Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-14 / 264. szám, hétfő
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. november 14. Politikai ezotéria a szemedet, és máris nem fogod érzékelni Fáj az ujjad? Kiszúrom D onald Trump győzelme a politika bulvarizálódá- sának érzékelhető és határozott vonalakkal megrajzolható ívén helyezkedik el. Nem Trump az első vérpopulista vezető a nyugati világban, akit megválasztottak, és nem is az utolsó. Kiszámíthatatlan és olvashatatlan politikusok garmadája került már vezető pozícióba, és túl nagy lyukat nem ütöttek a rendszeren. Persze, kéznyomukat otthagyták. Csak éppen megoldásokkal nem jöttek. Idén furcsa és kijózanító eredmények születtek különféle választásokon és népszavazásokon. Példaként említhetnénk a szlovák parlamenti választást vagy a brexitet. A választók, legalábbis bizonyos rétegeik érzékelnek különféle problémákat, jobb esetben képesek azokat megfogalmazni, és megoldást keresni. De itt történik a hiba. Sokszor képtelenek felismerni, hogy kik azok, akik valódi megoldást kínálnak, és kik azok, akik csak placebót, vagy rosszabb esetben tovább mélyítik a problémagödröket. Az egyszerű megoldásokat (amelyek többnyire nem megoldások) kínálók általában sarlatánok, politikai ezoterikusok. Sok mindent közvetítenek, csak a megoldásokat nem. Fáj az ujjad? Kiszúrom a szemedet, és máris nem fogod érzékelni, hogy fáj az ujjad. A választó konspirációs oldalakat olvas, és hangzatos, új, bátornak tűnő szavaknak hisz, de nem érzékeli a valóságot, mert az túl unalmasnak tűnik számára. Izgalmasabb Donald Trumpnak, Kotlebának vagy Nigel Farage-nak hinni. Nigel Faragé brexit-vezér, a locsogó semmittevő, ezáltal a politikai bulvár egyik hálás figurája. Elérte a britek kilépését az EU-ból. Hazugságokkal, csúsztatásokkal, politikai jövőkép nélkül. De összejött, s itt ki is merült a mondanivaló. Csakhogy ő megtalálta magának a következő rombolási lehetőséget. Uniós körútra indult, hogy a minden országban meglevő hasonszőrűekkel az egész uniót lerombolja. De itt már hiányzik a motívum. Miért jó neki az unió szétverése? Mert üres, nincsenek megoldásai, csak rombolni tud. S láss csodát: négy nappal Trump győzelme után Faragé már a megválasztott amerikai elnökkel tárgyal. Egyike az első politikusoknak, akiket Trump fogadott. Mire megy ki ajáték? Milyen építő dolgokról tud ez a két ember egymással tárgyalni? Egyelőre semmilyenekről. Es ha minden jól megy, egy idő után nem is lesz közös nevező a bohóckodáson kívül. Mert Trumppal is csak két dolog történhet: vagy bedarálja a rendszer, a több tízezer profi kormányalkalmazott, mert kénytelen rájuk támaszkodni. Vagy kiveti őt a rendszer, és akkor nagyon gyorsan bukik. És nagyon nagyot. A politikai ezotéria idejét éljük. Jó lenne minél gyorsabban felébredni ebből a kábult állapotból. Ha kinyomják az egyik szemünket, nem kellene odatartani a másikat is. Mert ne feledjük: csak az ujjunk fáj. A fehér botos ember LAMPL ZSUZSANNA kora reggeli városi buszra évek óta pontosan ugyanabban az időben, a sofőr melletti ajtónál felszáll egy ember. Vagyis először a kutyája ugrik fel, azután lép fel ő, óvatosan, a fehér botjával. Sokszor láttam ezt a jelenetet. Szép időben, rossz időben, havazásban, záporban, jött az ember, a kutya rutinosan az első üléshez vezette, amit az állandó utasok eleve szabadon hagytak. Ha valaki mégis elfoglalta, fiatal, idős, azonnal felpattant (másként az okos kutya biztosan rendreutasította volna). Ekkor az ember elégedetten, mint aki épp hazaért, lehuppant az ülésre, és mosolyogva elrikkantotta magát. Szép jó reggelt mindenkinek!!! A busz másik végén is hallatszott. A kutya nem rikkantott, utóvégre komoly, felelősségteljes állat, hisz rábíztak egy embert. De úgy tűnt, elmosolyodik, akár az egész busz, amely kórusban válaszolt: jó reggelt! Igen, sokszor voltam tanúja annak is, hogyan reagáltak az emberek a harsány rikkantásra. Az állandó utasok már tudták, hol száll fel az ember, a megállóhoz érve már nyújtogatták a nyakukat, ott van-e. Iskolába igyekvő kamaszok kukkantottak fel a füzetükből, elismerő pillantásokkal kísérve a gondos kutyát, s vigyorogva mondták egymásnak, most, most... És amikor elhangzott a köszönés, ők viszonozták a leghangosabban. Az alkalmi utasok, akik nem ismerték ezt a reggeli rituálét, s hátrább ülve, állva nem látták az embert, bár úgy látszott, nem tudják mire vélni a nekik is szóló köszönést, általában elmosolyodtak. Egyszer nem jött a fehér botos ember, az utasok aggódni kezdtek, „nincs itt a vak úr, csak nincs valami baja”, még a sofőr is leszállt, hogy megnézze, véletlenül nem robog-e az ember meg a kutyája, mert hát mindenkivel megtörténhet, hogy alkalomadtán elszunyókál. Szóval, ha lehetséges egy idegent szeretni, akkor itt ez történt. Szerettük ezt az embert, s persze a hűséges kutyáját. S ami érdekes: egyszer volt vele egy kisriport a helyi újságban, melyben elmondta, nagyon szeret dolgozni (telefonkezelő volt), és minden reggel örömmel indul munkába, mert a sofőrök, az utasok, mindenki nagyon segítőkész, és úgy érzi, mintha szeretnék őt. Igen, ez a szeretet áramköreinek kapcsolódása, a szereteté, amit közösen generáltunk. Két hete felszálltam a nyitrai buszra. Egyszer csak a középkorú sofőr nagy szitkozódással bezárta az ajtót, tolatni kezdett, majd megállt. Akkor láttam, hogy egy mankós hölgy van odakinn, több lépcsőnyi mélységben. „Csak maga miatt kellett idetolatnom! Hogyan akar ide felszállni! Nem tudja megnézni, mikor jár a kriplibusz?!” Azt hittem, elájulok. Hát, van, akinek még sokat kell tanulni. Csak aztán nehogy a saját kárán tegye... I 5 Egy tál drazsé LAJOS P. JÁNOS I dén a világban több fontos választás is a nagy populista demagóg politikusok javára dőlt el. A sort Hollandia indította, habár az volt a legkisebb jelentőségű, de a trendet jelezte. A hollandok az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés ratifikálását utasították el egy nem kötelező érvényű szavazáson. A népszavazás természetesen nem a szerződésről, hanem az Európai Unióról szólt, az euroszkeptikusok csak az erejüket akarták kipróbálni. Ezt követte a brexit, ami viszont már tényleg kisebb földrengést idézett elő az Európai Unióban. A magyar népszavazás ugyan kicsit kilóg a sorból, mivel érvénytelen lett-a részvétel messze elmaradt a szükséges 50 százaléktól -, de az Orbán-kormány által hirdetett menekültellenes politikát az érvényesen voksolók 98 százaléka támogatta. A demagógia és a populizmus legutóbbi sikere az amerikai elnökválasztás, Donald Trump múlt heti győzelme. Mind a négy választásra jellemző, hogy az az oldal nyert, amelyik jobban tudott hatni az emberi érzelmekre és előítéletekre. A brexit során a kelet-európai munkavállaló vált mumussá, a magyar népszavazáson a közel-keleti menekült, Trumpnál pedig mindenki, aki szerinte akárcsak egy kis veszélyt jelenthet az amerikai fehér középosztályra. A választások győztesei meg sem próbáltak logikusan érvelni állításaik igaza mellett, mivel akkor nagyon gyorsan kiderült volna, hogy hazudnak vagy legalábbis nem mondják el a teljes igazságot. A problémákat és azok általuk jónak vélt megoldásait a lehető legegyszerűbben próbálták „megetetni” a választókkal, és az eredmények alapján úgy látszik, sokan „meg is ették”, amit eléjük tettek. Orbán Viktor a napokban, a The Daily Telegraph konzervatív brit napilapban megjelent inteijújában úgy magyarázta Trump győzelmét, hogy a realitás áttört az ideológián. „Filozófiai-ideológiai szinten úgy érezzük, hogy mi itt a nyugati világban »liberális nem-demokratikus« rendszerben élünk, és ennek vége” - mondta. Ha azonban teljesen megszabadulunk az ideológiától, akkor nem marad más, csak a demagógia. Ezt nem szabad összetéveszteni a választók vagy a lakosság problémáira való odafigyeléssel, a problémák megoldásának keresésével. A demagóg politikus ugyan felméri a választók problémáit, de mindig a legjobban hangzó, a választóknak leginkább tetsző, de sokszor megvalósíthatatlan megoldást javasolja. A trumpi, de általában a demagóg gondolkodásra jó példa ifjabb Donald Trump egyik twitter-bejegyzése, amiben a szíriai menekültek befogadása ellen kampányolt, apja érdekében. A képen egy tál drazsé látható, a mellette lévő felirat a következő: „Van egy tál drazsé, és én azt mondom, hogy csak három szem mérgező közülük. Venne belőle?” Trump ezzel arra céloz, hogy a szíriai menekültek között terroristák is megbújhatnak. Persze mindenki kidobná az egész tálat. Ezt tenné Trump a mexikóiakkal és a szíriaiakkal, de ugyanezt teszi Orbán és valójában Fico is a szíriai és más közel-keleti menekültekkel. Egy tál drazsét - ha úgy gondoljuk, hogy néhány mérgezett is van közte - bárki nyugodtan kidob a szemétbe. Aki ugyanezt emberekkel akaija megtenni, az azonban már jóval rosszabb, mint felelőtlen politikus. FIGYELŐ A Ku Klux Klan is Trumpot ünnepli Nemcsak az Iszlám Állam elégedett Donald Trump megválasztásával, a Ku Klux Klan ünnepi felvonulást tart. A fehérek felsőbbrendűségét hirdető fajgyűlölő szervezet december 3-ra hirdette meg felvonulását Észak-Karolinában, a pontos helyet még nem tette közzé. A bejelentés felháborodást váltott ki republikánus és demokrata párti hívekben egyaránt. Az észak- karolinai republikánusok és demokraták közösen ítélték el a kezdeményezést. „Undorodunk, és elítéljük ezt a szélsőséges ideológiát és a hozzá kapcsolódó akciókat” - olvasható a republikánusok közleményében. „Ezek a cselekedetek és átgondolt akciók szemben állnak azokkal az erőfeszítésekkel, amelyekkel ismét naggyá tesszük Amerikát”. Donald Trump szintén elítélte a Ku Klux Klan tervezett demonstrációját. „Mr. Trump elhatárolódik ezektől az egyénektől, s a leghatározottabban elítéli gyűlöletkeltő üzeneteiket” - hangoztatta szóvivője. November elején a Ku Klux Klan hivatalos lapja címoldalon biztosította támogatásáról Trumpot. (MTI) Clinton zokogott a vereség láttán A Hillary Clinton ügyeit jól ismerő Ed Klein újságíró szerint vigasz- talhatatlanul zokogott a demokraták jelöltje, amikor látta, hogy veszít. Ed Klein több könyvet írt Hillary Clintonról, és bennfentes a Clinton házaspár ügyeiben. A Newsmax televízió műsorában számolt be a választás éjjelének történéseiről. „Hillary nem tudta abbahagyni a sírást. Szerdán reggel felhívta egyik régi barátját, aki a sírástól alig értette, hogy mit mond” - mesélte Ed Klein. A barátnő azt tanácsolta Clintonnak: tegye túl magát a dolgon, a vereségért nem ő a hibás, hanem James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda igazgatója és Barack Obama, aki nem tett eleget a megválasztásáért. Obama a 2008-as választási kampányban, amikor Hillary Clinton vetélytársa volt a demokraták elnökjelöltségéért, többször is negatívan nyilatkozott róla, s ezeket a megnyilvánulásait most sem tette helyre. Ed Klein szerint Hillary Clinton csakis magát okolhatja. „Túlságosan önhitt volt, nem fogalmazott meg olyan üzenetet sem, amiért érdemes lett volna rá szavazni” -jelentette ki az újságíró, aki egyébként Clinton híve. (MTI) Trump viaszfigura lesz madame Tussauds-nál (TASR/AP-feivétei) MOLNÁR NORBERT
