Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-30 / 75. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. március 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Matovičból Gaulieder Az egyszerűek vezetőjének kizárása egyszerűen nevetséges ötlet I gor Matovič kizárása a parlamentből szimbolikus időben kerül terítékre. A kellemetlen ellenzéki vezető fejét követelő koalíciós politikusok talán nem tudatosítják, hogy második Gaulie- dert csinálhatnak egy egyszerű emberből. Bármit is gondolunk Igor Matovičról, abban nyilvánvalóan mindenki egyetért, hogy egy jelenség, aki meghatározó hatással volt a belpolitikai történésekre az utóbbi években. Matovič az újkori néptri- bunus és a populista fura keveréke, tökéletesen ért ahhoz, hogyan juttassa el üzeneteit a köznéphez, bár igaz, máshoz nem nagyon ért. Expresszív beszólásaival, transzparenseivel és trikóival minden bizonnyal jó párszor felemelte Robert Fico, Andrej Danko, de Bugár Béla vérnyomását is. így nem csoda, hogy mindhárom koalíciós partnernek alaposan a bö- gyében van. Ez még azonban nem lehet ok arra, hogy önkényesen kizárják a parlamentből, bármennyire is jogszerű lenne egy ilyen döntés. Mert a Matovič kizárását támogató érvek nevetségesek. Mindenki számára világos, hogy puszta formalitásról van szó, ugyanis Matovič reálisan nem vállalkozott, csak nem függesztette fel vállalkozói engedélyét. Mandátumától való megfosztása talán összhangban van a törvény betűjével, de a szellemével bizonyosan nem. Annak lényege ugyanis az, hogy ne lehessen valaki egyszerre vállalkozó és politikus, az érdekek nyilvánvaló összeférhetetlensége miatt. Felteszem, hogy a hazai politikusok közt jócskán akad, akinek vállalkozói aktivitási vannak, csak volt olyan dörzsölt, hogy talált néhány strómant, így a neve formálisan tiszta. Nekik természetesen semmilyen számonkéréstől sem kell tartaniuk. Ha a plénum elfogadja Matovič kizárását, azt kockáztatja, hogy újabb Gauliedert kreál az ellenzéki vezetőből. Ebben a szimbolikus időben, amikor a parlament újra a mečiari amnesztiákkal foglalkozik, s amikor az egész országot sokkolta František Gaulider tragikus halála, nem biztos, hogy a koalíció megengedheti ezt magának. ......— ( Ľubomír Kotrha karikatúrája) Úton Kis- Britannia felé SIDÓH. ZOLTÁN T egnap elrajtolt a brexit, az Európai Unió éppen 60 éves történetében Nagy-Britannia lesz az első ország, amelyik a tervek szerint két év múlva kilép a szervezetből. Theresa May brit miniszterelnök szerint a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról Brüsszelben átadott értesítés azt jelenti, hogy immár,nincs visszaút”. Történik ez annak ellenére, hogy a David Cameron volt kormányfő által 2016 júniusára kiírt népszavazás előtt egyetlen parlamenti párt sem támogatta a kilépést. Végül a szerencsétlen történések kritikus összjátékaként, ha minimális arányban is, de a szigetország polgárai a kilépésre voksoltak. Döbbent csend fogadta a végeredményt, egyedül a szüntelenül vigyorgó, a kilépést teljes mellszélességgel támogató Nigel Faragé, a Függetlenségi Párt elnöke ujjongott, aki azonban egyből visszahőkölt, bevallva, hogy hazugságokkal kampányolt és még a pártelnöki tisztségéről is lemondott. Nem volt egyetlen épkézláb terv', hatástanulmány, vázlatos koncepció sem arról, hogy merre tovább, Egyesült Királyság. Nem véletlen, hogy csak 9 hónappal a referendumot követően sajtolta ki magából a May-kormány a koncepciót, melynek megvalósíthatóságát a Brüsszellel rajtoló, keménynek ígérkező tárgyalási folyamat dönti el. A brexit fájdalmas lesz úgy az ott dolgozó külföldiek millióinak, mint a kontinensen élő brit nyugdíjasok százezreinek, fájni fog a szigetországnak, de a 27 tagú unió is gyengébbé válik. Mivel példátlan fejleményről van szó, egyelőre korai megjósolni, hány milliárd eurójába kerül az EU-nak és hány milliárd fontjába a briteknek a szakítás okozta lassúbb gazdasági növekedés. Most fog csak kiderülni igazán, mi mindent köszönhet az uniónak a szigetország. Könnyű Brüsszelt szidni, az uborkák görbületének szabályozásán gúnyolódni, az eurokraták tízezreinek magas fizetését ostorozni. Mégis, majd ha a britek felteszik a Brian élete című angol szatírában elhangzott kulcskérdést, hogy mit adtak nekünk a rómaiak?, akkor kiderül, Róma, azaz Brüsszel nagyon sok, ma már természetesnek tűnő intézkedéssel tette egyszerűbbé (eltörölt határellenőrzés), olcsóbbá (roa- ming, fapados légi járatok), gazdagabbá (az 510 milliós közös piac hoza- déka) életünket. Az sem kizárt, az Egyesült Királyság mai formája a jövőben nem éli túl a kilépést. Skócia parlamentje kedden egy újabb függetlenségi népszavazás előkészületeinek megkezdéséről döntött. A skótok ugyanis ragaszkodnak az uniós tagságukhoz, tavaly 62%-uk a bennmaradásra voksolt. Az 1707- ig többé-kevésbé független nép magával vinné az északi-tengeri olajmezőket és a területén van a kulcsfontosságú brit atom-tengeralattjáró támaszpont is. És Észak-írország? Az északírek szintén az unióban maradás mellett kardoskodtak, mivel meghatározó fontosságúnak tartják az évi 3,5 milliárd eurós brüsszeli támogatást és az akadálymentes átjárást Írország és Észak-írország között. Jelenleg még a London felé húzó protestánsok vannak többségben, ám a kérlelhetetlen demográfiai trendek rövidesen az ír katolikusok javára billentik a mérleget, ami újra felerősíti az írek egyesülését célzó mozgalmakat. Apró csemege: az unió mellett maximálisan kiálló pici, ám stratégiai fontosságú Gibraltár kérdését hogyan oldják meg? Jön újra a zord határellenőrzés, a spanyol vendégmunkások vegzá- lása? Ki tudja, mi lesz Londonnal, a világ pénzügyi fővárosával. Párizs, Frankfurt, Amszterdam és a többi regionális bankközpont máris csábítja az ottani pénzintézeteket, hogy telepítsék át állományukat. A 2013-ban beharangozott népszavazás ártatlan blöffnek tűnt, brit belpolitikai sakkjátszmának, az euroszkeptikusok megnyugtatásának - mára pedig ellenőrizhetetlen láncreakciót indított el. Mikor a francia Luis Blériot 1909 nyarán először repülte át a La Manche csatornát, egy brit politikus így kiáltott fel: Anglia többé nem sziget! A brexit bevégeztével pedig így sóhajthatunk fel: az Egyesült Királyság már nem az, ami volt. Annak minden fájó geopolitikai, gazdasági következményeivel együtt. Mindennapi FINTA MÁRK N emrégiben egy nagyon tanulságos és hiánypótló inteijú jelent meg az egyik „sorosbérenc” magyarországi hírportálon, az Indexen. Egy volt magyar titkosszolgát kérdeztek többek közt a titkos- szolgálatok működéséről, az orosz befolyásról és az országot fenyegető veszélyekről. A hosszú inteijúból kiderült, milyen borzalmas állapotban van a magyar nemzetbiztonsági rendszer. Rengeteg példát is felhozott a korábban magas beosztásban dolgozó szakember. Szóba került, hogy a ellenségünket add meg nekünk ma bőnyi rendőrgyilkos, Györkös István, a neonáci, félkatonai Magyar Nemzeti Arcvonal doyenje kapcsolatban állt az orosz katonai hírszerzéssel (GRU), sőt, fedésben lévő orosz diplomatákkal airsoftoz- gatott az erdők mélyén. Győrkö- séknek nemcsak airsoft-fegyvereik, de éles felszerelésük is volt, nem is kevés, a magyar elhárítás pedig ezzel tisztában is volt, mégsem lépett fel ellenük évekig, valószínűleg azért, mert nem akart direkt módon konfrontálódni egy idegen országgal vagy katonai szolgálattal. S amiatt, mert a magyar szolgálatok és a politika maga alá csinált Putyi- néktól, az oroszok úgy érezték, nem fenyegeti őket semmi, szabadon nyomulhatnak Magyarországon. Az egykori titkosszolga szerint a magyar közmédia nyíltan Kreml- propagandát sugároz, a kormány egyik legnagyobb biznisze, a letelepedési kötvény által illegális ügynököket, bűnözőket lehet betelepíteni az országba, és nem ártana átvilágítani a politikusok tanácsadóit sem. A kormány úgy reagált az egészen elképesztő súlyosságú állításokat tartalmazó inteijúra, mint az óvodában szokás. Tulajdonképpen annyit mondtak a képviselői, hogy „nem is”. Meg azt, hogy az interjút adó titkosszolga egy sértett ember, mert annak idején nem önszántából szerelt le, hanem kidobták. A kör bezárult, nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Orbán Viktorék azonban leleplezték ám az igazi ellenséget, Soros Györgyöt, a véres kezű „soft- power” mágust, aki rengeteg pénzével és még szorgosabb aknamunkájával egyenesen a magyar állam „fundámentomát” támadja. Ehhez olyan borzalmas terrorszervezeteket használ, mint a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), vagy épp a Krétakör és a Közép-európai Egyetem (CEU) - melyektől minden magyar ember hátát kiveri a hideg verejték, és a rossz gyerekeket ijesztgetik velük. Az elhanyagolható tény, hogy a TASZ egy évtizeddel ezelőtt Orbánt védte egy személyiségi jogi perben, vagy az, hogy a magyar miniszterelnök Soros-ösztöndíjjal tanulhatott annak idején. A magyar kormány mindezek ellenére éber és résen van, és nem hagyja magát befolyásolni a „puha erő” által, így frontális támadást indított a CEU ellen, mely nyilvánvalóan idegen hatalmak garázdálkodó ügynökeinek patkányfészke. Az Orbán Viktor által csak Sorosegyetemnek nevezett intézmény nem állhat a törvények felett - és már vátjuk, mikor kerülnek sorra a többiek is. El tudnám például képzelni, hogy egy vidám majális keretem belül felállítják a Soros-világ bérrabszolgáit, mondjuk az Eötvös Intézet vagy a Transparency International csicskáit a Pancho Arénában, és „idegen ügynök” feliratú izzó billoggal jelölik meg a homlokukat. Eközben a színpadon mulatós zene szól, a tombolán pedig wellness- hétvégét lehet nyerni két személyre, valamelyik Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó hotelbe. A VIP-páholyban pedig Szto- licsnaja vodkát, Szovjetszkoje Ig- risztoje pezsgőt és kaviárt szolgálnak fel a díszvendégeknek, akik letelepedési kötvényekkel törlik majd meg szalvéta gyanánt az arcukat...
