Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-04 / 29. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. február 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Villámlátogatás - de miért? Valójában nem derült ki, miért járt Putyin Orbán Viktornál FELEDY BOTOND V lagyimir Putyin újra Budapestenjárt. Két éve még egy hónapon keresztül készült a média az eseményre, most már némi rutinszerűség csúszott a magyar miniszterelnök keleti nyitásának e programpontjába. Az orosz elnök kevés helyre , jár” az EU-ban, Budapest köztük van. Az ukrajnai válság elharapó- zása előtt Bécsben forgolódott, ügyei vannak Pozsonnyal és Athénnal is. Más helyeken személyesen nem fogadták, legfeljebb nagy csúcstalálkozók mentén húztak félre neki egy széket (például Renzi a milánói expón). A kapcsolat nem szerelemből indult. Orbán Viktor „ruszkik ha- za”-beszéde a Hősök terén a rendszerváltás ikonikus pillanatává vált. És Orbán ideológiai iránytűje volt, húsz éven át. Ez 2009-ben megváltozott, amikor Szeritpéter- várott találkoztak, és a közeledési politika folytatódott a második és harmadik Orbán-kormány idején is, a mai napig. De még mindig nincs barátság, és nem is lesz soha. Ez ott volt a levegőben csütörtökön is, a közös sajtótájékoztatón. Putyin jól tudja, hogy Orbán mit gondolhat valójában, vagy legalábbis egy ex-KGB- ügynök számára alighanem hiteltelennek tűnne egy éles fordulat húszévnyi politikai karrier után. De Orbán sem igyekszik az egészet feltétlen barátságnak beállítani. Pragmatikus megfontolások vannak, ezt ő maga és külügyminisztere is többször kristálytisztán elmondta a nagyköveti értekezleteken és más alkalmakkor. Az persze kérdés, hogy az összeszorított foggal való barátko- zásnak nem lesz-e túl nagy ára. Nem most, hanem holnap, holnapután, a paksi beruházás végén, a hiteltörlesztés valamelyik évében, ilyen évekből pedig lesz bőven. Az idei sajtótájékoztatón Orbán már világos határt húzott: ő nem kíván a gigászok csatájába beleszólni, Magyarország ismeri saját geopolitikai súlyát. Ezzel elhárította, hogy az amerikai elnökválasztás befolyásolásától Ukrajnáig a most aktuális érzékeny szövetségi-orosz frontvonalról kelljen nyilatkoznia. Felemlegette a Minszki Egyezményt, amely a kelet-ukrajnai helyzetet hivatott rendezni. Emellett persze több olyan megjegyzés volt, amely messze túlmutatott a diplomáciai szükségszerűségen, és a mellette álló Putyinnak kedvezett. De nem történt nagy bejelentés, Putyin is csak harmatosán ukraj- názott (legalábbis korábbi megszólalásaihoz képest). Szinte érthetetlen, miért kellett ezért ideutazni. És tényleg, vajon miért? Ha az orosz elnök számára már önmagában ilyen jelentőséggel bírna, hogy egy NATO-tagállamba látogathat, az súlyos helyzetet mutatna, aligha erről van szó. Ha a magyar miniszterelnök hasznot remélne attól, hogy fogadja az orosz vezetőt, miközben egyes szövetségesei egzisztenciális fenyegetést látnak például a Kreml dezinformációs hadviselésében - az is furcsa logika lenne. A magyar-orosz kereskedelmi kapcsolatoknak sem a szankciók a legfőbb akadályai, hanem az orosz gazdaság helyzete. Hogy néhány zöldbáró szívesen exportálna almát vagy hurkát, az remélhetően nem a magyar nemzetérdek szintjén van képviselve. Vajon beszélgettek valamiről a találkozó bizalmas szintjén, ami igényelte a személyes jelenlétet? Mégis minek szólnak a rendszeres személyes találkozások? A mostani találkozó abban különleges, hogy ezeket a kérdéseket mind nyitva hagyja. Lehet, hogy valami nagyobb csomaggal készülnek a magyar parlamenti választásokat várhatóan két-három hónappal megelőző, 2018-as februári találkozóra. Ki tudja, mit hoz magával Putyin akkor. Libertate és a kulturális mező BEKEZSOLT kultúra akkor működik jól, ha autonóm. így van ez a társadalom valamennyi területével: ha megvannak a fór profit és nonprofit intézmények, ezek kontextusa, az államnak más dolga nincs, mint törvénnyel biztosítani az adott terület önállóságát. Leegyszerűsítve ez volt a rendszerváltás egyik tanulsága. Pierre Bourdieu francia társadalomtudós művészetszociológiái írásaiban ezt kulturális mezőnek nevezi. A társadalom más területeitől elkülönülő kultúra mezejének megvannak a maga intézményei, kisebbek, nagyobbak, melyek teret, kritikát és elismerést biztosítanak. Valamiféle állandóan változásban lévő szakmai hierarchiát. Kemény pozícióharc folyik a kultúra mezején is, amelynek tétje az egyes szereplők fennmaradása, de ennek fejében autonómiát élveznek, a törvényes keretek közt maguk határozzák meg a szabályokat. Azonban nem mindig biztosított az autonómia az egyes mezők számára. Ilyenkor külső tényezők befolyásolják a mezőn belüli döntéseket, s ezzel esik a szakmaiság értéke és szintje, nő ellenben egyfelől a dilettantizmus, a sunyiság, a seggnyalás, másfelől a kiszolgáltatottság, a reménytelenség - hiszen elveszik a közösen kialakított mérce. Ilyen volt a szocialista realizmus idejében a párt által irányított művészet. Ilyen a putyini Oroszország, ahol könyveket vizsgálnak politikai szempontok szerint. Ilyen az orbáni Magyarország, ahol például állami pénzen próbálnak belenyúlni az irodalom szerves alakulásaiba. És sajnos ilyen a szlovákiai magyar kultúra, ahol túl nagy befolyása van a külső tényezőknek. A politika és újabban kis eufemizmussal gazdasági lobbinak mondható érdekcsoportok használják fel/ki ezt a területet, egyrészt ideológiailag, másrészt alternatív pénzforrásként. Azok a szervezetek, amelyek deklaráltan a kultúráért dolgoznak, sok esetben politikai-gazdasági „feladatot” látnak el, s így tulajdonképpen a kulturális mező gyengítését érik el. Az átpolitizált támogatási rendszer pedig kitermeli a maga embereit. Ahol nagy pénzeket osztanak, hosszú sorban állnak a„kultúracsinálók”. Mindenki jól jár, csak a kultúra nem. Hogy mennyire átpolitizált ez a mező, jól mutatják az elmúlt évek botrányai. Kezdve onnan, hogy a Szlovák Kormányhivatal Kisebbségi Hivatalában az írott kultúrában beadott pályázatokat - hála a politikai-gazdasági lobbinak - olyan bizottság bírálta el az elmúlt években, amelynek nem volt szakmabeli tagja. Folytatva a nemzeti jelentőségű intézményekkel, ahová egy politikai párt, az MKP oktatási és kulturális bizottsága jelöl intézményeket (a bizottság megalakulása előtt pedig a pártelnök!), egy olyan bizottság, amelynek összetétele nem található meg a párt honlapján. Majd tavaly a Főnix több száz milliója magyarságmegtartásra. Legújabban pedig a Libertate 220 milliója illeszkedik ebbe a sorba. Tipikus példája annak, miként lehet úgy adni, hogy azzal romboljunk. Ráadásul ilyen névvel, hogy Szabadság. Azt még megérteném, hogy ha Testvériségnek hívnák. Mert az elképzelhető úgy is, ha nincs Egyenlőség. Fico, Orbán és Zeman az orosz propaganda hálójában Világos terv homályos résszel. Putyin szemet vettet Orbánra (TASR/AP-feivétei) A 2010-es évektől az orosz hadsereg és katonai titkosszolgálat irányítja az orosz propagandát, így ami az államtól függő orosz médiában megjelenik, az Oroszország katonai stratégiájának része. Moszkva fegyverként használja a dezinformációt, tudatosan próbálja gyengíteni az Európai Unió pozícióit, ennek része volt Putyin elnök csütörtöki, feleslegesnek mondható budapesti látogatása is. A brit védelmi miniszter szerint Oroszország ma már fegyverként használja a félrevezető információkat. Sir Michael Falion a skóciai St. Andrews egyetemén tartott beszédében kijelentette: egyáltalán nem elkerülhetetlen a visszatérés a hidegháborúhoz, Oroszország irányt válthat. A NATO és a Nyugat feladata az, hogy fokozott erővel lépjen fel a „szovjet stílusú dezinformáció” ellen. Falion szerint meg kell nevezni e dezinformációs tevékenység „hírnökei” között az RT orosz televíziós hálózatot, vagy a Szputnyik hírszolgálati szervezetet. Oroszország „egyértelműen próbálgatja a NATO-t és a Nyugatot”, befolyási övezetének ki- teijesztésére és külföldi országok destabilizálására, az atlanti szövetség gyengítésére törekszik. Előbb újságíró, aztán tank Lássuk konkrétan, hogyan veti ki csápjait Moszkva a térségünkre! A cseh Semantic Visions kockázatelemző cég nyílt forrású hírszerzési módszerrel, orosz hírportálok tüzetes elemzésével kimutatta, hogy Moszkva propagandája Ukrajna esetében két évvel, Szíriában négy héttel a katonai beavatkozás előtt indult. Előbb jöttek az újságírók, utána a tankok és a bombák. Putyin elnök több mint 300 orosz újságírót tüntetett ki a Krím félsziget megszállásáról való „objektív” tudósítás miatt... A Semantic Visions európai vezetők, köztük Orbán Viktor szerepét is vizsgálta, az eredmény riasztó. A Kremlből irányított orosz média az EU- és nyugatellenes szólamokat hangoztató politikusokat Putyin rendszerének legitimálására használja. Már az is példátlan, hogy a 2014-es ukrajnai válság és a Krím megszállása utáni időkben egy EU-s kormányfő két éven belül háromszor folytasson kétoldalú találkozót Vlagyimir Putyinnal. Az orosz elnök most harmadszor találkozott Orbán Viktorral, ami egy különleges viszonyt feltételez. Mutatja, hogy a magyar kormány az EU meghatározta kereteket betartva, de oroszbarát külpolitikát folytat, Moszkva pedig ezt diplomáciai szinten elismeri és viszonozza. Zemant favorizálják A Semantic Visions és az orosz befolyásszerzés ellen küzdő European Values Think-Tank nevű prágai intézet azt is megvizsgálta, hogy 2014 januárja és 2016 májusa között milyen módon és milyen gyakran jelentek meg a meghatározó európai politikusok az orosz nyelvű propagandában. Arra a megállapításra jutottak, hogy az EU hivatalos vezetői helyett Angela Merkel német kancellárt és Francois Hollandé francia elnököt festi úgy le az orosz média, mint akik „Európa hangjai”, vagyis Putyin legfőbb ellenfelei. Különösen igaz ez Merkelre, aki a többi európai vezetőnél nagyságrendekkel többet szerepel orosz cikkekben. Az orosz propaganda a manipuláció során nincs tekintettel sem az adott politikus tényleges politikai befolyására, sem az általa képviselt ország nagyságára, fontosságára: ha Moszkva szempontjából „hasznos” a gyakori szerepeltetése és idézése, az sem számít, ha szinte semmilyen jogköre nincs. Ez a helyzet Csehország oroszbarát és EU- ellenes államfőjével, Miloš Zeman- nal. Miközben a tényleges hatalommal rendelkező, de nyugatbarát külpolitikát folytató Bohuslav Sobotka miniszterelnök neve kevésszer jelenik meg az orosz híradásokban, az inkább csak reprezentatív feladatokat ellátó Zeman igazi sztáija azoknak. Fico, a trójai faló A Semantic Visions elemzése egyértelműen kimutatta Zeman és Orbán mellett Robert Fico kormányfő óriási felülreprezentáltságát is az orosz médiában. Az elemzők az egyes európai politikusok megjelenését vetették össze az ország lakosságának nagyságával, hiszen valódi befolyásuk nagyban függ országuk méretétől. Ezzel az összevetéssel azt lehet kideríteni, kik azok az uniós politikusok, akiket Moszkva nyíltan favorizál, és akiket nem objektív okokból szerepeltet az állami médiában. Merkel első helye az összevetés után is megkérdőjelezhetetlen, de Közép- Európa politikusai rögtön felzárkóznak mögé, Zeman a második, Orbán a negyedik, Fico az ötödik. Magyar- ország és a Csehország lakossága hiába hatszor kisebb, mint Nagy- Britanniáé, az orosz médiatér a magyar kormányfőt és a cseh miniszterelnököt favorizálja, az Oroszországgal szembeni szankciók ügyében keményvonalas álláspontot képviselő britek volt miniszterelnökét pedig bünteti. Zemant az állami propagandacélokat kiszolgáló orosz média Merkelhez viszonyítva nagyjából hétszeresen felülreprezentálja, Orbán Viktort pedig körülbelül öt-hatszoros mértékben. Az elemzés következtetése kristálytiszta, az orosz propaganda nem Magyarországot vagy Szlovákiát támadja, hanem mindössze felhasználja az EU és a nyugati értékrend elleni támadáshoz, illetve Magyarország esetében a magyarsággal kapcsolatos témákon keresztül akar feszültséget szítani a régióban. Az oroszországi orosz közönség számára Magyarország az EU- és NATO-ellenes propaganda részét képezi. (Index, MTI, shz)
