Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-11 / 59. szám, szombat
www.ujszo.com I 2017. március 11. KÖZÉLET I 3 Emlékezés kételyek között Nagyon keveset tudunk a legtöbb szlovákiai magyar történelmi személyiségről, több kutatás kellene róluk CRÓf tSÍERHÁZY JÁNOS. BiRNIAÖM FRICYfi tÖJTOS CSALY MIHÁLY JAllOSICKT JÁNOS. LÁSZLÓM ftilKC. NEBMAHN TIBOR. PÁRKÁNY LAJOS SZÖtLO SÁNDOR. TESZÁR BÉLA ÉS VIRSIK KAROLY EMLiK^RE AKIKET lHlJŐtlK Z9-EN AZ NKVD POZSONYBÓL MOSZKVÁBA HURCOLT. Kitilt RAJI A'ÍOLAC- TÁIOIOIIA IIPOiniT. JlTATUm VÁGYUNK, sosnu mrm fasiszta ľ mi mm. mir w mm ulrnr KA'MIIATU Clou Jánosa iSTiiiAzria fRlCYESA BIRNBAUM*. JÓZSUA 8ÓJTÓSA. «IRÁLYA CSÁIYHO JÁNOSA JABLONlCZZLHß fIRLNCA LÁSZlófIYBŐ, TIBORA NfOMÁNNÁ: LAJOSA PÁRKÁNYA. SÁNPORA SZfllSÁ. IÉLB TtSZÁÍA A tÁÍOLYA VIRSUA. HOll BOLI IS JÚLA HU 01 Z BRATISLAVY PO *051»Y ‘ A DEPORTOVANÍ 00 OBIACÖV. A vitatott emléktáblát a Csemadok pozsonyi székházában avatták fel (MTI-felvétel) FINTA MÁRK Simon Attila és Molnár Imre történészek szerint is jó dolog, hogy emléktáblát kaptak a gulagokba elhurcolt pozsonyi magyarok, hiszen eddig nem emlékeztek meg róluk. A szlovákiai magyarok történelmi személyiségeiről ugyanakkor sokkal többet kellene beszélni, és sokkal behatóbban kell vizsgálni történelmi szerepüket. „A rendszerváltásig nem létezett olyan intézmény, melynek az lett volna a feladata, hogy foglalkozzon a szlovákiai magyarok történetével. Mivel az állam ezt nem vállalta fel, gyakorlatilag a rendszerváltás után sem, ezért ennek a témának, történelmünknek a felkutatása 1989 után szinte a nulláról indult el. Az elmúlt két és fél évtizedben sok mindent pótoltunk ebből, de pont a személyiségek területe az, ahol még mindig nagy a lemaradás” - magyarázza Simon Attila. Szerinte nagy probléma, hogy a szlovák történészek, és Budapest is hajlamos homogén masszaként tekinteni a szlovákiai magyarokra, miközben a közösség akkori politikai élete ugyanolyan differenciált volt, mint most. „Ahogyan ma nem lehet Bugár Bélát Be- rényi Józseffel, úgy akkor sem lehetett összekeverni egyes személyiségeket, mert egész máshogy viselkedtek, gondolkodtak”- mondja a történész. Nem példaképek Csáky Mihályról és Jabloniczky Jánosról Simon úgy vélekedik, helyük van az emléktáblán, mivel jogtalanul, konkrét alap nélkül hurcolták el őket, és nem adtak nekik lehetőséget a védekezésre. „Távollétükben népbírósági per indult ellenük, ám ezt 1946-ban felfüggesztették, mert nem találtak ellenük terhelő bizonyítékot” - magyarázza. Mindazonáltal hangsúlyozza, ez korántsem teszi őket szalonképessé. „Számomra az, hogy valaki 1944- ben németbarát, épp elég ahhoz, hogy ne legyen szalonképes. Semmiképpen sem állítanám őket példának, és ha feltenném őket egy táblára, jelezném a szerepüket” - mondta az Uj Szónak. Leszögezi azonban, nagyon kevés a hiteles forrás róluk, hiszen a kutatások nem irányultak feléjük. „Leginkább német hírszerzési forrásokra támaszkodhatunk, ezek mondják azt, hogy ezek az emberek németbarátok voltak. Az azonban kevés terhelő bizonyíték, hogy németbarátok voltak, ebből elég sok volt a korabeli világban”-mondj a. A két politikus pártban betöltött szerepéről Simon azt mondja, valóban ahhoz a szárnyhoz tartoztak, akik mást képviseltek, mint a párt első embere, Esterházy János, aki elutasította a németbarát vonalat. „Esterházy megkérdőjelezhetetlen tekintély volt a pártban, ahol mindent ő tartott a kezében. Jabloniczky és Csáky is azok közé tartozott, akiknek ez nyilvánvalóan nem tetszett. S ha ők előzni akarták Esterházyt, nem tehették máshonnan, mint jobboldalról. Esterházy mögött ugyanis ott állt a korabeli Budapest, a konzervatív, Horthy-féle irányzat, és amíg ők hatalmon voltak, mindig kiálltak mellette. Belülről csak jobbról lehetett előzni őt, Jabloniczky és Csáky ezért próbáltak barátságosabbnak mutatkozni a Tiso-féle és a német rezsimhez. Valójában azonban nagyon keveset tudunk róluk. Esterházy a kezében tartotta a korabeli felvidéki közéletet, az akkor megjelenő lapok is személyes ellenőrzése alatt álltak. Ha Csákynak és Jablo- niczkynek voltak a náci eszmékkel rokonságot mutató nézeteik, azokat ezekben a lapokban nem publikálhatták” - teszi hozzá. Fasiszták, vagy nem? Simon Jabloniczky kapcsán említést tesz vélhető nyilas kapcsolatairól. Elmondása szerint 1939-ben, mikor nem sikerült belülről megváltoztatni a pártot, volt kísérlet arra, hogy néhányan szlovenszkói magyar nemzetiszocialista pártot hozzanak létre, ám ez kudarcba fulladt. „Azok az emberek, akik kísérletet tettek a pártalapításra, nevenincsek, ám feltételezhető, hogy Jabloniczky állt mögöttük. Az egyik szlovák forrás ugyanis azt mondja róla, hogy ő juttatta el a támogatást kérő levelüket Budapestre a nyilasokhoz, akik akkor még nem voltak hatalmon” - mondja a történész. Csáky Mihály fontos politikus volt a pártban, földbirtokos, az akkori két pozsonyi magyar iskola egyikének mecénása, emellett pedig a Csemadok elődje, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) elnöke. Esterházy ellenzékének számított, ám Molnár Imre szerint nagy ellentét nem lehetett közte és a pártelnök között, mivel sosem zárták ki a pártból. A történész szerint Csáky politikai pályafutásának próbaideje akkor volt, mikor 1944-ben Esterházyt Budapesten letartóztatták a nyilasok, és a pártjából nyilas pártot akartak kreálni. Csákyt szerinte Esterházy-ellenessége miatt nézték ki utódának a párt élén, ám Molnár szerint a politikus ezt visszautasította, és nem vállalta el a tisztséget. Szerinte, ha annyira dominált volna nála a németbarátság, vagy nyilas érzelmű lett volna, elfogadta volna a tisztséget - ám kiállta a próbát. Az, hogy végül Esterházy visszaveszi az irányítást, és nem lett nyilas párt a Szlovenszkói Magyar Pártból Molnár szerint, az Csáky Mihálynak is köszönhető. Simon Attila hasonlóan nyilatkozott. Szerinte Csáky sem akart mindenáron elnök lenni, másrészt a pártelnöki váltást szorgalmazó budapesti nyilas kormányzat számára ő sem volt ideális jelölt, mivel felmerült, hogy a felesége zsidó származású. Kire emlékezzünk? Mindkét történész egyetért abban, hogy az emléktábla a gulagokra el- hurcoltakra emlékezik, és nem hőst, vagy példaképet akar faragni ezekből az emberekből - beleértve Jab- loniczkyt és Csákyt is. Simon arra a felvetésre, hogy a két vitatott politikus mégis felkerült az emléktáblára, megjegyzi, a történelmi személyiségekről konzultálni kell, tisztázni kell a szerepüket, tudatosítani kell, kik voltak ők - ahogy a közösségre sem nézhetünk homogén masszaként, csak differenciáltan. S hogy kire, és milyen módon emlékezzünk? „Meg kell találni azokat a személyiségeket a múltból, akik mintákat adtak a közösségeknek” mondja Simon Attila. Szerinte lokálisan kellene gondolkodni, hiszen mindenütt megvannak azok a helyi személyiségek, példaképek, akikre emlékezni lehetne, legyen szó politikusokról, sportszervezőkről, írókról, művészekről, akikről elfeledkezünk. A hazai történelemoktatásban egyelőre hiába keresnénk ezeket a törekvéseket. A' szlovákiai magyar diákok ugyanis Simon elmondása szerint még mindig nem olyan tankönyvekből tanulnak, amelyeket kifejezetten nekik írnak olyanok, akik szakértői a szlovákiai magyarok történelmének. A történész azonban - aki a Selye János Egyetem történelemtanszékének vezetője, azt mondja, az egyetemi oktatásban már két szemeszterben oktatják a szlovákiai magyarok történelmét, meglehetősen részletesen. „Azok a diákok, akik kikerülnek az egyetemről, már értik ennek a jelentőségét, és tankönyv nélkül is oktatni fogják mindezt” - teszi hozzá. Molnár Imre szerint az „emlékezetpontok” azért fontosak, hogy tudatosítsuk, hogy örökösei vagyunk a múltunknak, és a múlt a mi életünk részét is képezi. „Nem mondhatjuk, hogy semmi közünk Csáky Mihályhoz vagy Jabloniczkyhez azért, mert a történetírásban talán negatívabb a szerepük. Ők is emberek voltak, megvoltak a maguk dilemmái, amivel meg kellett küzdeniük” - mondja a történész. Történelemtudat nélkül nincs identitás, nem tudjuk, hol a helyünk, mi a feladatunk a világban, teszi hozzá. Véleménye szerint számba kéne venni a szlovákiai magyarság önálló történelmének személyiségeit, és fel kellene tárni az őket körülvevő közösség teljes múltját. Úgy gondolja, elsősorban azokra az emberekre, az értelmiségre kellene összpontosítani, akik felvállalták a közösségért való felelősséget — pártállástól, világnézettől függetlenül. S fel kell tárni azon körülményeket is, melyek a történelmi személyiségek döntéseit, cselekedeteit befolyásolták. „El tudnék képzelni egy felvidéki magyar „fehér könyvet”, mely azokat a személyiségeket veszi sorra, akik vállalták a történelem által rájuk szabott kihívásokat, és minderre a tőlük telhető legjobb válaszokat próbálták adni” - zárta a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. i§i‘ Fehér Könyv: a tagállamok március végén véleményezik ÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. Az Európai Tanács római, március 24-25-ére tervezett találkozóján mutatja be Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az úgynevezett Fehár Könyvet, amely az Európai Unió előtt álló lehetőségeket vázolja fel. A Fehér Könyv a következő évtized Európát érintő főbb kihívásait és lehetőségeit vázolja fel. A dokumentum öt forgatókönyv alapján mutatja be, miként alakulhat az unió 2025-ig attól függően, hogy milyen utat választ. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint 60 évvel ezelőtt Európa alapító atyái a fegyveres erő helyett a jog erejét választották, amikor egyesítették ezt a földrészt. „2017-ben még a legsötétebb napunk is sokkal ragyogóbb lesz, mint bármely nap, amelyet elődeink a csatatéren töltöttek” - jelentette ki az EB elnöke. A bizottság Fehér Könyve több útvonalat vázol fel a 27 tagú EU számára. Megvizsgálja, milyen változások várnak Európára a következő évtizedben, az új technológiák társadalmat és munkahelyeket érintő hatásától kezdve a globalizációval kapcsolatos kétségekig, a biztonsági aggályokig és a populizmus térnyeréséig. Kimondja: vagy sodródunk az árral, vagy a magunk hasznára fordítjuk ezeket a folyamatokat, és élünk a bennük rejlő új lehetőségekkel. A Fehér Könyv öt forgatókönyvet vázol fel, amelyek mindegyike több lehetőséggel számol: 1. Megy minden tovább - a 27 tagú Európai Ünió az eredményközpontú reformprogramjának végrehajtására koncentrál, amelynek egyik alapja a 27 tagállam 2016-os Pozsonyi Nyilatkozata. A bizottság kevesebb területre - például növekedés, munkahelyteremtés, beruházások - akar koncentrálni. Ennek a gazdasági változata az úgynevezett Juncker- csomag, amely 2020-ig mintegy 500 milliárd eurót akar mozgósítani a befektetések támogatására. A javaslat valószínűleg konzerválná a tagállamok mostani, Brüsszellel vagy egymás között vívott csatáit is. 2. Csak az egységes piac - a 27 tagú EU-ban fokozatosan előtérbe kerül az egységes piac, mivel a tagállamok egyre több szakpolitikai területen nem képesek közös nevezőre jutni. Ez valójában a ma ismert unió fokozatos leépítése. 3. Aki többet akar, többet tesz - vagyis a többsebességű Európa. Lehetőséget ad egyes tagállamok számára, hogy meghatározott területeken - védelem, belső biztonság vagy szociális kérdések - szorosabb viszonyt alakítsanak ki. 4. Kevesebbet hatékonyabban - a 27 tagú EU arra összpontosít, hogy meghatározott szakpolitikai területeken többet és gyorsabban valósítson meg. A különbség, hogy a bizottság helyett a jövőben a tagországok dönthetnének arról, milyen területen adnának át több hatáskört az EU-nak. Jó esetben sokkal világosabb szerepek rajzolódnának ki, és a kevesebb vállalást nagyobb eséllyel tudná teljesíteni a közösség. 5. Sokkal többet együtt - vagyis Európai Egyesült Államok. A tagállamok minden területen több hatáskört és erőforrást osztanak meg, és kiterjesztik a döntéshozatalt. A nemzeti kormányok hatásköre egyre szűkül, miközben „Brüsszelé”, vagyis a központi kormányzaté erősödne, mind pénzügyileg, mind politikailag. Ugyanakkor ez lenne a legegyszerűbb verzió: a tagországok elismerik, hogy együtt többre mennek, ezért felülemelkedve önös érdekeiken közös erőfeszítéssel próbálnak felülemelkedni a problémákon. MP160206
