Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-15 / 38. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. február 15. KULTÚRA I 5 A 30 legszebb kortárs magyar vers A Jelenkor listáján egyetlen szlovákiai magyar költő verse sem szerepel. Vajon miért? Jelenkor 30/30 • Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig (418) • Parti Nagy Lajos: Rókatárgy alkonyaikor (200) • Kemény István: Egy nap élet (187) • Tandori Dezső: Londoni Mindenszentek (181) • Tandori Dezső: A Semmi Kéz (139) • Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén (106) • Tolnai Ottó: Mi volt kérded a legszebb Dániában (94) • Tóth Krisztina: A világ minden országa (93) • Kemény István: Fel és alá az érdligeti állomáson (84) • Kántor Péter: Megtanulni élni (83) • Rakovszky Zsuzsa: Dedine and fall (82) • Márton László: Bowen monológja, sötétben (80) • Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt (67) • Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca (64) • Szabó T. Anna: Elhagy (64) • Borbély Szilárd: Hosszú napéi (63) • Baka István: Farkasok órája (62) • Sziveri János: Bábel (60) • Tóth Krisztina: Kutya (58) • Térey János: Agyönyörű gyár(56) • Kemény István: A néma H (54) • Varró Dániel: Minden olyan mint minden (53) • Borbély Szilárd: Tenger könnyek csillaga (52) • Orbán Ottó: A magyar népdalhoz (52) • Kukorelly Endre: Azt mondja aki él (50) • Oravecz Imre: Közelítő nap (49) • Tóth Krisztina: Havak éve l-lll. (48) • Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok (47) • Kántor Péter: A könyvespolc előtt (45) • Parti Nagy Lajos: A Csorba-kert (45) • Tóth Krisztina: Kelet-európai triptichon (45) • Borbély Szilárd: Karácsonyi szekvenciák (44) • Borbély Szilárd: A tízezer (43) • Kemény István: Célszerű romok (43) • Petri György: Sár (43) • Tandori Dezső: Szakadj ki (43) • Térey János: Fagy (43) • Borbély Szilárd: Pegazus, szárnyak (40) • Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm (40) (A cím után zárójelben álló szám a szavazók egyéni preferenciái alapján kialakult összpontszámotjelöli.) (Illusztrációs felvétel) tant - kérdeztük arról, ők mely köl­ÖSSZEFOGLALÓ A legtekintélyesebb magyar- országi irodalmi folyóiratok közó tartozó Jelenkor szer- kesztősóge szeretné felmérni, mi számít a legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban. Kritikusokat kértek fel, hogy szavazzanak műnemenkónt, műfajonként. Elsőként a verslista készült el - amelyen egyetlen szlovákiai magyar művet sem találtunk. Mivel nehezen behatárolható, mi számít kortársnak, a szerkesztők az utóbbi harminc évet tekintették a köl­tészet jelenkorának, és egy-egy har­mincas listát kértek az alábbi kriti­kusoktól: Balázs Imre József, Bedecs László, Bozsoki Petra, Csehy Zoltán, Csuhái István, Fekete Richárd, Gör- föl Balázs, Halmai Tamás, Harmath Artemisz, Károlyi Csaba, Kálmán C. György, Keresztesi József, Kőrizs Imre, Krupp József, Lapis József, Mekis D. János, Mohácsi Balázs, P. Simon Attila, Sántha József, Szénási Zoltán, Tatján Tamás, Túri Tímea. Nem lóverseny „Reprezentativitásra törekszünk, elismert kritikusokat kérünk fel lehe­tőleg úgy, hogy minél inkább paritá­sos legyen az összetétel. Legyenek köztük nők és férfiak, határon túliak és magyarországiak, budapestiek és vidékiek, nagy öregek és újoncok. Persze világos, a reprezentativitás nem jelent objektivitást (azt nem is tartjuk elérhetőnek)” - áll a sorozatot bevezető szerkesztőségi cikkben. Amelyben egyébként azt is jelzik, hogy az irodalom nem lóverseny, a listák és rangsorok csak arra jók, hogy vitatkozzanak velük, és az esztétikai érték nem dönthető el szavazással. „Ennek ellenére fontosnak érezzük, hogy lapunk, amely minden egyes számával válogat és tartalomjegyzé­kével havonta értékjavaslatokat kí­nál, ebben a végletekig leegysze­rűsített, na jó: vulgarizált formában is orientációs alternatívát nyújtson egy szakmailag mégiscsak védhető aján­lattal. Ajánlatnak, nem verdiktnek te­kintjük majd a listákat.” Mint látható, a Jelenkor 30/30 verslistája nem harminc, hanem har­minckilenc címet tartalmaz. Ez azért alakult így, mert sok lett a megosztott „helyezés” (a teljes listán 475 vers szerepelt). Ha meghúzták volna 30- nál a vonalat, nem lehetett volna el­dönteni, hogy több azonos pontszá­mú vers közül melyik maradjon le a listáról. A kritikusok úgy szavaztak, hogy egyéni 30-as listájukat érték- sorrendbe rendezték: kinek-kinek a listáján az első helyezett 30, a máso­dik 29 pontot kapott stb., a szerkesz­tőség pedig egyszerű összeadással hozta létre az összesített listát. Petri György emblematikus verse hatalmas különbséggel győzött, pont­száma tízszerese az utolsó harmad­ban található versek értékének, tehát legalább 14-15 kritikus listájára fel kellett kerülnie. A hiánypótló hazai lista Az, hogy szlovákiai magyar költő verse nem szerepel a „legfontosabb versek” között, elvileg semmit sem jelent, mégis árulkodik bizonyos mértékű belteijességről. Két hazai irodalomteoretikust, egyetemi okta­tót - H. Nagy Pétert és Németh Zol­teményeket láttak volna szívesen az első 30-ban. „Minden olvasónak, irodalommal foglalkozó értelmezőközösségnek és intézménynek vannak hasonló listái, melyek az összeállítók vagy szava­zók nézőpontját tükrözik. Ez termé­szetes - véli H. Nagy Péter. - Ha vi­szont nekem kellene 30 kortárs szép magyar verset összeírnom, akkor az a korpusz jelentősen eltérne a Jelenkor listájától. Sőt, teljesen más lenne. Ná­lam Tőzsér Árpád Sebastianus című verse feltétlenül szerepelne. Továbbá a számomra fontos darabok között olyasmik is szóba jönnének, mint például Kovács András Ferenctől a József Attila szonettje vagy Orbán János Dénestől a Páthosz temetése - hogy kimaradt „erdélyit” is említsek. Egyáltalán, a számomra legfonto­sabb 30 vers közé valószínűleg Barak László én?, Hizsnyai Zoltán Különb világot és Vida Gergely Tükrök című verse is jó eséllyel pályázna. És még bőven maradnának helyek Domon­kos Istvántól a poszthumán fiatalo­kon át Zalán Tiborig.” Játék az olvasóval „Az az igazság, hogy nekem nem mindenről jut eszembe a szlovákiai magyar irodalom, és például azt sem tudom, hogy ezen a harmincas vers­listán hány Győr-Moson-Sopron megyei költő van. Szerintem egy sincs - mondta el kérdésünkre Né­meth Zoltán. - Ez egy játék, az olva­sói figyelem felkeltésére, amely az utóbbi időben egyre divatosabb, fő­leg a kulter.hu, az Alföld folyóirat online site-ja működteti évek óta rendkívül professzionálisan. Ott pél­dául idén nagyon is sikeres volt a szlovákiai magyar irodalom: 2016 TOP 10 kultkölteményei közé beke­rült Nagy Hajnal Csilla Igor című verse, ugyancsak Nagy Hajnal Csilla Kalligramnál megjelent, Miért fé­lünk az őrültektől? című verseskötete ott volt 2016 TOP 10 kultikus könyv­tárgya között, és az én Állati félj című kötetem is a tavalyi év TOP 10 ver­seskönyve közé került. De visszatér­ve a kérdéshez: persze hogy el tudok képzelni az elmúlt 30 évből szlová­kiai magyar verseket is a listán! Tő­zsér Árpád több verse is szóba jöhet, vagy Fambauer Gábor filozofikus versei, például Az ibolya illata, Hizs­nyai Zoltán, Polgár Anikó, Csehy Zoltán, Vida Gergely, Mizser Attila, Rosmer János versei.” Quk) MEGKÉRDEZTÜK Mit is jelent az irodalmi jelenlét... Csehy Zoltán költő, műfordító, kritikus, egyetemi oktató egyike volt azoknak, akik a Jelenkor fel­kérésére összeállították saját listá­jukat az utóbbi 30 év 30 legfonto­sabb magyar versével. Milyen szempontokat mérlegelt a szavazáskor? Nehéz volt a döntés, és elsősorban a személyes ízlésem vezetett. Közben persze az ember mérlegeli, hogy is­mertebb verseket válasszon, amelyek valamilyen mértékben közkézen fo­rognak, van bizonyos utóéletük, visszhangjuk, lecsapódnak későbbi szövegekben. Vannak a magyar köl­tészetben olyan szerzői gócpontok, akiknek szinte rögtön epigonjai is lesznek - ha ezt látjuk, valószínű, hogy ott képződik egy olyan egyéni hang, amely megkerülhetetlen. Szeretjük a listákat. Értjük, hogy a Jelenkor 30/30 nem a kőbe vésett, kikezdhetetlen kánon. Azt azon­ban nem lehet nem észrevenni, hogy szlovákiai magyar szerző műve nem került be ebbe az aján­lott válogatásba. Igazából az a benyomásom, hogy a kritikusok közül szinte mindenki biz­tonsági játékot játszott, olyan verse­ket választottak, amelyek ma már szinte antológiadarabnak számíta­nak. Én felraktam a saját listámra fi­atalokat is, de kevesen vállalták a kockázatot, a listán feltűnő legfia­talabb költő talán Varró Dániel. A többségnél a közelmúlt volt domi­Csehy Zoltán (Somogyi Tibor felvétele) náns, azaz visszanyúltak 30 évet, és a Tandori Dezső, Petri György, Ora­vecz Imre, Tolnai Ottó nevével fém­jelzett generációt preferálták. Úgy tűnik, ebben a nemzedékben nincs olyan első körös szlovákiai magyar szerző, aki a Jelenkor köré szerve­ződő kritika horizontján is megje­lenne. Mégis, mi az, ami nekünk nincs? Nem volt célja ennek a listának, hogy regionális alapon válogasson, bár tény, hogy erdélyi szerző akad a fel­soroltak között. Azt gondolom, a szlovákiai magyar irodalomban nin­csenek kiépülve azok a támogató rendszerek, amelyek erősíteni tudnák a recepciót. És nincs emblematikus alakja sem. Kellene egy olyan életmű, amely nyelvteremtő erejű, ám a szlo­vákiai magyar írásbeliség a szakmai köztudatban még mindig követő iro­dalomnak számít. Tőzsér Árpádé je­lentős pálya, de sokszor egyfajta vo­nalzóesztétikához igazodik, és bá­mulatosan alakváltogató modorban követi a magyar irodalomban mutat­kozó trendeket. A fiatalabb hazai köl­tők közül Németh Zoltán, Vida Ger­gely kötetei innovatív ötleteket mu­tatnak, de még nem kanonizált szer­zők, őket még, úgy látszik, nem koc­káztatják meg a kritikusok. A magam részéről fontosnak tartom Cselényi László avantgárd esztétikáját és Fambauer Gábor verseit is. De mind­ketten elhallgattak, az irodalmi jelen­lét pedig a szöveg jelenlétét és a szer­ző jelenlétét is jelenti. Hogy olyan közegben mutatkozzanak meg, amely nem a provincializmus érzetét erősíti, hanem amelyben a versek más, je­lentős szövegekkel képesek reakció­ba lépni. És ebben sem jeleskedik az ún. szlovákiai magyar irodalom, (as)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom