Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-31 / 302. szám, szombat
www.ujszo.com I 2016. december 31. SZILVESZTERI VENDÉG I 9 Papnak készült, bankrabló lett Szalay Bence: „Féltem, tele voltam feszültséggel, de még a hatvanadik nap után sem voltam nyugodtabb..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Hat év alatt -1993 és 1999 között -150 millió forintot zsákmányolt 30 pénzintézetből. Népi hős lett, modern kori Robin Hood. Amíg jégkorongo- zott, villámgyors mozgása miatt Párducnak hívták. Ma viszkis rablóként emlegetik, pedig szabadulása éta egyedi kerámiatárgyakat készít. Ambrus Attiláról Hollywood egyetlen magyar filmrendezője, Antal Nimród forgatott játékfilmet Szalay Bencével a főszerepben. A film forgatókönyve két és fél évig készült, az első casting 2015 szeptemberében volt, a forgatás 75 napig tartott, a bemutató a jövő évben lesz. Szalay Bence a színművészeti egyetem hallgatója Zsótér Sándor és Börcsök Enikő osztályában. Magas, megtermett, jó kiállású fiú. Arcvonásaiban még hasonlít is Ambrus Attilára, mégsem ez volt az elsődleges szempont Antal Nimród döntésében. Sokkal inkább Szalay Bence érzékenysége, tehetsége, rátermettsége. Hogyan emlékszik arra a napra, amikor a válogatásra ment? Kopasz séróval mentem. Miután felvettek az egyetemre, félévben poénból levágattuk a hajunkat. Mindenki kopasz lett az osztályban. Én úgy is hagytam, mert nagyon megtetszett. Nimród azt mondta, ez így tök jó, csak mindent meg kell növeszteni. Hajat, szakállat. Ez benne is lesz a filmben. Látszani fog, ahogy folyamatosan nő meg a hajam, mert mindennap csináltam egy fotót. Állapotváltozást kellett bemutatni három hónapon keresztül. Miközben fizikailag is fel kellett készülnie a szerepre. El is voltam fáradva nagyon. Hokiedzésekre jártam, másnap kondigyakorlatok, úgy néztem ki, mint egy félhulla. Vagy mint Tom Hanks a Számkivetettben. Vékony voltam. Nimród arra kért, kezdj ek el hízni. Fel is szedtem elég sokat. Kajáltam rendesen. Hetvenhárom kilóról indultam, és kilencven lettem. S ami mindezt, még az egyetemet is megelőzte? Hatéves voltam, amikor elváltak a szüleim. Tizenöt-tizenhat éves koromig anyukámmal éltem. Meg a nagyszüleimmel. Apámnak új családja lett, én meg összevissza utazgattam a világban. Nem igazán találtam a helyem. Próbáltam elkapni egy biztos pontot, hogy megkapaszkodjak. Dédapám spanyol volt, igazi úriember, a vonásaim egy részét tőle örököltem. Régi fotókon láttam őt fess ruhában. Iszonyatosan jól nézett ki. Kreol bőre apai nagyanyámnak volt. Szüleim válási időszakában az volt a rossz, hogy két hetet apámnál, kettőt anyámnál töltöttem. Bőrönddel rohangáltam a családok között. A végén rám hagyták a döntést, és maradtam anyámnál. Nagyon jó nevelést kaptam tőle. Megtanultam, ha nincs semmi, azzal kell valamit kezdeni. Nekem luxus volt, ha kólát ihattam, vagy ha csipszet ehettem. Olyan nagyon örülni nem is tudtam semminek. Annak sem, hogy felvették színészszakra? Majd ha eljön az utolsó év. De még rohadtul nem közeledik. Egyelőre úgy élem meg ezt az egészet, hogy esélyt kaptam. Még nincs bennem, hogy Úristen! A filmnél is ez volt, amikor megkaptam a szerepet. Volt izgulás, aztán közölték velem, hogy én leszek a viszkis, de tudtam, hogy most jön a neheze. A meló. Eleinte nem is nagyon éltem bele magam, hogy megvan a szerep. Mi van, ha elkezdjük, és az első napon kiderül, hogy szar vagyok? Nimród bármikor leválthat. Ez járt a fejemben. Négy jelenetben látott a válogatáson, bankot nem is raboltam a cas- tingon, honnan tudja, milyen a mozgásom, a fellépésem. Féltem. Tele voltam feszültséggel. A hatvanadik nap után sem voltam nyugodtabb. Nimród százszázalékosan megbízott bennem, tudtam, hogy teljesítenem kell, annyira rendes volt hozzám! Rám bízott egy ekkora szerepet, pedig még semmit sem csináltam. Rengeteg kétely volt bennem. De én ilyen vagyok. Öngyötrő, mindig mindent megkérdőjelező? Ha szerelmes vagyok, akkor is megpusztulok a fájdalomtól. Mindig. Szenvedő alkat vagyok. Szeretem a családomat, a testvéremet, a barátaimat, de mindig kell hogy legyen mellettem valaki, hogy megnyugodhassak. Különben nem vagyok képes semmire. Mikor vágott neki először a világnak? Még általános iskolás koromban. Nem mondhatom, hogy vallásos családból jöttem. Épp ezért volt egy fixa ideám, hogy majd akkor én! Eljártam ministrálni. Aztán elmentem egy suliba, a Szent Benedekbe, és két hétig Olaszországban nyaraltam az osztállyal. Tizenhárom éves voltam. Megszálltunk egy iskolában kint, és megkérdeztem, tanulhatnék-e ott én is. Mondták, hogy igén. Itthonról nehezen engedtek el, de kikönyörögtem. Egy gozzanói papnevelde növendéke lettem, közel Milánóhoz. Pap akart lenni? Nem véletlenül. Ott is kiáll az ember. Nézik őt. Beszél. Akar valamit adni. Színtér. Ceremónia. Szeretem, ha szeretnek. És a papot szeretjük, megbízunk benne. Gozzanóban kemény az oktatási rendszer. Több nyelven megtanítják a papokat, de egy helyen, sőt egy országban maximum két évet tölthetnek. Aztán to- vábbküldik őket. Kíváncsi voltam, mi az oka. Megkérdeztem. Hogy ne tudjanak kötődni a hívek a paphoz. Ha ugyanis kötődnek, lazul a tisztelet, mondták. Fél évet töltöttem kint. Olaszul tanultam, mindennap kellett gyónni, harmincan-negyvenen voltunk egy hálóteremben. Nem ez volt a baj. Gyötört a honvágy, és kezdtem belelátni az egészbe. Rájöttem, hogy ez nem nekem való. Öncélúnak láttam a rendszert, nem a hívekről szólónak. Istentől félni kell, rettegni, ezt diktálták, ezzel próbálták az embereket a hatalmukba keríteni. Nekem ez nem tetszett. Már nem is vagyok vallásos. Egyáltalán. Istenben hiszek. Az önmegtartóztatás szabályait sem bírtam. Nem vagyok gátlásos ember. Mindig meggyóntam, mit tettem. Anyukám közben megismert egy magyar brókert Svájcban. Megvolt az esküvő, hatalmas buli, és kiköltöztünk hozzá. Genf mellé, francia nyelvterületre. Nehéz volt? Extrém sporttáborban voltam, franciákkal. Ott kezdtem el kommunikálni. Kaptam egy biciklit, sátrat meg táskát, nem tudom, mennyi eu- rót, hogy tessék, mehetsz! Egy hónapig bicikliztem egyedül. Megkerültem a genfi tavat. Csodálatos élmény volt. Egyébként hajlamos vagyok a depresszióra. Eljutottam arra a szintre, hogy tök mindegy, mit és hol, csak nem azt, amit addig és ott. Felhívtam apámat, hogy szeretnék hazaköltözni - hozzájuk. Addig nem sokat beszélgettünk, nem igazán tartottuk a kapcsolatot. Apám teljesen kibukott. Átgondoltad? Biztosan? Nem értett. Mivel hazaköltöztem, anyámmal romlott meg a viszonyunk. Haragudott rám ezért. Apá- méknak közben lett egy fiuk, féltestvérem. Galériát építettünk náluk, bútort vettünk, beköltöztem. S mintha ezer éve ott laktam volna. Anyám közben elvált, hazaköltözött. Megbocsátott nekem. Demostjönazújabb fordulópont. Önállósulni. Ez a következő lépcsőfok. Apám és anyám már rég nem szeretik egymást, nekem meg mindig állást kellett foglalnom. Már nem akarok. Semmi értelme. Mindkettőjüktől kaptam valamit, amit hasznosítani tudtam. A nagyszüle- imnek is sokat köszönhetek. Folyamatosan tanultak velem. Ambrus Attila nevét ismerte? Mindent tudtam róla. És Antal Nimródról? Anyukámmal néztük a Kontrollt a moziban, és nem hittem el, hogy magyar filmet látok. Jézusom, ki ez az ember, aki ilyen filmet össze tud rakni? Sem a stílusában, sem képileg nem volt magyar, csak az emberek, a helyszín, a sztori. Nem volt túl drámai, nem volt túl csöpögős. Mindenből egy pici. Iszonyatosan élveztem. Á válogatáson abszolút esélytelennek tartottam magam. Nimróddal a végén boldogan pacsiztunk. Működni fog, mondta teljesen rápörögve. Mi volt a legnehezebb, amit meg kellett tanulnia a felkészülés négy hónapja alatt? Összerakni az edzéseket, az autóvezetést, a kondizást, ott lenni az órákon, fejben a darabban, amit éppen próbáltunk. Bankot rabolni megtanult? Nem. Arra rájött, hogy miért tudott sikeres lenni, és emberként kijönni a történetből Ambrus Attila? Nimróddal sokat beszéltünk erről. Ez nem amerikai kaszinórablás volt, ahová bemegyünk lazán, ide a pénzt, és kisétálunk a zsákkal. Ez nem erről szólt. Ez folyamatos menekülés volt a múlt elől, a család elől, a szerelem elől, önmaga elől, a rendőrök elől. Állandó futás. Elhagyni mindent. Ezt az érzést én is ismerem, az én életemben is megvolt, csak nem így. Mindent elhagyni, lerázni, lenullázni, és valami újat kezdeni. Alapjáraton mindenki önző, mindenki a saját boldogságát keresi. Hogy ki mit tesz meg ezért, milyen határokat feszeget, az különböző. Ambrus Attila maga mondta, hogy ma már nem tudna kirabolni egy bankot, ha akarna sem. Más a tudat, más a technológia. Hatalmas mázlija volt. A rendszerváltás után rabolt bankot, amikor még semmi nem volt a rendőrök kezében. Ma sokkal fejlettebb minden. Vannak nyomok, amelyeken azonnal el lehet indulni. Akkoriban a biztonsági kamerák sem voltak bekapcsolva. Féltek a banki alkalmazottak, hogy lehallgatják őket. Ezért történhetett meg, hogy másodjára is ki lehetett rabolni ugyanazt a bankot. Minden Ambrus Attilának kedvezett. Hogy miért volt rokonszenves sokak számára? Nem bántotta az embereket. Egyébként ő is játszik a filmben egy kisebb szerepet. Nem mondhatom el, hogy kit. Nimród nem akarja elárulni. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a filmet a közönség. Nem szeretnék csalódást okozni Nimródnak. Magamnak sem. Mindig mindenből a legjobbat akarom kihozni. Mit mondjak még? Folyamatos tapasztalás az életünk. Fogalmazhatok másképp? Jó pap holtig tanul. A magassága mennyi is? Száznyolcvanhét centi. Nem hiszem, hogy megállt a növésben. Mire céloz? Hogy leszek még nagyobb is? Köszönöm. „Mindig mindenből a legjobbat akarom kihozni..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele)
