nehezebb arra válaszolniuk, hogy pontosan hogyan kötődnek az ország területén található kulturális örök­séghez. Nyilvánvaló, hogy ezer szállal kötődnek hozzá, és nyilván­való, hogy rendkívül erőltetett lenne ezt az örökséget „szlováknak” ne­vezni. A bank akciója kapcsán is sajnos mérgező üröm az örömben, hogy honlapján „szlovák művésznek” nevezi Lőcsei Pált. Pe­dig a szlovákban használatos „uhorský” („magyarországi”) jelző tökéletes lett volna. Pál mester egyébként feltehetően Krakkóban tanulta ki a mesterséget, példaképe az ottani szobrászműhely nürnbergi születésű német vezetője, Veit Stoss volt. Akinek komoly ha­tása volt Közép-Európában; fiaihoz például sok erdélyi munkát körnek a művészettörténészek. Tehát nem biztos, hogy azt kéne szellemidézés­sel kideríteni, milyen nyelveken tu­dott Pál mester, tudunk (vagy sej­tünk) erről enélkül is sok mindent. És amilyen bajos lenne őt határozottan magyarnak vagy szlováknak nevez­ni, olyan magabiztosan tarthatjuk őt magyarországinak, közép­európainak, vagy egyszerűen csak lőcseinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom