Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-30 / 277. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. november 30. KULTÚRA I 5 Bús Potterek panasza Nem egyszerű a varázsvilág hőse alulteljesítő fiának lenni J.K. ROWLING JOHN TIFFANY ÉS JACK THORNE új története alapján színpadra írta JACK THORNE otL ' im LAKATOS KRISZTINA Akár olvasásszociológiai kísárletkónt is felfogható a közelmúltban magyarul is megjelent nyolcadik Harry Potter-könyv. A kórdós tulaj­donképpen az, mi nyom többet a latban: a vágy, hogy meg­tudjuk, hogyan alakul a kis varázslótanonc felnőtt élete, vagy az az alapvető kényel­metlen érzés, amit az átlag­olvasónak úgy általában a drámai szöveg okoz. Persze, a kérdés inkább csak elmé­leti: biztosak vagyunk benne, hogy a J. K. Rowling, John Tiffany és Jack Thome által jegyzett, Londonban fu­tó darab szövegkönyve sok félig fel­szaggatott díszcsomagolásból buk­kan majd elő a karácsonyfa alatt. Te­gyük a kezünket a szívünkre: hiába telt el 19 év az első HP-könyv meg­jelenése óta, hiába értek felnőttkorba a főhős történetét akkoriban kortárs­ként követő fiatalok, nehezen tudjuk elengedni ezt a mesét. És akkor még nem beszéltünk az olvasók tömegei­ről, akik nem friss könyves szenzá­cióként, hanem már sokadik kiadás­ban, félig-meddig klasszikusként ta­lálkoztak a sorozattal. A Harry Potter és az elátkozott gyermek szerzőhármasa percre pon­tosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Harry Potter és a halál ereklyéinek epilógusában Rowling kifeszítette. Voldemort halála után 19 évvel já­runk, a King's Cross pályaudvaron, Harry és Ginny Potter épp kisebbik fiát, Albus Perselust indítja útnak el­ső roxforti éve felé. A bátyja hecceli, az apja nyugtatgatni próbálja a gyer­meket: nem kell szorongania, hogy a Mardekárba kerül, hiszen a Teszlek Süveg figyelembe veszi a vágyait... Feltűnik a képben Ron Weasly és Hermione a kis Rose-szal, majd egy pillanatra Draco Malfoyt is megpil­lantjuk a fiával, Scorpiusszal. Rowling annak idején azt nyilat­kozta: a regényfolyam utolsó mon­data mindvégig készen állt a fejében. Nos, az epilógus zárótétele így hang­zott: „A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt kö­rülötte.” Ebből az idillből a szöveg­könyvre már semmi nem marad. Négy évet ugrunk gyors képekben, amelyek mind arról beszélnek, mennyire nem egyszerű egy híres apa, a varázsvilág hőse alulteljesítő fiának lenni. A másik oldalon pedig: nem egyszerű reálisan látni, megérteni egy gyermeket, aki mást sem tesz, csak elutasít, elzárkózik, szembemegy minden családi hagyománnyal. A fi­úk nem akarnak az apák sorsa által előttük kirajzolódó úton járni, és in- ^ nen ered a bonyodalom is. Albus be­lekapaszkodik egy történetbe, mely­ben - megítélése szerint - apja hibá­zott, és megpróbálja helyrebillenteni a világot. A feladatnak pedig egy idő­nyerő a kulcsa, amely nemcsak azt te­szi lehetővé, hogy múltbeli helyzetek nyíljanak meg, jól ismert karakterek bukkanjanak fel újra a színpadon, ha­nem az alternatív jövőkből, az egyéni sorsok lehetséges változatairól is sokszínű panorámát tár elénk. Ennyit vállal, ennyit teljesít a Harry Potter és az elátkozott gyermek. Egy csodaszép hasonmás: Arany balladái Zichy Mihály rajzaival Hasonmás kiadósban adta közre Arany János Zichy Mihály által illusztrált balladáit a Kossuth Kiadó közösen az MTA Könyvtár és Információs Központtal, valamint az Országos Szóchányi Könyvtárral. A kötet különlegességét az adja, hogy Zichy Mihály nem egyszerűen különálló illusztrációkat készített az Arany-balladákhoz, hanem szabá­lyosan „körberajzolta” a kalligrafi­kus betűkkel, kézzel írott szöveget, így a rajzok és a szövegkiadás teljes értékűen csak hasonmás kiadásban érvényesül együtt. Az a mintegy 180 kompozíció, amelyet Zichy 1892 és 1897 között Arany János balladáihoz készített, a 19. századi magyar könyvillusztráció egyik legszebb példája. A festőművész által válasz­tott megoldás - a vers a hozzá szer­vesen kapcsolódó illusztrációkkal ­egy új minőséget hoz létre: a szö­vegbe integrált képsorok átrajzolják a szöveg struktúráját, kibővítve a je­lentéskörét, miközben a szó szemlé­letesebbé, a kép még inkább elbeszé­lővé válik. A Zichy Mihály által illusztrált Arany-balladák eredetileg 1895 és 1898 között jelentek meg négy külön kötetben, Ráth Mór kiadásában. A 2017-es Arany János-emlékév nyitá­nyára most megjelent kiadványban helyet kapott mind a 24 Arany­ballada, kísérőszövegnek pedig Riedl Frigyes (neves irodalomtörténész, Arany monográfusa) korabeli, a má­sodik kiadáshoz készült tanulmányát választották, amely mind a napig a legérvényesebb írás a témában. A könyv az alábbi balladákat tar­talmazza: A méh románca, A walesi bárdok, Ágnes asszony, Árva fiú, Az egri leány,, Bor vitéz, Both bajnok özvegye, Éjféli párbaj, Endre király­fi, Hídavatás, Mátyás anyja, V. László, Pázmán lovag, Rákócziné, Rozgonyiné, Szibinyáni Jank, Szon­di két apródja, Szőke Panni, Tengeri hántás, Tetemre hívás, Török Bálint, Ünneprontók, Vörös Rébék, Zách Klára. (MTI, k) Milyen könyvet találna szívesen a karácsonyfa alatt? Liszka József etnológus Ezen a szép, a könyvet a kará­csonyfa alá ál­modó korszako­mon már túl va­gyok. A könyvek félig-meddig (félig? meddig?) munkaeszközeim is (munkám a hobbim), így ha szükség van rájuk, beszerzem őket. Karácsony ide, karácsonyfa oda. Attól tartok, most is így fogok járni, de egyelőre még abban a gyermeki hitben ringatom maga­mat, hogy a Kalligram jóvoltából most magyarul is hozzáférhetővé vált, a teljes Grimm-gyüjtemény- ből kimaradt mesék magyar for­dításait majd a fenyőfa alatt talá­lom meg. Jacob és Wilhelm Grimm Az oroszlán és a béka. Is­meretlen Grimm-mesék című gyűjteményéről van szó. Olyan mesékről, amelyek az első ki­adásba (1812és 1815) bekerültek, aztán a későbbiekből - ilyen vagy olyan oknál fogva - fokozatosan kimaradtak, és a szerzők/gyüjtők életében megjelent utolsó, 1857- es kiadásban, amely a további fordítások alapjául is szolgált, már nem szerepeltek. Cinkelt lapokkal játszom persze, hiszen a szóban forgó mesék német eredetije itt van a polcomon, úgyhogy inkább a fordítás milyenségére (minősé­gére nem is, hiszen azt a fordítók személye, Adamik Lajos és Már­ton László garantálja) vagyok kí­váncsi, és nem magukra a mesék­re. Amúgy meg, ahogy magamat ismerem, karácsonyig még bőven beszerzem ezt a könyvet, s csak remélhetem, hogy a Jézuska leg­alább Márai Sándor Füvesköny­vének legújabb hangoskönyv vál­tozatával, és/vagy Haruki Mura­kami legújabb kötetével (Von Beruf Schriftsteller) azért csak meglep... Szőke Erika képzőművész t tet, néha megrí- kat, és ami igazán gítja a lelkünket. Szeretem a nép­rajzi jellegű tanulmányokat, így Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című könyvét szívesen lámám a polco­mon. Ez a kötet a paraszti lét ne­miségét, az élet folytonosságának sajátos kultúráját tárja fel. A nép­rajzkutató hosszú kutatás ered­ményeként rájött, hogy a nemiség fogalomkörének figyelembe vé­tele nélkül sem a születést, sem a házasságot, sem a halált nem ért­hetjük meg. Mosolyogtatónak tartom, ahogy a szemérmes, kö­zépkorú és idős emberek igye­keznek ízes tájszólással megvála­szolni igen„kényes kérdéseket”. Felkeltette a figyelmemet Ra- kovszky Zsuzsa Fortepan című verskötete, mivel a költőt a világ­hálón levő Fortepan fotógyűjte­mény inspirálta, melyet én is gyakran kutatok. Azzal, hogy a költeményekben a régi fotók be­szélni kezdenek, az emlékek megelevenednek, egy kis párhu­zamot vélek felfedezni az én al­kotásaim és e kötet versei között. Kíváncsivá tesz, hogy a költő mi­ként szól hozzánk az elmúlt időket tükröző fotók láttán. Nemrég fe­deztem fel és nagyon megkedvel­tem Fodor Ákos haiku típusú rö­vid verseit. Habár rövidek, de so­katmondók és hosszasan elgon­dolkodtatok. Az ember néme­lyikben magára ismer. 2015-ben kiadott első, posztumusz verses­kötetét, a Gyöngyök, göröngyök - Szerelem lépte nyomábant boldo­gan a magaménak tudnám. Ahogy a címe is sugallja, a témája a sze­relem, és a vele kapcsolatos ta­pasztalatokról, élményekről, gyönyörűségekről és kudarcokról szól. Egyfajta játékos és kísérle­tező költészet, szinte társalog ve­lünk. Badin Ádám bábszínész Ritkán nézek té­vét, de ha mégis, akkor elsősorban a beszélgetős műsorokat sze­retem, mert érde­kelnek az embe­rek. Valamikor az év eleje táján rá- kattintottam egy beszélgetésre, s ki ült ott? Esterházy Péter egy szá­momra ismeretlen ember társasá­gában, aki, mint kiderült, Szűcs Miklós festőművész volt, s az élet nagy kérdéseit feszegették egy könyv kapcsán: élet, halál, szere­lem, olvasás. Éppen arról cseveg­tek, hogy lehet olvasásra bírni a mai virtuális generációt. Esterházy akkor a kisfiáról kezdett beszélni, miként próbálta rábírni az olva­sásra. Gondolta, kezdetnek nem lenne rossz az Egri csillagok. A fiú kénytelen-kelletlen nekiveselke­dett a nagy műnek. Pár nap múlva az apja rákérdezett: Nos, hogy tet­szik a történet? A válasz megdöb­bentő volt: Apa, lassú. Nos, gon­dolta az író, talán a szerelem-szex irányából érdekesebb lesz a kér­dés: És Gergőhöz és Vicuskához mit szólsz? A válasz: Apa, Vicuska is lassú! Akkor még nem is sejtet­tem, hogy Esterházy Péter koránt­sem lassan úgy elrepül innen, akár egy madár. Es itt hagyja annak a beszélgetésnek szinte minden sza­vát a fejemben mindörökre. Már akkor tudtam, hogy szeretném azt a könyvet, A bűnöst, no meg, ha le­het, az egyáltalán nem lassú szem­benézést, a Hasnyálmirigynaplót. Van egy friss vágyam is: egy szí­nész beszélget, számomra a ma élők legnagyobbika. Egy Nő, aki nem színésznő: Törőcsik Mari. Már 80 is elmúlt, mégse lassú. Bérezés László beszélget vele. És mint meseszerető embernek, hadd legyen még egy kívánságom. Ez nem friss könyv, de eleddig nem jutottam hozzá. A legnagyobb magyar indián mesekönyve az örök vadászmezőkről: a Csilla­gokkal táncoló Kojot - indián me­sék Cseh Tamás válogatásában. Ezzel a pár könyvvel szívesen be- gubóznék a fa mellé, hallgatnám a tűz pattogását a kandallóban és ol­vasnék, olvasnék... az utolsó betűig ízlelgetném a szavakat. Mi­csoda álom...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom