Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-25 / 47. szám, szombat
8 I TEREPSZEMLE 2017. február 25.1 www.ujszo.com Nem menekültnek való vidék világ, amelyet a jobbikos polgármestere és a tavalyelőtti menekültáradat is próbára tett Szögesdrót fészekből pásztázza a tájat a turul (Somogyi Tibor felvételei) Ásotthalom: egy zárt FINTA MÁRK Színről színre változik a táj, ahogy suhanunk az M5-ösön Ásotthalom és a déli magyar határ falé. Oda, ahová másfél évvel ezelőtt teljes súlyával robbant be a történelem, és még ma is olykor-olykor bekukkant - menekültek áradata vonult át ezen az elzárt vidéken, ahol maguknak való, magányos emberek élik napjaikat. Ahogy utazunk az autópályán, a szemből jövő autókat figyelem, főleg a kisteherautókat. Naponta több ezer kocsi halad el erre: köztük lehetett az a furgon is, melyben 71 ember, köztük gyerekek lelték halálukat. Megfulladtak a raktérben, valószínűleg már nem sokkal azután, hogy elindultak a magyarszerb határról. Holttestüket végighurcolták az országon, és hiába láthatta az autót ezernyi ember, a Hyza feliratú pléhkoporsóba senki sem láthatott be. Figyelem tehát a szembejövő autókat, és azon töröm a fejem, hogy lehetett volna ezt az egészet megakadályozni. Színről színre változik a táj, egyre laposabb lesz, a földbama egyre sárgább árnyalatokat kap, ahogy vé- gigszáguldunk az Alföldön. Csong- rád megyében homokos a talaj, messze nem olyan gazdag, mint mondjuk a Csallóközben. S ahogy egyre közelebb érünk Ásotthalom- hoz, úgy száll meg minket ennek a titokzatos tanyavilágnak a lelke. Talán csak az évszak, és annak színei, kopársága teszi, de a táj körülöttünk baljós. Itt zárkózott, csendes népek élnek, zárt közösségekben, saját szabályok szerint - számukra épp a városok nyílt világa furcsa és felkavaró, s képzelhetjük, milyen lehetett számukra, mikor átvonult felettük a történelem legutóbbi fer- getege. Sötét a táj A Balástya táblánál eszünkbe jut a közelmúlt hírhedt sorozatgyilkosa, a balástyai rém, aki nemrég lett öngyilkos a szegedi Csillagban. Ő több nőt is elcsalt tanyájára, majd kegyetlenül agyonverte őket, testüket pedig elrejtette. Ásotthalom - bár maga is nagyközség, és két nagyváros, Szabadka és Szeged is nagyon közel van hozzá - különös hangulatú település. Maga a falu nem túl nagy, ám a környező, elszigetelt és magányos tanyavilág hatalmas, és a neve is sötét, Atokhá- zának hívják. Az egyik magyarázat szerint azért, mert egy átok miatt sokáig nem termett itt a föld. A másik szerint egy időben itt volt a legmagasabb az öngyilkosok aránya. Az egyébként a maga módján vadregényes és gyönyörű táj - hisz Petőfi is megénekelte - Asotthalom környékén is kitermelt egy sorozatgyilkost, a rossz féljek hóhérát, Pipás Pistát. Pipás nő volt - igazi neve Födi Viktória volt, de férfiruhában járt, hogy magasabb napszámot kapjon, ráadásul a legenda szerint kettő helyett dolgozott. A teherré vált férjeket segített eltakarítani az útból, felakasztásukat öngyilkosságnak álcázva. 1940 környékén halt meg a börtönben, miután állítólag kegyelmet kapott Horthy Miklóstól. A titokzatos Ásotthalom eddig nem sok figyelmet kapott, az elmúlt években azonban három, egymással összefüggő dolog miatt került be a sajtóba. 2013-ban polgármesterré választották Toroczkai Lászlót. 2015- ben áthaladt a falun a balkáni útról érkező menekültek hulláma. 2016- ban a polgármester betiltotta a faluban a burkát, a mecseteket és a melegfelvonulásokat, illetve a homoszexualitás bármilyen „propagálását”. A puszta önjelölt lovagja Toroczkai László, Ásotthalom első embere ebben a riportban akár főszereplő is lehetett volna. Bár a szlovákiai fösodratú sajtókörökben gyakori polémia, teret kell-e adni a radikálisoknak, mindez lassan okafogyottá válik, hiszen a szélsőséges politikusok előbb-utóbb utat találnak megnyilvánulásaikkal a médiába Szlovákiában is. Magyarországon ugyanakkor ez már régóta így van, Ásotthalom polgármestere már azelőtt ismert ember volt, hogy egyáltalán rácsodálkozott volna a szélsőséges mozgalmak újbóli megerősödésére és elterjedésére a magyar közvélemény. Életének 39 éve alatt nagyon sokminden volt, szesz- és cigarettacsempésztől kezdve, félkatonai szervezet vezetőjén és politikustanoncon át szélsőjobbpldali újságíróig. Csurka István MIEP-jének politikuskeltetőjében kezdte, tanult Havas Henrik médiaiskolájában, újságíróként járt Koszovóban a háború idején, majd megalapította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat. 2006-ban lett igazán ismert: ő vezette ugyanis a hírhedt ostromot a Magyar Televízió székháza ellen. Kifejezetten nárcisztikus személyiség, hiszen még nem volt 30 éves, mikor Vármegyés a véres úton címmel önéletrajzi elemeket tartalmazó könyvet jelentetett meg. Nevét már felnőttként változtatta Tóthról Toroczkaira, valamiféle identitás-újraépítés keretein belül - ő azt vallja, az erdélyi Torockóról kitelepített anyai rokonsága előtt tisztelgett ezzel. Valamiféle homályos kiválasztottságérzetet sugároz magából, könyvét is úgy kezdi: aznap, mikor a Szent Korona visszatért Magyarországra, édesanyja hét hónapos terhes volt vele - azon a januári éjszakán idő előtt majdnem a világra jött, úgy kellett leállítani a szülést... Toroczkai a kétezres években a puszta keresztes lovagjának, a déli határ végvári vitézének szerepét vette magára. Részben ennek is köszönheti, hogy nemrégiben a néppártosodó Jobbik alelnöke lett - Vona Gábornak a cukiságkampány mellett azért szüksége volt olyan emberre is, aki hiteles tud maradni a párt régi, keményvonalas szélsőjobbos választóbázisa számára is. Ä továbbra is radikális retorikájú Toroczkai tökéletesen illett ebbe a szerepre. Polgármester-vadászat Toroczkai tehát főszereplő lehetett volna ebben a riportban, mégsem lett az, hagyta, hogy másoktól kérdezzünk róla. A Facebookon a minap dicsekedett el vele, hogy egymásnak adják nála a kilincset az újságírók: járt a faluban a BBC, az olasz RAI Unó, vagy épp a Voice of America is. „Csak egy átlagos nap” - írta a fotókhoz, melyeken épp nyilatkozik. Mi is szerettük volna szóra bírni: kerestük e- mailben, a Facebookon, később telefonon és SMS-ben is, ám semmire sem reagált. Mintha elnyelte volna a föld, szőrén-szálán eltűnt. A község polgármesteri hivatalában azt mondták, egész héten szabadságon lesz, és a jövő heti találkozóit is lemondta. Ráadásul a falu vezetéséből másnak sem nagyon fűlött a foga a beszélgetéshez. „A polgármester úr nélkül nem nagyon akarnak nyilatkozni” - mondta nekünk a falu sajtóreferense, mikor csalódottan, és kissé tanácstalanul álldogáltunk a szépen felújított hivatal folyosóján. A kocsmáros mindent tud „Valószínűleg tele van már a hócipője az újságírókkal” - mondta a falu két kocsmájának egyikében a csapos-tulajdonos. Zsolt joviális ember, kicsit hasonlít Javier Bar- demre a Nem vénnek való vidékből — micsoda egybeesés. Szívesen és rutinosan nyilatkozik, akár magára is vállalhatná a sajtóreferens szerepét, állítólag mindig hozzá küldik először az újságírókat, hogy kontextusba helyezze őket. Először a szlovákiai helyzetről érdeklődik, kíváncsi arra, hogy van Vladimír Mečiar. Mikor elmondjuk neki, hogy a rettegett exkormányfő manapság a farmján simogatja a kis- bárányokat, csak csóválja a fejét. Aztán Robert Fico és Orbán Viktor barátságáról kérdez, látszik rajta, hogy nem szereti túlzottan a Fideszt. Leülünk a hátsó terembe és beszélgetni kezdünk. Olykor-olykor visszaugrik a pulthoz egy mondat közepén, de mindig tudja, hol tartott, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Rutinos mesélő, na. „Ebben a faluban már bárkit megválasztottak volna” - mondja, mikor arról kérdezzük, hogy került Ásotthalom élére Toroczkai. Az előző polgármesternek ugyanis volt jópár korrupciós ügye, de erről a kocsmáros bővebben nem akar beszélni, mondván, az öregúr azóta elhunyt. Toroczkai jött, látott és győzött - persze nem ismeretlenül, hiszen a szomszédos Szegeden született, és sok szál köti a faluhoz, ahogy az egész régióhoz is. Állítólag azt mondta a falusiaknak, szakított radikális múltjával, és már nem akar forradalmár lenni, inkább alkotni akar, és fel szeretné virá- goztatni Ásotthalmot. Vett egy tanyát a falu külterületén, nem messze a magyar-szerb határátkelőtől: ha kinéz az ablakon, talán a lyukakat is meg tudja számolni a Vajdaságot és „Gyerekek és nők is voltak köztük, szerencsétlenek"
