Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-01 / 50. szám, szerda
201 SPORT 2017. március 1.1 www.ujszo.com n Nőként mindig kisebbségben vagy" Lisa Edwinsson, a Svéd Sportújságíró-szövetség első női elnöke szerint ma is sok az előítélet a nőkkel szemben Lisa Edwinssonnak a téli sportok képviselőivel vannak a legjobb tapasztalatai (Képarchívum) BŐDTITANILLA A sportújságírás hagyományosan férfi szakma, ám tavaly a Svéd Sportújságírószövetség ólére - a szervezet fennállása óta először - nő került. A 33 éves Lisa Edwinssont e-mailben kérdeztük nőként megélt szakmai tapasztalatairól, elnöki terveiről és a svéd sportújságírókat érintő legégetőbb kérdésekről. Hogyan lett sportújságíró? Sportolt valamit? Soha nem sportoltam profi szinten. Gyerekként kipróbáltam több sportot is, de a fő szenvedélyem mindig is maga az újságírás volt. Bár az elején még nem ezt terveztem, rádöbbentem, hogy a sportújságírás a hivatásom. Már tíz éve dolgozom sportújságíróként, és majdnem minden napot élveztem munkában. Az elején a sportújságírás nem volt igazán tervben, bár természetesen érdekelt a sport. Stockholmban tanultam újságírást, majd egy helyi lapnál helyezkedtem el. Néhány hónappal később a sportrovatból megkérdeztek, volna-e kedvem sporttal foglalkozni. Igent mondtam, és nagyon hálás vagyok, hogy esélyt kaptam tőlük. Nagyon szeretem a sportújságírás művészetét, ha érthető, mire gondolok. Hogy gyorsan kell írnod és gondolkodnod, mert egy másodperc múlva lapzárta. Továbbá azt is nagyon élvezem, hogy olyan emberekkel találkozhatok, akik szenvedélyesen végzik a munkájukat, megtudhatom, mi inspirálja őket, hogy még jobb teljesítményre sarkallják magukat, mi a háttere egy- egy éremnek. 2007 óta dolgoztam sportújságíróként az Upsala Nya Tidning helyi lapnál, a TT svéd hír- ügynökségnél, a legnagyobb svéd bulvárlapnál, az Aftonbladetnél, 2011 óta pedig a Dagens Nyheternél, az ország legnagyobb reggeli napilapjánál vagyok. Milyen sportágakkal foglalkozik? Majdnem mindennel, de a fő területem a futball és a téli sportok - az alpesi sí, a sífutás és a biatlon. Három olimpián jártam, Londonban, Szocsiban és Rióban, voltam két foci-Eb-n, 2012-ben és 2016-ban, a 2015-ös női fútball-vb-n, valamint a 2013-as női foci-Eb-n, néhány biatlon-vb-n, az idei alpesisí-vb-n, a tavalyi műkorcsolya-Eb-n és sífutó- Eb-n, valamint sok-sok kisebb eseményen... Kezdőként volt hátránya abból, hogy nő, vagy a férfi kollégák azonnal elfogadták? Sportújságírónőnek lenni mindig azt jelenti, hogy kisebbségben vagy. Hogy őszinte legyek, ez egy férfi világ. Svédországban azonban szerencsére egyre több és több nő dolgozik a sportban. Már csak az elmúlt tíz évre visszatekintve is látom a különbséget. Viszont a sportújságírónőknek még ma is sokszor régimódi hozzáállással, általánosításokkal és előítéletekkel kell szembesülniük. Ezek a megjegyzések jöhetnek sportolóktól és edzőktől, kollégáktól és főnököktől, de olvasóktól és tévénézőktől is. Milyenek a személyes tapasztalatai? Én úgy érzem, sokkal jobb lett a légkör, mint amikor kezdtem a szakmát. Nem tudom, hogy a világ lett-e jobb hely, vagy én lettem tapasztaltabb, és több tiszteletet vívtam ki magamnak, de az is tény, hogy a sportújságírásnak még dolgoznia kell a nőkkel szembeni hozzáálláson. Sokszor tapasztaltam, hogy a férfiak el akartak magyarázni nekem dolgokat, a szárnyaik alá akartak venni, úgy viselkedtek, ahogy egy férfi kollégával szemben sosem. Ezek fontos dolgok. A szexizmus még mindig létezik. És csak úgy érhetünk el változást, ha beszélünk ezekről a dolgokról. Milyen ma a sportújságírónők aránya Svédországban? Egyre gyakoribb, hogy egy nő sportújságíró lesz. A Svéd Sportújságíró-szövetségnek 700 tagja van, és 10-15%-uknő. Kételkedett valaha önmagában amiatt, hogy nő? Nem. Sokszor kételkedtem magamban újságíróként - nem vagyunk így ezzel mindannyian? Van- nakjobb és rosszabb napok. De azért, mert nő vagyok? Soha. Került vicces vagy kínos helyzetekbe a női mivolta miatt? Ezekről könyvet lehetne írni. Sokszor apróságokról van szó. Például, ha egy nagyobb csoportban állok, és úgy köszönnek nekünk, hogy „Helló, fiúk”, vagy úgy köszönnek el: „Köszönöm, uraim”. Mintha az, aki beszél, nem is látná, hogy ott vagyok. Aztán persze benne van az is, hogy nem kapjuk meg ugyanazokat az interjúkat, mint a férfi kollégák, mert mi nem sétálhatunk be csak úgy az öltözőbe. Vagy a játékosok illetlen megjegyzéseket tesznek - ezek inkább szexisták, mint viccesek. Másrészt viszont - a sportpályákon sosincs sor a női mosdó előtt! Vannak egyéb előnyei is a dolognak? Sok előnye van. Szerintem az egyik legjobb dolog, hogy nőként nem csak egy vagy atömegből. Ottvan sok száz fiatal férfi újságíró, de csak néhány nő. A sportolók, edzők vagy sajtófelelősök sokkal jobban megjegyzik, ki vagy, és ily módon könnyebb, ha újra találkozunk, vagy ha valamilyen információt kérek tőlük. Mit tart a legnagyobb sikerének újságíróként? Számomra a sport sokkal több számoknál és eredményeknél. A sport a mindennapi élet része, és nem csak a legjobb sportolókról és az aranyérmekről szól. Sokat írok a gyerekeknek, tinédzsereknek szervezett sporteseményekről, kihívásokról is. Néhány éve nagyon sok energiát fektettem egy oknyomozó sorozatba, amikor megtudtam, hogy az ország egyik legjobb tomaklub- jában kislányokat zaklattak lelkileg és fizikailag is. Ezek az írások nagy figyelmet kaptak. Sok bátor lánynak volt meg a mersze ahhoz, hogy elmondják, mi történt velük, és végül sok minden meg is változott ennek köszönhetően. Erre büszke vagyok. Ez azt mutatja számomra, hogy a sportújságírás is megváltoztathatja a fiatalok életét. Tavaly - a szervezet történetében az első nőként - a Svéd Sportújságíró-szövetség elnökének választották. Mit jelent ez önnek? Nagyon sokat. Igazán megtisztelő, hogy engem választottak a posztra. A 700 tagú Svéd Sportújságírószövetség jelenleg sok változáson megy keresztül. Uj, fiatal elnökségünk van, amelyet olyan újságírók alkotnak, akik most aktívak a szakmában. Azon vagyunk, hogy modernebb szervezet legyünk, és főként az újságírók biztonságára fókuszálunk a stadionokban, mivel főleg a fútballstadionokban voltak ezzel gondok az utóbbi időben. De fontosak a genderkérdések, az előadások, képzések stb. Egy átszervezést is elkezdtünk. A Svéd Sportújságírószövetség korábban sok kis helyi szövetségből állt szerte az országban. Mi most úgy gondoljuk, hogy egy nagy, egyesült szövetség erősebb lehet. Mi a fő probléma az újságírók biztonságával? Az elmúlt időszakban megtörtént például, hogy egy újságírót egy szurkoló bántalmazott egy stockholmi stadion sajtótribünjén. Ősszel pedig több fotós közelében is hanggránát landolt a stockholmi derbin, ami halláskárosodást is okozhatott volna nekik. A sajtótribün a mi munkahelyünk, az ilyen incidensek elfogadhatatlanok. Sokat tárgyaltunk a fútballklubokkal, és sikerült elérnünk sok mindent, ami javít a helyzeten. Azt szeretnénk, ha biztonsági kérdésekről és a tagjaink számára biztosított munkakörülményekről eleve a sportújságírószövetséget keresnék tárgyalópartnerként a klubok. Milyen a svéd válogatott futballisták hozzáállása a sajtóhoz? Ján Kozák szlovák szövetségi kapitány olykor megjegyzéseket tesz, szerinte hogyan kellene dolgozniuk az újságíróknak, egyes játékosok pedig nem hajlandók nyilatkozni a meccsek után. Svédországban is volt hasonlóra példa? Ez érdekes kérdés. Úgy tűnik, néhány játékos, csápat vagy edző még ma is azt hiszi, hogy a sajtónak az a dolga, hogy szurkolóként vagy pomponlányként viselkedjen. Svédországban már sok év óta nem ez a helyzet, de néhány játékos vagy edző nem érti, miért kritizáljuk néha őket. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nagy a felelősségük a sajtófőnököknek, nekik kell elmagyarázniuk a sportolóknak a sajtó és a sportvilág közötti viszonyokat. Mely sportág képviselőivel vannak a legjobb tapasztalatai? A téli sportokéival. Mit gondol, mik a sportújságírás fő feladatai ma, amikor az emberek szinte azonnal hozzájutnak minden eredményhez, és sok információt egyenesen az egyesületek vagy a sportolók Facebook- oldaláról tudnak meg? A sportújságírásnak ki kell találnia, hogyan lehet akár másnap is releváns egy napilap. Akit érdekel a sport, addigra rég tudja, milyen eredménnyel ért véget a mérkőzés, ki mit nyilatkozott utána. Egy napilapnál azt kell kitalálnunk, mi érdekelheti az embereket még egy nappal a verseny vagy a meccs után is? A saját sztorik, az éles elemzések vagy az ismert tények új perspektívába helyezése ezért ma fontosabb, mint valaha. Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, főleg a lányoknak, akik sportújságírók akarnak lenni? Csak kövessék az álmaikat - és dolgozzanak keményen. Sajnos a sportújságírás világában nőnek lenni néha még ma is azt jelenti, hogy keményebben kell dolgoznod, mint a férfi kollégáidnak, állandóan bizonyítanod kell, hogy tényleg te vagy amegfelelőemberaposztra. De remélem, ez meg fog változni. A fő tanácsom az lenne - bár az újságírás világa változóban van, és a megszorítások, példányszámcsökkenések miatt keményebb, mint valaha -, hogy mondjanak igent minden adódó lehetőségre, mert sosem tudhatják, hová vezeti végül őket. FOLYTATÓDIK il TIPPELŐK IJJ S/Ó FOCILIGÁJA Figyelje az alacsonyabb osztályú bajnokságokat, olvassa a régiófocit, játsszon az Új Szóval! Március 3-án játékszabály Március 4-én és március 6-án az 1. tavaszi tippszelvény! A tippszelvényt mindig a szombati és a hétfői számban keresse!
