Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-08 / 32. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. február 8. KULTÚRA I 5 Ibsen, te kegyetlen A nép ellensége a Komáromi Jókai Színházban, Koltai M. Gábor rendezésében Stockmann doktor szerepében: MenszátorHéresz Attila (KissGibbó Gábor felvétele) LAKATOS KRISZTINA Úgy képzelem, amikor Koltai M. Gábor rendező eldöntötte, hogy színpadra állítja A nép ellenségét a Komáromi Jókai Színházban, egyben azt is elhatározta: meggyötri a közönséget. Nem ad egy pillanatot sem, amit jé lenne nézni; nem ad egy mozzanatot sem, amivel érzelmileg azonosulnánk (azonosulni akarnánk?, azonosulni mernénk?); úgy tesz minket akaratlan szereplőkké, hogy az fájni fog. Henrik Ibsen egy 1882-es újsághír alapján írta a darabot, Komáromban Kúnos László fordítása nyomán játsszák - és szinte végig megdöbbentően mai műként szól. Itt-ott bukkan elő némi avíttas lerakódás, ahol a cselekmény nem engedett teret a radikálisabb elvonásnak: például az a kérdés, lesz-e Katrine Stockmann- nak apai öröksége vagy sem, mai értelmezésünkben azért nem egy életmegoldó képlet. Ami viszont a közállapotok (vagy ha úgy testszik - a demokrácia) látleletét illeti - pontos, hiteles, keserű. Adott egy kisváros, amely az éppen csak kiépített gyógyfürdőnek köszönhetően reményteljes fejlődés elé néz - amiből profitálnak a helyi vezetők, a részvényesek és a kisemberek is ám a doktor felfedezi, hogy az előző év tífúszos megbetegedései nem véletlen esetek: a közeli mocsár szennyezi a vízvezetéket. A döntéshozók eltussolnák az ügyet, és lá- gyabb vagy keményebb ráhatással mindenkinek az eszébe vésik saját jól felfogott érdekét; az ügyre előbb lelkesen ráharapó, a demokrácia bástyájának szerepében tetszelgő helyi sajtó kilóra megvehető; a város lakosságából, abból a bizonyos „demokratikus többségből” felvonultatott figurák a primitívség demagógiáját és a tudatlanság megvezethető- ségét mutatják. A problémára rámutató „hős” elszigetelődik, a nép ellenségévé kiáltják ki. Bár Koltai M. Gábor komáromi rendezése elsősorban a közéleti mocsárra összpontosít, és a családi dráma ennek árnyékában marad, az előadás nem ragad meg a teátrumi publicisztika szintjén, és többet mutat rideg tézisdrámánál. Két erőteljes karakter feszül egymásnak, különleges érzelmi feszültséget teremtve a színpadon: Tornas Stockmann, a fürdőorvos szerepében Menszátor Héresz Attila, míg a polgármester, a doktor testvére itt és most nő - Bandor Éva. Kettejük kapcsolati dinamikájában sok minden lappang, de az élet valós viszonyai között nehezen eligazodó, alávetett öcs és a támogató szerepet vállaló, domináns nővér játszmájából az adott helyzetben két határozott egó, bizonyos értelemben két szörnyeteg nő ki. Az előadás csúcspontján - a népgyűlés során - Menszátor Héresz Attila egy szent őrültet kelt életre: a saját igazságát abszolút értékként kezelő, egyre radikálisabb téziseket megfogalmazó, a hevület örvényébe került embert, aki nem kaphatja meg a vágyott elismerést, mindenki kihátrál mögüle, hiszen a többség megköti a maga kompromisszumait, vagy simán érdektelen, esetleg a kenyérgondok foglalkoztatják. Számukra a doktor morális álláspontja csak „értelmiségi nyavaly- gás”. Ezzel szemben ott van Bandor Éva fináléja, a szezonmegnyitó: elénk áll a megnyugtató nagy elrendező, a pragmatikus vezető, aki pontosan tudja, hogy mennek a dolgok, és ismeri a varázsszavakat is. Közösségjólét,jövő, haladás... - már kondicionálva vagyunk, mikor az igazságról, a szabadságról is elhangzik egy-két frázis. Érezzük-e még a cinizmust, ha a gyerekkórus is énekelt? És mondd, kedves néző/olvasó: te kit/mit választanál? Szalai Sára díszlete mindvégig erősen meghatározza az előadást, sokféle asszociációt kelt; a színpadon elhelyezett körkörös elemek a történések dinamikájának megfelelően hol szétvetik, hol összeterelik a szereplőket. Aztán a végére már csak egy benyomásunk marad: cloaca maxima. Konferencia a gulágkutatásról Pozsony. A közép-európai országok gulágkutatásainak eredményei (Esterházy János és Dél- Szlovákiából elhurcolt társainak tragédiája) címmel rendez emlékkonferenciát pénteken az MTA BTK Történettudományi Intézet, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Pozsonyi Magyar Intézet és a Gulág Emlékbizottság. A rendezvény 9.30-kor kezdődik a C semadok pozsonyi székházában (Május 1. tér 10-12.): itt nyitják meg a Magyarok a Szovjetunió táboraiban, 1944—1956 című kiállítást, majd leleplezik a Pozsonyból 1945. június 29-én Moszkvába deportált magyarok emléktábláját. A nemzetközi történészkonferenciának a Pozsonyi Magyar Intézet ad otthont 10.30-tól. A délelőtti részben a lengyel, a cseh, a magyar és a szlovák gulágkuta- tási eredményekről számolnak be a téma szakértői: Bank Barbara, Robert Letz, Dariusz Rogut és Soós Viktor Attila. A délutáni rész a Dél-Szlovákiából elhurcolt magyarok tragédiáját járja körül. Éva Irmanová egyebek mellett arról ad elő, milyen Esterházy János megítélése a cseh historiográfiában; Köteles László témája a malenkij robot a jelenlegi Szlovákia területén; Janek István Esterházy János elfogásáról és a gu- lágon eltöltött éveiről beszél; Szarka László azt elemzi, milyen szerepet játszott a kollektív bűnösség elve az Esterházy János ellen hozott ítéletekben; Arkadi- usz Adamczyk előadásának címe: Az igazságért száműzve az embertelenség földjére. A konferencia harmadik, összefoglaló részében előbb Seres Attila előadása hangzik el, témája a német és a magyar hadifoglyok repatri- ációja a gulágról a statisztikák tükrében, majd Kőrös Zoltán és Flórián László számol be a szovjet hadifogság körülményeiről dél-szlovákiai visszaemlékezések tükrében. (ú) Amikor eső után kisüt a nap A fősodorban is derekasan helyt álló, ám azért kellően alternatív londoni The xx harmadik lemezét nagyon sokan várták. Az énekes-gitáros Romy Madley Croft, az énekesbasszusgitáros Oliver Sims és Jamie Smith producer-agytröszt triója 2009-ben robbant be egy tökéletes debütalbummal. A lelkendező kritikusok kitaláltak nekik egy új stílusfiókot: dream-pop. De végül is mindegy, minek nevezzük, az biztos, hogy én a mai napig rendszeresen hallgatom ezt a Joy Division- és Cure-reinkamációt. És élőben is teljesen elbűvölt a trió, legalább 40 ezer emberrel egyetemben, akiket a harsogó Sziget fesztiválon sikerült lecsendesíteniük. A The xx zenéje talán azért kapta el a tömegeket, mert olyasfajta intelligens, cizellált, dallamos melankólia áradt belőle, ami a legtöbb embert szíven találja. Ráadásul iskolát teremtettek minimalista, ám dallamos hangzásukkal és a szívfájdalmas atmoszférához rendelt markáns ritmusokkal. Nehéz lenne megszámolni, hány zenekar kapta meg azóta az „olyan, mint az xx” jellemzést. A második, 2012-es lemezzel úgy jártak, mint annak idején a Dire Stra- its: a kritikusok nem észleltek rajta jelentős előrelépést, de azért díjazták a kikezdhetetlen nívót. És a biztonság kedvéért odaítélték neki a Mercury- díj at - ha már az első albumot elfelejtették kellően értékelni. Az ötéves hallgatás után, idén januárban megjelent I See You az év eddigi legnagyobb durranása. Mindenkit megleptek vele. Kezdjük azzal, hogy ezúttal nem természetes élőhelyükön, a ködös Albionban vették fel az albumot, hanem Texasban és Los Angelesben. És ahol jó az idő, ott az ember szívesebben díszít- geti, gazdagítja a hangzást, vidámabb dallamok kavarognak a fejében, és a szövegek sem annyira be- fordulósak. Olyan ez a lemez, mint amikor eső után kikandikál a nap a felhők mögül. Ott vannak a pocsolyák, de a napsugarak már barátságosan melengetnek. Romy és Oliver gyakran finom párbeszédre emlékeztető módon énekel, ami ritkaság az egymást leiskolázni igyekvő duók világában. Jamie hangmintái merészebbek és színesebbek, ettől már-már tánczenévé válik az anyag háromnegyede. A legkülönbözőbb helyekről ásott elő alapanyagot, például a szép emlékű Hall and Oates duótól, az Alessi Brotherstől vagy David Lángtól. (Daryl Hall már reagált is a Hold On című számra, olyasformán, hogy játszadozzanak a fiatalok nyugodtan, de fizessenek neki a hangmintáért). A The xx új fejezetet nyitott, de mindent megőrzött, amitől egyedi ez a trió. Kérdés, hogy mennyire játszha- tóak ezek a dalok élőben. Mert az eddigi gitár-basszusgitár-programo- zott alapok felállás nem biztos, hogy működik a nagyszínpadokon. Juhász Katalin The xx: ISee You YoungTurks, 2017 Értékelés: 9/10 Magyar művészek a Velencei Biennálén Velence/Budapest. Hosszú évtizedek után először szerepelnek magyar művészek a Velencei Képzőművészeti Biennále központi kiállításán. A szemle hétfői sajtótájékoztatóján az idei biennále főkurátora, Christine Macel nyilvánosságra hozta a központi kiállításon részt vevő művészek névsorát. A főkurátor Viva Arte Viva című kiállításán, a Giardini- ben, az Örömök és félelmek pavilonja szekcióban szerepelni fognak Hajas Tibor (1946-1980) képzőművész munkái is. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója emlékeztetett rá, hogy Hajas nemcsak a hetvenes évek magyar avantgárd művészetének sokoldalú és nagy hatású alkotója, hanem a performanszművészet nemzetközileg elismert alakja. Várakozása szerint a velencei részvétel a fiatalon elhunyt művész munkásságát erős nemzetközi fókuszba fogja helyezi, hiszen nem egy művel, hanem egy kisebb kiállítással - a Vető Jánossal készített fotóakciók tablóival - fog a központi pavilonban szerepelni. A kiállított Csörgő Attila is a központi kiállítás résztvevője lesz (Artportal) művek többsége a Ludwig Múzeum gyűjteményéből származik, a kölcsönzők között van továbbá a Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum is. A központi kiállítás másik magyar résztvevője a Lengyelországban élő Csörgő Attila lesz, aki az Arsenaléban, a Giardino déllé Ver- giniben, az Idő és a végtelen pavilonja szekcióban fog kiállítani. A május 13-án nyíló 57. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonjában, a Ludwig Múzeum szervezésében Petrányi Zsolt kurátor és Várnai Gyula képzőművész Békét a világnak! című projektje lesz látható. (lm)
