Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-02 / 1. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. január 2. KULTÚRA I 7 Márványba véshető gondolatok Bemutató előtt Esterházy Péter utolsó színpadi műve, a Mercedes Benz a Szlovák Nemzeti Színházban SZABÓ G. LÁSZLÓ Színházi ünnepre készül a pozsonyi Nemzeti. Esterházy Péter Mercedes Benzét mutatja be január 7-én. A kortárs magyar irodalom tavaly elhunyt jeles alakjának darabját, amelynek megírására nem sokkal azután kapott felkérést, hogy a budapesti Nemzeti Színház új (mai) vezetése minden korábbi előadást, köztük az övét, az Én vagyok a Te című revüt is levette a repertoárról. Az időzítés, mármint a megrende­lés nagy valószínűség szerint nem volt véletlen. Ez lett a Szlovák Nemzeti Színház válaszgesztusa a magyar po­litika példátlan döntésére. Esterházy Péter a darabot megírta, ott, ahol kel­lett csiszolt, változtatott rajta, kibő­vítette, a felkérésnek teljes mérték­ben eleget tett, és elment, pompás da­rabot hagyva maga után. A Mercedes Benz próbái a végé­hez közelednek. Szokatlanul erős munkafolyamat zárul a színházban. Az előadás szereplőinek előbb Az ember tragédiájában kellett elmerül­niük, hiszen az adja az új Esterházy- darab keretét. Az Úr és Lucifer örö­kös civódása, kettejük különös foga­dása, s csak utána kezdődik a tényle­gesjáték, amely a magyar történelem legviharosabb időszakát eleveníti fel, kezdve a 17. századi fényes győzel­mektől, mesés gazdagságtól a 20. századon át, egészen a jelenkori Es­terházy család törtetéig. Mindez ki­egészül egy istenített és megtöretett apafigura alakjával, valamint apa és fia halálos, sőt halálon túli viszonyá­nak ábrázolásával. De van egy har­madik vonulata is a műnek: az arisz­tokrácia, a nemesség iránti nosztalgia és a történelmi összetartozás utáni vágy, a szétszakadt Monarchia ma is összefonódó osztrák-magyar-szlo- vák szála. A próbák folyamatába csak a há­rom karácsonyi ünnep szabott szüne­tet. Roman Polák, az előadás rende­zője és Peter Kováč, a darab fordító­ja, szlovák dramaturgja végig fárad­hatatlanul dolgoztak odaadó csapa­tukkal. Csupa jó nevű, tapasztalt szí­nész került az előadásba. Már az első olvasópróbán mindannyian felmér­ték feladatuk súlyát, s az elmúlt két hónapot a szerző gondolatainak „fogságában” töltötték. „Egy ilyen szöveg mindenkit gaz­dagabbá tesz, és szellemileg felfrissít - állítja Anna Javorková, a Szolgáló „Emléktöredékekből, fájó, véres történelmi és családi szilánkokból áll össze a darab. Esterházy művészi módon adja át a kegyetlen igazságot." Robert Roth megformálója. — Mivel nem klasszi­kus formában megírt dráma, való­sággal rákényszerített bennünket ar­ra, hogy naponta elemezzük az írot­takat, állandóan keressük a mögöt­test. Kollégáimmal együtt méltók akarunk lenni a darabhoz, a szerző­höz. Én még karácsonykor is Ester­házyt olvastam, annyira megszeret­tem őt.” „Emléktöredékekből, fájó, véres történelmi és családi szilánkokból áll össze a darab — vélekedik Robert Roth, Lucifer alakítója. — Esterházy művészi módon adja át a kegyetlen igazságot. Leleplezte apja alakját, megírta, hogy tovább élhessen, de belenyugodni nem tud abba, amit el­követett. Belegondolni is rossz, hogy apámról, a példaképemről, aki kézen fogva vezetett az úton, az ő könyvei formáltak, abból szereztem a tudást, egyszer csak kiderül, hogy az AVO munkatársa volt. Amióta ebben a tör­ténetben élek, én is görbe tükörben látom a dolgokat. Szembe jön velem az utcán egy idős ember, egy rokon­szenves bácsika, és máris átvillan az agyamon, hogy mi van, ha ő is besú­gó volt? Hiszen az egykori bűnösök még itt élnek köztünk. A rosszat az ember hívja elő, nem egy magasabb erő. Lucifer mindig hálás szerep, itt, ebben a darabban duplán, hiszen na­gyon intelligensen írta meg a szerző. Nagy horderejű, súlyos gondolatokra épül a darab, itt nincs szükség extra helyzetekre, extra jelenetekre. Nem­csak színészként, magánemberként is rengeteg kérdés elé állított bennünket az előadás. Minden mondattal gyöngyszemek hullanak a darabban, itt márványba véshető mondatok vannak.” Apa és fia — Dušan Jamrich és Ondrej Koval’ - kapcsolatát hol gu­nyorosan fájdalmas, hol játékosan kontrasztos tükörben láttatja a ren­dező, kapcsolatuk színét és fonákját, az érem két oldalát egyszerre felmu­tatva. „Bár nagyon súlyosak a gondola­tok, az Úr és Lucifer párharca külön­böző játékai, a mondatok mögött meghúzódó humor ad egyfajta könnyedséget a szövegnek - mondja az ifjú grófot játszó Ondrej Koval’. — Az elején ugyan még olvasni is nehéz volt, mára nagy élvezettel fürdünk benne. Végül is történelmi revüt adunk, ami mozaikszerüen áll össze, és én boldog vagyok, hogy részese le­hetek ennek a nagyszerű játéknak.” „Bonyolult a darab konstrukciója - állapítja meg Dušan Jamrich. - A magyar néző számára még a rejtett metaforák is érthetők, a szlovák né­zőnek azonban, bár közös a törté­nelmünk, bizonyos dolgokat a szí­nészi játékkal kell megmagyaráz­nunk. A humor, az irónia remélem, segít az összefüggések megértésé­ben. A rövid dialógusok miatt itt pil­lanatok alatt kell igazzá tenni jele­neteket. S bár történelmi revüről be­szélünk, arra is figyelnünk kell, hogy ne valamiféle panoptikumba csalo­gassuk be a nézőket, hiszen a Mer­cedes Benz sokkal komolyabb kér­déseket vet fel, mint egy szórakoz­tató darab. Ki merem mondani, én elég jól ismerem a magyar történel­met, Esterházy Péter mégis nagyon sok érdekességre nyitotta fel a sze­memet. Nagyon tetszik, amikor azt mondja a darabbeli ügyvédnek, hogy: Ne nevezzen grófnak, hívjon csak úrnak! Ha tehetném, szívesen megkérdezném tőle, hogy valóban nem érzi magát grófnak, csupán egy polgári társadalom tagjának, hiszen az ereiben ott folyik a nemesi vér. De az is felettébb imponál, hogy azt mondja, az ember ne legyen osztrák, szlovák vagy magyar, csak ha rá­kényszerítik. Az ember legyen em­ber, gondolja ezzel. Hiszen Isten sem magyar, szlovák vagy osztrák.” Színháztörténeti esemény lesz ja­nuár 7-e Pozsonyban, ezt már most kijelenthetjük. Esterházy Péter műve magyar színpadon eddig csak felol­vasószínházi előadásként hangzott el. A játék, ez a páratlan történelmi re­vü nálunk elevenedik meg először valós színpadi formában. További sorsa nem kiszámíthatatlan. Meglepő rokonság Aarhus és Páfosz Európa Kulturális Fővárosai Brüsszel. A dániai Aarhus és a ciprusi Páfosz lesz 2017-ben Európa két kulturális fővárosa - tudatta közleményében az Eurépai Bizottság. A közép-dániai Aarhusban hiva­talosan január 21-én, látványos ün­nepség keretében nyitják meg a ren­dezvénysorozatot, amelynek köz­ponti témája az „újragondolás”. A város bemutatja, miként segítheti a művészet és a kultúra az alapvető társadalmi, kulturális és gazdasági viselkedési mintáink újragondolását és átformálását, illetve azt, hogy a közös kihívásokra új megoldásokat találjunk. A Ciprus nyugati részén található Páfoszban néhány nappal később kezdődnek a kulturális programok. A nyitóünnepséget január 28-án tartják Nikosz Anasztasziadisz cip­rusi elnök és Hrisztosz Sztilianidisz humanitárius segítségnyújtásért fe­lelős uniós biztos részvételével. A program legfőbb motívuma a „kon­tinensek összekapcsolása, a kultú­rák közelítése” lesz. Ehhez a város felhasználja a multikulturalizmus terén szerzett tapasztalatait, vala­mint azt, hogy közel van a Közel- Kelethez és Észak-Afrikához. Páfosz előreláthatólag óriási sza­badtéri színpaddá, egyetlen nyüzsgő „fórummá” válik, ahol több ezer év kultúrája találkozik a kortárs művészet, gondolkodás és életmód megnyilvánulásaival — olvasható a bizottsági tájékoztatóban. Az Európa Kulturális Fővárosa címet minden évben rendszerint két országnak, illetve városnak ítélik oda, de előfordult már az is, hogy három település osztozott rajta. Ez alatt az idő alatt az adott városok le­hetőséget kapnak kulturális életük és kulturális fejlődésük bemutatására. A döntésben illetékesek igyekeznek minden évben két egymástól vi­szonylag távoli helyszínt választani. Az első „főváros” 1985-ben Athén volt, tavaly a lengyelországi Wroc­law és a spanyolországi San Sebas- tián városa viselte a címet, amelyet szlovákiai város—Kassa - eddig egy ízben töltött be, 2013-ban, Mar­seille városával együtt. Tavalyelőtt a csehországi Plzeň viselte a címet, 2010-ben pedig a magyarországi Pécs. Az Európai Bizottság szerint a cím hatásai hosszú távon is érvényesül­nek mind kulturális, mind társadal­mi és gazdasági téren. Szakértők megállapították, hogy az ilyen címet viselő városokban a korábbi évek­hez képest átlagosan 12 százalékkal nőtt a látogatók száma. (MTI, juk) London. A modem Sherlock Holmes-t alakító Benedict Cum- berbatch-ról kiderítették, hogy an­nak a Sir Arthur Conan Doyle-nak a leszármazottja, aki 1886-ban megírta a világ leghíresebb detek- tívjének kalandjait. Az angol szí­nész és a világhírű krimiíró 16. fo­kú másodunokatestvérek. A felfe­dezést a családfakutatással foglal­kozó Ancestry.com tette közzé tegnap, amikor a Sherlock-sorozat a negyedik évaddal visszatért a képernyőre. Az Ancestry.com nem az alko­tók felkérésére nézett utána a kap­csolatnak, hanem mert mind a szí­nészt, mind áz írót nagyra becsü­lik, és érdeklődnek az ilyen törté­nelmi „kirakósjátékok” iránt. Ma­ga Cumberbatch sem tudott arról, hogy a múltját kutatják, legalábbis ezt állítja Dallin Hatch, az oldal szóvivője. Doyle és Cumberbatch közös őse Genfi János volt, Lancaster el­ső hercege, III. Edvárd király ne­gyedik fia, aki a 14. században élt (1340 és 1399 között). Ő volt Ar­thur Conan Doyle 15. fokú, és Cumberbatch 17. fokú ősapja. A most negyvenéves színész, akit korábban is nagyra tartott a szakma, a BBC modem Sherlock Holmes adaptációjának köszön­heti a világhírt. Az alkotók akkor nézték ki őt a címszerepre, amikor látták az 2007-es Vágy és vezeklés című filmdrámában. (index, juk) Benedict Cumberbatch (Archívum) Dušan Jamrich (Gróf) és Robert Roth (Lucifer) (Fotók: Andrej Canecký/SND;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom