Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-28 / 23. szám, szombat

8 I KULTÚRA 2017. január 28. | www.ujszo.com Egy nehéz éj szaka napj a Ray Cooney neve garancia a sikerre - a kassai Thália a Páratlan párost vette elő H III Ilii Dégner Lilla, Madarász Máté és Frank Ágnes a Páratlan páros egyik jelenetében (Németi Róbert felvétele) RÖVIDEN Konvergenciák Bartók zenéjével Pozsony. A népszerű nemzet­közi kamarazenei fesztivál, a Konvergenciák (Konvergencie) Bartók Béla munkássága előtt tiszteleg. A zeneszerző szlová­kiai kapcsolatairól is megemlé­kezve, februári hangversenyein Bartók zenéje csendül fel neves hazai és vendégelőadók tolmá­csolásában. A Bartók-fiitamot felolvasóest nyitja február 1-jén az Artforum könyvesboltban: Milan Lasica Bartók Béla és Albrecht Sándor pozsonyi kap­csolatairól olvas fel. Február 12- én a Szlovák Rádió hangver­senystúdiójában a zeneszerző két müve hallható, a Divertimento, valamint a Kvintett két hegedűre, brácsára, gordonkára és zongorára. Zongorán Skuta Nóra játszik. Február 16-án ugyanitt Bartók szonátáiból, va­lamint kórusműveiből hangzik el néhány - az utóbbiak a Danubius Octet Singers férfi-énekegyüttes előadásában. A Konvergenciák kiemelt eseményeként a világhírű Jerusalem Quartet Bartók mind a hat vonósnégye­sét megszólaltatja. A két hegedűre, mélyhegedűre és gor­donkára írt műveket két koncer­ten hallhatja a közönség: az egyik február 17-én, a másik február 18-án lesz a Szlovák Rá­dió hangversenystúdiójában. (tb) Elhunyt Zentai Anna színművésznő Budapest. Életének 92. évében elhunyt az operettműfaj egyik legendája, Zentai Anna színmű­vésznő. 1946 és 1950 között a szegedi Nemzeti, 1950-től 1979- ig a Fővárosi Operettszínház tagja, majd az Operaház vendég- művésze volt. Igen sokoldalú előadó volt, számtalan szubrett- és naiva-primadonna szerepben bizonyította tehetségét, egyebek mellett a Csárdáskirálynő Stázi- jaként és Cecíliájaként is felejt­hetetlen alakítást nyújtott. A Já­szai Mari-díjas művészt a Buda­pesti Operettszínház saját halott­jának tekinti. (MTI) Apokalipszis most- videojátékon New York. A rajongók segítsé­gével akar videojátékot készí­teni Apokalipszis most című kultfilmjéből Francis Ford Coppola. A filmrendező egy közösségi finanszírozó oldalon indított adománygyűjtő kam­pányt a videojáték költségeinek egy részét fedező 900 ezer dol­lár előteremtésére. A játék az 1979-ben forgatott, vietnami háborút ábrázoló filmklasszi­kus nyomán készül. Coppola a gyűjtéshez mellékelt üzeneté­ben azt írta: ki akar próbálni egy új platformot, és egyúttal sze­remé egy újabb generációhoz eljuttatni Apokalipszis most című filmjét. Jellemzése szerint az interaktív videojáték „ma­gával ragadó, pszichedelikus szerepjáték” lesz. Azért fordult a rajongókhoz, mert - mint írta- a videojáték-kiadók nem biz­tosítanák számára a szükséges művészi szabadságot. (MTI) JUHÁSZ KATALIN Ősszel Puskás Zoltán kife­jezetten szórakoztstó előadást csinált egy naiv népszínműből a kassai Tháliában. Ez volt A falu rossza, amelyben a markáns rendezői koncep­ciónak köszönhetően eltör­pültek a darab hibái. A Párat­lan páros ennek ellentéte. Remek alapanyag, minimális rendezői ráhatással. Bár, ahogy vesszük. Az alapszitu­áció ugyanis helyből sántít: egy lon­doni taxisofőr két kerületben két fe­leséget tart. Aztán amikor egyik éj­szaka váratlanul borul a szigorú óra­rend, elindul a hazugságlavina. Lás­suk be, ez még a hatvanas években, az internet előtti világban sem elkép­zelhető, mert azért akkor is volt la­kossági nyilvántartás, amely kikü­szöbölte a bigámiát. (A nemzetközi sikerdarabnak egyébként született egy második része is, arról szól, hogy a két feleségtől származó két gyerek, egy fiú és egy lány, egymásra talál a neten. Mindkét darabot játssza a bu­dapesti Madách Színház, az első túl van a 900. előadáson, a magyar pró­zai színjátszás leghosszabb szériáját produkálva.) Ray Cooney neve garancia a siker­re, ő a komédia 20. századi királya, a nagy népszórakoztató. Nem csoda, hogy Dudás Péter rendezőként szinte mindent rábízott a szövegre, illetve Ungvári Tamás nagyszerű fordításá­ra, amely bizonyos pontokon jobb, mint az eredeti. Amikor például az összefestékezett Illés Oszkár előjön a fürdőszobából, valaki ilyesmit mond: úgy fest, nagy itt a baj. Ezt a poént an­golul nem lehetne elsütni. A cselekményről semmi többet nem mondok, hadd élvezzék, akik nem nézték meg a Madáchban vagy másutt. Folytassuk inkább azzal, mit látunk a kassai Tháliában. Dudás Pé­ter, a társulat egyik legrégebbi tagja pár éve a Portugállal nagyot robban­tott rendezőként. Ez lett a színház legtöbbször játszott darabja, alig tud­MOZIJEGY Közhelybomba, vau Mint megannyi állatokról szóló film, az Egy kutya négy.élete is arra játszik, hogy a kutyák, macskák és egyéb házi kedvencek iránt okkal rajongó embereket becsábítsa a moziba, majd a stáblista után könnyes szemmel távozzanak. Las­se Hallström rendezésével csak az a baj, hogy ezt szörnyen közhelyesen teszi. Igazi kliséhalmaz a film: van benne szó újjászületésről, az élet értelmé­ről és hangosan gondolkodó álla­tokról is. Azt nézzük, hogy Bailey, a kedves kis eb miként éli a minden­napjait, hogyan kíséri végig gazdája, Ethan felnövését, hogy aztán újjá­szülessen újra és újra, s közben az élet különböző megpróbáltatások elé állítsa. De ő javarészt győz: ki­menti az égő házból az embert, összehozza a szép lánnyal a fiút, megbünteti a rajta gúnyolódókat. Nem csoda, ha mindez nagyon is­merős, hiszen nagyjából minden ál­latos film erről szól. Hiába kapunk ták levenni a repertoárról. Teljesen jogosan kapott ismét lehetőséget és szabad kezet. Most úgy gondolta, a szöveg elviszi ezt az előadást. És el is viszi persze, nem kell nagy jóstehet­ség egy szép széria jövendöléséhez. Hozzátenném: elképesztő mennyi­ségű szöveg hangzik el nyolcvan perc alatt. És mivel valódi helyzetterem­tésre nincs elegendő tér, a jellemek kibontására pedig nincs elegendő idő, nevezzük az előadást működtető dol­got szövegkomikumnak. Amivel semmi bajom, csak szívesen láttam volna egy kicsivel több hozzáadott értéket a színpadon. A szereplők kerülik a ripacskodást, ami 90 százalékban sikerül is, szóval nem kísért a néhai Vidám Színpad szelleme. Az előadás pörgős, mint egy technoparty, többet rohangálnak az ajtókon ki-be, mint az utóbbi öt évadban összesen, többször változik a szituáció, mint a Tom és Jerryben. A díszlet korhű és abszolút funkcio­nális, a jelmezek (a meleg szomszé­több kisebb történetet (Baileyből lesz Buddy, Tinó és Ellie), az Egy kutya négy élete semmi újdonságot nem tud mondani. Persze, egy ideig vicces, hogy a kutya gondolatait halljuk, amint utalásokat tesz a kül­dőt játszó Illés Oszkár Elton John-os parókáját kivéve) segítik a zajlást, a választott zene (Beatles) pedig alap­ból fenomenális. Az is örömteli tény, hogy Madarász Máté kapta a fősze­repek tényleg megérdemelte, még akkor is, ha a szomszédot játszó Ben- kő Géza azonnal magához vonz min­den tekintetet, valahányszor színre lép. Övé a legjobb alakítás, talán azért, mert a rendelkezésére álló rövid idő alatt is kerek, hús-vér karaktert tud te­remteni. A két feleségnek nem sikerül ez a bravúr, egyikük, a budapesti ven­dégművész Frank Ágnes ráadásul az előadás legalább hatvan százaléká­ban a telefonhoz van láncolva, mert­hogy két telefon is , játszik” a két la­kásban, és szinte állandóan csörög­nek. A másik feleség, Dégner Lilla karaktere sincs igazán kibontva, a nők csak eszközök ebben a műben, mon­danák a feministák. Öllé Erik az egyik, Dudás Péter a másik londoni kerület rendőrkapitányságának nyo­világra, például meglát egy csodás nőstényt vagy együtt kalandozik Ethannel és az újdonsült barátnőjé­vel. Csak mindeközben annyi olcsó frázist kénytelen végighallgatni a néző, hogy a film felére már egyál­mozója, az ő szerepük annyi, hogy egyszerű és logikus kérdéseikkel to­vábblökjék a cselekményt, és kelle­metlen helyzetek sorát idézzék elő. Mindketten szépen alájátszanak a fő­szereplőknek, nem akarnak tündö­kölni, bár talán ha kicsivel félelme­tesebbek lennének, súlyosabbnak éreznénk a hazudozás tétjét. A fotó- riporterként felbukkanó Spišák Gyu­la pedig - aki egyébként nem színész­ként dolgozik a színháznál, de itt-ott szerepeltetik - ismét nagyot alakit abban a három percben. Forgács Miklós dramaturgtól tu­dom, hogy Paul McCartney is meg­hívót kapott a premierre. Nem vála­szolt, és senki sem látta a nézőtéren, úgyhogy valószínűleg kihagyta a le­hetőséget. Nyilván azért, mert sok a dolga: épp saját szerzeményeinek jo­gait igyekszik visszaperelni a Sony­tól. Már nem emlékszem pontosan, melyek ezek a dalok, de az előadás­ban elhangzó She Lövés You és A Hard Day’s Night is köztük van... talán nem érdekli egy újabb cuki vagy megható jelenet. Utóbbiakból túlságosan is sok van ebben a mozi­ban, és a pátosz mögött nem dereng fel egy okos sztori vagy valami újszerű mondanivaló. Nem olyan régen nyilvánosságra került egy felvétel, amelyen látható, a forgatáson dolgozó kutyát erő­szakkal veszik rá, hogy bemenjen a medencébe. Botrány lett az esetből, az amerikai premiert el kellett ha­lasztani, az állatvédő szervezetek bojkottra szólítottak fel. A felhábo­rító kínzás mellett azonban van egy minőségbeli probléma is az Egy kutya négy életével: borzasztóan értelmetlen és giccses. Éppen ezért a megtekintése tökéletesen felesleges időtöltés. Még a kutyatulajdonosok számára is. Gera Márton Egy kutya négy élete (A Dog's Purpose). Amerikai családi film, 120 perc, 2017. Rendezte: Lasse Hallström. Szereplők: Josh Gad, K. J. Apa, Dennis Quaid, Peggy Lipton. Cuki jelenetből túlságosan is sok van ebben a moziban, de a pátosz mögött nem derengte! egy okos sztori (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom