Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-31 / 25. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. január 31. KULTÚRA 113 r Áldj on vagy veij en a sors keze Vraník Roland emberi filmet forgatott, nem akar egy társadalmi célú hirdetést lenyomni a torkunkon BARTALDÓRA Vranik Roland - aki első nagyjátékfilmjével, a Fekete kefe című térsadalomkritikus vígjátékkal 2005-ben elnyerte a Magyar Filmszemle fődíjét, 2009-ben pedig az Adás című sci-fi-dréméval jelentkezett - újabb szimpatikus vállalkozással van ott a mozikban. Az állampolgárban egy színes bőrű, a kívülállóságát letagadni sem tudó férfi élet- történetén keresztül a Magyarországra érkező bevándorlók nehézségeiről mesél. Szimpatikus vállalkozás, az amatőr főszereplők hiteles alakítását mégis aláássa a túlmesélt fikció. Wilson (Dr. Cake-Baly Marcelo) Afrika háborús zónájából egyedül keveredett Magyarországra. Biztonsági őrként dolgozik, naponta több száz emberrel van kapcsolata, kisközössége befogadta és szereti. Az elfogadás hitelesített módját, az állampolgárságot mégse kapja meg, pedig a magyart, bár törve, de beszéli, és a magyar kultúráról is tud annyit, mint egy érettségizni készülő gimnazista. Magányosan él, keresi a kapcsolatokat, ami ötven fölött egyébként is nehéz, idegenként még inkább. Máriával, a ma- gyartanámőjével (Máhr Ágnes) közelebb kerülnek egymáshoz, és Wilson egy bevándorló társának is segít - befogadja az iráni Shirint (ArghaA magyartanár, az iráni menekült és az afrikai bevándorló (Fotó: Mozinet) van Shekari), a gyerekét megszülő, a hatóságok elől menekülő fiatal lányt. A neves filmkritikus, Rogert Ebért szerint a filmek empátia-gépezetek: segítenek átélni, átérezni az emberi érzelmeket és élethelyzeteket. Ezért is érthető Vranik Roland elképzelése, hogy filmjével a menekültektől félő és feléjük kevés együttérzést mutató magyarokhoz szóljon. Félő volt, hogy a végeredmény a torkunkon lenyomott társadalmi célú hirdetés lesz az előítéletekről, arról, hogy Magyarországon senki nem tudja elfogadni a FILMKOCKA Az állampolgár ■ Magyar dráma, 2016,109 perc ■ Rendező: Vranik Roland • Forgatókönyvfró: Vranik Roland, Szabó Iván ■ Operatőr: Juhász Imre ■ Szereplők: Dr. Cake-Baly Marcelo, Máhr Ágnes, Arghavan Shekari A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. tőle különböző kultúrájú embert, majd levonja a tanulságokat az elfogadásról és toleranciáról - de nem így történt. Vranik példabeszéd helyett történetet mesél egy emberről, akit a véletlen Magyarországra sodort, és úgy, mint bárki más, csak élni szeremé. Abszurd, humoros szituációkkal elgondolkodtat, vajon miért annyira furcsa egy színes bőrűt látni Budapest utcáin, a hentessel pálinkát inni, a közös képviselőről beszélni vagy hallani, ahogy a Szózatot szavalja. Látjuk, Wilson hogyan lesz szerelmes, hogyan bulizik vagy megy wellness-hétvégére. De azt is, amikor reményvesztett és elhagyatott, amiért minden próbálkozása ellenére mégsem sikerül itt gyökeret eresztenie. A főszerepet alakító Dr. Cake-Baly Marcelo közel enged magához. Az iráni nők helyzetét is jobban megértjük Shirin félelmén keresztül, tudjuk, miért választja a menekülést és a bujkálást a hazája helyett. A két amatőr szereplő kiváló választás volt - általuk pontosan belelátunk a beilleszkedés helyzeteibe. A remek adottságok ellenére bosszantó, hogy a film története nem egyszer félrecsúszik, túlságosan patikamérlegen méri a fordulatokat, kliséket halmoz, és időnként típusokká silányítja a hőseit. Ahogy halad előre a történet, a jó szándékú, morálisan megkérdőjelezhetetlen Wilson karaktere nem lesz árnyaltabb. Tudjuk, hogy kedves, jó ember, az év dolgozója, befogadja a segítségre szorulót. De milyen még? Miért csak egy külső konfliktus téríti le a helyes útról? Miért az dönti el a sorsát, hogy egy hiteltelen féltékenységi melodrámába keveredik? Úgy tűnik, Vranik Roland hitt az alaphelyzet eredetiségében, ám nem tudott pontot tenni a történet végére, és ezt a drámai megoldást választotta. Mégis, a magyar mozikban néhány napja debütáló film mindazok figyelmére érdemes, akik szeretnének többet tudni azokról az emberekről, akikről a híradók csak „válságként”, névtelen tömegként beszélnek. Búcsúzik az Aerosmith New York. Időn búcsúturnéra indul az Aerosmith. Az amerikai zenekar minden idők egyik legnagyobb rock and roll show-ját ígéri a rajongóknak a „Farewell Tour" európai állomásain. Brad Whitford gitáros szerint számukra a zene magát az életet jelenti, ezért igyekezni fognak minden fontos dalt megszólaltami, de csak kisebb mértékben teljesítenek „rendeléseket”. Ez azt jelenti, hogy az agyonkoptatott slágerek mellett jó néhány ritkábban játszott dal is elhangzik a koncerteken. Ezek Whitford szerint mélyebbek, tartalmasabbak, ám kevésbé fiilbemászóak, mint a listákon szereplő dalok. „Itt van például az Amazing című sláger, amelyet a bandán belül valahogy nem igazán szeretünk, a közönség viszont minden alkalommal követeli tőlünk. Nos, ezt valószínűleg nem fogjuk játszani a búcsúturnén, de ígérjük, hogy helyette valami szokatlant és izgalmasat mutatunk” - mondta az NME magazinnak Whitford. Az Aerosmith zenekart Steven Tyler énekes, Joe Perry gitáros és Tom Hamilton basszusgitáros alapította 1970-ben Bostonban. Hosszú pályafutásuk alatt több stílus is felbukkant zenéjükben. Míg a korai érát a blues alapú hard rock jellemezte, a '80-as évek végétől már poposabb felhanggal is megszólaltak. Ä stílusváltás ellenére megőrizték saját arcukat, és sokaknak jelentettek inspirációs forrást. Az Aerosmith az Egyesült Államokban 70 millió - az egész világon pedig 180 millió albumot adott el. A búcsúturné hozzánk legközelebbi állomása Krakkó, június 2. (juk) Elment Emmanuelle Ríva színésznő Párizs. Franciaországa pénteken elhunyt Emmanuelle Rivát gyászolja, a César-díjas színésznő „jelentősen meghatározta a francia filmművészetet" - hangsúlyozta Francois Hollandé francia államfő. Emmanuelle Riva, aki hosszan tartó rákbetegség után, 89 éves korában, párizsi otthonában hunyt el a Szerelmem, Hirosima című Alain Resnais-film női főszereplőjeként, 1959-ben robbant be a filmes világba. A Marguerite Duras forgató- könyvéből készült mozi egy francia színésznő és japán építész szerelméről szól. Emmanuelle Riva ezzel a filmmel járt először a cannes-i film- fesztiválon. Három évvel később a Thérese Desqueyroux című alkotásEmmanuelle Riva Michael Haneke Szerelem című filmjében (Képarchívum) bán nyújtott alakításáért a velencei mustrán megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. A következő ötven évben folyamatosan játszott színházban, televízióban, filmekben, a legnagyobb rendezők irányítása alatt, de általában csak kisebb szerepeket, Krzysztof Kieslowski Három szín: kék című filmjében is feltűnt. A sok anya- és nagymamaszerep után 2012-ben, 85 évesen Michael Haneke Szerelem című filmjének főszerepének köszönhetően került ismét a reflektorfénybe. A Cannes-ban Aranypálmát nyert alkotás középpontjában egy idős, egymást kamaszként szerető párizsi értelmiségi házaspár áll. Miután az asszony két egymást követő szélütésben megbénul és fokozatosan magatehetetlenné válik, félje (Jean-Louis Trintignant) nem hajlandó feleségét kórházba küldeni, és egy pillanatra sem mozdul az ágya mellől haláláig. (MTI) RÖVIDEN A számolás jogát díjazta a színészcéh Los Angeles. A számolás joga, a NASA űrprogramjában dolgozó fekete nőknek emléket állító film színészgárdája kapta idén a hollywoodi színészcéhtől (SAG) a legjobb filmes szereposztásnak járó díjat. A legjobb férfi főszereplő trófeáját Denzel Washington nyerte el aFences című, az 1950-es években játszódó családi drámában nyújtott alakításáért. A legjobb női főszereplőnek Emma Stone-t, a Kaliforniai álom női főhősét választották. A színészcéh főszereplőt jutalmazó díjai elég nagy megbízhatósággal jelzik előre, kik számíthatnak az Oscarra. A legjobb férfi főszereplő díját a S AG-tól elnyerő színész például 2003 óta minden évben megkapta az Oscart is a szezonzáró gálán. (MTI) A Mindszenty-per hazai visszhangjáról Galánta. Holnap 17.00-kor tartják Bukovszky László A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty- per szlovákiai recepciója című új kötetének bemutatóját a galán- tai neogótikus Esterházy - kastélyban. A kötetet Gyarmati György történész, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, valamint Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója méltatja. (ú) Találkozás három fiatalemberrel Pozsony. Holnap este három fiatal magyarországi író, Babiczky Tibor, Totth Benedek és Czinki Ferenc lesz a Zöld Kocsma vendége. A két utóbbi alkotó a Visegrádi Alap által támogatott irodalmi rezidensprogram keretében töltött három hónapot Pozsonyban. Az öt éve működő, rendkívül népszerű programnak köszönhetően a négy visegrádi országból 8-8 író, költő, műfordító és kulturális újságíró tölthet 6 hetet vagy 3 hónapot Prágában, Krakkóban, Pozsonyban, illetve Budapesten. Czinki Ferenc fővárosunk egyik „legro- mantikusabb” részén, a ligetfalui lakótelepen végzett alapos terepmunkát készülő regényéhez, amelynek fő témája az elidegenedés. Totth Benedek, a Holtverseny című sikerregény szerzője pedig így vall a Pozsonyban eltöltött termékeny időszakról: „Egy új regény számos fejezete született meg a három hónapos rezidensprogram alatt, de a tét ennél jóval nagyobb volt. Ez alatt az időszak alatt, a második regénnyel való vajúdás közben az is eldőlt, hogy tényleg író lehet belőlem. Mindez sokkal tovább tartott volna, ha nem jutok ki Pozsonyba.” A holnap 19.30-kor kezdődő irodalmi est helyszíne a belvárosban található Zöld Kocsma (Krčma na Zelenej, Zelená ulica 3), a fiatal írók beszélgetőtársa Lengyel Diana. (juk)
