Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-21 / 43. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. február 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mennyit ér egy Isz? Egy jól működő rendszerben a társadalmi haszon a cél Z ajlanak az események a kulturális támogatások körül, a szlovákiai struktúrák épp változnak, a magyarországiakkal kapcsolatban pedig átláthatósági problémák jelentek meg. Mit jelent ez összefüggéseiben - arányaiban mekkora összegeket emészt fel a kultúra támogatása? Gondolatkísérletünkben igazodási pontként szerepeljen az Isz mint mértékegység. Egy Isz 450 ezer euró, a nemzetközileg és szakmailag komoly sikereket felmutató Ifjú Szivek Táncszínház körülbelüli éves költségvetésével egyenlő. Az Isz alegysége a Lélegeztetőgép - egy Isz tíz Lélegeztetőgéppel egyenlő, mivel az köztudott, mindent sokkal kevesebb magyarázkodással el lehet költeni lélegeztetőgépre. A felvidéki magyar civilszervezeteket és intézményeket Pozsony és Budapest is támogatja. Teljes képet kapni a támogatások mértékéről azért problémás, mert a források több helyről érkeznek, ráadásul nem kizárólag a klasszikus értelemben vett civil szféra részére - a listán elférnek az oktatási intézmények, a művelődési központok vagy a DAC-stadion. Egy jól működő rendszerben a társadalmi haszon a cél, más kérdés, mekkora hatékonysággal sikerül megvalósítani a projekteket. A szlovákiai támogatás hagyományosan szűkmarkú: az idei évig az összes civilszervezetnek 4,4 Isz támogatást különítettek el, ha létrejön a Kisebbségi Kulturális Alap, lesz belőle 8,8. Érdemes megjegyezni, hogy félúton megváltoztatták az Alap előre beharangozott keretösszegeit, a nagy előkészítési folyamatban a magyar közösségre jutó keret egy egész Isz-szel lett kevesebb. Néhány intézmény abban a helyzetben van, hogy nem kell az Alapnál kilincselnie támogatásért (például az Ifjú Szivek), egyébként a másik két színházon kívül nincs olyan szervezet, melynek működését Szlovákia és Magyarország is garantáltan támogatja. Az Ifjú Szivek Magyarországon próbálkozik sikertelenül, a hasonlóval próbálkozó Csemadokot Szlovákiában buktatták el. A magyarországi támogatások egy része a Bethlen Gábor Alapból érkezik, ha összegezzük a tételeket, 57,8 Isz-nyi összeg jön ki. Jóval több a célzott, irányított támogatás, annak minden előnyével (kiszámíthatóság, gördülékenység) és hátrányával (központosítás). Az arányokból látszik, hogy a magyarországi források nélkül, szlovákiai és nemzetközi forrásokra támaszkodva a magyar civil szféra összeomlana. Ez az állapot könnyen változhatna is, de ahhoz politikai akarat kellene. Csak hogy pár demagóg adatot említsünk a sokat elemzett botrányokon túl, Bugár Béla az R7-es földügyietekkel annyi pénzt keresett, ami megfelel egy egész Isz-költ- ségvetésnek. A keleti autópályaépítésekre a közlekedési minisztérium 650 Isz-szel többet szándékozott elkölteni, mint amennyit piaci alapon kellene. Tanulság nincs - már azon túl, hogy egyes bevételi források és összegek démonizálá- sával legfeljebb a saját közösségünkkel tudunk kiszúrni hosszú távon. (A nyilvános vagyonbevallás nem divat, de szögezzük le, a komment szerzője mellékállásban magyarországi és szlovákiai forrásokkal is dolgozott. Az ebből származó tavalyijövedelme kerekítve 0,02 Isz-t tett ki.) A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője. Mélyre zuhanhat, aki magasra száll Spiegel: Martin Schulz az Európai Parlament elnökekónt hatáskörén túllépve támogatta bizalmasait. Hatáskörét túllépve és szabályokon átlépve egyengette bizalmasai karrieijét az Európai Parlament (EP) elnökeként Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kan- celláijelöltje és jövendő elnöke - írta a Der Spiegel német hírmagazin. Az EP szerint nem történt szabálysértés. A Der Spiegel belső parlamenti dokumentumokra hivatkozva azt írta, hogy a baloldali politikus nemcsak kancelláijelölti kampányának vezetője, Markus Engels pályafutását segítette kétes módon, hanem EP-elnöki kabinetje további négy tagjáét is, nem törődve a szokásokkal és a személyzeti szabályzattal. Tavaly októberben kezdeményezte a négy munkatárs előléptetését, és amellett, hogy jól fizetett osztályvezetői posztra helyezzék őket, azt is el akarta érni, hogy vezető tisztségben eltöltött szolgálati időként számolják el nekik azt az időszakot, amelyben mellette dolgoztak. Az EP-ben nehezen tudták feltartóztatni az elnök törekvését, Engelsszel kapcsolatos elképzeléseit Schulz keresztülvitte. Engels 2012-től Schulz közbenjárására az EP berlini tájékoztató irodájában kapott munkát, olyan szerződéssel, mely alapján Brüsszelben volt a munkahelye. A „hosszú távú kiküldetés” révén Engels a fizetése 16%-ának megfelelő külszolgálati pótlékot kapott, és csak 2012-ben több mint 16 ezer euró értékben számolt el útiköltséget, pedig szinte mindig Berlinben volt. Az EP költségvetési ellenőrző bizottságának (CONT) elnöke, Ingeborg Grässle szerint Schulz hosszú távú kiküldetéshez, 16%-os adómentes pótlékhoz és napidíjhoz juttatta munkatársát. „A szabályokat nem ilyen esetekre alkották” - állapította meg Grässle, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa. A Der Spiegel felidézte, hogy a CDU és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) készített egy „Schulz- dossziét” a volt EP-elnök kifogásolható ügyeiről. A CDU elnökségében nem örülnek, hogy kiszivárogtak részletek, és bár még nem döntötték el, hogyan reagáljanak az SPD támogatottságának emelkedésére, arról már határoztak, hogy kerülik a személyeskedést a szeptemberi szövetségi parlamenti választás kampányában, például nem hozzák szóba Schulz fiatalkori alkoholbetegségét, és azt sem, hogy nem érettségizett le. Az SPD-s jelölt politikáját kell támadni, nem a személyét - húzta alá Horst Seehofer CSU-elnök, bajor miniszterelnök. Hozzátette: a politika tartalmi kérdéseire összpontosító kampányt kell folytatni, mert így „a széleken lévő pártok gyengülnek és a néppártok nyernek”. (MTI) Franciák maradnak 30 év múlva is? GÁLZSOLT H angos felzúdulást váltott ki Franciaországban Jean Raspail író és Gérard-Francois Dumont demográfus sokkoló bevándorlási előrejelzéseket tartalmazó írása a Figaro Magazine hasábjain 1985. október 26-án. A szerzők feltették a provokatív kérdést: „Franciák leszünk még harminc év múlva?” A szerzőpáros azt írta, 2015-ben 9 480 000 nem európai származású ember fog Franciaországban élni, a születendő csecsemők egyharmada tőlük fog származni, s ez már a francia kultúra, értékek és identitás túlélését veszélyezteti. A baloldal és a média jó része egyből lecsapott az írásra: Jack Lang szocialista kultuszminiszter a magazint rasszista propagandaorgánumnak titulálta, Laurent Fabius kormányfő szerint a bevándorlási statisztikák manipulálása a nemzeti érdek ellen van. Jean Sevilla az értelmiség terrorizmusa című könyvében tovább szemezget a reakciókból: „Georgina Dufois szociális miniszter csípős közleménnyel válaszol: A Figaro Magazine a Le Pen-módszert alkalmazza, aminek lényege a hamis számokkal való dobálódzás. Ezt az őrült náci elméleteket idéző építményt üldözni kell és szétszedni.” A Matin-ben Max Gallo elítéli az írást, ami „mérföldkő a háború utáni francia rasszizmus történetében”. A Liberation leleplezi „a faji elméleten alapuló kamuszámokat”. Az írás körüli hisztéria jól illusztrálja az értelmiség és a politikai elit jó részének több évtizedes mulasztásait: még egy (igaz, provokatív) demográfiai előrejelzést is lerasszistáznak (ezzel lejáratva, elcsépeltté téve a jelzőt), miközben nem foglalkoznak a felvetett kérdésekkel. Hasonló volt a reakció a politikai színtéren akkor első komoly sikereit arató Nemzeti Front (FN) előretörésére is: választóit lefasisztázták, és nem foglalkoztak azzal, milyen okokból voksolnak Jean-Marie Le Penre. Azóta eltelt bő három évtized. Először nézzük a számokat! 2012-ben a francia statisztikai hivatal (INSEE) adatai szerint Franciaországban 5,71 millió bevándorló élt, ebből 3,6 millió Európán kívül született- ez lenne ugye az első generáció. Az INSEE 2015-ös kimutatása további 7,1 milliónyi francia földön született állampolgárt említ (az összlakosság 11 százaléka), akinek legalább az egyik szülője külföldi bevándorló volt - az ún. második generáció. 55 százalékuk, vagyis 3,9 millió Európán kívüli származású. Ezzel hét és fél milliónál tartunk, de még hiányzik a harmadik generáció, amelyről semmilyen hivatalos adat nincs. Akárcsak a faji vagy etnikai hovatartozásról általában, mert a „köztársasági értékek” ilyet nem ismernek, csak franciákat. Különböző becslések köröznek, de a harmadik generációs Európán kívüli származású lakosok száma aligha van 1 millió alatt, illetve jóval 2 millió felett. Vagyis összesen kb. 8,5-9,5 millió környékén lehet az Európán kívüli bevándorlók, illetve azok másod- és harmadgenerációs leszármazottainak összlétszáma. Akkor most ki volt közelebb az igazsághoz, Raspail és Dumont vagy az őket lerasszistázó és kamuszámokról beszélő kritikusok? Tény, hogy a szerzőpáros alábecsülte a francia nők várható termékenységét, és főleg túlbecsülte az Európán kívülről jött nőkét, de azért nagyságrendileg nem téved(het)tek nagyot. De nemcsak a bevándorlók száma nőtt meg drámaian az elmúlt 30 évben, hanem a Nemzeti Front népszerűsége is, a kettő közötti szoros összefüggés nyilvánvaló. Az FN jelenlegi vezetője, Marine Le Pen az elnökjelöltek népszerűségi listájának élén áll és a francia fősodorbeli politikai és médiaelit és értelmiség nem teheti meg többé, hogy igno- rálja szavazóinak motivációit. Az előrejelzéseket is ideje lenne komolyabban venni, mint 30 éve, már csak azért is, mert időközben (2004) Raspail már azzal provokál, hogy „a mi francia sorsunk megpecsételődött, mivel... a helyzet visszafordíthatatlanul a végső fordulat felé halad 2050 körül, amikor az őshonos franciák már csak - az öregedő - kisebbségét fogják alkotni az ország lakosságának, a többit pedig afrikaiak, magrebiek és ázsiaiak teszik ki a harmadik világ mindenféle térségének kimeríthetetlen tartalékaiból”. FIGYELŐ ne szégyelld, szólt Deutsch Még a Berlinale zárónapja előtt készített egy hosszabb interjút Enyedi Ildikóval, a később Arany Medve díjjal kitüntetett Testről és lélekről című magyar film rendezőjével a német közszolgálati Deutschlandradio. A riportemő a film egyik konkrét, rendőrségi korrupciót bemutató jelenetéről kérdezte a rendezőt, hogy az vajon szándékosan utal-e a magyar közállapotokra. „Ezek a mi mindennapjaink. Oké, adjon nekem Ildikó, egy kis húst, egy kicsit innen, egy kicsit abból - ez volt a szocializmus. (...) De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el” - válaszolta Enyedi. Deutsch Tamás fideszes EP- képviselő nem bírta ki, és válaszolt a kritikára. „Kedves Ildikó, most a hazánkban az történik, hogy tizenkét év után végre filmet csinálhattál. Ne szégyelld, és ne félj tőle.” Deutsch amúgy rosszul tudja: nem tizenkettő, hanem tizenhét éve nem rendezett Enyedi Ildikó játékfilmet. (444.hu)
