Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-14 / 61. szám, kedd
161 KULTÚRA 2017. március 14. | www.ujszo.com Elhunyt Bodor Pál író, újságíró Budapest. Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül a legismertebb a Diumus volt. Ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Nép- szabadságban. Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban, majd a bukaresti és a kolozsvári egyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette. 1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt; az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának kialakítása. 1983-ban Budapestre költözött, ahol 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett. Fontos szerepe volt a Ceausescu- diktatúra és a 1989-as decemberi romániai események magyarországi magyarázatában és megismertetésében. Publicisztikái mellett több verseskötete, regénye, kisregénye, riportkötete is megjelent, és fordítóként is jelentősei alkotott. (ind, ú) Bodor Pál (1930-2017) A ferde magyar valóság Március 31-ig tekinthető meg a Kortárs Magyar Galériában a Groteszk című kiállítás TALLÓSI BÉLA Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában március 31-ig tekinthető meg a Groteszk - Válogatás a Kapos ART groteszk gyűjteményéből című kiállítás. Kilenc alkalommal rendezték meg Kaposváron a GroteszkTriennálét - az ezeken bemutatott anyag legjavából láthat válogatást a közönség a Vermes-villában. Szemadám György festőművész, művészeti író azzal ajánlotta a du- naszerdahelyi közönség figyelmébe az anyagot, hogy a tárlat az elmúlt évek magyar valóságát mutatja - groteszk vizuális olvasatban. Nézzük, hogyan született meg ez a görbe tükörben látható valóság! 1990-ben Kaposváron megalakult a Kapos ART Képző- és Iparművészeti Egyesület. Egy évvel később meghirdette első országos képző-, iparművészeti és fotópályázatát. 1996-ban nemzetközivé bővült a résztvevők köre. Az egyesület ebben az évben létrehozott egy kortárs nemzetközi groteszk gyűjteményt a pályázat nyomán született kiállításon részt vett művészek felaj ánlásaiból. A következő pályázatokat már „tematikusán”, címmel írták ki. Félkész katasztrófák volt a címe a 2002-es Tri- ennálénak. Vigyázz, az élet halált okoz - erről szólt a 2005-ös triennálé. Egy későbbinek Karinthy Frigyestől vett idézettel - „fogalmunk sem volt róla, és megszületett a HALANDZSA” - adták meg a témáját. Jelenleg több mint kétszáz mű alkotja a gyűjteményt, amely klasszikus és kortárs műfajokat is felsoraFlórián Gábor: Kerítésből van (2015) (Somogyi Tibor felvételei) 5 Szabó János: Dr. Disznófejű Nagyúr: Gőg és Demagógfia vágyókén (2002) Szabó János: VI. Nonszensz, az államalapító (2002) koztat: festményeket, egyedi és sokszorosító eljárással készült grafikákat, fotókat, digitális printeket, szobrokat, kisplasztikákat, objekte- ket, iparművészeti alkotásokat. Szemadám György a groteszk fogalmáról azt mondta: az esztétikai minőségek között a fenségessel ellentétes póluson, valahol a rút és a komikus közötti terrénumban helyezkedik el. Ezért eszközkészletét az ún. magas művészet fennkölt világába beemelni nem könnyű feladat. Napjainkban a groteszk nem szokatlan, hanem egyenesen maga a valóság. Talán azért is képes áthatni korunk egészét, mert ott van benne valami ördögien torz, ami a káoszt jeleníti meg, illetve idézi fel. „A groteszk olyan sok szálból fonódik össze, hogy rendkívül nehéz megragadni, különösen a képzőművészetben. Ha valaki a groteszket úgy fogja fel, hogy vicces, vagy tragikus, vagy szánalmasan idétlen, az kevés. Maga a világunk is groteszk. Van benne valami nevetséges, riasztó, félelmetes, elrejtve benne van a kiszolgáltatottság, néha talán még a bölcsesség is. Ezért mondható, hogy a groteszk ma maga a realizmus. Nagyon sokat elmond a korunkról, ezért aktuális” — fogalmazott Szemadám György. A groteszk a végtelen szabadság birodalma is. Lehetővé teszi a kifejezőeszközök szabad használatát - legyen szó anyagról, formákról, megoldásokról -, és a közlésnek sem szab korlátokat. A vizuálisan megjelenő groteszk olyan poénokat produkál - az esetlen vagy konkrét, a vonzó vagy taszító, a kedves vagy utálatos, a rút vagy szép, az ízléses vagy ízléstelen kifejezőeszközeivel -, amelyek görbe-ferde tükörképei a valóságnak. Nap a hálóban: először szavazhat MOZIJEGY a közönség Pozsony. Először szavazhat a közönség a Nap a hálóban szlovák nemzeti filmdíjra jelölt alkotásokra - a legtöbb voksot begyűjtő mozgókép kapja meg a Nap a hálóban Közönségdíjat az április 7-én megrendezendő gálán. A nézők március 31-ig szavazhatnak kedvencükre a www. sfta.sk/divackacena oldalon. Ezez a felületen a filmek rövid ismertetése is megtalálható. A szlovák filmakadémia a múlt héten tette közzé a nemzeti filmdíjrajelölt alkotások listáját, a tavaly a mozikban bemutatott, szlovák vagy részben szlovák koprodukcióban készült filmek közül 20 került fel a jelöltlistára a különböző kategóriákban. A nézők a közönségdíj sorsáról döntve 9 játékfilmre és 11 dokumentumfilmre adhatják le voksukat. Szerepel a listán egyebek mellett Jan Hŕebejk A tanítónő című drámája (Kassai Csongor és Bandor Éva emlékezetes alakításával), a Ladislav Ballek regénye nyomán forgatott Agávé (Mokos Attilával az egyik szerepben), Lucia Klein Svoboda és Petr Klein Svoboda Pirko című filmje (Gál Tamással), vagy Az Úr angyala 2 című mesefilm (Kerekes Vicával a főszerepben). (as) Kívül színes, belül üres Szinte minden hónapban érkezik egy olyan film, mint amilyen a Kong: Koponya-sziget. Akadnak benne monumentális pillanatok, monumentális szörnyek, temérdek akció, csak éppen az hiányzik, amiért igazán szeretünk moziba járni: az átélhető cselekmény, a szépen elmesélt történet. A már jó néhányszor feldolgozott King Kong-sztori új adaptációjában minden van, ami egy sikeres filmhez kell, csak a történet annyira soványka, hogy nehéz nyugodt szívvel azt mondani: irány a mozi! Pedig Jordan Vogt-Roberts rendező húzása, hogy a 70-es évekbe, a vietnami háború végének idejére helyezi a cselekményt, nem rossz ötlet. Ám mindössze ötlet marad, mert a továbbiakra nincs hatással. Két órán keresztül azt nézzük, hogy egy kisebb csapat hogyan indul meg a titokzatos Koponya-sziget felé, hogyan küzd meg az egymás után érkező akadályokkal, de ennyi. Nincsenek dilemmák, fordulatok, csak a kiszámítható ütemben érkező szörnyek. Hiszen a Koponya-sziget egy igazi szörny- sziget, tele repülő rondaságokkal, rákszerű borzalmakkal - s persze ne feledkezzünk el a hely uráról, Kongról sem. De Peter Jackson 2005-ös feldogozásával ellentétben, most ez az óriási állat is súlytalan díszletként mozog a vásznon, akinek érzelmeivel nem túlságosan foglalkoztak a forgatókönyvírók. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Kong: Koponya-szigetben ne volnának valóban remek pillanatok. Jó nézni, ahogy a felfedezőcsapat helikopterekkel közelíti meg a szigetet (valódi Apokalipszis most-után- érzést kapunk), és az sem csúnya jelenet, amikor a majom összecsap a többi szörnnyel. Azonban ezek pár perces snittek a teljes filmből, és az összkép így nem túl pozitív. Mert hiába a csodás, számítógépes technikával (CGI) megalkotott látvány, a hüllőkkel teli világ, vagy a gondos operatőri munkával megkoreografált pillanatok, ha a karakterek egysíkú- ak, ha egyedül Sámuel L. Jackson képes emlékezetes alakítást nyújtani, és ha a sztori olyan, mintha nem is lenne. Szóval a Kong valóban látványfilm, csak hát egy idő után ez a látvány meglehetősen üresnek tűnik. Gera Márton Kong: Koponya-sziget (Kong: Skull Island). Amerikai akciófiim, 118 perc, 2017. Rendezte: Jordan Vogt-Roberts. Szereplők: Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, Brie Larson, John Goodman. Igazi látványfilm a King Kong-sztori legújabb feldolgozása: sok CGI, soványka történet (Képarchívum)
