Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-08 / 56. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. március 8. RÉGIÓ iga f J iMj , m V v » (Fotók: TASR, képarchívum) Élenjáró asszonyok 1974-ben is megünnepeltük az üze­münkben, mint dolgozó édesanyák, a nőnapot. Megkértük a főnökünket, engedje szabadjára gondolatait, és mondja el, mit jelent számára a nő, az anya, a feleség. És a női munkatárs. Az „élenjáró” dolgozó nőket kristály­pohárral, virággal ajándékozták meg. Ünnepi vacsorára hívtak meg ben­nünket, zenekar játszott. Horváth Julianna, Nemesócsa Körömcipő kötelező Március 8. nekem elsősorban a tavaszt jelentette. A nőnap tisztele­tére szinte kötelező volt elővenni a körömcipőt, a tavaszi kabátot. Bár voltak évek, amikor még dermesztő jeges szelek fújtak, de mi már, fog­vacogva ugyan, de búcsút mondtunk a télnek. Akkor még nem fáztunk. A város hangulatán is érezni lehetett az ünnepet. Az utcán idegen emberek egy-egy szál virággal ajándékozták meg a nőket. Természetesen szerkesz­tőségünkben is nagy hagyománya volt a nőnapnak. A kollégák ilyenkor kis figyelmességgel - egy csokor hó­virággal, csokival - köszöntöttek ben­nünket. Mi sem tétlenkedtünk, egész délelőtt sürögtünk-forogtunk, hogy a délutáni „hivatalos” főszerkesztői kö­szöntőig minden készen álljon. Szin­te minden évben mokkás készlettel leptek meg bennünket, amiből még" most is őrzök egy-két darabot. Utána nagy eszem-iszom kezdődött, ami ál­talában lapzártáig tartott. Ezen a na­pon még egy kis alkohol fogyasztása felett is szemet hunyt a vezetőség, s volt egy-két mókamester, aki remek hangulatot tudott teremteni. Persze mindeközben folyt a munka, a móka és kacagás nem befolyásolta a lap másnapi megjelenését. Késő este pedig, hazafelé menet a városban egyre több dülöngélő fér­fival (nővel) lehetett találkozni, ami nem biztos, hogy emelte az ünnep fényét. Szabó Jolán, az Új Szó munkatársa Az Új Szó szerkesztősége is nagy ün­neplést csapott egykor. A vezetőség és a szerkesztő urak minden évben felköszöntötték a lányokat, asszonyo­kat, kolléganőink pedig féltve őrzik ezeket a régi felvételeket. 115 Azok a régi nőnapok 1917 óta (tájainkon 1948 óta) minden évben március 8-án ün­nepeljük a nőnapot. A nemzetközi nőnapot az ENSZ a világnapok közé sorolta. Ma általában úgy ünnepel a világ, hogy a férfiak virágot, bonbont ajándékoznak a nőknek, de ennél sokkal harci- asabb, munkás- és nőmozgalmi gyökerei vannak március 8. meg­ünneplésének. A nők egyenjogúsá­gával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Az első március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textil­ipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. A nemzetközi mun­kásmozgalom fejlődésével a nők emancipációjának kérdése is egyre inkább előtérbe került: 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Intemacionálé első kongresszu­sán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának akart véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Az 1889. július 14-én kezdődő II. Intemacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin beszé­det mondott, melyben a nők jogát hirdette a munkához, az anyák és gyerekek védelmét, tovább a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909- ben az Egyesült Államok­ban tartották meg az első nemzeti nőnapot, február utolsó vasárnap­ján, 28-án. AII. Inter- nacionálé 1910- ben ha­tározott arról, hogy a nők választójogának kivívása céljából nemzet­közi nőnapot tartanak. 1911. március 19-én Ausztri­ában, Dániában, Németország­ban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később - nem közvetlenül ennek a tünte­tésnek a hatására - II. Miklós cár lemondott, és polgári kormány alakult, mely szavazójogot adott a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8. Bár már szinte alig érezhető­en, Kelet-Európa országaiban - főként a 35 év felettiek köré­ben - március 8. még mindig a kommunizmust idézi, amikor a vörös szegfű és a részeg férfiak jellemezték ezt a napot. Mára azonban fokozatosan új értelmet nyert ez az ünnep, de Csehország­ban például még mindig nagy a nőnapot ellenzők tábora, hiszen azt korábban propagandacélok­ra használta fel a kommunista rezsim. Sokan emlékeznek még az olyan tragikomikus jelenetekre, amikor a női dolgozók csoko­ládét és vörös szegfűt kaptak főnöküktől - akinek minden női munkatársat kötelezően fel kellett köszöntenie -, miközben a férfiak az ünnepre hivatkozva átmulatták az éjszakát. Nálunk manapság a nőnap és az anyák napja is jelentős ünnep, ha nem is államünnep, habár a Smer a nőnap hivatalos ünneppé nyilvánítását is felve­tette. A kormányfő idén is végigjárta az országot, ma pedig Pozsonyban köszönti a nőket... 2010-ben, ajúniusi választások előtt a politikai kampány részét képezték a nőnapi rendezvények. Ro­bert Fico ünnepelni hívta a nőket, verset szavalt nekik, vicceket mesélt a férfi-nő kapcsolatról. És tagadott mindenféle párhuzamot az egykori kommunista nőnapi ünneppel. A fiatal generációban már nem él a rendszerváltás előtti időszak fanyar emléke, aminek talán a virágárusok örülnek a legjobban. (w, kit, ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom