Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-25 / 47. szám, szombat

KULTÚRA 101 2017. február 25.1 www.ujszo.com Erős mezőnyben versenyez a Mindenki JUHÁSZ KATALIN Deák Kristóf Mindenki című alkotása ott van az öt Oscar- esélyes ólőszereplős rövid­film között. A több fesztivá­lon díjazott film a szolidari­tásról, összefogásról szól. Zsófi (Gáspárfalvi Dorka) csak tátoghat az iskolai kórusban, mert nem énekel elég tisztán. A tanárnő (Szamosi Zsófia) ugyanis versenyt akar nyerni a gyerekekkel. Első­sorban önmagának akar bizonyíta­ni, ami csak nagyon árnyaltan je­lenik meg a filmben. Ez akár zava­ró is lehet, nehezen fejtjük meg a valódi motivációt, csak az utolsó jelenetből válik világossá, milyen görcsösen akaija a karvezető ezt a győzelmet. A gyerekek, akik végül összefognak ellene, szinte végig homogén közeget alkotnak, daloló díszletként funkcionálnak, egy-két snittben látjuk csak a „szervezke­dést”, illetve azt, hogy több közük van egymáshoz, mint amennyit a rendező megmutat. Az amerikai filmek direkt hatás- mechanizmusaitól távol állnak ezek a finom megoldások, és mivel amerikai szavazók határoznak az Oscar-díjak sorsáról, a győzelem­hez minimum az kell, hogy a dönt- nökök otthonosan mozogjanak a közép-európai filmek világában. Maga a történet bárhol játszódhat­na, nincs hangsúlyozva a magyar jelleg, csak a kórusművek jelzik, hol járunk. A zene szerepe eléggé fontos (majdnem annyira, mint a Kaliforniai álomban), mert ez hoz­za össze a történet két főszereplő­jét, Zsófit és a szépen éneklő Lizát (Hais Dorottya). Barátságuk a kö­zös zenehallgatások által mélyül el annyira, hogy a tátogni kényszerü­lő kislány beavassa a másikat az őt ért megszégyenítésbe. Ez a jelenet nem szívfacsaró, inkább visszafo­gottan szomorú, azaz szintén a döntnökök ingerküszöbét teszteli. Akiknek elsőre talán az sem tűnik fel, hogy a történet a 90-es évek elején játszódik. A kort ugyanis csak a szereplők ruházata és a ze­nehallgatásra szolgáló technikai eszközök hivatottak jelezni. Re­méljük, nem ódivatúnak, illetve le­pukkantnak látják ezeket. A kategória meglehetősen erős. A svájci La fémmé et le TGV arról szól, hogy sosincs késő szerelembe esni, főszereplője pedig egy világ­sztár, Jane Birkin. A francia Enne- mis intérieurs, a dán Silent Nights, illetve a spanyol Timecode pedig korunk égető problémáival, a be­vándorlással, a terrorizmussal, il­letve a másság elfogadásával fog­lalkozik. Oscart Toni Erdmann-nak Ez az a film, amelynek a kritiku­sok szerint Arany Pálmát kellett volna kapnia Cannes-ban. De nem emiatt tartjuk esélyesnek az idegen nyelvű filmek kategóriájában. A német rendezőnő, Maren Ade bátran kezeli az időt: 2 óra 42 per­cet kér az életünkből. Mégsem érezzük hosszúnak a Toni Erd- mannt. Ennek oka, hogy hiányoz­nak belőle a filmes klisék. A ki­számíthatatlan fordulatok miatt sosem tudjuk, mi történik a követ­kező percben, a szereplőkkel együtt döbbenünk meg. Egy nyugdíjas zongoratanámak hiányzik a lánya, aki külföldön dol­gozik, ezért meglepi őt Bukarest­ben. A lány nem igazán tudja, mit kezdjen sajátos humorú apjával, rá­adásul épp egy sorsdöntő projekten dolgozik egy olajipari konszern ta­nácsadó cégénél. Jobb híján magá­val viszi a fatert tárgyalásra, mun­kavacsorára, terepre, miközben vé­gig retteg, hogy mikor ereszt meg az öreg egy bizarr viccet, amivel rom­ba döntheti a karrierjét. A kínos hétvége után megkönnyebbülve integet a reptéri taxinak, ám az apa másnap ismét ott ténfereg a nyo­mában, fura parókában, kiálló műfogsorral. Es Toni Erdmannként mutatkozik be az üzleti körökben. Hol életmód-tanácsadónak adja ki magát, hol a német nagykövetnek. Ez az infantilis viccelődés kezd el­viselhetetlen lenni, a néző hol kín­jában röhög, hol ráordítana, hogy hagyja abba. Miközben tudjuk, hogy csak a lányát szeretné kizök­kenteni a napi rutinból. Ami lehe­tetlen, hiszen a lányt az évek alatt rideg üzletasszonnyá tette a ver­senyszféra. Nincs hobbija, nem is­meri a szabadidő fogalmát, és per­sze egyedül él. Sandra Hüller hite­les figurát teremt, úgy szorítja össze ajkait, hogy azonnal megszánjuk, és depresszív szomorúsággal társul nála a teljesítménykényszer. Peter Simonischek az apa szerepében pe­dig simán zseniális, ahogy csetlik- botlik a számára idegen közegben, és közben igyekszik vicces lenni. Maren Ade úgy szeretteti meg velünk a két elviselhetetlen figurát, hogy észre sem vesszük, mikor lopják be magukat a szívünkbe. Csak érezzük, hogy valaminek tör­ténnie kell, ami kibillenti őket fel­vett szerepükből. A Toni Erdmann műfaja vígjáték, de enné jóval töb­bet kapunk: egy mélyen emberi történetet. Quk) Az élettelen főszereplők már a helyszínen vannak - felsorakoztak az Oscarok a Dolby Színház előtt (TASR/AP-feh/étei) Díjesély és szimpátia Hétfőre megtudjuk, idén mi mögé állt az amerikai filmakadémia ELŐZETES Los Angeles. Az utolsó simítá­sokat végzik a Oscar-díjótadó előtt Los Angelesben. A vörös szőnyeget már leterítették, az azt díszítő arany színű Oscar- szobrokat felsorakoztatták és kipolírozták a Dolby Színház bejáratánál. A szavazás is véget ért - vasárnapról hétfőre virradóra megtudjuk, idén mit és kit szeretett az amerikai filmakadémia tagsága. 24 kategóriában hirdetnek győztest a 89. Oscar-gálán, melynek házigaz­dája Jimmy Kimmel amerikai komi­kus lesz. Mi, magyarok némi nemzeti elfogultságot beleszőve elsősorban két alkotásért szoríthatunk. Deák KristófMindenkije arövidfilmek ötös mezőnyében érdekelt (lásd külön írá­sunkat), de fél szemmel érdemes fi­gyelni az animációk eredményét is - A vörös teknős című, francia, japán és belga koprodukcióban készült, a be­mutató óta sokat magasztalt alkotás részben a magyar szakemberek te­hetségét dicséri, nagy részét a kecs­keméti rajzfilmstúdióban rajzolták, és a teljes színezés is itt zajlott. Izgalmas versenyt ígérnek a fő ka­tegóriák is. Az amerikai Film- művészeti és Filmtudományi Akadé­mia (AMPAS) tagjai is csak embe­rek, akik szívesen odaállnak egy-egy szimpatikus, a szélesebb társadalom­ban is rezonáló ügy mögé. Úgy tűnik, a lelkűkre vették a tavalyi kritikát, amely szerint az akadémia a díjai odaítélésekor negatívan diszkrimi­nálja az afroamerikai alkotókat. Idén a legjobb film kategóriájában három „fekete” mozgókép is akad: a Hold­fény egy nemi identitását (is) kereső fekete fiú története New Orleans get­tójából (összesen nyolc jelölést gyűjtött), A számolás joga a NASA űrprogramjában dolgozó fekete nők esélyegyenlőségi küzdelméről szól, a színészként kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington rendezése, a Fences pedig egy ötvenes években játszódó családi dráma. Ezeknek a moziknak köszönhető­en idén a színészi kategóriák mező­nye is jóval színesebben alakult. A legjobb férfi színészek között esé­lyesnek számít a saját filmjében fő­szerepet játszó Denzel Washington, a legjobb női mellékszereplők mező­nyébe bekerült Viola Davis (Fences), Octavia Spencer (A számolás joga) és Naomie Harris (Holdfény), a legjobb férfi mellékszereplők között pedig Mahershala Ali (Holdfény) lehet a befutó, aki egyébként az első musz- lim színész, akit Oscarra jelöltek. És ha már itt tartunk: ugyanebben a ka­tegóriában jelölt az indiai Dev Patel (Oroszlán), a legjobb szülésznők kö­zé pedig az etiópiai születésű Ruth Nega került be (a Loving című film­mel). Valószínűleg az ő esélyei a leg­halványabbak, hiszen Natalie Port- man (Jackie), Emma Stone (Kalifor­niai álom), Isabelle Huppert (Elle) és a kereken huszadszor Oscarra jelölt Meryl Streep (Florence — A tökélet­len hang) is lenyűgöző alakítással a háta mögött vonulhat fel a vörös sző­nyegen. Azt is tudjuk, Hollywood szereti a hollywoodos történeteket, a benn­fentes - azaz a filmcsinálásról, az álomgyár dzsungelében feltörekvő Melyik lehet a legjobb film? ► Kaliforniai ólom (r.: Damlen Chazelle) ► Holdfény (r.: Barry Jenkins) ► A régi város (r.: Kenneth Lonergan) ► Oroszlán (r.: Garth Davis) ► A számolás joga (r.: Theodore Melfi) ► Fences (r.: Denzel Washington) ► A fegyvertelen katona (r.: Mel Gibson) ► Érkezés (r.: Denis Villeneueve) ► Hell or High Water (r.: David Mackenzie) vagy alászálló filmesekről szóló - mozikat. Erre tökéletes példa a Kali­forniai álom: a ceremónia legna­gyobb esélyeseként a musical 14 je­lölést kapott, beállítva a Mindent Éváról (1950) és a Titanic (1997) re­kordját. Eddig három film - Ez tör­tént egy éjszaka (1934), Száll a ka­kukk fészkére (1975), A bárányok hallgatnak (1991) - győzött mind az öt fő kategóriában (legjobb film, férfi és női főszereplő, rendezés, forgató- könyv), hozzájuk csatlakozhat most Damien Chazelle munkája. A mind­össze 32 éves alkotó a rendezők és a forgatókönyvírók versenyében is ér­dekeik a film szerelmespárjának, Emma Stone-nak és Ryan Gosling- nek pedig sokan jó előre megszavaz­ták a filmes díjszezon legrangosabb elismerését. Utóbbit talán Casey Aff- leck (A régi város főszereplője) szo­rongathatja meg. Titkos tippünk mindenesetre az, hogy hasonlóan a tavalyi eredményekhez, idén is több fontos film között oszlanak majd meg a főbb díjak. Hétfő hajnalra minden kiderül. Vasárnap éjszaka a ceremó­nia az ujszo.com-on is élőben követ­hető. (as, MTI) Oscar-éjszaka a Dunán Idén is élőben közvetíti az Oscar-gálát a Duna tévé: a műsor va­sárnap éjszaka 0 óra 50 perckor kezdődik. 1 órakor kapcsolják Hollywoodot, pontosabban a Dolby Színház előtt leterített vörös szőnyeget, ekkor kezdődik a jelöltek és a sztárok bevonulása. A díjátadó gáláról 2 óra 30 perckor élőben jelentkezik a Duna. A műsorszüneteiben a magyar stúdió jelentkezik. A Duna vasárnap esti műsora már a gála előtt segít a díjátadóra hangolódni, 21 óra 5 perctől a Mindenki című Oscar-jelölt rövidfilm kerül adásba, 22 óra 30 perctől pedig Szabó István Oscar-díjas Mephistója látható, (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom