Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-16 / 266. szám, szerda

181 SPORT 2016. november 16.1 www.ujszo.com „Van helyem a top 100-ban" Gombos Norbert ebben a szezonban újratanulta a második szervát, és pszichológussal is elkezdett dolgozni BŐDTITANILLA Az idény elején megsérült, nyáron a 347. helyre esett vissza a világranglistán. Akkor még maga sem sejtette, hogy két tornagyőzelemmel zárja az évet, hazai pályán, családtagok, barátok szeme előtt Pozsonyban is diadalmaskodni fog. Gombos Norbert teniszezővel beszélgettünk. Vasárnap pályafutása negyedik tornagyőzelmét aratta, a pozsonyi Peugeot Slovak Open döntőjében a román Marius Copilt győzte le. Hogyan ünnepelte meg a diadalt? Először a családdal és a csapatom­mal együtt beszélgettünk kicsit, de mindenki sietett haza. A barátnőm­mel és az ő egyik barátnőjével hár­masban lazán ünnepeltünk otthon, hétfőn este pedig elmentünk vacso­rázni az egész csapattal és a szüle­immel. Megünnepeltük az egész szezont és a pozsonyi győzelmet. Pozsonyban sorrendben a szlo­vák Kovalíkot, a német Stebét, a kanadai Pospisilt, az ukrán Szta- hovszkijt és a román Copilt verte meg. Melyik volt a legnehezebb meccse? Szerintem az első, Jozef Kovalík ellen. Nem könnyű olyan játékos el­lenjátszani, akit jól ismersz, és aki­vel minden nap együtt edzel. Azért sem volt könnyű, mert Kovalíkot az én volt edzőm, Boris Borgula edzi. Pont egy ilyen meccs, pont ellene, pont otthon, ahol nap mint nap ké­szülünk, ahol mindenkinek ott van­nak a barátai... Az első szettet el­vesztettem, és a másodikban is rö­vidítés döntött, úgy nézett ki, ki fo­gok kapni, mert Kovalík nagyon jól játszott. De sikerült fordítanom, és az, hogy egy ilyen nehéz meccset meg tudtam nyerni, sok pozitív energiát adott. A második forduló is nehéz volt a német Stebe ellen, kel­lemetlen balkezes j átékos, jól játszik az alapvonalról, és volt már a leg­jobb százban is. A negyeddöntőt és az elődöntőt már két szettben nyer­tem meg, ott már nagyon jól játszot­tam. A döntőt nagyon meg akartam nyerni, az sem volt könnyű, de sze­rintem a legnehezebb az első két for­duló volt. A torna előtt inkább Lukáš Lac­ko nevét ragozták az esélyesek kö­zött, mert ő már kétszer nyert Po­zsonyban. Az ön neve nem nagyon került szóba. Én bíztam magamban, mert az NTC-ben mindig jól játszottam. Az első Davis-kupa-meccsen megver­tem Dominic Thiemet, a pozsonyi tornán kétszer egymás után negyed­döntős voltam, és egy kis szerencsé­vel bejuthattam volna az elődöntő­be. Tudtam, hogy hazai pályán ne­kem jól megy, sokan kijönnek szur­kolni, ez nekem erőt ad. Szerettem volna bejutni legalább a negyeddön­tőbe, hogy megvédjem a tavalyi pontokat. De mindig az volt az egyik álmom, hogy megnyerjem ezt a tor­nát, és az én fényképem is ki legyen rakva az NTC-ben a többi szlovák teniszezőé mellett. Múlt héten a közeli-távoli ro­konság is a helyszínen biztatta, a nádszegi fanklub majdnem egy egész tribünt elfoglalt az NTC- ben. Mekkora pluszt jelentett ez? Igen szeretem, amikor az egész családom ott lehet a lelátón. A tor­nákra csak az edzővel, vagy néha a barátnőmmel járok, de ha itthon ját­szom, akkor mindenki eljöhet. Lát­hatják, milyen is a tenisz, milyen egy torna légköre, és legalább azt is lát­ják, hogy ez nem könnyű munka. Nagyon sokat jelent, ha látom, hogy szívből drukkolnak. Örülök, hogy meccsről meccsre többen járnak, hogy szurkoljanak nekem. Mérkőzés közben hallja is, amit kiabálnak? Nincs sok időm erre figyelni, de amikor csendesebb a lelátó, akkor néha hallatszik, mit beszél a közön­ség. Ha meccs közben kicsit idege­sebb vagyok, mert nem sikerülnek az ütések, és olyankor beleszólnak, ak­kor bennem is felforr a leves! De ért­hető, hogy az emberek segíteni akarnak, nem tudhatják, hogy én épp mentálisan milyen állapotban va­gyok. Általában a játékra figyelek, mert a nehéz labdamenetekben száz százalékig kell összpontosítani. Edzője, Ladislav Simon és Igor Moška, a szövetség főtitkára is azt mondta önről, hogy az elmúlt idő­szakban nagyon sokat fejlődött mentálisan, és már kedvezőtlen állásnál is képes megőrizni a nyu­galmát, egy esetben például 0:40- ről hozta a saját adogatását. Mi­nek köszönhető ez a fejlődés? Visszatért az önbizalmam. Az el­múlt hónapokban sok meccset nyer­tem egymás után jó játékosok ellen, többször győztem le top százas el­lenfeleket. Az is sokat segített, hogy a nyári nagyszombati torna előtt el­kezdtem együtt dolgozni Tomáš Gurský sportpszichológussal. Ren­geteg meccsemet megnézte, voltak köztük olyanok, amelyeket könnyen megnyertem, és nehéz mérkőzések is, ahol három szettben kikaptam. Láthatta a kontrasztot, hogyan vi­selkedem egyik és másik esetben, ezt elemeztük, megbeszéltük hogyan lehetne javítani, hogyan kellene vi­selkednem a pályán. De az volt a fő, hogy ismét lett önbizalmam. A 2016-os éve nem jól indult, megsérült, meg is kellett műteni, több hónapot ki kellett hagynia. Nagyon nehezen viseltem, hogy rögtön az idény elején Ausztráliában megsérültem. Akkor még nem sej­tettem, hogy ez komoly dolog lehet, csak itthon a mágneses rezonancián derült ki, hogy nagyobb a baj. Az or­vosok azt mondták, muszáj műteni, de ezt nehezen fogadtam el, minden mást megpróbáltam. Ezzel veszítet­tem is egy kis időt. Az operáció után ideges voltam a pályán, olyan játé­kosoktól kaptam ki, akiket meg kel­lett volna vernem... Ez nem tett jót az önbizalmamnak. Nem mentek a szervák, sokszor kettős hibákat vé­tettem. Egyre nagyobb volt a nyo­más, a világranglistán majdnem a 350. helyre zuhantam vissza. Úgy nézett ki, hogy ismét a legkisebb, tízezres Futures-tomákon kell ját­szanom. Ezt nagyon nem akartam, mert ha az ember ott befagy, akkor vége a tenisznek. Ekkor viszont jött egy jól sike­rült torna Bangkokban, ezután indult el felfelé a világranglistán. Bangkokban jött az áttörés. Ne­héz volt jó tomaprogramot találni, nem tudtuk, maradjunk-e salakon Európában, vagy inkább Ázsiába menjünk keménypályás tornákra, bár az drágább volna. Bangkokban egyenesen főtáblára kerültem, úgy­hogy azt mondtuk, elmegyünk. Áz első meccsen egy indiai teniszező ellen nagyon rosszul játszottam, már 3:6, l:4-es vesztésre álltam, úgy né­zett ki, már ülök a hazafelé tartó repülőben... De a meccs megfor­dult, a második szettet nagy nehezen megnyertem 7:6-ra, és végül to­vábbjutottam. Ez a meccs megmu­tatta, hogy ha nem is játszom jól, ak­kor is ki tudom harcolni a jó ered­ményt. Végül az elődöntőig jutot­tam. Ezután két hetet veszítettem a Davis-kupával, de rögtön utána Tö­rökországban, Izmirben megint elő­döntőt j átszottarrt. Ha már szóba hozta a Davis- kupát: önnek tényleg nem hiány­zott az ausztráliai utazás, hiszen várható volt, hogy egyáltalán nem is fog játszani, mégsem mondta le a részvételt, szemben Martin Kližannal és Lukáš Lackóval, akik ilyen-olyan okok miatt nem utaz­tak el a Világcsoportba jutásért játszott playoff-meccsre. Megmondom őszintén, először nem nagyon örültem, hogy utaznom kellett. Eredetileg ez szóba sem ke­rült, én csak a második, harmadik tartalék voltam. Később azonban felhívtak, hogy csatlakozzak a csa­pathoz, pedig már meg volt véve a repülőjegyem a következő kínai tor­nára. Kicsit mérges is voltam, nem a csapatra, hanem amiatt, hogy két he­tet veszítek, ezalatt csak edzeni fo­gok, méghozzá füvön, és utána úgy­is ismét más borításhoz kell hozzá­szokni. De aztán azt mondtam ma­gamnak, szeretem a Davis-kupát, jó a hangulat a csapatban, elmegyek Ausztráliába, keményen fogok edzeni ez alatt az idő alatt. Végül az is sokat segített, hogy füvön edzet­tünk, ez nagyon specifikus borítás, elkezdtem élvezni a játékot, jó kedvvel edzettem, sok pozitív ener­giát adott. Láttam jó játékosokat, láthattam Sydney-t, ahol korábban nem jártam, nagyon jól éreztem ma­gam. Lehet, hogy ennek is köszön­hetően tudtam Izmirben ismét jól szerepelni. Ezt követte az orléans-i torna, ahol döntős volt, majd Brestben győzni tudott. Ekkor már teljesen elkapta a fonalat? Először nem is úgy nézett ki, hogy játszhatok Orléans-ban, mert rajtam kívül sok másik játékos is várt az úgynevezett speciális kivételre, ami azt jelenti, hogy ha valaki azért nem tud selejtezőt játszani, mert valahol máshol még játékban van egy tor­nán, akkor rögtön a főtáblára sorol­ják. Kétjátékosnak lehet ilyen kivé­telt adni, úgyhogy szerencsém is volt. Nagyon örültem, mert az orléans-i viadal szép torna, sólyomszemmel, nagyszerű a környezet. Az első nap­tól kezdve jól játszottam, bejutottam a döntőbe, ezt követően pedig Brest­ben megnyertem az egész tornát, sok jó játékost megvertem, köztük Lac­kót és a francia Benneteau-t. Edzője azt nyilatkozta, hogy a technikáját is átalakították, a má­sodik szervát gyakorlatilag újra­tanulta. így van, már nagyon frusztráltak voltunk, hogy sok a kettős hibám, volt bennem egy blokk a második szervák előtt. EÍőfordult, hogy egy meccsen volt 18 kettős hibám! Az edző se bírta már nézni, hogy ennyit vesződök az adogatásokkal, meg kellett tenni ezt a lépést, hogy át­dolgoztuk a második szervát. Örü­lök, hogy egy ilyen nehéz időszak után fejlődni tudtam, a blokk eltűnt, és a második szervám már megint segít nekem. Sokat jelentett, hogy az edzőm is türelmes volt. Év elején tért vissza volt edző­jéhez, Ladislav Simonhoz. Milyen újra vele dolgozni? Az első NTC-s évemben Simon volt az edzőm, azóta is kapcsolat­ban voltunk, sokszor telefonáltunk egymásnak. Boris Borgula is na­gyon sokat segített, a 350. helyről indultam vele, és majdnem bejutot­tam a top 100-ba, de azután, hogy egymás után három szezonban majdnem ugyanazon a helyen zár­tam, úgy éreztem, jól fog esni a vál­tás. Hallottam, hogy Laci megint jön vissza az NTC-be, vele is egyeztettem, és a szövetség képvi­selői is beleegyeztek. Örülök neki, hogy volt türelme hozzám ilyen ne­héz időszakban is, mindig ott volt mellettem, pedig neki sem volt ez könnyű. Az elmúlt hetek jó eredményei­nek köszönhetően jócskán előre- ugrott a világranglistán, jelenleg a 131. Mik a céljai jövőre? Az első fél évben gyakorlatilag nincs megvédenivaló pontom, igyekszem jól szerepelni a tornákon, és bejutni a top 100-ba. Úgy érzem, odatartozom, a 70-80. hely reális le­het. Az utóbbi néhány hónap meg­mutatta, mire vagyok képes, látom, hogy oda tudok jutni, van olyan szinten a játékom. Szeretnék Grand Slam-tomán főtáblán szerepelni, a legjobbak ellen játszani. A megnyert döntő után Gombos mindenét kidobta a közönségnek, és nem tudott betelni az ovációval (SiTA-feivétei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom