Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-02 / 1. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. január 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016 egy mondatban 2017 sem lesz más év attól, hogy új címkét aggatunk rá MOLNÁR NORBERT bban az évben, amelyikben elhunyt David Bowie, George Michael, Leonard Cohen, Esterházy Péter, Kertész Imre, Tóth Károly, Umberto Eco, Michal Kováč, Johan Cruyff, Somló Tamás, Muhammad Ali, Kocsis Zoltán, Zaha Hadid, Psota Irén, Andrzej Wajda és Zsigmond Vilmos, abban az évben, amelyikben Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat kap, amit elfogad ugyan, de nem veszi át, abban az évben, amelyikben Magyarországon gazdasági okokra hivatkozva egy szem- pillantás alatt bezárják a legnagyobb véleményformáló napilapot, a Nép- szabadságot, abban az évben, amelyikben Európát a terror tartja félelemben, amikor Nizzában és Berlinben emberek tucatjait gázolják halálra teherautóval, Brüsszel repterét és metróját felrobbantják, abban az évben, amikor Aleppót gyakorlatilag a földdel teszik egyenlővé, abban az évben, amikor a nácik bemasíroznak a szlovák parlamentbe, amikor olyan koalíció alakul a parlamenti választások után, ami korábban elképzelhetetlen volt, sőt, a sci-fi kategóriába tartozott, s amikor három hónap után a négypárti koalíció hármas fogatra zsugorodik, abban az évben, amikor a szlovák politika új csillaga, Rados- lav Procházka gyakorlatilag leretusálta magát a jövőképről, amikor az egész évet átjárta a Bastemák-ügy, amikor Kaliňák még mindig a helyén van, Lipšic viszont lelép, amikor Bugár állócsillag, míg az MKP az elmúlt hat évben már a harmadik elnökét fogyasztja, .. .de ez ugyanaz az év, amikor a magyar foci visszakerült az európai térképre, s képes volt megnyerni a csoportját az Európa-bajnokságon, amikor Magyarország nyolc aranyérmet nyert az olimpián, ebből hármat egyedül Hosszú Katinka, amikor a komáromi kajaknégyes ezüstöt lapátolt össze Rióban, amikor a Lei- cester City megnyeri az angol focibajnokságot, amikor Leonardo Di- Caprio végre Oscart kap, amikor a Saul fia második magyar filmként szintén Oscart kap, de előtte még besöpri az Aranyglóbuszt, amikor a Fi- netuning hangos sikert arat Avig- nonban, vagyis a szlovákiai magyar kultúra végre képes exportcikket termelni, és amikor a Rolling Stones elmegy Havannába koncertezni, ... szóval akkor elég nehéz azt mondani, ez vagy az jellemezte a legjobban az elmúlt évet, de mégis megpróbáljuk: az a brutális és ordenáré dezinformációs és hazug kampány a közösségi médiában és egyes lapokban, amely elvezetett a brexit- hez és Donald Trump győzelméhez az Egyesült Államokban - 2016 a féligazságok és a hazugságok éve volt. 2017 sem lesz más év attól, hogy új dobozba tesszük, új címkét aggatunk rá, nem kezd el másként működni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) 2017-ben a dollár erősebb lesz, mint az euró Év végére a dollárt és az eurót l:l-es árfolyamon fogják váltani, esetleg gyengébb is lehet az euró, mint a dollár, 2002 óta először. Londoni pénzügyi elemzők szerint az idei év a dollár erősödésének éve lesz. A tekintélyes gazdaságiüzleti elemzőház, a Centre fór Economics and Business Research (CEBR) minden év első napján összeállítja átfogó világgazdasági prognózisát. Előrejelzése szerint a várakozások nem túl vérmesek, de Donald Trump megválasztott amerikai elnök a vártnál jobb vezetőnek bizonyulhat. A ház szerint Trump elképzeléseinek némelyike ugyan bizarr, de azokat valószínűleg nem tudja elfogadtatni a Kongresszussal. A CEBR elemzői szerint a világ- gazdaság „úszik a likviditásban”, amelyet a jegybankok zúdítottak a piacra a deflációs nyomás elleni harc jegyében. A ház szerint azonban „a könnyű pénz” korszaka idén véget ér, és nagyobb mértékű amerikai monetáris szigorítás következhet. A CEBR szakértői közölték: ennek alapján bizonyosak abban, hogy az euró az idén az l:l-es árfolyamparitás alá gyengül a dollárral szemben. Ezt más nagy londoni házak is jósolják a 2017-re szóló prognózisaikban. A Capital Economics szerint Trump erőteljes költségvetési gazdaságélénkítő programot hirdet, ennek keresletnövelő hatása lesz, emellett az amerikai gazdaság már most is csaknem teljes kapacitáskihasználtsággal működik. A ház prognózisa szerint az amerikai jegybank feladatait ellátó Federal Reserve az idén és 2018-ban is négy-négy kamatemelést hajt végre, miközben az euróövezeti jegybank (EKB) és a Bank of Japan ezalatt valószínűleg folytatja mennyiségi enyhítési ciklusát. A gazdasági erőcentrumok e meredeken széttartó monetáris politikájának következményeként a Capital Economics előrejelzése szerint a dollár 2017 végére az 1:1 -es árfolyamparitás alá, 0,95 dollárra/euró szintre kerül. (MTI) I 5 Népámítók SZALAY ZOLTÁN A lázadás éve lesz 2017, mondta (pontosabban: nyilatkoztatta ki) nemrégiben egy Kárpát-medencei magyar politikai vezető, aki szeret nagy világpolitikai víziókban gondolkodni. Orbán Viktor szerint kétfajta lázadásról van szó, egyrészt az elhanyagolt, magára hagyott középosztály lázadásáról, másrészt egy nemzeti típusú lázadásról, az Európai Egyesült Államok építgetői, a nagy konszernek, a világelit ellen. Ennek a lázadásnak pedig egyes kormányok állnak az élére, mint az Orbán vezette magyar, vagy a Trump vezette amerikai (és bizonyos szempontból a Robert Fico vezette szlovák kormány is szeretne ebbe a csoportba tartozni). Nem Orbán az első, aki a 2016-ban kibontakozott világpolitikai folyamatokat a nyugati fehér középosztály lázadásaként értelmezi. Akik ezt az értelmezést szeretnék széles körben elfogadottá tenni, ki szokták emelni, hogy a „magára hagyott” nyugati fehér középosztálynak le kell számolnia a liberális demokrácia, a politikai korrektség, az emberi jogi és más civil- szervezetek képmutatásával, mert ezek tehetnek arról, hogy csak egy szűk társadalmi réteg akarata érvényesül a nyugati demokratikus világban. Orbán ráadásul odáig megy, hogy a mostani nyugati rendszereket liberális nem-demokráciáknak nevezi. Itt azért álljunk meg, és nézzünk egy kicsit körbe. Mi történt azokban az országokban, ahol elindult a „nagy lázadás” a megboldogult 2016-os évben? Nagy-Britannia. Egy hajszálnyival többen szavaztak az EU-ból való kilépésre, mint a maradásra. A brexitpárti vezetők maguk is megijedtek a győzelemtől, amelyet elképesztően hazug és vulgáris kampány előzött meg. A brit gazdaság azóta gyengélkedik, aminek hosszabb távon inkább a britek, mintsem az EU ihatja meg a levét. Ennyit a nagyszerű lázadásról. USA. Bár három millióval többen szavaztak a demokraták jelentette folytonosságra, mint Trumpra, az utóbbi—alighanem maga is meglepődve - győzött. Győzelmét egy hazug és vulgáris kampány előzte meg, amibe az orosz titkosszolgálat is beszállt Trump oldalán. Az új konzervatív kabinetet dúsgazdag vállalkozók, nagyvállalatok vezetői és idős tábornokok alkotják. Valószínűleg az egyik leglázadóbb intézkedésük lesz, hogy rásegítenek egy lapáttal az éghajlatváltozás gyorsulására, amivel újabb löketet adhatnak a szegény népek migrációjának. Ennyit a nagyszerű lázadásról. Az emberek persze szeretik, ha hősöknek állítják be őket. Olyan hősöknek, akik újra naggyá tehetik hazájukat. Ehhez pedig még csak fegyvert sem kell ragadniuk, elég, ha egy szolid „fülkeforradalmat” képesek végigcsinálni. Ezzel aztán igazán nem veszíthetünk semmit, gondolják a „lázadók”, és ettől fogva már egy igazi karakán szabadságharcos néz rájuk vissza a fürdőszobatükörből. Természetesen marhaság vagy naivitás volna azt állítani, hogy ma a nyugati demokráciák tökéletesen működnek, és semmiféle korrekcióra nincs szükség. A középosztály arra irányuló törekvését sem szabad elbagatellizálni, hogy nagyobb szelet jusson neki a gazdasági haszonból. Viszont egyáltalán nem tartunk ott, hogy lázadni kellene. Á nyugati liberális demokráciákban a politikai erők szabad versenye folyik, mindenki olyan pártra szavazhat, amelyik neki megfelel, választhatja az államnak nagyobb szerepet szánó baloldalt vagy a piacot preferáló jobboldalt, az egyén helyzetét erősíteni kívánó liberálisokat vagy a közösségeket támogató konzervatívokat; ezekben az országokban a tömegigény megteremti a neki megfelelő pártokat, így a lázadásra nem marad tér. Persze sehol nem steril a közélet, vannak botrányos helyzetek, amelyek megmozgathatják az embereket, de a liberális demokrácia, mint rendszer ellen lázadni annyi, mint a szabad választás lehetősége ellen lázadni. Ez arendszer ugyanis magában foglalja a hatalom ellenőrzésének elvét, azaz lehetővé teszi, hogy a lázadást alkotmányos keretek között folytassák le a polgárok, mint mindennapijóleső tevékenységet. Igazán lázadni elnyomó rendszerek ellen szokás, miután az emberek felismerik, hogy elnyomják őket, például azáltal, hogy rosszabbul élnek, és nem tudják gyakorolni a szabadságjogaikat. Akár hisszük, akár nem, soha a világtörténelemben nem éltek ennyien ennyire jól, mint a mai nyugati demokráciákban. Magunkat is ide sorolva. És megismételve: a helyzet természetesen távolról sem ideális, a rendszereink folyamatos korrekcióra szorulnak. De ez nem a lázadás kora. Sokkal inkább talán a szemfényvesztésé. Könnyen befolyásolható tömegeket vezetnek meg korrupt, hataloméhes, gátlástalan egoisták, visszaélve a demokratikus rendszerek nyitottságával. Most azt akarják elhitetni ezekkel a tömegekkel, hogy ha lerázzák magukról a nyitott, demokratikus rendszereket, jobban fognak élni. Azt kérik tőlük, önként nyújtsák át szabadságuk kulcsát. Megoldásokat nem kínálnak, csak „változást”. Új rendet akarnak, ahol ők - akik a nép valódi képviselőinek tartják magukat - lesznek az új elit, és egyedül az hajtja őket, hogy ezt az új rendet a lehető legszilárdabbá tegyék. Kedves „lázadók”: vigyázni kellene, nehogy ismét hoppon maradjatok. FIGYELŐ Ezer migréné rohamozta a határt Több mint ezer migráns rohamozta meg tegnap az egyik észak-afrikai spanyol terület, Ceuta hat méter magas kerítését. Az összecsapásban félszáz marokkói és spanyol határőr megsebesült, összesen két migráns jutott be a Gibraltárral szembeni, még a gyarmati időkből spanyol kézen maradt területre. Mindketten megsebesültek, és a spanyol rendőrség kórházba vitte őket. A két spanyol enklávé európai uniós terület Észak-Afrikában, ezért minden évben több ezren próbálnak meg bejutni Ceutába és Melillába. (MTI)
