Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-09 / 6. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. január 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Hol vannak a bölcsek? Van egy ismerősöm, minden vágya, hogy középiskolás legyen LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ A napkeleti bölcsek ünnepe volt. Miért voltak bölcsek? Mert tudtak olvasni ajelekből, és felismerték az újszülöttet - a messiást? Ma nem menő bölcsnek lenni. Hányán követnek kortárs bölcseket a Facebookon? Melyik bölcs emberé a legnépszerűbb instagram? Készítenek a bölcsek magas nézettségű videókat? Lehet, hogy néha megjelenik egy-egy interjú valamelyikükkel a médiában, de valahogy el vannak rejtve a mai társadalomban. Amikor kamasz voltam, nagyon bölcs akartam lenni. Tipikus stréber voltam, szerettem tanulni, is- kolábajámi, házi feladatot csinálni, és szinte minden szabad pillanatomban olvastam. Először szégyelltem is, mai szóval mondva nem volt cool strébernek lenni, ezt tudtam. De aztán ez megváltozott, és az osztálytársaim, ismerőseim előtt is ki mertem jelenteni, hogy igenis egy nagy stréber vagyok és még büszke is vagyok rá! Sokszor meglepődtek, de többet nem nevettek rajtam. Később jöttem rá, hogy a tudás nem elég a bölcsességhez. Akármennyi könyvet el lehet olvasni, számtalan-nyelvórát venni, különböző iskolákat elvégezni, mégis az igazi bölcsességhez a bőséges tudáson kívül mély emberi tapasztalatok kellenek. Találkozni kell a halállal, szerelemmel, fájdalmakkal és örömökkel, ezeket olvasmányélményekből nem lehet megszerezni, átélni. Bízom benne, hogy jó úton járok és egyszer igazán bölcs leszek. Nehéz helyzetben vagyunk, ha bölcseket keresünk a mai világban. Nagyon sokan nem kaphatnak jó nevelést, oktatást, sőt rengetegen nem kapnak semmit. Az UNESCO szerint 2016-ban 121 millió gyerek és kamasz nem járhatott iskolába. Szegénység, természeti katasztrófa, háború a leggyakoribb ok. Lehet valaki bölcs, ha nem j árt iskolába? Van egy ismerősöm, ő sem járhatott iskolába akkor, amikor a világ boldogabb részein a kortársai. Már elmúlt 18. Három éve él Szlovákiában és nagyon küzd azért, hogy tanulhasson. Minden vágya, hogy középiskolás legyen. Már elég rendesen beszél szlovákul, de azt sajnos sehogy sem tudja bizonyítani, hogy elvégezte az alapiskolát. Ezért először el kell végeznie itt is, persze távúton, hiszen túl idős ahhoz, hogy kisgyerekekkel jáijon egy osztályba, és persze dolgoznia is kell. Ez az afgán srác szorgalmasan tanulja Szlovákia földrajzát, történelmet, matekot, kémiát, fizikát és a többi tantárgyat. Jól megy neki. Türelmesen, kis lépésekkel közelít vágyának beteljesülése felé. Ami számomra a legcsodálatosabb benne, az a kedvessége. Mindenkihez kedves és mindenkit egyformán tisztel, nem számít, ki milyen vallású, milyen a bőrszíne, hány éves, egészséges-e vagy fogyatékkal él. Szerintem jó úton halad afelé, hogy egyszer bölcs legyen. A három napkeleti bölcs a csillagot követte. Sztárok helyett keressük a csillagokat. Lehetséges, hogy ezen az úton találkozhatunk igazi bölcsekkel. Bölcs dolog. A háromkirályok ma már villamossal járnak. (SiTA-feivétei) Farkasordító kutya hideg JUHÁSZ KATALIN erencsém van, a r~Wf bóvliboltban vett i m kültéri hőmérőm -5 MLA foknál kevesebbet nem hajlandó mutatni, úgyhogy az erkélyen szinte sose fázom. A lakásból kilépve persze érzem, hogy jóval hidegebb van. Aki ebben az időben kimozdul, annak vagy dolgoznia kell, vagy hülye - írta ki Ta- más nevű ismerősöm a Facebook üzenőfalára. Én az első csoportba tartozom, legalábbis remélhetőleg. A szomszéd néni kutyusát pedig a harmadikba sorolnám - őt erőszakkal vonszolták ki sétálni. Behúzott nyakkal tiltakozott a kapuban, próbálta szabotálni a levegőztetést, keményen megvetette lábait, nyüszített és szemrehányóan nézett. Mindhiába. A néni nyugodt hangon, hosszan érvelt a kutyának a séta egészséges volta mellett, aztán nagy nehezen elindultak. Úgy lehetne megkülönböztetni ezt a másik kutyaidőtől, a kánikulától (dog days), hogy a meleget hotdog days-nek, a hideget pedig colddog days-nek hívnánk - akartam mondani neki, de inkább csendben elsiettem a dolgomra. Üzenem Tamásnak, hogy van egy negyedik csoport is, melynek tagjai nem választhatnak. Még annyi esélyük sincs a meleg szobában tartózkodásra, mint a fenti tacskónak. Ezek az emberek az utcán élnek. Ok is azért jöttek a fővárosba, mint én: a jobb megélhetésért. Számukra azonban teljesen mást jelent ez a szó. Több elhagyatott épületet, aluljárót, használaton kívüli bódét, pincét. És több boltot, szellőzőráccsal, amelyek elé be lehet húzódni éjszakára. A becslések szerint körülbelül ötezren élnek fedél nélkül Pozsonyban. Az utcára leggyakrabban azok az elvált férfiak kerülnek, akiknek nincs közvetlen hozzátartozójuk, nincs hová menniük, vagy adósságuk miatt elárverezik az otthonukat. Nemrég a szociális ügyi minisztérium emberei ténylegesen megszámolták a fővárosi hajléktalanokat. Megdöbbentő eredményre jutottak. Bár kb. kétezerrel kevesebben vannak a becsült szánmái - mert sokan ideiglenes fizetős szállásokon, illetve a városon kívüli ingatlanokban húzzák meg magukat - de minden hetedik hajléktalan fiatalkorú. Ez volt az első ilyen adatgyűjtés Pozsonyban, nem is értem, miért. A hajléktalanok többsége férfi, 13,8 százalékuk fiatalkorú, legtöbbjük (az összes haj léktalan 41,3 százaléka) 25 és 49 év közötti, ötödük pedig 65 évesnél idősebb. Kétharmaduk több mint tíz éve van az utcán, és közel tíz százalék azoknak az aránya, akik az utóbbi egy évben váltak földönfutóvá. A pozsonyi hajléktalanszállások alig 240 ember befogadására alkalmasak, a többieknek csak szurkolhatunk ebben a fagyban. Szép dolog a katonai sátrak felhúzása, jól mutat a tévéhíradóban az ott melegedő negyven ember, de az ilyen gesztusok még nem oldják meg a problémát. Átfogó reformra, az anyagi források és a jogszabályok újragondolására van szükség. Különös tekintettel arra a tényre, hogy a fiatal hajléktalanok 70-80 százaléka az árvaházból kerül ki. Ma például a villamosmegállóban odalépett hozzám egy gimnazistának kinéző hajléktalan, hogy meg tudnám-e dobni egy étkezési csekkel. Mert ezek a mai fiatalok haladnak a korral, tudják, hogy kb. egy eurómba kerül a 3,70 értékű cetli. És én pont kifogytam ezekből. Ráadásul apró sem volt nálam... Lendületes nyugdíjkorhatár SIDÓH. ZOLTÁN N em váltott ki különösebb visszhangot a januártól életbe lépett változások özönében az életünkre nagy hatást gyakorló módosítás, a nyugdíjkorhatár erőteljes és tartóssá váló kitolása. 2017-ben már 62 év 76 nap lesz az öregségi nyugdíj határa, néhány kivételtől eltekintve ez azokra vonatkozik, akik 1954. december 31. után születtek. Lényeges fejlemény, hogy az emelés nem áll meg, egy képlet szerint évente emelkedik a korhatár, és a felső határáról egyelőre nem is született döntés. Ha az átlagéletkor növekedésével szinkronban marad a folyamat, akkor az idén 50 évesek közel 64 éves korukig, a 40 évesek 65, a rendszerváltás idején születetteknek pedig akár 67 éves korukig dolgozniuk kell. Meglehetősen durvának tűnik a nyugdíjkorhatár kitolódása, azonban a lépést kikényszerítő demográfiai folyamatok szintén nagyon komor távlatokkal fenyegetnek. A társadalom elöregedésében (is) előttünk járó nyugati országokban már normális a 65 évnél meghúzott nyugdíjhatár, mi fokozatosan felzárkózunk ehhez. Napjainkban az 1953és 1955között születettek vonulnak vissza az aktív munkavégzéstől, vagyis az a korosztály, amikor még évente legalább 100 ezer gyerek született. Helyüket az 1991 és 1995 közöttiek töltik be, az a generáció, amikor már csak évi 60 ezer gyerek született. Ebből adódóan a nyugdíjasokra mind kevesebb aktív munkavállaló esik, azaz egyre kevesebb járulékbefizető pénzéből kell összekaparni a nyugdíjra valót. Napjainkban már ott tartunk, hogy hiába dolgozik 2,5 millió ember, ami Szlovákia történetében új csúcsot jelent, az általuk befizetett járulékok nem fedezik a nyugdíj folyósítás kiadásait. Ha csak a tényleges befizetéseket folyósítanák a nyugdíjakra, akkor a jelenlegi öregségi nyugdíj nem 416 euró körül mozogna, hanem mélyen 350 euró alatt stagnálna, sőt egyre sorvadna - ez persze elfogadhatatlan lenne a társadalmi béke megőrzése szempontjából. Ezért a Szociális Biztosító évről évre egyre magasabb állami pénzinjekciót kap a nyugdíjak kifizetésére. A másik fontos idei fejlemény a nyugdíj valorizáció módszerének megváltoztatása. Éveken át az éves infláció és a nemzetgazdasági átlagbér alakulásának keverékéből számították ki a nyugdíjemelés mértékét, mégpedig oly módon, hogy fokozatosan a pénzromlás üteme vált meghatározó tényezővé. Ezzel nem is lett volna gond, azonban példátlan dolog történt: bár az emberek garantáltan nem így érzékelik, mégis tény, az utóbbi három évben megszűnt az infláció, helyébe pedig a jóval kevésbé ismert defláció lépett. Ebből adódóan a nyugdíj valorizáció képlete szinte használhatatlanná vált. Ha életben hagyták volna, akkor idén 0,34 százalékkal, azaz havi 1,4 euróval emelkedett volna az öregségi nyugdíj, és százezrek átkozták volna a kormányt. Minő szerencse, hogy a Fico- kabinet most éppen a gazdasági fellendülés hullámát lovagolhatja meg, amikor nőnek az adóbevételek, illetőleg a kevesebb állástalan miatt érezhetően csökken a munkanélküli segélyre folyósítandó összeg. Ezért úgy döntöttek, idén az átlagnyugdíj 2 százalékával, havi 8,2 euróval emelik az időskori járadékot, ami azért csinosabb, mint a fentebb említett 1 eurócska, meg a 40 cent hozzá. A nagy kérdés azonban az, hogy a jövőben, amikor újra beköszönt a mérsékelt infláció, vajon visszatérünk-e a szerényebb, ám a tényleges lehetőségeket figyelembe vevő valorizációhoz, vagy a régi módszert sutba vágva marad az államkasszát jobban megterhelő mostani. Állítólag az első félévben kiderül, melyik utat választja a munkaügyi minisztérium, azonban tartunk attól, hogy a szociális érzékenységét a kritikus időszakokra tartogató és akkor megvillantó Smer - érzékelve a népszerűségvesztést - kitart a magasabb ütemű emelés mellett. Míg tart az ország lendülete, addig talán futja is a pénzből. De hogy mi lesz később, az már a következő kabinet számára lesz aknamező. FIGYELŐ Ó, azok a 74 éves japán fiatalok Félöreg és szuperöreg - japán öregedéstudományi társaságok azt javasolják, hogy ne 65, hanem 75 éves kortól számítsanak öregnek az emberek. A hivatalos indoklás szerint mind több idősebb ember őrzi meg szellemi és fizikai aktivitását 65 éves kora után is. A világon a japán a leginkább elöregedett fejlett társadalom. A Japán Gerontológiai Társaság és a Japán Geriátriai Társaság szerint ezért a 65— 74 éves embereket félöregként kellene meghatározni, a 90 éven felülieket pedig szuperöregként. A 65-74 éves korosztály átsorolása aktív társas életet élő és a társadalomnak támaszt nyújtó réteggé „eleven és virágzó időstársadalmat hozna létre”. Az idősek egészség- ügyi adatait elemezve a gerontológiai társaság arra a következtetésre jutott, hogy évről évre javul Japánban egy-egy idősebb korosztály átlagos szellemi és fizikai teljesítőképessége. Például egyre többeknek megmaradnak a fogai, és csökken azoknak a hányada, akik tartósan ellátásra szorulnak. A gerontológiai társaság szerint a 65-74 éves korosztály legtöbb tagja még aktívan részt vesz a társadalom életében, és a japán lakosság gyors elöregedésére tekintettel fontos lenne olyan környezetet teremteni, amelyben az idősebbek dolgozhatnak és részt vehetnek önkéntes tevékenységekben. Az öregkorral foglalkozó társaságok emlékeztetnek, hogy a japán miniszterelnöki hivatal egy felmérésében a közvélemény többsége is ellenezte, hogy már 65 éves kortól idősként határozzák meg az embereket. A legtöbben úgy vélték, hogy a férfiakat csak 70, a nőket pedig 75 éves kortól kellene idősnek tartani. (MTI)
