Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-08 / 56. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. március 8. RÉGIÓ iga f J iMj , m V v » (Fotók: TASR, képarchívum) Élenjáró asszonyok 1974-ben is megünnepeltük az üzemünkben, mint dolgozó édesanyák, a nőnapot. Megkértük a főnökünket, engedje szabadjára gondolatait, és mondja el, mit jelent számára a nő, az anya, a feleség. És a női munkatárs. Az „élenjáró” dolgozó nőket kristálypohárral, virággal ajándékozták meg. Ünnepi vacsorára hívtak meg bennünket, zenekar játszott. Horváth Julianna, Nemesócsa Körömcipő kötelező Március 8. nekem elsősorban a tavaszt jelentette. A nőnap tiszteletére szinte kötelező volt elővenni a körömcipőt, a tavaszi kabátot. Bár voltak évek, amikor még dermesztő jeges szelek fújtak, de mi már, fogvacogva ugyan, de búcsút mondtunk a télnek. Akkor még nem fáztunk. A város hangulatán is érezni lehetett az ünnepet. Az utcán idegen emberek egy-egy szál virággal ajándékozták meg a nőket. Természetesen szerkesztőségünkben is nagy hagyománya volt a nőnapnak. A kollégák ilyenkor kis figyelmességgel - egy csokor hóvirággal, csokival - köszöntöttek bennünket. Mi sem tétlenkedtünk, egész délelőtt sürögtünk-forogtunk, hogy a délutáni „hivatalos” főszerkesztői köszöntőig minden készen álljon. Szinte minden évben mokkás készlettel leptek meg bennünket, amiből még" most is őrzök egy-két darabot. Utána nagy eszem-iszom kezdődött, ami általában lapzártáig tartott. Ezen a napon még egy kis alkohol fogyasztása felett is szemet hunyt a vezetőség, s volt egy-két mókamester, aki remek hangulatot tudott teremteni. Persze mindeközben folyt a munka, a móka és kacagás nem befolyásolta a lap másnapi megjelenését. Késő este pedig, hazafelé menet a városban egyre több dülöngélő férfival (nővel) lehetett találkozni, ami nem biztos, hogy emelte az ünnep fényét. Szabó Jolán, az Új Szó munkatársa Az Új Szó szerkesztősége is nagy ünneplést csapott egykor. A vezetőség és a szerkesztő urak minden évben felköszöntötték a lányokat, asszonyokat, kolléganőink pedig féltve őrzik ezeket a régi felvételeket. 115 Azok a régi nőnapok 1917 óta (tájainkon 1948 óta) minden évben március 8-án ünnepeljük a nőnapot. A nemzetközi nőnapot az ENSZ a világnapok közé sorolta. Ma általában úgy ünnepel a világ, hogy a férfiak virágot, bonbont ajándékoznak a nőknek, de ennél sokkal harci- asabb, munkás- és nőmozgalmi gyökerei vannak március 8. megünneplésének. A nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Az első március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. A nemzetközi munkásmozgalom fejlődésével a nők emancipációjának kérdése is egyre inkább előtérbe került: 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Intemacionálé első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának akart véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Az 1889. július 14-én kezdődő II. Intemacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin beszédet mondott, melyben a nők jogát hirdette a munkához, az anyák és gyerekek védelmét, tovább a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909- ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot, február utolsó vasárnapján, 28-án. AII. Inter- nacionálé 1910- ben határozott arról, hogy a nők választójogának kivívása céljából nemzetközi nőnapot tartanak. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később - nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására - II. Miklós cár lemondott, és polgári kormány alakult, mely szavazójogot adott a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8. Bár már szinte alig érezhetően, Kelet-Európa országaiban - főként a 35 év felettiek körében - március 8. még mindig a kommunizmust idézi, amikor a vörös szegfű és a részeg férfiak jellemezték ezt a napot. Mára azonban fokozatosan új értelmet nyert ez az ünnep, de Csehországban például még mindig nagy a nőnapot ellenzők tábora, hiszen azt korábban propagandacélokra használta fel a kommunista rezsim. Sokan emlékeznek még az olyan tragikomikus jelenetekre, amikor a női dolgozók csokoládét és vörös szegfűt kaptak főnöküktől - akinek minden női munkatársat kötelezően fel kellett köszöntenie -, miközben a férfiak az ünnepre hivatkozva átmulatták az éjszakát. Nálunk manapság a nőnap és az anyák napja is jelentős ünnep, ha nem is államünnep, habár a Smer a nőnap hivatalos ünneppé nyilvánítását is felvetette. A kormányfő idén is végigjárta az országot, ma pedig Pozsonyban köszönti a nőket... 2010-ben, ajúniusi választások előtt a politikai kampány részét képezték a nőnapi rendezvények. Robert Fico ünnepelni hívta a nőket, verset szavalt nekik, vicceket mesélt a férfi-nő kapcsolatról. És tagadott mindenféle párhuzamot az egykori kommunista nőnapi ünneppel. A fiatal generációban már nem él a rendszerváltás előtti időszak fanyar emléke, aminek talán a virágárusok örülnek a legjobban. (w, kit, ú)
