Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-14 / 61. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2017. MÁRCIUS 14. VILÁGFUTBALL H Futball a világ körül: Mexikó, a labdarúgók paradicsoma Az átlagnézőszám alapján a világon a negyedik legjobbnak számít a mexikói Liga MX tippelniük kel­lene, helyszíni nézőszám sze­rint melyek a világ legnép- zerűbb fütballbajnokságai, vajon íz első négy hely valamelyikére >dasorolnák-e a mexikói élvonalat? '4em valószínű, pedig ez az igazság: i Liga MX tavalyi Aperturájának ídagnézőszáma magasabb volt, nint bármelyik Európán kívüli bajnokságé. \ helyi bajnokikat többen tekin- :ették meg, mint a sztárokat felvo­nultató Serie A vagy Ligue 1 küz­delmeit, de meglepő módon a jóval ismertebb Campeonato Brasileiro mérkőzéseire is csak 16 ezer, az ar­gentin Primera Division meccseire pedig 20 ezer néző volt kíváncsi átlagban. Ezzel szemben az előző, 2016. jú­lius-december közötti Apertura- idényben a Liga MX ádagosan 26 500 szurkolót vonzott, az alap­szakasz 9. helyén zárt, azaz iáját­szásról lemaradó Monterrey mér­kőzéseit pedig átlagosan 48 392-en tekintették meg. Ez több mint a Chelsea, a Tottenham, a Liverpool és a címvédő Leicester City néző­száma az angol ligában. A nézőszám ráadásul folyamatosan emelkedik, a legjobb kluboknál rendszerint a jegyek 80 százalékát sikerül eladni, igaz, ehhez hozzájárul az is, hogy egyes kluboknál mindössze 50 peso a belépő ára, ami körülbelül 2,30 eurónak felel meg. A helyi bajnokság legsikeresebb és legnépszerűbb csapata a Club América. A 21 mil­liós Mexikóváros­ból persze összejöhet elég szurkoló, akik alka­lomadtán még a 87 ezres Estadio Aztecát is meg tudják tölteni. A 12-szeres bajnok helyzete legin­kább a Manchester Unitedéhez hasonlítható: mindketten a liga legnagyobb stadionjában játsza­nak, a legnagyobb hazai és külföldi rajongótáborral bírnak, de évek óta nem nyernek aranyérmet. Pedig erre a Club Américának több esélye lenne, az argentinoktól át­vett rendszer szerint ugyanis egy idény két bajnokságból, a júliustól decemberig tartó Aperturából és a januártól májusig tartó Clausurából áll. Mindkettőben 17-17 mérkőzést rendeznek, és mindkét alapsza­kasz után a legjobb nyolc egy bajnoki rájátszásban (Liguilla), egyenes ki­esésben harcol a végső győzelemért. Három hónapja a Tigres UANL győzött, a döntőben bünte­tőkkel verte a Club Américát. Az Aperturától a Clausuráig Hogy a rendszer jó vagy rossz, ar­ról megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy a feszített tempó, és a mindössze 17 alapszakasz-mérkő­zés miatt a menedzserek többsége semmit sem kockáztat, csak a be­vált, rutinos játékosokban és légi­ósokban bízik, így a fiatal tehetsé­geknek nagyon nehéz betörniük a legjobbak közé. Pozitívum viszont, hogy éppen a bajnoki rendszer jel­lege miatt nincsenek értelmeden mérkőzések, óriási a harc a nyolc közé jutásért, onnantól pedig a kuparendszerű befejezésben bármi megtörténhet. Mindössze egyetlen csapat esik ki az élvonalból egyfajta számolás révén, amely nem segíti a frissen feljutottak bennmaradását. At­tól ugyanis, hogy egy csapat az Aperturában és a Clausurában is až utolsó helyen zár, még lehet, megmenekül, a kiesésről ugyanis az előző három év hat bajnoksá­gának átlagolása (a megszerzett pontok száma osztva a mérkőzések számával) dönt. Egy újoncnak na­gyon oda kell tennie magát, hogy a két bajnokság 34 meccse során jobb átlagot produkáljon, ne adj’ isten bejusson a playoffba, ami szinte biztos bennmaradást érne. Nem segíti a fiatalokat a 10/8-as szabály A fejlesztés érdekében a liga vezetői tavaly májusban bevezették a 10/8- as szabályt: minden mérkőzés 18-as keretébe kötelező benevezni nyolc, hazai születésű játékost, de a tíz kül­földivel (ide tartoznak a honosítot­tak, illetve a kettős állampolgárok) még mindig komoly versenyhát­rányban vannak a hazai fiatalok. Azzal, hogy szinte a teljes kezdőcsa­pat felállítható egy hazai játékossal, Javier Hernández ritka kivétel: nem érte be a hazai ligával nincs ösztönző erő. És hiába a fan­tasztikus utánpódásképzés, hiába nyerte meg Mexikó 2005-ben és 2011-ben is az U17-es világbaj­nokságot, ha a felnőttcsapatba már nem jutnak el kellő meccsrutin miatt a legjobbak. Nem véledenül jönnek az olyan pofonok, mint a tavalyi Copa Américán elszenve­dett 7-0-s vereség Chilétől. A kivételt a Club Deportivo Guadalajara - ismertebb nevén a Chivas - jelenti, a guadalajarai klub A Liga MX-ben zsúfolásig telt lelátók előtt lépnek pályára a csapatok Leveri Györg csapa v az egyeden, amely a mexikói nép klubjának tartva magát csak hazai születésű játékosokat hajlandó al­kalmazni. Az idei keretében ugyan található egy olyan szélső, aki az Egyesült Államok utánpódás-válo- gatottjaiban szerepelt, de a 19 éves Alejandro Zendejas is Ciudad Juá- rezben született, azaz belefér a klub politikájába. A klub nevelőmunkáját kiemelen­dő csak két név, akik valaha onnan indultak el: Carlos Vela (Arsenal, jelenleg Real Sociedad) és Javier Hernández (Manchester Uni­ted, Real Madrid, jelenleg Bayer Leverkusen). Az egykoron Orth György és Fekete Árpád irányította csapatot jelenleg Matías Almeyda vezeti, a 35-szörös argentin válogatott játékosként töb­bek között a Sevillában, a Lazióban, a Panná­ban és az filterben is megfordult. Nem divat külföldre igazolni Meglepő, hogy amíg a nagy futball­nemzetek rengeteg légióst adnak, addig mexikói játékosból kevés van külföldön. A már említett Vela és Hernández mellett Spanyolország­ban szerepel Jonathan Dos Santos (Villarreal) és Guillermo Ochoa (Granada), Németországban játszik Marco Fabian (Eintracht Frank­furt), az olaszoknál Carlos Salcedo (Fiorentína) a görögöknél pedig Pedro Arcé (Veriasz). A két hollandiai, eindhoveni légi­ós - Andres Guardado és Hector Moreno - mellett négyen is játsza­nak a portugál élvonalban: Jesus Corona, Miguel Layun és Hector Herrera a Portót, Raúl Jimenez a Benficát erősíti. ,A mexikói futball nagyon gazdag, és ez a gazdasági jólét azt eredmé­nyezi, hogy a futballisták élvezik a magas jövedelmekkel járó rendkí­vül kényelmes életmódot, így nem is vágynak arra, hogy kipróbálják magukat külföldön. Másrészt a klubok gazdálkodása és büdzséje is olyan kiegyensúlyozott, hogy nin­csenek rászorulva arra, hogy eladják a legjobbjaikat” - véli Tom Mar­shall, az ÉSPN szakírója. Három magyar úttörő Nem csupán Európában van ke­vés mexikói játékos, a helyi ligában sem gyakori az európai futballista. 2015 nyarán meglepetést keltett, hogy a Tigres UÁNL szerződtette az Olympique Marseille 19-szeres válogatott csatárát, André-Pierre Gignacot. A támadó a 2014/2015- ös szezonban a lyoni Alexandre Lacazette mögött a Ligue 1 második legjobb gólszerzője volt 21 találattal. Gignacnak bejött a váltás: 2015/ 2016- ban 39 meccsen 28, a 2016/ 2017- es idényben eddig 29 mécs­esén 13 gólt szerzett. Csapatával már kétszeres bajnoknak mondhat­ja magát (Apertura 2015, Apertura 2016), a tavalyi Clausura gólkirálya lett, emellett 2015/2016-ban meg­kapta a Liga MX aranylabdáját is. De megfordultak azért világhíres­ségek is Mexikóban, elég csak a spanyolok névsorán végigtekinte­ni. Játszott a helyi élvonalban Jósé Mari Bakero (Veracruz, 1997), Emilio Butragueno (Celaya, 1995— 98), Pép Guardiola (Dorados, 2006), Michel (Celaya, 1996-97) és Raúl Tamudo (Pachuca, 2012), (Fotók: TASR/AP, képarchívum) a lengyel Grzegorz Lato (Adante, 1982-84), a portugál Eusébio (Monterrey, 1975-76) és a né­met Maurizio Gaudino (América, 1995-96), illetve Bernd Schuster (Pumas, 1997). Az olasz Mauro Camoranesi (San­tos Lagúna, 1995-96; Cruz Azul, 1998-2000) például a Honvéd A mexikói futball na­gyon gazdag, ajátéko­sok nem is vágynak arra, hogy kipróbálják magukat külföldön. jelenlegi edzőjével, Marco Rossi- val (América, 1995-96) azonos időben légióskodott ott, de emlé­kezhetünk a montenegrói Dejan Pekovicra is, aki éppen a sikerte­len, 1998-as pueblai kiruccanása után próbálkozott Tatabányán, majd Szombathelyen. Kelet-Európát a román Miodrag LIGA MX* Belodedici (Adante, 1996-98) és Ilié Dumitrescu (América, 1997; Adante 1997-98), illetve a bolgár Emil Kosztadinov (Tigres, 1997) képviselte. Az első légiósok kö­zött három magyar is akadt: az 1948^9-es szezonban, az América Kádas Istvánt és Czintalán Ivánt szerződtette, 1956-57-ben pedig a Leónban játszott Marik György. Európai közvetítésben gondolkodnak A helyi ligánál is döntő jelentősé­gű a közvetítési jogok értékesítése, noha a 120 millió dollár zsebpénz­nek tűnik az angol Premier League milliárdjaihoz képest. De amíg az angoloknál az első osztály 20 csa­pata egy központi szerződés révén értékesítette a meccseket, addig a Liga MX médiaforradalma klub­szinten maradt. A León például kizárólagos szerző­dést kötött 2012-ben a Fox csator­nával, amely 2014-ben megszerezte a CF Pachuca közvetítési jogait is. A Chivas már más utat jár be, a klub elégededen volt a Televisa csatorná­val, ezért tavaly májusban nem újí­totta meg a 22 éve futó szerződést, inkább létrehozta saját televíziós csatornáját, a Chivas TV-t. Az érdeklődők csak előfizetés út­ján láthatják a meccseket, és bár mindezért borsos árat kémek, a klub figyel a szegényebb és idősebb szurkolókra is, akik csökkentett áron juthatnak hozzá a csomaghoz, igaz, ők csupán felvételről láthatják a ked­venceket. Érdekes, hogy az Egyesült Államokban a mexikói labdarúgás minden más bajnokságnál nagyobb közönséget vonz, így sok klub az amerikai televíziós szerződésekkel több pénzhez jut, mint otthon. A következő nagy lépést az európai terjeszkedés jelentheti, a közvetési jogok kiterjesztésével újabb lendüle­tet kaphat a helyi futball. Printz László André-Pierre Gignacnak bejött a váltás, a mexikói liga sztárjává vált

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom