Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-30 / 301. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2016. december 30. 5 A vicc sosem téved Ma már az ünnepi asztalon is ott van a mobiltelefon LAMPL ZSUZSANNA hogy itt ülök és írok, egy berregő kisded fekszik mellettem. Nyálát prüszköli, öklét szopo­gatja, fogatlan száját igazgatja, meg­próbálja formálni a hangokat, kézzel- lábbal igyekszik megértetni magát - lehet, hogy a, Jcézzel-lábbal magya­ráz” kifejezés épp ennek az életkor­nak az emléke? -, búg, rikkantgat. Beszél. És én arra gondolok, milyen jó, hogy neki még nincs mobilja. Leszögezem, semmi bajom a mo­billal. Hiszen csak egy eszköz. A kommunikáció eszköze. Legalábbis a mobilvilág kezdetén az volt, pon­tosan emlékszem az első szolgáltató szlogenjére: „hogy az emberek kommunikáljanak egymással”. És az emberek vették az üzenetet. Az még hagyj án, amikor megtelefonálták a piacról, hogy milyen a krumpli, mert ez rövid volt, meg végső soron min­denki arról beszél, amit fontosnak tart (más meg köteles hallgatni türe­lemmel). De kicsit más helyzet, ami­kor megy a vonat Pozsonyból a Tát­rába, egy kupéban ül hat ember, s a hat közül egy több órán keresztül nyomja a sódert. A rövid szünetben - ilyenkor épp valaki mást hív -, az egyik utas finoman megkérdezi tőle, hogy nem fog-e sokat fizetni. De­hogy, ingyen perceim vannak, mondja. S amikor fél órával később a többi utas megkéri, hagyja már abba, csodálkozva kérdezi, hogy miért, mi a rossz abban, ha az emberek kom­munikálnak egymással?! Ez volt a szoktatás, vagyis a füg­gővé tevés szakasza. A mobilok még nem voltak okosak (akkor buták vol­tak?), még nem tudták befogadni az internetet. Ahhoz képest hű, hol va­gyunk ma! Mekkorát fejlődtünk! Bárhol, bármikor képesek vagyunk követni a világ összes információját, mindent, ami érdekel, és azt is, ami nem, mert a nagy információdöm- pingben már sokszor azt sem tudjuk, mi érdekel, csak vesszük, vesszük passzívan, amit az adó sugároz. Ne­hogy már lemaradjunk valami ége­tően fontosról, ami lehet, épp akkor fog megjelenni a kis képernyőn, amikor pisilünk! És a Facebook! Nehogy már lemaradjak egy-egy be­jegyzésről, amit lehet, hogy olyan is­merőseim (barátaim?) írnak, akiket soha az életben nem láttam, így azt sem tudhatom, kik ők valójában. Ha egyáltalán léteznek. A nyilvános, hosszantartó telefo­nálás továbbra is divat, de már az ün­nepi asztalon is ott van a mobil, aján­dékosztás közben is, az emberek egyik szeme a halszálkán, másik a mobilon! Életkortól független mani­pulációnk eszközén. S így bizony nehéz élőben kommunikálni. Fi- gyelsz egyáltalán? A ravatalozóba beül egy férfi, s megkérdezi a mellette ülőtől: „bo­csánat, nem tudja az itteni wifi- jelszót?” Az megbotránkozik: „ma­gában nincs semmi tisztelet?” Erre a másik: „és csupa kisbetűvel?” Az új évben tartalmas beszélgeté­seket kívánok. Egymás szemébe nézve. VÉGE AZ UNIÓS ELNÖKSÉGNEK. JANUÁRIG TALÁLD KI, HOGY MIÉRT VAN MÉG RÁD SZÜKSÉG (llubomír Kotrha karikatúrája) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Rendszerváltás a Vikárkában Bármilyen furcsa, újságíróként a tényleges rendszerváltást leginkább a Hradzsinban levő Vikárkában tuda­tosítottam, Václav Havelnak kö­szönhetően, akit éppen 27 éve vá­lasztottak meg Csehszlovákia állam­főjévé. Már január elején a prágai vár patinás sörözőjébe invitálta az or­szágos médiumok vezető munkatár­sait. Korábban is jártunk prágai tájé­koztatókra, csakhogy a hírhedt párt­központba, ahol Ján Fojtík és a hasonszőrű politikai percemberkék motyogtak vagy éppen harsogtak ar­ról, mit hogyan újunk, illetve ne ír­junk. Havel sosem vetemedett ilyes­mire. Leginkább hallgatott, és arra kért bennünket, mi beszéljünk az or­szág gondjairól. O pedig jegyzetelt, olykor közölte a saját véleményét. Partnernek tekintett mindannyiunkat. Főleg a betegeskedése miatt aztán elmaradtak ezek a tartalmas párbe­szédek. Utódai nem folytatták, Vác­lav Klaus nem szívesen állt szóba új­ságírókkal, Miloš Zeman pedig cseh kollégáimat kivétel nélkül műveletlen, a prágai kávéházakban darvadozó értelmiségiek fullajtárjai­nak tartja. Pozsonyi követője is akad, Robert Fico, aki még durvább jelző­vel illeti a sajtó munkatársait. Alig­hanem dicstelen ideológiai elődeihez hasonlóan kritikátlan hajbókolást vár. Havel pedig emiatt is forog a sírjában: hova süllyed a két utódál­lam politikai kultúrája. Sompálinka Hillarynek Többször készítettem interjút Ru­dolf Schuster államfővel is. Nem vi- szolyogtam a feladattól. Magyarul beszélt velem, és messze földön híres mecenzéfi sompálinkájával kínált. Egyetlen kivétellel. Nem sokkal az ezredforduló után is jártam nála a Grassalkovich-palotában, de a pincér csak üdítőt tett elém. Kérdőn néztem az elnökre, és ő szabadkozva közölte: „Sajnos váratlanul elfogyott a kész­let. Tegnap itt járt Hillary Clinton, New York állam szenátora. Nagyon ízlett neki, még csettintett is a nyel­vével. Nem utasította vissza a máso­dik, még a harmadik pohárkát sem. Végül elkérte a csaknem teli ötliteres demizsont is, én meg néhány napra hoppon maradtam” - mesélte nevet­ve Schuster. Aggodalom és bizakodás Jóleső érzéssel nyugtázom, hogy a napokban olyan embereket fogtak el több nyugat-európai országban, akik az év végén véres merényletre ké­szültek. Közben egy egyiptomi szél­sőséges szervezet további embertelen tettekre buzdítja híveit. A német bel­földi elhárítás vezetőjének nyilatko­zata szerint a terrorcselekmények meghiúsításához a külföldi szolgála­tokkal való együttműködés és percre kész friss információkra van szükség. Olykor nagy szerencsére is. Milliók­kal együtt bizakodom, hogy Európa önfeledten szilveszterezhet. 2017: az igazság éve? KOLLAI ISTVÁN év végeztével számtalan összefoglaló írás jelenik meg arról, milyen is volt 2016, és mit várhatunk 2017-től. A mögöttünk hagyott év kapcsán sokan temetik az „igaz­ságot”, e lap hasábjain is. Ezzel részben vitatkozni sze­retnék: sok vakmerő vállalás és nagy ívű vízió igazságtartalma derülhet ki szép lassan. Sokan érvelnek amellett, hogy 2016 az igazság utáni korszak nyitánya: eszerint a populista politikusok felülkerekedtek a józan szakembereken, az embereket a tények helyett ködös víziók és álhírek kerítették hatalmukba. A pesszimista megközelítés szerint alapvetően ezeknek a negatív folya­matoknak köszönhető két sorsdöntő voksolás eredménye: Nagy-Britannia távozása az unióból, illetve az Egyesült Államokban Donald Trump fel- emelkedése. De a két angolszász országon kívül is lényegében mindenütt a nonkonformista, radikális és szélsőséges erők erősödését lehet látni. Ezek a folyamatok valóban nem adnak okot sok optimizmusra, valóban komoly feszültségek állnak a politika színterén zajló események mögött, például a társadalmak jövedelmi kettészakadása, a középosztály gyengü­lése, a multikulturális társadalmi modellek óriási működési zavarai. Nagyjából ezek miatt „lázadt fel a fehér ember” az olyan jelszavak ellen, mint a liberalizáció, globalizáció. Nézzük mégis a 2016-ban bekövetkezett események két lehetséges pozitív következményét. 1) Relatíve békés módon (választások, szavazások, közvélemény-kuta­tások révén) vált nyilvánvalóvá és megkérdőjelezhetetlenné, hogy rend­kívüli hiányérzet gyűlt fel a modem, fejlett világ átlagemberében. Lehetett volna ez máshogy is: gondoljunk 2006 Magyarországára, elég váratlanul kerültek elő az égő kukák, égő autók, gárdisták. De a Gorilla-ügy is várat­lanul és durván rázta meg Szlovákiát, és zilálta szét a politikai struktúráját; dühvei teli utcai tüntetésekre itt is sor került. Az ilyen módon eldurvuló helyzetet és hangulatot már sokkal nehezebb konszolidálni. 2) Valós, de kontrollált hatalomhoz jutottak a fejlett világban azok az erők, amelyek egyszerű, „csodás” megoldásokat kínálnak a talajt vesztő középosztály számára. 2017 ilyen szempontból könnyen lehet, hogy az igazság évévé válhat: több politikai ideáról, mestertervről kiderülhet, hogy müködik-e a gyakorlatban. Például a brexit fellendülést vagy süllyedést hoz-e Nagy-Britanniának? Tud-e az USA politikai értelemben sikeres „háborút” indítani azért, hogy a gyárak ne hagyják el az országot? Elég konkrét vállalásokat tettek a győztes angolszász politikusok, ami meg­könnyíti a számonkérést. Ezek mind annak a lehetőségét vetítik előre, hogy a fejlett világ valami­féle radikalizálódási folyamata megállítható. Ez viszont sokban múlik azon is, hogy képesek-e a politikai centrumot megtestesítő erők kezdemé­nyezővé válni, cselekvőképességükben hinni. Remélhetőleg minél több ide sorolható politikus és véleményvezér hagyja maga mögött az olyan ir­ritáló mondatokat, hogy szerintük mit miért nem lehet: miszerint a gyárak bezárása a globalizáció „velejárója”, a migráció pedig „megállíthatatlan”. A fejlett világ sok szakértője, politikusa, közéleti szereplője lett az ilyen mondatok rabja, és képezte át magát furcsa időjárás-jelentővé, legfőbb feladatának azt gondolva, hogy a világban várható folyamatokat minél meggyőzőbben magyarázza el, ahelyett hogy ideális irányba terelje azo­kat. A szinte hajszálon múló amerikai és angol szavazás eredménye azt is mutatja: még nem késő kilépni ebből a szerepből. FIGYELŐ nisztériumnak a Szíriái Latakiába tartó gépe - fedélzetén 84 utassal és 8 fős személyzettel-vasárnap zu­hant a Fekete-tengerbe. A gépen katonák, újságírók, egy ismert se­gélymunkás és az Alekszandrov együttesének 64 tagja utazott, akik újévi koncertet adtak volna a sziriai orosz légi támaszponton. Tavaly novemberben hatalmas felháborodást keltett Oroszország­ban a Charlie Hebdo két karikatú­rája a Sínai-félsziget felett 2015. október 31 -én lezuhant orosz utas- szállítóról. Abban szerencsétlen­ségben 217-en vesztették életüket. Az akkor közölt egyik gúnyrajzon egy fegyveres iszlamista látható, fejére egy repülőgép roncsai és utasok hullanak az égből. A gúny­rajzhoz az Iszlám Állam: Oroszor­szág fokozza légi csapásait kép­aláírást írták. A második karikatúra felirata a következő volt: Az orosz fapados járatok veszélyei. Egy fe­hér koponya látható rajta törött napszemüvegben és egy ép szem­mel. A háttérben a repülőgép égő roncsa és emberi maradványok láthatók. ,3árcsak az Air Kokain­nal repültem volna” - mondja a koponya. (MTI) Megint ízetlenkedik a Charlie Hebdo Karikatúrát közölt a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap az orosz védelmi minisztérium Tu-154-es gépének szerencsétlenségről. A rajzon egy zuhanó repülőgép lát­ható, és egy katonai egyenruhát vi­selő férfi (az orosz hadsereg Alek­szandrov együttesének egyik szó­listája), amint azt énekli: „A-A-A- A-A-A”. A kép felirata: Bővül a Vörös Hadsereg Kórusának reper­toárja. Igor Konasenkov, a védelmi minisztérium szóvivője élesen bí­rálta a francia lapot. „Normális ember számára lealacsonyító, hogy egyáltalán figyelmet fordítson erre a gúnyrajzra” - mondta. Konsz- tantyin Dolgov, a külügy emberi jogi megbízottja úgy fogalmazott, a Charlie Hebdo kegyeletsértő kari­katúrájával megalázta az emberi méltóságot, a lap munkatársai ki­törölték magukat az újságírók és civilizált emberek sorából. A kari­katúra megjelenése után Francia- ország elleni szankciókat követelő internetes petíció indult egy orosz honlapon. Az orosz védelmi mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom