Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-24 / 46. szám, péntek

8 I KULTÚRA 2017. február 24. | www.ujszo.com Fiatalkori versek Rejtő Jenőtől Budapest. Eddig kiadatlan Rejtő Jenő-szövegek mellett a szerző fiatalkori verseiből is vá­logat A megtalált tragédia című emlékkötet. Rejtő 1923-tól, 18 éves korától kezdve verseket is írt. „Ezek nagyon rossz versek, de erre azt szoktam mondani, hogy ki az, aki kamaszkorában nem köl­tőnek készül. Rejtő is annak ké­szült. Annyi jó ízlés volt benne, hogy meg se próbálta őket publi­kálni” - fogalmazott Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum (PIM) kutatója, a kötet szerzője. A versek alatt aláírás­ként egyébként csak annyi sze­repel, hogy Jenő; a kutató szerint a Reich Jenőként született szerző ekkor már nem akarta használni eredeti nevét, de még nem talált rá a Rejtő vezetéknévre sem. Az utóbbi néven egyébként legin­kább operettszerzőként volt is­mert a korabeli közönség előtt, hiszen legsikeresebb könyveit, így a légióstörténeteket is P. Ho­ward álnév alatt írta. Thuróczy elmondta, hogy reményei szerint felbukkannak még kiadatlan Rejtő-szövegek. A PIM-ben őr­zött Rejtő-anyag csak töredéke a teljes hagyatéknak. (MTI) w~ A MEGTALÁL TRAGÉDIA [f REJTŐ JENŐ EMLÉKÉRE W A t J A festett való elillanása Madarász Decsi Kati Transzparens darabok című kiállítása a nagyszombati zsinagógában A változásról, a múlandóságról, az átalakulásról és az emlékké válásról szóló festmények (Somogyi Tibor felvétele) TALLÓSI BÉLA Nagyszombat. A Ján Koniarek Galériában, az egykori zsinagóga épületében március 26-ig látható az érsekújvári Madarász Decsi Kati Transzparens darabok című, bemutatkozó kiállítása, amely egy nagyobb léptékű projektsorozat elsőként megvalósult stációja. A nagyszombati Ján Koniarek Galériához tartozó Zsinagóga - Kortárs Művészeti Központban Madarász Decsi Kati kisebb és na­gyobb méretű illékony festménye­ket mutat be - megteremtve velük a fizikai létezésforma lassú elveszté­sének, vagyis a múlandóságnak az esztétikáját. A fiatal képzőművész elvesző festményei egyrészt az áb­rázolt kép valóságát nyújtják a né­zőnek (egy ideig), másrészt az áb­rázolat elillanásának, kifakulásának a folyamatát. Az alkotás ily módon, a fakulás lehetőségének megterem­tésével - a művésztől már függetle­nül - önállóan működő, pontosab­ban önműködővé tett folyamattá vá­lik, és az emberi emlékezettel kap­csolatban is felvet kérdéseket. A lá­togató érzékeli a festett látványt, a tárgyak félabsztrakt mintázatokból összeálló sziluettjeit, egyben azt is, hogy idővel miként illan el, oltja ki magát, válik semmivé az ábrázolt realitás - maga után hagyva a papírt, amelyen egy ideig festményként lé­tezett. Az eltűnt látvány, (ámy)kép után azonban a hordozója, vagyis a barnás tónusú papír már nem lehet puszta, üres felület - információkat, élményeket tárol, őriz arról, amiről a festmény tárgya egykoron üzent. Madarász Decsi Kati különleges technikával, módszerrel dolgozik. „Szokatlan anyagot, káposztalevet alkalmaz festék gyanánt, a képek alapjául pedig csomagolópapír szol­gál - világítja meg az alkotás lénye­gét Csanda Máté, a kiállítás kurátora. —Már az anyaghasználat révén is egy sor szimbolikusan telített-terhelt je­lentésréteg képződik meg, gondol­junk csak a káposztára (földközeli- ség, rétegzettség, egymásra simuló rétegek játékaként létrejövő test­szerűség), vagy a csomagolópapír mint másodlagos, rendszerint csak burkolásra-csomagolásra szánt fillé­res, kidobandó anyag hordozóvá va­ló »felmagasztalására«.” Ami pedig a témát, illetve a motívumok alkotta felszíni jelentésréteget illeti: min­dennapi, kimondottan profán hasz­nálati tárgyakat (locsolókanna, műa­nyag flakon, vasaló, sámli) látunk, melyek nap mint nap körbevesznek minket—anélkül, hogy egy cseppet is felfigyelnénk rájuk. „E tekintetben is transzparens, azaz banális, figyel­münkre méltatlan dolgokról van szó. Csakis funkciójuk, használati érté­kük alapján ítéljük meg valamennyit, még akkor is, ha rendszeres haszná­latukhoz egy sor kisebb-nagyobb ri­tuálé és személyes emlékfragmen­tum fűződik” - fogalmaz Csanda Máté. E tárgyak végső soron emberi tettek, kapcsolatok, viszonyok, em­lékek hordozóiként jelennek meg. Madarász Decsi Kati kérdésünkre elmondta, szakrális és profán jellegű térben is szeretné kiállítani a válto­zásról, a múlandóságról, az átalaku­lásról és az emlékké válásról (is) szóló Transzparens darabokat, hogy felmérhesse, a festmények - elmé- lyülős, meditativ jellegük és illé- konyságuk révén - milyen kölcsön­hatásokat váltanak ki a kétféle kör­nyezettel. Vasárnap kezdődik a 3. Magyar Filmhét Sopsits Árpád A martfűi rém című, valós eseményeken alapuló pszichothril- lere is szerepel a legjobb játékfilmek mezőnyében. 1957-ben, a forradalom utáni tébolyban halálra ítélnek egy férfit egy fiatal nő brutális meggyilkolásá­ért. Hét évvel később hasonló halálesetek követik egymást, a hatóságok hi­vatalos álláspontja szerint azonban ebben az országban nincsenek sorozat- gyilkosok... (Képarchívum) Budapest. Enyedi Ildikó Testről ós lólekről című Arany Medve díjas filmjének a díszbemuta­tójával vasárnap este nyílik meg az Uránia Nemzeti Filmszínházban a 3. Magyar Filmhát. A március 5-éig tartó mustrán azo­kat a tavaly bemutatott filmeket (összesen 24-et) láthatják a nézők, amelyeket a benevezett alkotások közül a Magyar Filmakadémia Egye­sület tagjai titkos szavazással öt ka­tegóriában - játékfilm, tévéfilm, do­kumentumfilm, kisjátékfilm, animá­ciós film - a legjobb művek közé je­löltek. A tavalyi filmhéten 18 kate­góriában osztottak díjakat, idén már 23 kategóriában adják át a Magyar Filmdíjat - első alkalommal a tévé­filmek alkotóit is elismerik. A legjobb tévéfilm kategóriájában versenyben van Vitézy László A fe­kete bojtár című filmje, amely Sinka István vallomásai és Móricz Zsig- mond Barbárok című novellája alap­ján készült; Tasnádi István orvos­páciens zsánerű kamaradrámája, a Memo; Kovács István első világhá­borús opusa, a Szürke senkik; vala­mint Almási Réka Tranzitidő című munkája, Kerekes Vicával a fősze­repben. Ugyanennek a négy televízi­ós produkciónak a rendezői, forga­tókönyvírói, szereplői bukkannak fel a tévés alkotói kategóriák esélyesei között. A legjobb játékfilmek mezőnyé­ben öt alkotás mérettetik meg: A martfűi rém című, valós eseménye­ken alapuló pszichothriller (rendezte: Sopsits Árpád), a Brian Cox fősze­replésével forgatott Jutalomjáték (Edelényi János), a Hurok című idő- ugrós thriller (Madarász Isti), a Tisz­ta szívvel című kerekesszékes gengszterfilm (Till Attila), valamint a #Sohavégetnemérős című szkeccs- film (Tiszeker Dániel). A kisjátékfilmek díjesélyes mező­nyében ott van Deák Kristóf Minden­kije, amely idén Oscar-jelölésig ju­tott, az animációk között pedig Bucsi Réka Love című, tavaly Oscarra ne­vezett, számos nemzetközi fesztivá­lon nagy sikerrel szerepelt 14 perces alkotása van versenyben. A Magyar Filmhéten szereplő al­kotásokat egy héten át vetítik a bu­dapesti Cinema City Aréna moziban, valamint tíz vidéki nagyvárosban: Debrecenben, Kaposvárott, Miskol­con, Nyíregyházán, Pécsett, Székes- fehérváron, Szegeden, Szolnokon, Szombathelyen és Szentendrén. A filmhét díjátadó gáláját március 5-én este tartj ák a V ígszínházban. Novák Emil, a Magyar Filmhét fő­szervezője szerint a magyar film­gyártás aranykorát éli: soha ennyi pénz nem volt a magyar filmiparban, és az alkotások minősége is nemzet­közi szintű. A Magyar Filmakadémia Egyesület elnöke szerint a nemzet­köri sikerek, elsősorban a Saul fia Oscaija kinyitotta a kapukat a ma­gyar film előtt. A külföldi forgalma­zók, a média nyitottabbá, érdeklő­dőbbé vált, és ez nagyobb lehetősé­geket jelent az alkotóknak. Hozzátet­te: 2017-ben is számos kiváló alkotás kerül a nézők elé. Enyedi Ildikó film­je mellett, amely március 2-án nyit a mozikban, hamarosan bemutatják a Kincsemet (Herendi Gábor filmje), A Viszkist (Antal Nimród), A rossz ár­nyékot (Jeles András), de új filmet készít két rendezőlegenda, Mészáros Márta és Sándor Pál is. (MTI, as) Kovács István Szürke senkik című munkája a tévéfilmek között esélyes a Ma­gyar Filmdíjra. Az első világháború végén járunk, valahol a Piave folyónál, ahol egy magyar-osztrák-román felderítőcsapat az ellenséges vonalak mögött kísérel meg felderíteni és megsemmisíteni egy olasz „kommunikációs köz­pontot" - vagyis egy galambdúcot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom