Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-26 / 274. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. NOVEMBER 26. U TARCA A SZALONBAN N. Tóth Anikó Shock Wave A természeti katasztrófával tele volt a média. Óvatos magyarázatok fogalmazódtak, magabiztos nyilatkozatok hangzottak, segélycsomagok készültek. A fekete gomolygást a katasztrófa sújtotta területen elég hamar megszokták. A látást más érzékszervek helyettesítették. Például finomodott a szaglás. A hullámokban visszatérő szúrós bűz ellenére jónéhány méterről felismerték egymás bőrének kipárolgását. így sose ütköztek össze. A tapintás is fejlődött: érzékivé vált a fái érdessége, a bútorkárpit felülete, a kés hűvös lapja. És riasztóvá a fejbőr simasága. Harmadnapra ugyanis kétségbeesve tapasztalták, hogy mind egy szálig kihullott a hajuk. Kezdetben titkolták. Lehetőleg kerülték az intim találkozásokat a jótékony sötétben. Aztán váratlanul megjött az áram. A látvány lesújtó volt. És vicces. Fejformák elképesztő vonalai mutatkoztak, szabálytalan rajzolatok szemérmet- lenkedtek, ijesztő aránytalanságok hivalkodtak. Szívettépő zokogás és nyerítő kacagás váltakozott, remegtek a tükrök, az ablaktáblák. A nők azonnal kendőt, sapkát, turbánt öltöttek. A hiúbb férfiak sapkát csaptak a fejükre, a vagányabbak kendőben feszítettek. Az eleve kopaszak elégedetten vagy kárörvendően nyugtázták az esélyegyenlőséget. A gyerekek megunták a felnőttek utánzását. Rúzzsal és szemöldökfestékkel krikszkrakszokat rajzoltak az izgatóan csupasz bőrfelületre. Vidám fotókat készítettek a maskaráról, és amikor már volt térerő, átküldték egymásnak. Miután tisztább lett a levegő, kimerészkedtek az utcára. Rövidesen új vállalkozások indultak. Előbb sorra nyíltak a sapka-, kalap- és kendőboltok. Különösen a nőket villanyozta fel a széles kínálat. A fodrászatokat nem zárták be, hanem a körülményekhez gyorsan alkalmazkodva átalakították parókaszalonokká. Folyt a konkurenciaharc. Bár az árut minden kereskedő ugyanattól a gyártótól szerezte be, rafinált reklámokkal az óriási minőségi különbségekre igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy minél több vásárlót nyerjenek meg. Hatalmas áresőt ígérő plakátok árasztották el az utcákat. Boldog parókabirtokosok áradoztak a vendéghajviselés előnyeiről. Nincs többé sampontól kivörösödött szem, nedves haj okozta meghűlés, hajtépázás fodrász által, kifakult tincsek, söprűs hajvégek, alvástól deformálódott Régi vágyak teljesültek: az egykor ritka hajúak dús sörényt, a göndör hajúak sima formákat viseltek, a szöghajúak laza loknikat illesztettek a fejükre. frizura. Régi vágyak teljesültek: az egykor ritka hajúak dús sörényt, a göndör hajúak sima formákat viseltek, a szöghajúak laza loknikat illesztettek a fejükre. A magukra valamit is adók pedig több különböző színű és fazonú parókát szereztek be. Egyesek sportot űztek abból, hogy szinte óránként váltogatták, mások egyenesen rabjává váltak parókatáruknak. Miközben lenézték, megszólták, megvetették, kiközösítették, aki tar fővel lépett nyilvámm nosság elé. A sapkások és kalaposok rövidesen csődöt jelentettek a hirtelen lohadó vásárlókedv miatt. A parókások viszont kocsikat és házakat vettek, újabb és újabb szalonokat nyitottak, trendet diktáltak, néhányuk még jótékonykodásra is hajlandóságot mutatott. Pár hónap elteltével azonban addig ismereden pánikbetegség tört ki. A parókafóbiának kétfajta tünetegyüttese w volt. Akiknek csupán egy parókára futotta, az a kényszerképzetük támadt, hogy előbb elviselhetedenül viszket a fejbőrük a paróka alatt, majd vörös hólyagok keletkeznek, melyek felfákadnak, és gennyes vér folyik patakokban a nyakukba. Holott a legtöbbjüknek semmilyen irritíációt nem okozott a paróka csipkebetétje. A több parókával rendelkezők viszont tudathasadásban szenvedtek: valahányszor parókát váltottak, úgy érezték, megsokszorozódnak, ami rövid eufóriával járt, hasonlóval, mint amit a kábítószerek okoznak. Ezután azonban hosszú zuhanás következett, miközben arról számoltak be, hogy többször is elveszítették önmagukat. Ez az állapot a pszichiátereknek kedvezett. Jóval meghosszabodott ugyan a munkaidejük, és sokuknak le kellett mondani a legújabb kedvtelésről, a parókák váltogatásának mulatságáról, nehogy megzavarják pácienseik gyógyulási folyamatát. Vagyonuk azonban soha nem látott mértékben megszaporodott. Közben lázasan folytak a laboratóriumi kísérletek, és mire mindenki szabadulni igyekezett parókájától és fóbiájától, piaci forgalomba került végre az Új Hullám. A csodaszert kezdetben egyeden boltban árusították, mely előtt már hajnaltól türelmedenül kígyózó sorok várták a nyitást. Az ára borsos volt ugyan, de sokan inkább lemondtak mindennapi vacsorájukról, csakhogy megkaparinthassák. A reklám és az árutájékoztató egy hónapon belüli hajnövekedést garantált. De már három hét elteltével vizsla tekintetek tapadtak a tükrökre, izgatott ujjak sürgették finom masszírozással a fejbőrt. A várva várt eredmény nem maradt el. Növekedésnek indúlt valóban a haj. Kivétel nélkül minden Új Hullámmal ke?elt fejen. Csakhogy aprócska, ám végzetes hiba csúszott a számításba. A jól megszokott szőke, barna, vörös, fekete és mindezek változatokban gazdag árnyalatai helyett rózsaszín, neonzöld, papagájsárga, püspöklila, metálszürke, hupikék és egyéb sosemlátott színek jelentek meg a meglepett fejek búbján. Kétség- beesés- és dührohamok kergették egymást, perek folytak a feltalálók, gyártók és forgalmazók ellen. Találgatások indultak, kinek-ki- nek vajon miért éppen az a szín jutott, amelyik. Általában senki sem volt megelégedve a sajátjával, családtagjáét, kollégájáét, barátjáét, szomszédjáét, riválisáét csodálta és irigyelte szenvedélyesen. Újraszerveződtek baráti kapcsolatok az egymáshoz illő színek alapján, megszakadtak rokoni szálak az egymást ütő árnyalatok miatt. Az állásinterjúk feltételei között a hajszín állt az első helyen. A kórházban a betegfelvételi osztályon elutasították a listájukon nem szereplő hajszínárnyalattal rendelkező pácienseket. A hivatalok színek szerint csoportosítva fogadták ügyfeleiket. Közben lázasan folytak a laboratóriumi kísérletek. Hamarosan piacra dobták az Új Hullámot semlegesítő festéket megfizethető áron és Shock Wave márkanéven. Használata azonban nem hozta meg a várt eredményt. Hiszen fogyasztójának épp olyan lett a hajszíne, amilyenre még néhány nappal korábban is vágyott, vagy amiért a társait irigyelte. Ám ahelyett, hogy örült volna neki, inkább elkeseredett vagy feldühödött, elé-, gededenségében rohant a boltba másik festékért. Az újabb és újabb festés viszont más és más árnyalatokkal bosszantotta és riasztotta a lankadadanul kísérletezőket. A legritkább alkalommal gyönyörködtette. Egy idő után elszabadultak a kedélyek, indulatok, vágyak. Sokan elhanyagolták a munkájukat és a családjukat, minden idejüket hajuk színeváltozásának szentelték. Ravasz tükröket szereltek fel a lakás különböző pontjaira, hogy minden pillanatban szemmel tarthassák a módosulásokat oldalt is, a fejtetőn is, a tarkón is. Az eredeti hajállomány visszaállítása érdekében folyó nagyszabású genetikai kutatásokat azonban kifejezetten elítélték és elutasították. Petíciókat fogalmaztak és írtak alá, még a kiskorú gyerekeket is bevonták a tiltakozó akciókba. Hiszen egy idő után szinte senki sem akart már szokványos fejet. Szinte mindenki kiejtette az emlékezetéből az eredeti hajszínét. Ha netán előkerült egy- egy régi fotó, úgy néztek egykori önmagukra, mint valami idegenre. Megtakarított pénzüket felélték, a munkahelyüket pedig érthető okokból kerülték. Bezártak az iskolák, az üzemek, a hivatalok, az orvosi rendelők, a szórakozóhelyek, a festékboltokon kívül valamennyi üzlet. A megélhetés egyre égetőbb probléma lett. Mielőtt azonban bűnözés vagy járvány ütötte volna fel a fejét, a kormány komoly összeggel segítette, majd hivatalosan rezervátummá nyilvánította a katasztrófa sújtotta területet.. A színeshajúak a későbbiekben kiválóan megéltek a turizmusból. Az Új Hullámot és a Shock Wave-t elegáns faházikókban szuvem'rként árusították, és természetesen titkolták, hogy a festékek semmi esetre sem fogják be a katasztrófaturisták haját. Mit olvas? SAROKPONT Lukács Zsolt képzőművész, illusztrátor Három könyvet olvasok jelenleg, mindhárom a szakirodalom kategóriájába tartozik, mégis szellemi élményt jelent számomra. Az első James Gurney Color and Light: A Guide for the Realist Painter című munkája. Gurney a National Geographic festője volt, később a Dinotopia szerzőjeként vált híressé. A 2010-ben megjelent kiadvány a legjobb festészeti tankönyv, ami jelenleg a piacon elérhető. Minden benne van, amit egy festőnek tudnia kell. El voltam keseredve, amikor először beleolvastam. Miért nem tanítják ezt az egyetemeken? Marcos Mateu-Mestre „Framed Ink: Drawing and Composition for Visual Storytellers című könyvében a vizuális történetmesélés szakmai titkaiba ugorhatunk fejest. A szerző otthonosan mozog a témában - a Dreamworks filmstúdiónak dolgozik mint storyboard rajzoló és concept artist. Könyve lényegretörő és dinamikus, szövegei lendületesek, rajzai tele vannak energiával. Öröm olvasni és a rajzokat bújni. Felbecsülhetetlen értékű szakmai tudást közvetít. Steve Huston könyvének címe: Figure Drawing for Artists: Making Every Mark Count, magáért beszél. A szerző hazájában elismert és népszerű figurális festőművész, akinek festményeit és rajzait átütő hatású kifejezőerő jellemzi. Hatalmas szakmai tudása fegyelmezett, kimondottan visszafogott kifejezőeszköz-használattal társul. A szerző egyébként a Disney, a Warner Brothers és a Dreamworks Studios kreatív szakambereit tanította képzőművészeti technikákra és gondolkodásra. Ebben a könyvében rajzolni tanítja az olvasót. Tanárként ugyanolyan alapos és célratörő, mint művészként. Kis kocsmai transz Mindhárom mű hiánypótló, igényesen megírt, gondosan szerkesztett, gazdagon illusztrált tankönyv, egyetemi hallgatóknak is ajánlott. Fia nem az internetről rendeljük, alighanem a könyvesboltok hobby- művészet pocain találhatjuk meg őket, valahol a „Hogyan fessünk macskakölyköt akvarellel” és a „Selyemfestés titkai” címek között. Ez azonban ne tévesszen meg senkit. Az utóbbi évtized legnépszerűbb könyvei a témában, s nem véletlenül. Messze felülmúlják az említett könyvespolcok nem túl szívderítő szakmai színvonalát. £ tutazóban lekéstem a A csatlakozást, és ünnep / % lévén órákat kellett | \ várnom a következő-X JL vonatra. Hétköznapi eset. Lenne. Csakhogy én a Csallóközben jártam, ahol állami síneken magánvonat zakatol. Az utasok fel-le szállnak, a család hazafürikázza őket, zajlik a privát transzfer. Az állomásépület ugyanis zárva. Egy utas legyen úton, ne várakozzon! Novemberi kora este, havas eső. Még egy eresz sincs, amely alá behúzódhatnék. De a kocsma bezzeg hangos! Ami jelen esetben egy közeli tákolmányban üzemelő csehó, három asztallal. Az egyiknél kártyaparti, a másiknál egy magányosan hőbörgő részeg — mintha Krasznahorkai és Borbély Szilárd alakjai léptek volna egyszerre színre. A középső asztalt nevezem ki alkalmi váróteremnek: No, jó, akkor én leszek itt az urgai fogoly. Rágyújtani nem érdemes. Olvasni se. Inkább a hely poézisét ízlelgetem. A kártyások reccsenős- roppanós beszólásait jegyzetelem, valamire jó lesz. Hirtelen két kéz ragadja meg hátulról a vállamat, s a Nincstelenekből materializálódott robusztus alak egyenesen a nyakamba liheg. „Hoppá!”, fut ki a számon, pedig ismerem a köpködők etikettjét, tudom, hogy ilyenkor nem érdemes reagálni. A másodszori ráncigálásra is csak „Ejnye!” a válaszom, a harmadik bődülős-fröcsögős nyakcsóknál viszont már szúrósan nézek a szemébe: „Nono!” Valuskáék pedig közben lapjaik közé meredve egymás közt tereferélnek arról, akit ignorálnak: Mé ilyen szomorú a hölgy? Nem szomorú, olvas. Há, mondom, hogy szomorú. És mé nem iszik semmit? Há, teát iszik. Há, azé mondom, hogy nem iszik... Kocsmárosné, aranyvirág egy papírlapot csúsztat elém, a kikosarazott Nincstelen úr üzenetét: egy számlakivonat, névvel, címmel, összeggel (700 euró). Majd megfontolom, súgom oda nőtársamnak, de mire visszacsoszog a pulthoz, már kiáltok is: Egy Eernetet, lesszíves! Megbolydul a két asztal, egy emberként felkarolnak (sajnos fizikailag is). - Jaj, hát a hölgy nem szomorú, csak magányos. B...a meg, hogy lehet egy ilyen k..va jó nő ilyenkor egyedül?- Hát ezt kérdeném én is, de kitől? A Szlovák Állami Vasutaktól? A Regiojettől? Az önkormányzattól? A római pápától? Ha egyszer jár az a ... vonat, miért van az a ... állomás berácsozva? És miért nincs itt egy ... váró se? (öncenzúra) Miért nektek kell engem pátyolgatnotok, a kurta életbe is! Feleletet egyik sem ad. De legalább sikerül a szókincsemet felturbóznom, még mielőtt a családi forródróton riasztott fuvar megérkezne értem, hogy kimenekítsen ebből a transzból. Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
