Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-07 / 5. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. január 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 15 Titokkönyvek Lehet-e közös Kárpát-medencei emlékezetkultúra? KOLLAI ISTVÁN M ély titokkönyvként fekszik előttünk a Felföld-mondja mintegy 180 évvel ezelőtt Kazinczy Gábor, a reformkor egyik tudós-politikusa.„Mintha világtenger szigetelne el bennünket, távol hisszük magunktól, érdekeinktől” a szlovákokat, akkori megfogalmazásban tótokat - veti fel önkritikusan Kazinczy, aki szerint a Felföldnek van egy olyan könyvtára, amit a magyarok nem olvasnak. Azóta a szlovákok távolabb kerültek Magyarországtól, mint azt a reformkori szerző valaha is képzelte. Az egykori Felföld helyén ma egy szlovák állam van, a Kárpát-medencei közös múlttal kapcsolatos „titokkönyvek” pedig továbbra sem számítanak népszerű olvasmányoknak a magyarok, szlovákok, románok, szerbek könyvtáraiban. Most hagyjuk a szomszédokat, és seperjünk kicsit a saját házunk táján: a 100-150 éve kialakult magyar nemzettudat főbb kereteibe anno a szomszédos népek nagyon kevés helyet kaptak, és ez az egymást váltó rezsimek alatt sem változott. Ez igaz a rendszerváltás utáni időszakra is: mind a baloldali-liberális, mind a nemzeti-konzervatív irány elhanyagolta ezt a kérdést. Előbbiek önmagában már az etnikai alapú identitáspolitikát sem tartották sokra, és inkább a nacionalizmus veszélyét magában hordozó erős nemzeti ideák „dekonstruálását”, leépítését tartották volna helyesnek. A jobboldal pedig a közép-európai érdeklődése ellenére rendkívül óvatos és várakozó állásponton ragadt le a szomszédokkal való közös emlékezetkultúra kialakításában, elsősorban a szomszédból várva a pozitív lépéseket; addig pedig a magyar kisebbségeknek próbál amolyan szellemi hátvédként szolgálni. A nemzeti-konzervatív oldalon a kommunista internacionalizmus szellemiségével szembeni restaurálás végül jóval fontosabbnak bizonyult, mintsem a szomszéd népekkel való közös emlékezetkultúra kialakítása. Magyarán, az újraöntött szobrok mellett, vagy a „nemzeti büszkeséget” kifejező régi és új épületek árnyékában nem elevenednek meg a szomszédos nemzetek képviselői. A balliberális „dekonstruálás” és a nemzeti-konzervatív „önvédelem” jelszavai végső soron egydimenzióssá tették a magyar emlékezetről a közbeszédet. Állítsunk egy új királyszobrot, vagy sem? - ennyi a kérdés. Pedig lehetne az a kérdés: Melyik szlovák költőnek állítsunk emléket: annak, aki magyarul is verselt, vagy aki Adyt beemelte a szlovák irodalomba? Vagy hogy a szerbekkel vagy a románokkal lehetne közös emléket állítani a törökellenes harcoknak? Vagy hogy a történelmi Magyarország melyik nem magyar írója kerüljön be az irodalomkönyvekbe? Vagy hogyan jelenhetne meg a pesti utcákon az, hogy ez a város 100 éve még sok millió nem magyarnak is a fővárosa volt? Ha kilépünk a dekonstruálás vs. rekonstruálás egysíkú vitáiból, akkor egy kezdeményező emlékezetkultúrával lehetséges lenne a magyar történelem közép-európai kontextusának erősítése, közép-európai- zálása. Olyan kulturális kódok kialakítása, amely a szomszédoktól való távolságérzetet csökkentené, de nem a „nemzeti presztízs” rombolásának árán. Ehhez a magyar közéletben megvan a tartalék: e kérdések megválaszolására van szellemi potenciál a politika-közeli műhelyekben, a média közeli szakértői körökben és az akadémiai szférában is; de az igazi az lenne, ha ezek a Kárpát-medencei titokkönyvek népszerű olvasmányokká válnának. MÁR ELNÉZÉST, ÉN NEM LÁTOK SEMMIFÉLE POLITIKAI KORRUPCIÓT Nincs kiút BEKE ZSOLT válság megbízható fokmérője, amikor még az olyan gondolkodó is, mint Alain Badiou, csak mellébeszélni tud. A népszerű filozófus - már ha van ilyen napj aink- ban, Közép-Európában biztosan nem létezik ez a fogalom - Trump megválasztása után mérte fel a helyzetet a Los Angeles-i California Egyetemen tartott előadásán. Gondolatai tünet- értékűek, azt a tanácstalanságot tükrözik, ami a kulturális elit sajátja jobb- és baloldalon egyaránt. Badiou Trump kapcsán beszélt, de témája lehetett volna akár a brexit is, vagy a menekültkérdés kezelése több országban, Szíria és benne Aleppó botránya stb. A baloldali nézeteket valló francia filozófus kétfajta világlátást tételez. Az egyik a magántulajdon és a szabadpiac elvén alapul, és liberalizmusnak nevezi. A másik, a baloldali, ennek (forradalmi) tagadását jelenti, és a nagy francia forradalommal kezdődött. Gondolatmenetében ezután az ismert következtetést visszhangozza: napjainkban már nincs különbség a két, vagyis a jobb- és a baloldal pártjai között a nyugati világban, és lényegében mindegyik a tőkét szolgálja - a kapitalizmus neoliberális győzelméről beszélhetünk. Ez eddig egy logikus konstrukció, a balos kiindulási pontból következő érthető elfogultságokkal. (A kapitalizmus önkorrekciójáról például nem beszél.) A humán értelmiség válságát nem is ez, hanem a javasolt megoldás mutatja. Badiou olyan alternatívát keres, amely ajelenlegi renddel szembeállítható, „egy stratégiailag más lehetőséget”. Miben is áll ez? Négy elvről van szó szerinte, melyek egy új politikai mező kialakítását teszik lehetővé, ahol legalább kétféle orientáció fér meg egymás mellett, és így a „kapitalizmus” versenytársat kap. A négy elv a következő: kollektivizmus a magántulajdon ellen, polimorf munkás a szakosodással szemben, konkrét univerzalizmus az identitás ellen (az embertömegek nemzeti, rasszi, vallásos és szexuális megkülönböztetésének elvetése), valamint szabad és tetszőleges társulás az állami merevség ellen”. Sajnos nincs új a Nap alatt. A történelem különböző korszakaiból előbányászott, leporolt gondolatok ezekben a primer formájukban valószínűleg ugyanolyan bágyadtan hullanak a feledésbe a politikai korrektség elvetése és az igazság vagy tények utáni (post-truth) politika térnyerése idején, mint korábban tették. Mintha nem éppen ezekre a változatlan formában átvett elvekre szolgált volna Trump és az általa képviselt világ csattanós válasszal. Mintha nem egy, a most győztessel szemben helytálló új nyelv kidolgozása lenne a cél. Van kiút? Kit fogunk gyűlölni holnap? A felmérések már régen jelezték, hogy a magyarországi menekültellenes kampány és a hazai politikusok menekültellenes kijelentései nem maradnak visszhang nélkül. Ez lemérhető volt az egyes közösségi oldalakon tett bejegyzésekből, kommentárokból. Ebből a szempontból a DAC fanklubjának, az YBS-nek a napokban tett felhívása nem különleges. Ami miatt mégis érdemes a figyelemre, az az, hogy jól mutatja, a menekültellenesség nem áll meg a frissen érkező menekültek gyűlöleténél. Az YBS vezetője ugyan a frissen érkező menekültekre vonatkoztatja a felhívásukat, valószínű azonban, hogy nem magyarázza ezt el mindenkinek. Ha elolvassuk a kissé zavaros szöveget, azt látjuk, hogy minden musz- lim, sőt a „muszlim nép” (sic!) bojkottjára szólít fel. Eltekintve attól, hogy nincs olyan, hogy muszlim nép - mivel vallásról beszélünk, vannak magyar, szlovák, arab stb. muszlimok -, úgy is értelmezhetjük, hogy a világban élő minden muszlimot bojkottálni kellene. Sőt, nemcsak a muszlimo- kat, hiszen miért kellene minden balkáni fagyisnak vagy kebabosnak muszlimnak lennie, lehetnek akár keresztény horvátok vagy szerbek, nem beszélve azokról a magyarokról vagy szlovákokról, akik ezekben a büfékben dolgoznak. De nem is a zavaros szöveg a leglényegesebb, hanem az, amit a fanklub vezetője mond, egy kalap alá véve az összes, általa muszlimnak vélt embert, egyben terrorizmussal is meggyanúsítja őket. Valószínűleg nincs ezzel egyedül, sokan vannak így, azért félnek az araboktól, szírektől, afgánoktól vagy az afrikai menekültektől, mert mindegyikben terroristát lámák. Ezt erősíti sok politikus vagy magát szakértőnek tartó hivatásos gyűlöletkeltő megszólalása, aki szinte kizárólag a menekültekkel - az ő szóhasználatukban migránsokkal - érkező terroristákra hívja fel a figyelmet. A nagy tömegben érkező menekültek sokakban félelmet válthatnak ki, de az már jelentős részben a politikusok felelőssége, ha ez a félelem ellenszenvvé, gyűlöletté alakul. És ez a felelősség nem a „wilkommenskulturt” hirdető politikusoké, hanem azoké, akik a menekültektől való félelemre építik politikájukat. A gyűlöletet könnyű felébreszteni, annál nehezebb csillapítani. Amikor az idegengyűlölettel megfertőzött emberek rájönnek, hogy a közelükben elvétve sem találnak muszlim terrorista menekültet, könnyen azok ellen fordulnak, akik talán muszlim menekültek, de nem terroristák, vagy nem is menekültek, csak muszlimok, csak sötétebb a bőrük, vagy a bőrük sem sötétebb, csak más nyelven beszélnek, kebabot vagy fagyit árulnak. Aki kinyitja a palackot, az általában nem törődik vele, hogy vissza tudja- e zárni a gyűlölet kiszabadult szellemét. A történelemben sok példa van arra, amikor ez nem sikerült. Néhányan úgy viselkednek, mintha a szellemet sem látnák. Kár, hogy egyes kisebbségi politikusok sem tudatosítják az idegenellenesség, az idegengyűlölet veszélyét. Talán más pályát kellene választaniuk. FIGYELŐ Háborgás egy fekete modell miatt Töméntelen rasszista megjegyzést kapott a cseh közösségi médiában a Lidi, mert egy fekete bőrű férfi- modell is szerepel friss reklámújságjában. A Facebookon sokan az áruház bojkottálására szólítottak fel, mondván, a csehek fehér modelleket akarnak, nem színes bőrüeket. „Csehország része Európának, ahol különböző etnikumú és bőrszínű emberek élnek” - válaszolta az áruházlánc azoknak, akik csak fehér bőrű modelleket akarnak látni. Leszögezte: nem változtat a gyakorlatán, a nemzetközi alapanyagokból állítja össze az általa forgalmazott termékek reklámját. Több kommentelő kijelentette, hogy nem vásárol többé a Lidinél a szórólap miatt. Marian Jureéka mezőgazdasági miniszter ostobaságnak nevezte a hőzöngést, Jan Chvojka, az emberi jogok minisztere pedig közölte, csak azért is a Lidinél vásárol új sportruházatot. A rasszista kom- mentek Csehországban már nem ütköznek akkora elutasításba, mint mondjuk 20 éve - állapította meg Miroslav Mareš, a brünni Masaryk Egyetem szélsőséges mozgalmakat kutató szakértője, aki szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy hatástalanok a jogi eszközök a szélsőséges megnyilvánulások internetes hulláma elleni fellépésre. (MTI) Elkapják a névtelen gyűlölködőket A szlovén rendőrség már bírósági döntés nélkül is hozzáférhet az internetes névtelen kommentelők adataihoz, akik hozzászólásaikkal bűncselekményt követtek el - írta a Delo című szlovén lap. Az újság szerint ez veszélyezteti a szólás- szabadság és a kommunikáció titkosságára vonatkozó alkotmányos jogokat. A rendőrség szóvivője a legfelsőbb bíróság nemrég hozott ítéletére hivatkozott. Egy mura- szombati nőnek 1100 eurót kellett fizetnie rágalmazás miatt, mert az odranci elöljáróról névtelenül azt állította, hogy korrupt. A legfelső bíróság helybenhagyta a körzeti bíróság döntését. A nő azért fellebbezett, mert szerinte a rendőrség jogtalanul szerezte meg számító- gépes IP-címét és annak alapján személyes adatait. A rendőrség új utasítása szerint a névtelen kommentelők többé nem hivatkozhatnak a kommunikáció titkosságára. A portáloknak és internetes lapoknak a rendőrség kérésére ki kell adniuk a névtelen felhasználóik adatait. A lap is beismeri, sok tapintatlan és hamis hozzászólásjelenik meg a világhálón, de a rendőrség autonóm rendelkezése azokhoz az időkhöz vezethet vissza, amikor az embereknek jól meg kellett gondolniuk, mit mondanak nyilvános helyen. (MTI)
