Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-13 / 36. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. február 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Hagyományos bizonytalanság Mi lesz három év múlva, és három év múlva lesz-e az a mi? A komáromi helyi MKP makacssága miatt megerősítette az országos elnökség pozícióját a Magyar Közösség Pártja. Bár a hivatalos magyarázat szerint nem fog beleszólni a különféle regionális szintű szervek döntéseibe, azért ne legyünk naivak, nem fogja engedni, hogy odalenn szembeszegüljenek a központi szinten meghozott döntésekkel és egyezségekkel. Pár hónapon belül eldől, ki kivel vág neki a megyei önkormányzati választásoknak, és főleg kivel nem. És melyik megyében. A regionális szinteken hagyományosan erősebb MKP egyelőre úgy is viselkedik, mint a regionális szinteken hagyományosan erősebb párt. A regionális szinteken hagyományosan gyengébb Híd tárgyalási meghívóira hagyományosan nem reagál, vagy ha igen, abból kiolvasni semmit sem lehet, inkább csak a bizonytalanság üt át a zsírpapíron. Menyhárt József elnök inkább tárgyal Igor Matoviécsal vagy Richard Sulikkal a megyei választások előtt, mintsem Bugár Bélával. Ennek is van logikája. A Híd kormányra lépésével üres maradt a magyar jobboldali térfél, hiszen Bugárék olyan baloldalipopulista szegletbe sodródtak, ami számukra idegen, eddigi hagyományosjobboldali partnereik egy kis túlzással vágyj ák a magyar partnert, de minimum üres a tér, ahova az MKP befurakodhat. A Híd bizonyos szempontból meg van lőve: az országos politika miatt most olyan regionális partnerekre van rászorulva, akik nincsenek kipróbálva, s eddigi hagyományos partnereik ma a legnagyobb ellenségei. Éppen ezért fáról az MKP az SaS és az OEaNO felé, néhány megyében nem egyenrangú partnerként, hanem kimondottan erősebb kutyaként. Csakhogy a megyei választásokban az a szép, hogy nyolcféleképpen magyarázhatók és értelmezhetők. A logika szerint mindkét párt arra fog törekedni, hogy ahol lehet, maximalizálható legyen a szavazat. A legerősebb nyugati megyékben megegyezésre fogja őket kényszeríteni a helyzet úgy, hogy mindkét pártban marad némi keserű szájíz. Minden valószínűség szerint Nagyszombat megyében az MKP, Nyitra megyében a Híd embere lesz a megyeelnökjelölt. Talán ezért is kellett egy kicsit visszafogni a komáromiakat. A többi megyében pedig mindenki bizniszei az új, nem hagyományos partnereivel. Bár, mivel a megyei választásoknak nincs átfogó logikájuk, nem zárhatjuk ki, hogy alaposan melléfogunk e jóslattal. Igazából egyik párt sincs könnyű helyzetben. Az MKP-nak a helyi ön- kormányzatok és a megye az egyedüli játszótere, a Híd pedig maga sem sejti, mi lesz vele három év múlva, az országos választások előtt. De senki se higgyen a sarlatánoknak, akik azt állítják, hogy a megyei választás a leendő magyar-magyar együttműködés főpróbája. Nemcsak a Híd, senki sem tudja, mi lesz három év múlva. Ha egyáltalán három év múlva lesz az a valami. Rémlátomás SZALAY ZOLTÁN M indenki arra számít, hogy az idei egy kicsit nyugodtabb év lesz. 2037-et írunk. Románia végre tűzszünetet kötött az orosz-török koalícióval, és területei nagy részét meg tudta védeni. Az oroszok végül annyira nagyvonalúan bántak a románokkal, hogy még Magyarország keleti részét is hozzájuk akarták csatolni, ezt azonban a románok visszautasították. Vang Lee, a kínaiak által hatalomra segített új amerikai elnök nagy év eleji beszédében kifejezte reményét, végre béke lesz Kelet-Európábán, miután az orosz-török koalíció már felosztotta egymás közt Ukrajnát és Moldovát. Amióta az EU és a NATO szétesett, a keleti nagyhatalmak útjában nem áll semmi, és senki nem mer velük ujjat húzni. Idehaza komoly izgalmakra készülünk, választások előtt állunk. Hogy milyen választások lesznek, már nagyon keveseket érdekel. Marian Kot- leba kormányfő a második ciklusát tölti, és főképp a kormányzati negyed kiépítésével foglalkozik az új fővárosban, Besztercebányán. A szlovákiai magyar körökben arról kezdenek pusmogni, végre talán újra tárgyalóasztalhoz ül az MKP és a Híd. Csáky Pál, Kossuth-nagydíjas drámaírónk a magyar kormányzati pénzekből felépült Gombaszög Wellness&Spa Központban elmondott tavaly nyári beszédével tért vissza, és miután végig- tumézta a régiókat, sikeresen indult a pártelnöki posztért. Az előző elnököt lemondásra kényszerítették a helyi struktúrák, miután nem akadályozta meg a maradék két komáromi magyar alapiskola összevonását. Az egyikbe négy, a másikba öt magyar kiselsőst írattak be legutóbb. Erőm teljében vagyok, nyilatkozta a Pátria rádiónak Csáky, és ha az alulról építkező pártunk régiós struktúrái is úgy akarják, leülök Bugár Bélával. Bugár Béla, a Híd elnökének színezüst hajkoronája továbbra is ott ragyog a hazai politika színpadán. Kissé már összetöpörödött ugyan, de továbbra is kedélyesen cseverészik az újságírókkal. Mi mindent megtettünk az együttműködésért, nyilatkozza, a labda az MKP térfelén pattog. Csáky Pál lezser viseletben, nyakkendő nélkül érkezik az első megbeszélésre, Bugár széles mosollyal fogadja, egyiküknek sem kell még sem mankó, sem tolószék, pedig már jócskán benne járnak a korban. A tárgyalások a kiszivárgott hírek szerint a kifelé mutatott kedélyeskedés ellenére kőkemények, az MKP helyi szervezeteinek egy része elutasítja az együttműködést, a Híd egyes politikusai pedig a korábbi árulózást emlegetik. Ideje lenne végre fátylat borítani erre, úják a korábban radikális hangnemű szlovákiai magyar publicisták is. Végül egészen reményteljesen alakulnak a dolgok. Azt kevesen tudják az országban, valójában milyen választások készülnek, az azonban beszédtéma, hogy a Híd és az MKP végre tárgyal, akár koalíció is lehet a dologból. A helyzet feszült, a tárgyalásokról egyre kevesebb hír szivárog ki, pedig közeledik a listák leadásának határideje. Végül az utolsó pillanatban Bugár és Csáky a kamerák előtt bejelenti, koalícióban indulnak. Üdvrivalgás azért nincs, bár az Új Szó különkiadást szentel a témának. A két pártvezér megállapodik arról is, a Híd inkább az északabbi, az MKP a délebbi régiókban kampányol. A felmérések azt mutatják, ha az országos választási részvétel nem lesz túl magas, az MKP-Híd-koalíció jól teljesíthet. Mindenki bizakodni kezd. Talán itt az utolsó lehetőségünk! Végül aztán mégiscsak becsap a ménkő. Alig néhány nappal a választások előtt Bugár Béla az egyik televíziós vitaműsorban elszólja magát, hogy Csáky Pál legutóbbi, Bíborszín felvidéki hajnal című darabjának bemutatóján azért nem vett részt, mert inkább otthon volt kedve borozgatni. Az MKP helyi struktúrái felbőszülnek. Csáky próbálja őket csitítgatni, mondván, ő már ezen túl van, elért mindent, amit akart, hagyják a büszkeségét őrá. Mindhiába. Az MKP OT két nappal a választások előtt határozatban szólítja fel a választókat, hogy mivel a Híd ismét elárulta a magyar közösség kultúráját, ne szavazzanak a Híddal kötött koalícióra, azt felbontottnak nyilvánítják. A felmérések azonban azt mutatják, az emberek figyelmen kívül hagyják az MKP OT felszólítását, és mégis a koalícióra fognak szavazni. Rég nem övezte ekkora érdeklődés szlovákiai magyar részről a választást. Az országos részvétel meglehetősen alacsony, az MKP-Híd-koalíci- óra pedig a vártnál is többen voksolnak. Mégsem győz egyetlen járásban sem. Elvégre már százezer magyar sem maradt az országban. Az elemzések elkezdődnek, elindul a vádaskodás, majd röviddel a választások után felröppen a hír, a két párt a várható tisztújítások után újra tárgyalni kezdhet... És így tovább, és így tovább. Ad: A Csemadoké a Márai-ház legnagyobb része Új Szó, 2017. februári. Kolár Péter, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke így nyilatkozott az Új Szónak: „.. .hét évvel később kezdeményezésünkre — Kassa önkormányzatának döntése alapján - az épület földszinti részében Márai-emlékszobát rendeztek be...”, ami azt igazolja, hogy rosszul emlékezik. Az emlékszoba létrehozását a pozsonyi székhelyű Márai Sándor Alapítvány (MSA, 1990-2004) kezdeményezte, elnöke Jáky János (1935-1998) budapesti ügyvéd volt, Márai Sándor unokaöccse. Jól emlékszem első találkozásukra Rudolf Schuster akkori főpolgármesterrel, aki a kezdeményezést kezdettől támogatta, s engem bízott meg, hogy készítsem elő előterjesztését, azonban azt a kereszténydemokrata többségű testület nem szavazta meg. Jáky Jánost végtelenül letörte a hír, de Rudolf Schuster azzal az ötlettel jött, ha úgyis egy Márai Sándor Kulturális Központot tervezünk, akkor vegyük be a Kassán működő többi kisebbségi szövetségeket is, és legyen az intézmény neve: Nemzeti Kisebbségek Klubja és Márai Sándor Emlékszoba. Ezt már a kereszténydemokraták is megszavazták. A város 1998-as költségvetésében egymillió korona lett erre jóváhagyva. A problémát az jelentette, hogy a Márai-ház (Mészáros utca 35.) földszinti része rettenetes állapotban volt, a jóváhagyott költségvetés csak a legszükségesebb javításokra volt elég, ráadásul április 11-re, Márai Sándor születésnapjára, el sem készült. A végén pedig a berendezésre nem maradt pénz! Sikerült meggyőzni Alfonz Lukaéint, a CASSAVLA1NVEST Rt. vezérigazgatóját, aki szponzorként biztosította a berendezést, igaz nem az eredeti tervek szerint. Közben Jáky János, szinte hetente ingázott Budapest, Kassa és Pozsony között. Elnyűhetetlen kitartással, a megszállottak szívósságával kilincselt, intézkedett, hozta az újabb és újabb relikviákat a majdani emlékszobába, közvetített Márai müveinek szlovákra fordításában. Majd elérkezett 1998. június 27-e, amikor nagy elégtétellel fogadtuk Rudolf Schuster főpolgármester megnyitó beszédét és a szimbolikus szalagátvágást! Jáky János továbbra is kifogyhatatlan volt a tervekből, javaslatokból, a Márai-ház emeleti lakásainak a birtokbavételéről álmodoztunk, egy majdani Márai Sándor Kulturális Központról, de a következő évben Rudolf Schuster a nagypolitika vizeire evezett, és bekövetkezett a legfájdalmasabb pillanat: Jáky János, korai és váratlan halála. A Farkasréti temetőben végső búcsúztatásán részt vett Kassa küldöttsége is, és síijára méltán került Kassa város koszorúja. Kezdeményezéseit folytatta özvegye és lánya. A magyar kormányzat a Bethlen Gábor Alapon keresztül lehetőséget adott a Márai-ház megvásárlására, ezzel egy nagyon fontos lépésre került sor, de nem kellene felednünk, hogy a kezdeményezők és támogatók között az első hely Márai Sándor unokaöccséé, Jáky Jánosé. Máté László- Minél magasabb a rangom, annál alacsonyabb a népszerűségem.
