Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-21 / 17. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2017. JANUÁR 21. www.ujszo.com célpontja, ahol pizzériák, európai színvonalú éttermek és egy rendkívül hangulatos szabadtéri mozi is várja a vándorokat - mindez az otthoninál barátságosabb árakon. Nehéz volt nem beleszeretni Pokharába, számomra kicsit Siófokot idézte, bár sokkal inkább csak a hangulatát, mintsem a tényleges stílusát tekintve. A felhők fölött Pokharából helyi busszal indultunk tovább Nayapulba, ahol kezdetét vette kéthetes utazásunk fő programja, a négy és fél napos gyalogtúra. A túrát nagyjából 1200 méteres tengerszint feletti magasságban kezdtük, első éjszakánkat pedig egy nagyon hangulatos lodge-ban, Hilében töltöttük, ahol megtapasztaltuk a „magyarok mindenhol vannak” mondást, mivel találkoztunk egy Németországban élő magyar nővel. Másnap egy jóval keményebb szakasz következett, napnyugtára Ghorepani 2860 méteres magasságáig gyalogoltunk. Itt már magashegyi környezetben, magasabb árak mellett aludtunk és étkeztünk — ilyen magasságban már többnyire feláras a wifi és a meleg zuhany is, a házigazdák általában 100 nepáli rúpiát (kb. 90 centet) kérnek az extra szolgáltatásokért, szállást pedig akkor kapunk nagyon kedvező áron, ha garantáljuk, hogy helyben vacsorázunk, illetve másnap ott reggelizünk. Ghorepaniból másnap még sötétben indultunk el túránk legmaga- * sabb pontjára, a Poon Hill 3210 méteres csúcsára, hogy napkeltére odaérjünk. A narancssárgára festett havas hegycsúcsok között nem győztük kattogtatni a fényképe- zőt — a felhők feletti, kilátással két 8000 felett csúcsra (az Annapurna 1-esre, valamint a Dhaulagirire, ami földünk hetedik legmagasabb csúcsa) az ember nem is igazán tehet mást, mint gyönyörködik. Földrengés is volt Bár Nepál népszerűbb túrái közül a Poon Hill Trek számít a legköny- nyebbnek, 8-10 kilós hátizsákunkkal a hátunkon a nap végére mindig tisztességesen elfáradtunk, olyankor jólesett lustálkodni az esd órákban. Mivel november végén már a szezon végén jártunk, így sosem nyomorogtunk sem a túraösvényeken, sem a szállókon. Poon Hill után a hátralevő napokban nagyrészt lefelé haladtunk, bár azért akadt egy-egy meredek kaptató, amely alaposan próbára tette a combizmainkat. Az ereszkedés során is csodálatos látványban volt részünk, a jellegzetes és gyönyörű Machapuchare 6993-as csúcsa felfelbukkant a háttérben. Kicsit furcsa volt ezek után otthagyni a magashegyi környezetet és visszatérni Pokharába, de ott sem unatkoztunk; beszereztük a szükséges emléktárgyakat, a szabadtéri moziban megnéztük az Üt a vadonba című klasszikust, és az aznap megnyitott pizzériában elfogyasztottuk életünk legfinomabb pepperónis pizzáját. Másnap a reggelinél ért minket túránk alighanem legnagyobb meglepetése: kiderült, hogy sikeresen átaludtunk egy 5,4- es erősségű földrengést - túravezetőnk ugyan felébredt hajnalban az ágy és az épület enyhe remegésére, Elefántanya a kicsinyével a nevelőközpontban de mi, többiek - valószínűleg a sok élmény hatására - nem ébredtünk fel mély álmunkból. Sir Kán nem bújt elő Ezek után már csak a Chitwan Nemzeti Park volt hátra a programunkból, Nepálban ugyanis a legtöbb ember meglepetésére dzsungel is van, igazi szubtrópusi környezetben - mindez nyolcórányi buszozásra a havas hegycsúcsok látványától. A Chitwan Nemzeti Park különféle változatos programokat kínál az érkezőknek, és bár az embernek az az érzése, hogy a helyiek még nem aknázták ki teljesen a hely adta lehetőségeket, így is különféle programok közül válogathattunk - például elefántokat fürdettünk a folyóban, majd felültünk a hátukra, és elmentünk egy kétórás dzsungeltúrára, ahol alkalmunk volt megtekinteni az ottani faunát és flórát. A legszerencsésebbek az elefánthátas szafari során akár tigrist is láthatnak, de mi sajnos nem találkoztunk a nagymacskákkal - két orrszarvú és egy tucat páva azonban valamelyest kárpótolt minket. Végül kenuzásra is volt lehetőségünk a folyón, ahol jobbról és balról is krokodilok és aligátorok meresztették ránk fogaikat. Hidegrázós élmény volt, ahogy tátott szájjal mozduladanul bámultak ránk a fenevadak, és csak valamelyest nyugtatott meg a tény, hogy a nemzeti park krokodiljai elsősorban halakat esznek. Olcsó az élet Fontos leszögezni, hogy aránylag sokba kerül eljutni Nepálba: repülőjegyet 550 euró alatt nem nagyon találni, de az ott tartózkodás már távolról sem emészt fel annyi pénzt. Bár az árak a tengerszint feletti magassággal párhuzamosan növekednek, a két nagyvárosban, Kathmanduban és Pokharában napi három étkezést és szállást gond nélkül le lehet fedni 15 eu- róból. Egyéb kiadás a vízum és a túraengedélyek. Ha helyi ételre vágyunk, mindenképp a nepáli nemzeti ételt, a dal bhatot érdemes kipróbálni, ami rizs lencselevessel és zöldségkörettel - ebben az ételben az a jó, hogy újratöltős - ráfizetés nélkül annyiszor repetázhatunk, ahányszor nem szégyellünk. A szeszes italoknak viszont nincs igazán kultúrája - ez különösen a sörök esetében szembetűnő. Míg az élelmiszer egyértelműen olcsóbb, mint idehaza, addig egy üveg sört 2 eurónál olcsóbban nem kapni, a hegyekben pedig akár 5 eurónak megfelelő összeget is elkérnek érte (egyébként nagyon finom, és ha már ott járunk, érdemes a nepáli sört is megkóstolni). Az ételen kívül szinte minden árucikkre érdemes alkudozni, kivételt képeznek persze a fixáras helyek. Túravezetőnk figyelmeztetett, és mi is tapasztaltuk, hogy férfiakkal mindenképp érdemes alkudozni, nőkkel viszont jóformán lehetetlen. Hogy a nepáli kirándulás lesz életem legjobb döntése, már indulás előtt sejtettem, és így utólag sem merül fel bennem semmi kétség. Ez az ország azért ideális választás, mert két hét alatt megejthetünk egy magashegyi túrát, hangulatos városnézéseket, valamint egy dzsungeltúrát is. Nepál azóta mindennap visszahív, és — elsősorban a keleti világ sokszínűségének és a vendég- szerető lakosoknak köszönhetően - nem sokáig fogok ellenállni a csábításnak. Lencsés Zoltán RIPORT 15 Elefántokat fürdettünk a folyóban. Mindenki élvezte,
