Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-15 / 265. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. november 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 rossz és a csúf A jó, a A megtalált szerepek ugusztusban, mikor a Sieť önmegsemmisítő üzemmódba kapcsolt és felszecskázta saját ma­gát, még nem teljesen látszott, mi­ként kommunikálja le a három meg­maradt párt saját koalíciójuk indo­koltságát. Úgy tűnik, azóta sikerült élesen elkülöníteni a kormánypártok profiljait: a Híd belepozicionálta magát a legilledelmesebb tag szere­pébe, amely hallani sem akar a bot­rányokról. Az SNS egyenesen keresi a konfliktust mindenkivel és erőből politizál, míg a Smer csendben, a háttérben folytatja azt a politikai­üzleti tevékenységet, amely a párt­nak valódi befolyást biztosít rövid- és hosszú távon egyaránt. Kérdéses, hogy a koalíciós tagok felvállalt szerepe hosszú távon mennyire ma­rad kényelmes és fenntartható. A Híd a hétvégén tartott országos kongresszust, kétéves szünet után. Feltöltötte az elnökségét és prog­- kérdés, meddig lehet ramdokumentumot fogadott el, amely évekre szétbontva részletezi a megvalósítani kívánt intézkedéseket- többek között a jogérvényesítés és a kisebbségi jogok terén is. Mindeb­ből valószínűsíthető, hogy a Híd a későbbiekben, ha felmerül egy-egy nemzetiségi vonzatú probléma és védekezésbe kényszerül, már nem­csak a koalíciós szerződésre, hanem egy hosszú távú tervre is hivatkoz­hat. A párt továbbra is törekedne ar­ra, hogy a kormánykoalíció legille­delmesebb tagjának látsszon, mi­közben a kényelmetlen ügyeket a koalíciós partnereire és külső sze­replőkre tolja. Példa erre a Bašter- nák-botrány, ami a Híd értelmezésé­ben nem számít a koalíció problé­májának, Lucia Žitňanská pedig igazságügyi miniszteri minőségében sem kommentálja a fejleményeket. Az SNS szintén sűrű hétvégén van túl, Andrej Danko pártelnök az el­lenzék mellett ezúttal Andrej Kiska államfőt találta meg a kijelentései­vel, mikor elmondta, hogy az állam­fő politikai motivációtól vezérelve blokkolja az alkotmánybírák kine­vezését, de az új házszabályt is. Danko az öltözködési és viselkedési kódex segítségével szabályozná a játszani őket tényleg markáns, de a szélsőséges­séghez amúgy egyáltalán nem kap­csolható ellenzéki megnyilvánulá­sokat. O a koalíció azon tagja, aki az ellenzéki viaskodások középpontjá­ba kerül az ellentmondásos viselke­désével. A Smer ugyanakkor elég csendes - igaz, sok oka nincs is reklámozni magát, a kormány legerősebb párt­jának helyzete nem túl jó, de stabil. A Smer emellett újabb túlárazott köz- beszerzést írhat be az eredmények rubrikába, hiszen egy Ján Počiatek által kiírt közbeszerzés Érsek Árpád idején tetőzik: a Szlovákia második legdrágább autópálya-szakaszának számító csacai elkerülő út, melynek kilométeréért 42 millió eurót szám­láznak majd ki az államnak. Jól látni, milyen különböző utakon mozog a három koalíciós párt. Prob­léma akkor keletkezik, ha a felvállalt szerepek ellentmondanak egymás­nak: a Híd korrupcióellenes prog­ramja ugyanúgy ellentmond a Smer botrányainak, mint az SNS törekvé­sei a kisebbségi programoknak és Danko növekvő népszerűsége Fico dominanciájának. Ä konfliktust csak halasztani lehet - már ha valósak a hirdetett programok. Az egész ház munkát keres. A Fehér Ház alkalmazottai hallgatják Barack Obama elnököt, aki bejelentette, minden ere­jével azon lesz, hogy segítsen nekik munkát találni. Obama a különböző közösségi oldalakon már több céget is meg­keresett, hogy ajánljanak munkalehetőséget az elnök embereinek. (TASR/AP-feivétei) K-Európa végveszélyben GÁLZSOLT B rexit, Trump - még egy-két ilyen választás és keresztet vet­hetünk a NÁTO-ra és az EU-ra. A legsebezhetőbb és a leg­több vesztenivalója Közép-Európának van, biztonságunk, jólétünk és demokráciánk puszta léte forog kockán - itt az ideje megkongatni a vészharangot. „Egy új korszak küszöbén léptünk át, a brexit volt a kopogtatás, az amerikai választás eredménye a belépő, a valóság győzött” - mondta Orbán Viktor, és igaza lehet. Csak nem úgy, ahogy az ő, meg a hasonló környékbeli politikusok hívei gondolják. Ha ugyanis ez így folytatódik, nekik is arcukra fagyhat a mosoly, és eljöhet az idő, hogy nosztalgiázva fogják visszasírni azokat a régi szép uniós időket. Igen, az unió legva­dabb ellenségeinek támogatói is. Itt, Közép-Európában elkényelmesedve megszokhattuk, hogy a NATO (a gyakorlatban főleg az Egyesült Államok) szavatolja a biz­tonságunkat, miközben mi potyautasként visszaélünk ezzel, nem köl­tünk eleget saját védelmünkre. Meg azt, hogy az unió szolidáris velünk, értsd, küldi a sok pénzt, mi viszont nem feltétlenül vagyunk szolidárisak a többi uniós tagországgal. K-Európa populista szavazói már hosszú ideje Trumpokra meg Le Penekre szavaznak, nem ritkán hatalomra jut­tatva őket, de a térség demokratái legalább azt nyugtázhatták, hogy nyugati társaik többsége mégsem tesz így, és a Nyugat nyomása meg az EU-tagság féken tartja a hazai populistákat, legalább a demokrácia lát­szatát (némi valós elemmel körítve, a nagyobb hitelesség kedvéért) fenn kell tartaniuk. Most minden megkérdőjeleződött, és pár választásra vagyunk attól, hogy akár össze is omolhat. Ez még mindig nem a legvalószínűbb for­gatókönyv, de reális, és sajnos egyre közelebb kerülünk hozzá. Anne Applebaum Pulitzer-díjas újságíró még márciusi írásában („This Is How the West Ends” a Slate.com portálon) figyelmeztetett arra, hogy két- három rosszul elsült választásra vagyunk a NATO, az EU, és talán a li­berális világrend végétől. A háromból kettő már „elsült” (brexit és Trump), a harmadik (Marine Le Pen esetleges sikere a 2017-es francia elnökválasztásokon) még előttünk van, de ki merne ezek után fogadni, hogy ez kizárt... Szóval a nyugat-európai meg amerikai választók megmutatták, hogy a hülyeségre a K-európaiaknak nincs szabadalma, ők is tudnak tájékozat­lanul és felelőtlenül dönteni, csak mert frusztráltak és kész. Amerikának kezd elege lennie a NATO-potyautasokból. Elvégre mennyire abszurd, hogy az 500 milliós EU a 320 milliós Amerikára támaszkodik, hogy vé­delmet kapjon a 145 milliós Oroszországgal szemben... Ideje, hogy a potyautasok is jegyet vegyenek. Az EU-ból egyelőre a britek üzentek, hogy nem küldik tovább a pénzt, és a munkavállalóinkat sem nagyon akarják tovább beengedni, de ezt a jövőben mások is megtehetik, fran­ciák, hollandok, mások... És akkor nekünk végünk. Mert Amerikában vagy brit földön mindennek dacára az a valószínűbb, hogy a demokrácia túléli a megrázkódtatásokat, mert a német meg a francia gazdaság nem rokkanna bele teljesen az EU-dezintegrációjába, mert Putyin mégse tá­madná meg Németországot vagy Nagy-Britanniát, akkor sem, ha nem lenne NATO. A sebezhetőbb Baltikummal azonban próbálkozhat, és aztán mi leszünk soron. Mi, ahol EU meg NATO híjánjólétünk és sza­badságunk alapja kérdőjeleződik meg. Es könnyen egy (fél)autokrata rendszerben találhatjuk magunkat, befolyási övezetek határán, vagy netán az orosz befolyási övezetben. Ukrajnában, Moldovában vagy Grúziában sokat tudnának mesélni arról, milyen is ez. Tényleg ezt akarjuk? Szerintem még Orbán/Fico/Zeman, a Jobbik vagy Kotleba legodaadóbb híveinek többsége sem akarja ezt. Jó részük­nek arcára fagyna a mosoly, pedig most hangosan utálják az uniót meg Amerikát, lehülyézik Merkelt, gyűlölködnek a menekültek ellen és szi­tokszóként használják a liberális demokráciát. Remélem, hogy nem kell majd ezt az arcokra fagyott mosolyt meglátnom, ezért is kongatom a vészharangot. Az észak-koreaiak még nem tudják, hogy Trump nyerte a választást Donald Trump Kim Dzsong Un észak-koraai vezetőnek ós propagandagépezetének is feladta a leckét. A hivatalos észak-koreai tájékoz­tatás számára az 1950-es évek óta minden amerikai elnök ősellenség, másféle tájékoztatás meg nem na­gyon van. Most viszont úgy tűnik, Donald Trumpról még a propagan­disták sem döntötték el, mit kell gon­dolni, ugyanis nem adtak hírt a meg­választásáról. A BBC sajtófigyelő szolgálatának veteránja, Chris Greenway írta meg, hogy az állami média még egy han­got nem adott ki az új amerikai el­nökkel kapcsolatban. De ez nem új keletű: 2008-ban három napot kel­lett arra várni, hogy az észak-koreai rádió három mondatban beszámol­jon arról, hogy „a 47 éves fekete Ba­rack Hussein Obama” nyerte meg az amerikai elnökválasztást. A Nodon Színműn pártlap most addig jutott, hogy a választás után két nappal megírta, Észak-Korea nem mond le nukleáris programjáról. A vezetés véleményét tükröző újság bírálta Barack Obama amerikai el­nököt, „mert kivárási stratégiája ne­héz terhet jelent majd utódjának az elnöki tisztségben”. Phenjan szerint kudarcot vallott a nyomásgyakorlás növelésére és szankciók életben tar­tására irányuló amerikai politika, ezért Washingtonnak „felül kell vizsgálnia a Koreai-félsziget nukle­áris kérdésének megoldására vonat­kozó álláspontját”. A KCNA állami hírügynökség pedig azt követelte, hogy az Egye­sült Államok hivatalosan ismerje el atomhatalomnak a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságot. Phenjan és Washington között nincs diplomáciai viszony. Az Egyesült Államok érdekeit a KNDK- ban a svéd nagykövetség képviseli. Észak-Korea sokszor kezdemé­nyezte, hogy a két ország kössön bé­keszerződést a koreai háborút lezáró 1953-as fegyverszüneti megállapo­dás helyett. Az Egyesült Államok Észak-Korea atomfegyver-mente­sítésére törekszik. (24.hu, mti) FIGYELŐ 115 terrorista jött vissza Ausztriába a Közel-Keletről Legalább 115 terrorista érkezett Ausztriába - írta az Österreich című lap. Vannak köztük osztrák állampolgárok, és olyanok, akik menekültként érkeztek. Az újság Wolfgang Sobotka bel­ügyminiszter közlésére hivatkozva azt írta, hogy a tárca összesen 290 olyan Ausztriában tartózkodó sze­mélyről tud, aki az iraki vagy a szíriai háborúban a szélsőségesek oldalán harcolt, vagy erre készült. Az újság szerint egy részük szoci­ális segélyben, havi 840 eurós tá­mogatásban részesül Ausztriában. A lap arról is ír, hogy a minisztéri­um 44 olyan, korábban Ausztriá­ban tartózkodó emberről tud, aki az Iszlám Államhoz csatlakozott és a harcokban életét vesztette. A ható­ságok ötven ember kiutazását tud-' ták megakadályozni, 87-ről pedig tudják, hogy már biztosan vissza­tért Ausztriába. Az osztrák belügyminisztérium által közölt legfrissebb adatok sze­rint október végéig több mint 30 ezer menedékkérelmi eljárás indult meg, ami a meghatározott felső határ 81 százaléka. A kormány ko­rábbi döntése értelmében idén leg­feljebb 37 500 menedékkérelmi eljárás indulhat az országban. Ha ennél többen érkeznek, akkor a belbiztonság és a közrend veszé­lyeztetésére hivatkozva bevezetik a szükségállapotot, és Ausztria le­zárhatja a határait. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom