Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-26 / 274. szám, szombat

A 2016. november 26., szombat, 10. évfolyam, 48. szám Bunkerszálló Szarajevóban Villany, vezetékes víz és fűtés nélküli szo­bákban szállásolják el a vendégeket az egyik szarajevói hotelben, amely háborús körülményeket biztosít. A délszláv „háborús élményre” nagy a kereslet. al-Dzsazíra arab hírtelevízió bal­káni irodájának helyi beszá­molója szerint a délszláv háború hangulatához hozzájárul, hogy a háborús szállóba látogatókat golyóálló mellényben és katonai egyenruhában fogadja a szálloda tulajdonosa, majd egy halványan pislákoló villanykörté­vel megvilágított szobába vezeti őket. Az áramot autóakkumulátor biztosítja. Az egyedi élményhez hozzájárul, hogy a szobák ablakának - bom­bázásban kitört - üvegét műanyag zsákkal pótolták, amikor lemerül az akkumulátor vagy egyszerűen csak spórolni akarnak, akkor pedig gyertyával kell világítaniuk. A ven­dégek nem kényelmes ágyakban, hanem földre dobott matracokon alszanak, és egész éjszaka robbaná­sok hangját hallják. A szálló egy olyan épületben talál­ható, amely a háború idején meg­sérült és azóta sem újították fel. A vendégek a bunkerben úgy élhet­nek, ahogy a civilek a háború ide­jén, nagy vigaszuk azonban, hogy sem a saját, sem a családjuk élete nem forog veszélyben, és éhezni­ük sem kell, valamint bármikor szabadon távozhatnak. Am hamar rájönnek, egy dolog a tévéből ér­tesülni a háborúról, és a fotelből végignézni, hogyan élik túl a bom­bázást a háborús övezetben lakók, és egészen más saját tapasztalato­kat szerezni. Itt valóban megtud­hatja az ember, milyen az éjszaka a vékony matracon, milyen idegölő a robbanások hangja. A 25 éves hosteltulajdonos meg­osztja gyerekkori háborús élmé­nyeit a vendégeivel, mesél nekik a háború utáni korszakról, valamint arról, hogyan befolyásolja egy túlélő egész életét a könyörte­len háború. A tulajdonost Ariján Kurbasicsnak hívják, de saját magát Zero One-nak nevezi. Ez volt apja fedőneve a háborúban. A bosnyák hadsereg katonája volt, és az ő tisz­teletére vette fel a nevet. A boszniai szerb hadsereg 46 hóna­pon, azaz 1425 napon át tartotta ostrom alatt Szarajevót, tovább tartott, mint anno Leningrad ost­roma. Ez idő alatt a 380 ezres la­kosság víz, áram, fűtés és elegendő élelem nélkül élt. A vendégek az ostrom alatt evett ételeket is meg­kóstolhatják, ám a legtöbben eluta­sítják a száraz tésztából, tejporból, rizsből, cukorból és sóból, valamint a borjúkonzervnek álcázott kutya­ételből álló menüt - mondta Ariján Kurbasics az al-Dzsazírának. Az 1992-1995-ös boszniai háború idején több mint százezren vesztet­ték életüket, (11 541 személy Sza­rajevóban halt meg), és több mint egymillióan kényszerültek ottho­nuk elhagyására. ,A személyes tapasztalat a legjobb tanítómester - állapítja meg a 21 éves Andrew Burns, aki az Egyesült Államokból érkezett Szarajevóba. - Annyit olvashatok, amennyit csak akarok, de az információk nagy része elvész. Ha azonban itt meghallgatom a tapasztalataikról mesélő embereket, reálissá válnak a dolgok, amelyekről szeretnék minél többet megtudni. Szeretnék segíte­ni és szeretni.” A háborús szállóba látogatókat golyóálló mellényben és katonai egyenru­hában fogadja a szálloda tulajdonosa (Fotók: tasr/ap) Ariján Kurbasics (középen) és vendégei, Andrew Burns (jobbra) és Erén Bastaymaz a hotel Jobbyjában' Zero One lehetőséget ad arra is, hogy a vendégek dokumentumfil­meket nézzenek meg az ostromról, és körutakat szervez a városban. Megmutatja, hol voltak a frontvo­nalak, vagy az az alagút, amelyet a szarajevóiak ástak a repülőtér alatt, hogy összekössék a várost a külvi­lággal. , Azoknak az idegeneknek, akik ezt megnézik, akik egy-két éjszakát eltöltenek a szállóban, megválto­zik a véleményük, a szemléletük, és tudatosítják, mennyire szép az ő életük. Megtanulják becsülni az értékeket, a vizet, a kényelmet és minden mást. Uj távlat nyílik előt­tük, és ez a lényege az egésznek” - mondta a hostel tulajdonosa. A vendégek véleménye megegye­zik abban, hogy a bunkerszálló egyedülálló. A 30 éves törökországi Erén Bastaymaz úgy véli: „Lehet sokkal jobb hosteleket találni, de sehol sincs ilyen légkör, mint ami­lyen itt van.” (MTI, dnronline, ug) A hostel egy olyan épületben található, amely a háború idején megsérült és azóta sem újították fel. A vendé­gek a bunkerben úgy élhetnek, ahogy a civilek a háború idején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom