Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-31 / 76. szám, péntek

KÖZÉLET www.ujszo.com I 2017. március 31. I 3 „Tudtunk a Libertate támogatásáról" Menyhárt: A mi felelősségünk, hogy a magyarországi forrásokkal transzparens módon és hatékonyan gazdálkodjunk Menyhárt József szerint az M KP nem akar „csókosokať (Somogyi Tibor felvétele) FINTA MÁRK CZAJLIK KATALIN Az MKP elnökét a kormány egyéves teljesítményéről, a Híddal való együttműködésről és a Libertate 220 milliés támogatásáról kérdeztük. Hogyan értékelné a kormányko­alíció egyéves működését? Úgy gondolom, sokat ígértek, s eb­ből kevés teljesült. Például amikor azt mondják, hogy megmentették a kis­iskolákat, az tény, hogy törölték a mi­nimális osztálylétszámot, de máig nem látom, hogy a kis létszámú is­kolák miből kapják meg azt a finan­szírozási pluszt, amiből képesek fennmaradni. Itt a kérdés az, tudunk- e valamiféle pozitív anyagi diszkri­minációt biztosítani a számukra. Azért vannak pozitív lépések is, legyen az a kisebbségi alap vagy a offshore-törvény, és itt vannak a meéiari amnesztiák is. Ezt nem így látja? Természetesen látjuk, hogy van­nak kezdeményezések: de hogy eze­ket képesek-e végigvinni azok, akik­nek ehhez kulcsa van, az már más kérdés. Az MKP hogyan fogott volna hozzá? Nem azt mondom, hogy a csapás­irány rossz, hanem hogy az eredmé­nyek legalább 2-3 év múltán fognak megmutatkozni. Másrészt nem csak a nyelvhasználat kérdése fontos, valós gazdasági eredményeket kell elérni. Azt látom, hogy a „kelet” már Ko­máromnál kezdődik: a gazdaságilag leszakadó régiókat onnan számíthat­juk. Akik itt élnek, azok fogyására az asszimiláció mellett ráerősít a tény, hogy a fiatalok - munkalehetőség hí­ján - nem maradnak otthon. Egy év telt el, amióta „elment a harmadik csónak”, hogy beszédét idézzük. Hogy értékeli az MKP utóbbi egy évét? Érdekes a felvidéki politikum, mert mindig kijelöljük, hogy ha ez meg az nem sikerül, akkor onnantól vége. De nincs vége. A kitelepítés után is so­kan azt gondolták, hogy vége van, de mégis volt folytatás. A párt új embe­rekkel folytatta, megtartva a tapasz­talatot is. Témákat vetettünk fel, eb­ben az évben pedig a megyei válasz­tások határozzák meg a fő csapás­irányt. Emellé még érkezik számos egyéb feladat: meg kell említeni az óvodafejlesztési programot, illetve a magyar kormánytól érkező felvidéki gazdaságfejlesztési csomagot, mely­nek gesztoraként az MKP-t és a párt­hoz kapcsolódó szakemberi gárdát választották. Ez azt jelenti, hogy az MKP dön­ti el, melyik vállalkozó kap támo­gatást? Nem. Nem a „csókosok intézmé­nyét” kívánjuk létrehozni. Ezek a fej­lesztések arról szólnak, hogy a déli régiónak a magyar állam olyan gaz­dasági segítséget nyújt, amelynek alapja egy transzparens, átlátható pá­lyázati rendszer. Első körben a kis- és középvállalkozók kapnak esélyt - a döntést egy kuratórium hozza meg. Pártemberek lesznek a kurató­riumban? Természetesen szakemberek ke­rülnek bele. S ha már arról beszélünk, mit sikerült az MKP-nak hoznia kor­mányon és parlamenten kívül, min­denképp megemlíteném az óvoda­programot, melynek keretében 6,3 milliárd forint érkezik a Felvidékre. Ebből bölcsődéket és óvodákat épít­hetünk, tarthatunk meg, illetve bővít- hetünk. Azokat a forrásokat, amelye­ket Magyarország felől van módunk becsatomázni, biztosan hozzuk. Ez alatt értem a kiemelt intézményeket is, mert a Csemadoktól a Fórum Ki­sebbségkutató Intézetig számos szlo­vákiai magyar intézmény becsukhat­ná kapuii, ha nem érkezne támogatás Budapestről. Fontos dolog a kulturá­lis alap, de ha megnézzük az onnan érkező összeget, az intézményeink nagy része nagyon karcsú költségve­téssel dolgozna. Az MKP egy évvel a parlamenti választások után továbbra is a par­lamenti küszöb alatt áll. A magyar kormánynak nem terhes ez? Erre a Máért adta meg a választ: a magyar miniszterelnök ott azt mond­ta, hogy regionális pártként, egy re­gionális erővel bíró közösségként fogja fel az MKP-t. A tavalyi választások után az összefogás hiányát vélték a kima­radás fő okának. Azóta ugyan tör­téntek lépések ebbe az irányba, de voltak ellenkező irányúak is. Mint­ha nem tudná a párt, mit akar. Szó­val, összefogást akar vagy nem? 2017-ben mindenképpen az erős magyar képviseletért dolgozunk: ezt én nem szűkítem csupán az MKP-s eredményekre, hanem magyar kép­viseletre gondolok. Hogy ezt hogyan tudjuk véghez vinni, a tárgyalásokon múlik. Ez már elkezdődött a Híddal, és áprilisban folytatjuk. Arra jutot­tunk, hogy ott, ahol az együtt­működés elképzelhetetlen a helyi vagy járási szervezet számára, a fe­lülről jövő, kikényszerített együtt­működéssel nehéz hiteles embereket találni, és az eredményeink vissza­eshetnek. Nem a vezetésnek kellene eldön­tenie, milyen irányvonalat képvisel a párt, és az alsóbb szinteken ezt következetesen követni kell? Kü­lönben szétesik az egész, hiszen mindenki mást akarhat. Ezért kell egy alapszabályreform, amely ebbe az irányba viszi a dolgo­kat. Viszont egy regionális választás­nál pont az a lényeg, hogy megbíz­ható és hiteles helyi embereket talál­junk. Jó példa erre Komárom. Ott megpróbáltak egy oktrojált egységet végigvinni az önkormányzati válasz­tásokon, ám ez eredménytelen volt. A másik oldal ezt úgy interpre­tálja, hogy az MKP megyei szinten diktálni akar, de mindent akar or­szágos szinten is, és ez nem működik. Nem diktálunk. Én azt mondtam, hogy kell két olyan megyefonök- jelölt Nyitra és Nagyszombat megyé­ben, aki elég magyar választót moz­gósít. Ennek nem mond ellent, hogy önök a tárgyalás előtt kijelentik: Nyitrán önálló jelöltet akarnak? Saját jelöltet mondtunk: ennek ér­telmezése sok lehetőséget rejt magá­ban. Épp ez az, hogy sokféleképpen értelmezhető. Egyértelműen magyar jelöltről be­széltünk: ez az egyeztetések során is felmerült. Nem mondtam azt, hogy csak MKP-s lehet. És van rá esély, hogy megegyez­nek? Természetesen. Önök tárgyalnak a szlovák jobboldali ellenzékkel is, és ez nem feltétlenül kompatibilis az utóbbi idők politikai csatáival. Hogyan definiálja magát az MKP? Ha et­nikai pártként, akkor a természe­tes partnere a Híd, nem gondolja? A Hídnál ez sosem merült fel, il­letve az MKP korábban is, mikor még egységes volt, etnikai alapon politi­zált, s dolgozott együtt más szlovák pártokkal. Én ilyen értelemben nem szűkíteném le a mozgásterünket. A szlovák jobboldal nyitott irányunkba, noha persze vannak feszültségek is. A KDH elnökének gondja van az etni­kai politizálással, ez gátja lehet az együttműködésnek. Richard Sulik vagy Igor Matovič is nyitott a párbe­szédre. De nem skizoid helyzet, hogy egyrészt a Híddal, másrészt annak ellenzékével is tárgyalnak? A cél az, hogy a megyei képviselet magyar szinten a lehető legerősebb legyen. Számomra ez a prioritás eb­ben az évben. A Hidat zavarhatja, hogy önök tárgyalnak Sulíkékkal. Sulíkékat pedig, hogy tárgyalnak a Híddal. Bennünket viszont ez nem zavar. Benne van az opciók között, hogy vé­gül nem lesz egyezség: azt viszont látni kell, hogy ha így alakulna, mi akkor is készen állunk a megyei vá­lasztásokra, és akkor is építkezni fo­gunk, csak egy szűkebb mozgástér­ben. Megyei szinten számunkra nem gond elég embert csatasorba állítani. Nem szorítja ez az egész kizáró­lag támogatói szerepkörbe az MKP-t? Hiszen így előfordulhat, hogy a párt egyetlen megyefőnök- jelöltet sem tud majd állítani úgy, hogy azt támogassa is valaki. Po­zsony és Besztercebánya megyében például széles koalíció alakul. Besztercebánya megyében az ext­rémizmussal szemben alakul koalí­ció, és erre is jók voltak azok az egyeztetések, melyeket a szlovák pártokkal folytattunk. Mindenkinek össze kell fognia Kotleba ellen, ez nem kérdés. Rimaszombat polgármestere ugyanakkor Kotleba támogatója, és a helyi önkormányzatban az MKP-sok a szövetségeseinek szá­mítottak a közelmúltban. Úgy gondolom, ezt már kellően körbejárta a sajtó. Amikor Kotlebáék nemrég egy ünnepség kapcsán Ri­maszombatba jöttek volna, az önkor­mányzat MKP-s képviselői nemcsak megfogalmaztak egy ellenvéle­ményt, hanem soron kívüli önkor­mányzati ülést is kezdeményeztek a témában. Térjünk át a Főnixre és a Liber­tatéra. A Főnixet rövidre fognám: ezt azoktól kell megkérdezni, akikhez ez kötődik. Nincs több információm an­nál, mint amit a sajtónak már el­mondtam. Nem tisztem se védeni, se támadni, vagy akár magyarázni. Van köze az MKP-nak a Liber­tate létrejöttéhez és működéséhez? Nyilvánvalóan tudtunk a támoga­tás megítéléséről, ezt nem rejtettük soha véka alá. Ha a programot jónak tartjuk, akkor az MKP ez ellen nem emel kifogást. Ez a nemzeti jelentőségű, kiemelt intézményekre és a Libertatéra egyaránt vonatkozik. Lobbitevékenység nélkül egy frissen alakult szervezetnek 220 millió forintot nem szokás odaad­ni. Lobbizott az MKP a Libertate támogatásával kapcsolatban? Amikor véleményt kémek, mi vé­leményt mondunk. Az, hogy mit tá­mogatnak, az ő döntésük. A mi fele­lősségünk az, hogy ezek a támogatá­sok oda érkezzenek, és ott fejtsenek ki megfelelő hatást, ahová szánták őket. A Libertate esetében mi a garan­cia arra, hogy ez megvalósul? Hisz még csak most alakult, és máris rengeteg pénzt kaptak. Ez egyjó kérdés, de ilyen alapon azt is kérdezhetném, a régen működő in­tézményeinknél mi a garancia? A tapasztalat. Ön nem lát gondot abban, hogy egy teljesen új szerve­zet kap ilyen sok pénzt? Akkor látok benne gondot, ha a szervezet nem hozza az elvárt ered­ményeket. Ha ez történne, akkor a magyar kormány stratégiai partnere­ként felelősségem, hogy megtegyem a szükséges lépéseket. De akkor benne van a pakliban, hogy feleslegesen elköltötték újabb 220 milliót, ami a közösséget szol­gálhatta volna. Ez minden intézmény esetében benne van a pakliban, ám ezt nincs szándékunkban megvárni. Nem túl nagy luxus ez a szlová­kiai magyarságnak? Még egyszer mondom, adjuk meg nekik az esélyt. Mindenki elkezdte valahogyan. Igen, van aki a nulláról, és van aki 220 millióból. Ilyen értelemben ez az esély fele­lősség is. Nemcsak reméljük, de el is váijuk, hogy ezzel az eséllyel ered­ményesen éljenek! Ugyanez érvé­nyes a gazdaságélénkítő csomagra is: ott is feltehetnénk a kérdést, hogy mi lesz ennek a vége. A mi felelőssé­günk, hogy a magyarországi forrá­sokkal transzparens módon és haté­konyan gazdálkodjunk. Az, hogy Magyarország rendelkezésünkre bo­csátja ezeket a forrásokat, amit Szlo­vákia a befizetett adóinkból nem, egy bizalmi helyzet. S mindenkinek, aki ebben részt vesz, nagy a felelőssége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom