Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-22 / 44. szám, szerda
6 KULTÚRA 2017. február 22.1 www.ujszo.com Lelki sebek az Oroszlán útjáról A legjobb film kategóriában is Oscar-esélyes Garth Davis Oroszlán című, megtörtént esetet feldolgozó drámája Oroszlán ■ Eredeti cím: Lion ■ Ausztrál-angol-amerikai dráma, 2016, 118 perc ■ Rendező: Garth Davis * Forgatókönyvíró: Luke Davies ■ Operatőr: Greig Fraser ■ Szereplők: Dev Patel, Rooney Mara, Nicole Kidman, David Wenham mondani. Saroo árvaházba kerül, ahonnan a tehetős ausztrál Brierley házaspár (David Wenham, Nicole Kidman) örökbe fogadja. Az intelligens, alkalmazkodóképes fiúcska A film előzetesét megnézhetik i -*■' az ujszo.com-on. FILMKOCKA súrlódások nélkül, tökéletesen beilleszkedik. Amikor azonban diákként elkerül a családi fészekből, indiai fiatalokkal találkozik, és hatásukra keresni kezdi gyökereit. Felkavaró a gyerekkori élmények bemutatása a film első felében. Az indiai viszonyokat, gyereksorsokat dokumentarista hitelességgel láttatja a mozi, ugyanakkor kiemeli azt az odaadó szeretetet, amit a két gyerek az édesanyjától kap. Az erős hatáshoz hozzájárul - erről volt szó korábban -, hogy Saroo szerepében Sunny Pawar úgy „létezik” minden helyzetben, mint egy „talált utcagyerek”. A film második felében is vissza-visszatérünk a gyerekkori helyszínekre - ezek az emlékképek ott is szívfacsarók. Döbbenetből döbbenetbe esünk annak láttán, milyen embertelenségeket voltak kénytelenek megélni a film gyerekhősei. Garth Davis mozijának második fele - a hosszú út miatt - a fiú és a hozzátartozói lelkén esett sebeket feltáró pszichológiai dráma. Rengeteg kérdést vet fel a családi kötelékkel, a gyermekneveléssel, a szülők iránt érzett szeretettel, ragaszkodással kapcsolatban. Részben az indiai életszemlélet ad rájuk - ha nem is kielégítő, mert azt nem lehet, de elfogadható - fájdalmasan igaz válaszokat. Mi is megpróbálunk feleleteket keresni, mert a film a bonyolult családi és társadalmi viszonyok ábrázolásával válaszokra provokál, és sokáig működik mélyen legbelül. Ez az ausztrál anyát alakító, kegyetlen lelki titkokat feltáró Nicole Kidman színészi remeklésének is köszönhető. Ő egyébként szintén Oscar-esélyes ezzel az alakítással. TALLÓSIBÉLA Az Oroszlánt hat kategóriában jelölték Oscar-díjra. Garth Davis rendező élet írta történetet dolgoz fel úgy, hogy különösen a film második felétől finoman hollywoodira formálja az eseményeket soksok érzelemmel, hatásos kápekkel, kiélezett, könnyfakasztó drámai helyzetekkel. Nem véletlen, hogy Garth Davis nem szerepel a legjobb rendezők jelöltlistáján. Kétségtelen, a film kvalitása sokban az ő érdeme, de annyi más is hozzájárul a hitelességhez és ahhoz, ahogy a sztori megnyeri a közönséget. Az Oroszlán erőssége ugyanis a megtörtént eset alapján filmre írt cselekményfolyam. S mivel az Oroszlán életrajzi történet, egy mélyszegénységben élő indiai kisfiú, Saroo szívszorongató sorsának bemutatása gyerekkorától huszon- valahány éves felnőttségéig, az őt alakító színész, pontosabban színészek is nagyban hozzájárulnak a film mélységéhez. A huszonéves fiút a 2008-as Gettómilliomosban megismert Dev Patel alakítja kifinomult, artisztikus eszközökkel, őt a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölték az amerikai filmakadémia díjára. Nagy riválisokat kellene maga mögött hagynia, hogy átvehesse a szobrot, de minden megtörténhet. Patel mutatós, egzotikus megjelenésével (jó a fodrásza), szofisztikáit gesztusrendszerével viszi ugyan a filmet, de nem nehéz az általa megformált felnőtt figurával együtt éreznünk és vele léteznünk azután, Az ausztrál anyuka, Sue Brierley (Nicole Kidman) a gyermek Sarooval (Sunny Pawar), valamint az indiai édesanya (Priyanka Bőse) a már felnőtt fiával (Dev Patel) (Fotók: Forum Film) hogy a történet első felében, gyerekként már megnyert bennünket. Az ötéves Saroot a hallatlanul tehetséges Sunny Pawar alakítja, minden gesztusa hiteles és meggyőző. (Elbűvölő, ahogy képes apró jelekkel kifejezni Saroo kivételes intelligenciáját, egyben azt a szeretetet, ahogy a fiú az édesanyjához viszonyul.) Ha a szerepformálás Oscart hoz Dev Patelnek, sikeréhez Sunny Pawar is nagymértékben hozzátette a magáét. A film leírása annyit árul el a történetről, hogy egy isten háta mögötti településen nyomorban élő, jól nevelt, értelmes fiúcska, Saroo bátyjával éjszakai munkára indul egy kisvárosba. Kőfejtésben dolgozó édesanyjuknak akarnak segíteni, aki egyedül neveli őket. Saroo az elnéptelenedett állomáson felszáll egy vonatra. A forgalomból kivont szerelvényről falujától ezerhatszáz kilométerre, a nyüzsgő Kalkuttában tud csak leszállni. Az ottani nyelvet nem beszéli, s a rendőrségen édesanyja és saját nevét sem tudja helyesen megCsodálatos dráma a felnövésről GERA MÁRTON Szokás mondani, hogy az Oscar-díjas filmek ma mér nem szolgálnak semmi újjal: kikísérletezett, hollywoodi receptek alapján készülő alkotások kapják az aranyszobrot, a nyertesekre meg pár év múlva alig emlékszik valaki. Könnyű volna besorolni a nyolc Oscarra jelölt Holdfényt ezen mozik sorában, de a helyzet az, hogy ritkán készül ennyire őszinte, ennyire szép film a felnövésről és a szerelemről. Hogy a Holdfény minden klisét elkerülve ennyire zsigerileg ható tud lenni, annak nyilván köze van ahhoz, hogy a rendező (Barry Jenkins) és a forgatókönyvíró (Tarell Alvin McCraney) saját élményekből dolgozott - nem a levegőbe beszélnek, amikor elénk varázsolják ezt az lepusztult, feketék lakta városrészt, ahol valamikor a nyolcvanas években kezdődik a történet. Nincsen itt semmi varázslatos, csupán a hold és a nap fénye teremt valamiféle má- morító álomvilágot, amely miatt úgy érezhetjük, hogy talán van némi remény Miami ezen részén is. Hogy a kis Chiron talán nem egyedül fog kolbászolni egész nap, talán nem fogják kövekkel dobálni az osztálytársai, talán egyszer nem fogja úgy érezni, hogy fogalma sincs, mi lenne itt az ő feladata. Lenyűgözően játszik velünk a rendező, hiszen az első jelenetek után egy drogdrámás, fegyverropogással teli bomírtságra számítunk, aztán máris ott vagyunk egy kis házban: az iskolatáskás Chiron a sulis támadói elől menekül, összehúzza magát, a nézőnek meg elszorul a szíve. Chiron - három, különböző korú színész játssza, egészen remekül - történetét nézzük közel két órában, de nem a bölcsőtől a koporsóig, mert a film az életútnak csupán három szakaszát emeli ki. Nem lehet elmondani egy ember teljes történetét, így Barry Jenkins inkább arra keresi a választ, hogy miként alakul a személyiség, miért azt a Chiront látjuk az utolsó jelenetekben, akit, s miért válik az egykor Little-nek szólított srác Blackké, rémálmoktól szenvedő, vastag aranyláncot és fegyvert előszeretettel viselő férfivá. Ha valaki ezek alapján valami didaktikus tanmesére gondol, az szerencsére téved, a Holdfény okosan kerüli el a mora- lizálást, inkább kérdez, minthogy válaszokat adna. Persze, ez a líraiság, a nyitva hagyott kérdések biztosan sok embert fordítanak el a filmtől, ám az igazi erénye mégiscsak az a Holdfénynek, hogy elmondhatatlanul csodálatos pillanatai vannak. Amikor a fiatal Chiront az apafigura szerepét különös gyengédséggel betöltő Juan (Mahershala Ali visszafogottan szép alakítása) úszni tanítja, a vízre pedig úgy vetül rá a Hold fénye, hogy az a kék furcsa árnyalatában pompázik, nos, azért az filmtörténeti momentum. És több is van ezekből a pillanatokból, amelyek csak azt erősítik meg, mennyire nehéz is meghatározni, valójában miről szól ez a mozi. Egyrészt felnövéstörténet, coming of age sztori, másrészt viszont a ho- moszexualitásával, az identitásával viaskodó srác drámája, aki huszon- valahány évesen is felteszi a kérdést: ki is ő valójában? Tényleg az az esetlen fiú volna, akit a földön fekve is rugdostak az iskola előtt, vagy folytatja a választott apa, Juan útját, aki vérbeli drogdíler volt? Nincsenek egyértelmű válaszok, mivel Chiron- nak sincsenek válaszai, csak megy a kisebb-nagyobb tragédiákkal teli úton. Hogy közben a néző pontosan olyan érzelmi hullámvasúton vegyen részt, mint maga a főhős, és ha csak percekre is, de elhiggye, talán van némi remény. Szép film a Holdfény - ártatlanul szép-, és a tanító célzat legkisebb jelenléte nélkül beszél fontos témákról. Úgy, hogy az utolsó, az állandó kétségeket és gyötrődést megmutató jelenet után legszívesebben azt mondaná az ember: igenis, adjanak Barry Jenkins mozijának Oscar-díjat! Nem nyolcat, százat. Megérdemli. FILMKOCKA Holdfény ■ Eredeti cím: Moonlight ■ Amerikai dráma, 2016,111 perc ■ Rendező: Barry Jenkins ■ Forgatókönyviró: Barry Jenkins, Tarell Alvin McCraney ■ Operatőr: James Laxton ■ Szereplők: Alex R. Hibbert, Ashton Sanders, Trevante Rhodes, Mahershala Ali, Janelle Monáe, Naomie Harris, Andre Holland, Shariff Earp A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Szülői minta: a Jüant, a drogdílert alakító Mahershala Alit a férfi mellékszereplők között jelölték Oscarra (TASR/AP)
