Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-12 / 263. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. NOVEMBER 12. M semmi esélyük sem volt, hogy a nagyjából hatvanfős képviselőházi republikánus többségből elhódítsák az „alsóházat”. A választási ciklust egyértelműen a - talán túlzás nélkül állítható - minden idők legszemélyeskedőbb és legalacsonyabb színvonalú vetélkedését produkáló Hillary Clinton és Donald Trump uralta. Az Egyesült Államok, de a világ számára is rendkívül jelentős következményekkel járó elnökválasztás egy valóságshow színvonalára süllyedt, és elképzelhető, hogy ez jelenti a „normát” az elkövetkező években. Az elnökjelöltek közötti harcnak ez a fajtája egyértelműen a republikánus Trumpnak kedvezett, aki a szakpolitikai kérdésekben nem tett tanúbizonyságot túlságosan mély ismeretekről. A jelek szerint ez a hiányossága nem zavarta a választáson részt vevők közel felét. Nagy részüket egyeden cél vezérelte: „bárki, csak ne Hillary!” Trump ismerethiányos személyével szemben a demokrata Hillary Clinton a dörzsölt, számító politikai profi szerepét játszotta, ami még a saját táborában sem váltott ki osztadan lelkesedést. Sokszorosan megosztott Az elnökválasztás ismételten bizonyította az amerikai társadalom mély megosztottságát. Bármelyik jelölt győzelmét az ellentábor apokaliptikus színekkel festette le; ennek megfelelően az érzelmek a szokottnál is hevesebbek voltak, amelyeket a választás utáni tüntetések és zavargások is alátámasztanak. Az ország földrajzilag kettévált: a keleti és nyugati parti demokrata államok között a liberálisok által lekezelően „flyover countryként” (azaz olyan helyként, amely fölött a legjobb csak átrepülni leszállás nélkül) emlegetett hatalmas országrész szinte egyöntetűen „vörös”, azaz republikánus többségű. Társadalmilag ugyancsak éles a megosztottság: a választóvonal elsősorban a túlnyomórészt republikánus fehérek és a demokrata etnikai és egyéb kisebbségek között húzódik. Még egy választóvonalat érdemes említeni: a nagyvárosok döntően demokraták, a kisvárosok és a vidék pedig stabilan republikánus érzelmű. A megosztottságok nem új keletűek, már Barack Obama is azt ígérte 2008-ban, hogy „meghaladja” az éles pártpolitikai és egyéb szembenállásokat, és egyesíti az „amerikaiakat” pártszimpátiára, bőrszínre, jövedelmi viszonyokra stb. való tekintet nélkül. A fentiek azt bizonyítják, hogy mindez nem sikerült neki, s döntően ezért nem tudott ún. transzformációs elnök lenni, aki új irányt ad az amerikai politikai, gazdasági és társadalmi életnek. Miután Hillary Clinton részben Obama elnök politikájának folytatását ígérte, annak ilyen értelmű kudarca az ő esélyeire is kihatott. A választások utáni első beszédekben mindhárom főszereplő, Barack Obama elnök, Donald J. Trump megválasztott elnök és Hillary Clinton arra szólított fel, hogy a demokráciák megszokott menete szerint lezajlott éles hangú kampány és a választások után fogjon össze Amerika minden egyes embere, mert óriási kihívásokkal kell szembenézni az új elnöknek belföldön és külföldön egyaránt. Mi jön most? Donald Trump várható belpolitikája részben hagyományosnak mondható republikánus témák mentén képzelhető el. Ezek része a személyi és vállalati adók csökkentése (azaz, a kínálat oldali gazdaságpolitika a demokraták által preferált kereslet oldali gazdaság- politikával szemben); a bevándorlási törvények szigorítása, a piaci alapú egészségügyi ellátás kiterjesztése és így tovább. Külpolitikában viszonylag kevesebbet tudunk a megválasztott elnök várható döntéseiről. Kemény fellépést ígért az ISIL ellen, de kizárta amerikai szárazföldi csapatok bevetését a Közel-Keleten; általánosságban felülvizsgálná az amerikai külföldi csapatállomásoz: tatás mértékét; nagyobb „önerős” védelmi képességek megszerzésére ösztönözné a szövetségeseket (a NATO-n belül és a Távol-Keleten); valamint esetleg felülvizsgálná a jelenlegi amerikai álláspontot a Krím félsziget és az Oroszország elleni szankciókat illetően. ftC A megtestesült antipolitikus Újratárgyalná a meglévő szabadkereskedelmi megállapodásokat (NAFTA), és valószínűleg nem erőltetné a csendes-óceáni partnerségi megállapodást (TPP), valamint annak adanti-óceáni párjáét (TTIP) sem. Kínával szemben keményebb fellépést ígér keres ke,-' delmi téren, de itt óvatosan kell mozogni, mert a két ország egymástól való kölcsönös gazdasági és pénzügyi függősége jelentős mértékű. Általánosságban, egy visszahúzódott, izolacionistább külpolitikát folytatna, ám kérdés, hogy az események lehetővé teszik-e azt, hogy az Egyesült Államok adott esetben passzív maradjon nemzetközi válságok esetén. sí Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az egyik legmarkánsabb különbség az lehet az Obama- adminisztráció és a Trump-ad- minisztráció kül- és biztonságpolitikája között, hogy míg az előbbi rendkívül kiszámítható volt, addig az utóbbi a jelek szerint sok meglepetést tartogathat. Barack Obama maga a megtestesült politikai profi, miközben Donald Trump a tükörképe, azaz, a megtestesült antipolitikus. Egyértelmű, hogy elnökként nem maradhat ilyennek. Am ma talán senki sem tudja, hogy milyen irányban fog elindulni 2017. január 20-án. Magyarics Tamás A szerző az ELTE egyetemi docense ANKÉT Mit szól Donald Trump győzelméhez? Trump lényegesen különbözni fog az elnökjelölt Trumptól. Attól tartok, ennek nem nagy az esélye. Érdemes lesz figyelem, hogy a Trump-féle retorika, illetve világnézet egyes elemei milyen mértékben válnak elfogadottá össztársadalmi szinten. Sajnos, sokszor megfigyelt jelenség, hogy a politikai vezetés folytonos radikális megnyilvánulásai nemcsak a társadalomnak már amúgy is szélsőségesebb tagjaira vannak hatással, hanem az egzisztenciális bizonytalanságban élő hétköznapi emberekre is, akiknek a száma csak egyre növekszik. Az Egyesült Államok politikai és társadalmi elitje, illetve polgárai számára talán az egyik legnagyobb kihívást az elkövetkező években az fogja jelenteni, hogy milyen mértékben sikerül - a Trump-kormányzat segítségével vagy annak ellenére - áthidalni az egyre csak mélyülő gazdasági, szociális, etnikai és világnézetbeli szakadékokat, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. Molnár Miriam az USA-ban élő publicista November 8-án az USA választó- polgárai egy kompetens nő és egy dilettáns férfi között választhattak. Igaz, hogy az érvényes szavazatok jelenlegi állasa szerint a kompetens nő nyert majdnem három- százezer szavazattal, az amerikai választási rendszer viszont az inkompetens férfinak ítélte az elnöki posztot, és ezáltal potenciálisan több évtizednyi pozitív változás semmisülhet meg. Egy biztos: ■gBHpi Donald Trump nem akart elnök lenni, amikor elindult . a választásoAé kon, csupán a ^555551 márkáját akarta kicsit felvirágoztatni, csak közben, az USA és a világ kárára, elsült a kapanyél. Mivel Trump nem politikus, és élete során sokszor jelentett ki egyfajta politikai nézetet, majd annak az ellenkezőjét, miközben magabiztosan letagadta, hogy korábban ellentétes kijelentést tett volna annak ellenére, hogy ezek tévé- és rádióműsorokban hangoztak el, és így igazából letagadhatatlanok, valamint azért, mert Trump imád hazug konspirációs elméleteket terjeszteni, állandó szereplési és bosszúvágy hajtja, nem lehet tudni, abból a sok eszeveszett zagyvaság- ból, amit kampánya során kiejtett a száján, mit akar majd elnökként megvalósítani, és mit nem. Sajnos, legalább két évig egy republikánus többségben szenvedő kongresszus lesz segítségére, így több évtizedre kiterjedő károkat okozhat az USA-n belül és világszerte. Nem hiszem, hogy Trump képes a kormányzásra, vagy hogy lenne hozzá kedve, így sok függ attól, kikre bízza a kulcsterületeket. Már egy nappal a választások után nyilvánvaló azonban, hogy azok, akik eddig csendben voltak - rasz- szisták, antiszemiták, nőgyűlölők, idegengyűlölők, homofóbok, csalók, hazudozók és a gyengébbeket terrorizálok - mostantól nyíltan és büszkén lesznek azok, csakúgy, mint az elnökük. Simon Attila történész Bevallom, I meglepett az eredmény. Nem örülök neki, I hogy egy olyan ember került ebbe a pozícióba, mint Trump, de elfogadom a többség döntését, hiszen erről szól a demokrácia. Ám az, hogy ilyen mennyiségben szavaztak rá az amerikaiak, azért jelzi, hogy valami nagyon félresiklott (nem csak az USA-ban) az utóbbi egy-két évtizedben. Azt, hiszem, ahhoz nagyon keveset tudunk az új elnök valódi gondolkodásáról, hogy politikáját illetően messzemenő jóslatokba bocsátkozhassunk. Én magam sem az amerikai bel-, sem a külpolitikában - bár lesznek hangsúlyeltolódások - nem várok olyan nagy változásokat, mint azt sokan jósolják. A valódi problémát abban látom, hogy Trump győzelme része annak az átalakulásnak, amely a világban zajlik, s amely a populizmus, az idegengyűlölet, a mássággal szembeni intolerancia, a tekintélyelvűség előretörésével jár, s félő, hogy ez a fajta gondolkodás régiónkban is - ahol már eddig is jelen volt - erősödni fog. Ez pedig nekünk, szlovákiai magyaroknak biztosan nem hoz jót. Mészáros András filozófus, egyetemi professzor Trump győzelme az első pillanatban meglepett, rögtön utána pedig korrigáltam ezt a viszonyulásomat, mert valójában az történt, amit előre feltételezhettünk. Ez pedig az, hogy az emberek - mint választók, vásárlók vagy hívők - bizonyos helyzetekben nem racionálisan reagálnak. Ami a történelemben mindig is megvolt, de mára tömegméreteket öltött. A megnevezett helyzetekben nem az üzenetek logikus összefüggésekben megjelenő formája, valamint igazságtartalma, hanem ezek harsánysága, végletekig leegyszerűsített primitivizmusa dönt. Az emberiség rálépett a visszafordíthatatlannak tűnő elbutulás útjára. És ebben az esetben teljesen mellékes, hogy Trump mivé fog válni az elnöki hivatalban, hiszen az USA-nak már volt nála műveletlenebb elnöke is, hanem az, hogy a csúcsra az emberi butaság könyörtelen kihasználásával és a féktelen demagógia révén lehet felkapaszkodni. Ez az, amitől félek. Azért is, mert nemcsak az USA-ban, hanem itthon és a szomszédban is ez a módszer a menő. Gombos Zoltán az USA-ban élő orvos Amerika déli részén élek, ami hagyományosan „republikánus övezet", s még itt is hatalmas a meglepetés. Több ismerősömet valamiféle félelem kerítette hatalelszaporodtak a rettegő emigránsok, muszlimok nyilatkozatai, akik attól tartanak, hogy napokon belül el kell hagyniuk az országot. Tapasztalatból tudom, hogy a választási ígéretek nagy része sehol sem tartatik be. Amit elképzelhetőnek tartok, az egyebek mellett az orosz-amerikai kapcsolat bizonyos rendeződése. Nagy próbatétele lehet ennek, ha Putyin szemet vet a balti államok valamelyikére az USA által kevésbé támogatott NATO hátszelében. Trump valószínűleg inkább a hazai ipart és bányászatot helyezi előtérbe a környezetvédelemmel szemben. Egészen biztosan belenyúl az egészségügyi reformba is, ettől személy szerint sokat várok, pozitív értelemben. És bár valójában senki, talán még maga Trump se tudja, mit hoz a közeljövő, óvatosan optimista vagyok azon a téren, hogy Amerika a világ rendőre szerepéből alább fog adni kicsit, és inkább saját fejlesztésére összpontosít. Ránk férne.
