Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-03 / 255. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kényszerházasságból szerelem Mintha a Híd sose lett volna a Smer ellenzéke CZAJLIK KATALIN K ényszerházasságnak indult, szerelem lett belőle. Mi az? A Híd koalíciója a Smerrel és az SNS-szel. Míg a sokkoló koalíciókötés után a Híd azzal próbálta igazolni a fri­gyet, hogy nem volt más választása, úgy tűnik, az azóta eltelt időszakban az ifjú házasok megtalálták az egy­máshoz vezető utat. Sőt, azt is meg­kockáztatjuk, hogy a szerelmi há­romszögben a Híd a leghűségesebb, legstabilabb partner. Az Andrej Danko vezette feltörekvő SNS ugyanis már kimutatta a foga fehé­rét. Gondoljunk csak a közszolgá­lati média kapcsán kialakult hely­zetre, amikor a kormányprogramba foglaltak ellenére a nemzetiek megvétózták a tévédíj emelését, s igényt támasztottak az intézmény irányításának befolyásolására. Nem úgy a Híd. Á hármas koalí­ció bő féléves működését sommáz­va kijelenthetjük, hogy Bugáréknál aligha találhatott volna hűbb me­nyecskét a Smer és az SNS. Nem csupán arról van szó, hogy a Híd a kormányprogramot szentírásként tiszteli, de képes olyan ügyekben is homlokegyenest szembe menni korábbi nézeteivel, amelyek politi­kájának alappilléreit képezték, lásd kettős állampolgárság vagy leg­újabban a nyelvtörvény. A harmadik Fico-kormány eddigi legnagyobb botránya, a Baštemák- ügy kapcsán is a Híd volt az, amely a legvehemensebben vette védel­mébe Robert Kaliňák belügymi­nisztert, s ezáltal a legerősebb kor­mánypártot. S a kormány-ellenzék kommunikációból is úgy tűnik, mintha a Híd sosem lett volna a másik oldalon, sose lett volna a Smer ellenzéke. A törésvonalak pedig nem újak: kicsit leegyszerűsítve a korrupcióhoz és a demokratikus elvekhez való hoz­záállás választja el egymástól a két tábort. Csak a felállás új, például abban, hogy a Híd a jelek szerint át­állt a másik oldalra, a Smer és az SNS mellé. Felmerül tehát a kérdés, hogy az aktuális kormánykoalíció valóban csak a választások után létrejött patthelyzet eredménye-e, vagy ter­mészetes következménye a Híd ideológiai és értékbeliképlékeny- ségének, amely lehetővé teszi szá­mára, hogy bármilyen formációban megtalálja a helyét, még akkor is, ha az kényszerházasságnak indul. Hillary nyomában az FBI (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Nyelvrendőrök pörölye FINTA MÁRK K önyves Kálmán király szerint boszorkányok pedig nincsenek, róluk emlékezet ne legyen. Rigó Konrád kulturális államtit­kár szerint nyelvrendőrök pedig nincsenek, és aki szerint vannak, az hangulatot kelt. Rigó minapi kijelentése - mely­ben kifogásolja, hogy a sajtó a „nyelvrendőrség, kommandó, razzia, sika- nírozás” szavakat használva számolt be a kulturális tárca ellenőreinek hősi és izsai látogatásáról - akarva-akaratlanul lett ordas nagy „könyveskál- mánozás”. Ráadásul meglepően szépen Összecseng a magyar király kije­lentésének lényegével. Kálmán király ugyanis nem hatalmas felvilágo- sultságában jelentette ki, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. Tör­vénykönyvében a „strigák” (pogány vajákos asszonyok, csodatévők, vér­szívók) létezését tagadta, a „malefícák” (bűbájosok, róluk szól a néhány évszázaddal később, inkvizítorok által írt Malleus maleficarum, azaz a Boszorkánypöröly) létezését ugyanakkor nem, őket a törvény elé citálta. A nyelvrendőröket sem úgy kell elképzelni, mint ahogy a székében még meg sem melegedett Rigó Konrád szerint a felháborodott sajtó elképzeli. Nem egybenyakú, egyenruhás, kockaállú, jégkék tekintetű Dolph Lundgren-hasonmásokról van itt szó, és nem is bőrkabátos Gestapo- ügynökökről. A nyelvkommandó razziája (ezek is az államtitkár által ki­fogásolt szavak közé tartoznak) sem úgy fest, hogy a szegény, békésen kávézgató polgármesterre rárúgják az irodája ajtaját, és úgy nyomják a képébe az államnyelvtörvénynek nem megfelelő feliratot, hogy elered az orra vére. Nem kell ahhoz fizikailag fenyegetőnek látszani, hogy valakik vagy valamik - akár egy törvény, vagy annak betartatói - fasisztoid jellegűek legyenek. Ehhez elég, ha egy komplexusokkal küzdő állami hi­vatalnok vagy bürokrata a kezébe kapja a vécékulcsot. Az ilyen embereket pedig az ország népe nagyon jól ismeri, hisz nap mint nap találkozik a „hi­vatali packázással” és az azt megtestesítő díszpéldányokkal a hivatalok­ban, más állami intézményekben. Szóval tegyük tisztába a fogalmakat. Azok, akik a kulturális tárca illeté­keseihez fordulnak egy színmagyar település vélt vagy valós „államnyelvi hiányosságai” miatt, azok nem kétes szándékú polgárok, ahogy Rigó Konrád mondta, hanem az átkosból itt ragadt, alávaló házmesterek. Akik ezen házmesterek abszurd bejelentéseinek hitelt adnak, és elmennek ren­det teremteni a városokba, falvakba, azok nem jó szándékú hivatalnokok, hanem bizony razziázó nyelvrendőrök. S ha ezek a nyelvrendőrök lefor- díttatják a magyar himnusz első sorát egy emléktáblán, az nem a „hiá­nyosságok orvoslása”, hanem sikanírozás. S így, a fogalmak tisztázása után inkább azon kéne elgondolkodnia Rigó Komádnak, mi lenne a megoldása ennek a fonák helyzetnek. Hogyan le­hetne elérni, hogy az illetékesek méltányosan és bölcsen járjanak el, és ne dúlják szét egy törékeny nyelvi mikroközeg életét. Hogyan lehetne elérni a semmire sem jó „buzdításon” túl, hogy a szlovákiai magyarok bátran és félelem nélkül éljenek nyelvi, és nem csak nyelvi jogaikkal. Hogyan le­hetne elérni a következetes, mindeme kiteijedő kétnyelvűséget a vegyesen lakott területeken, hogy legalább ezzel tegyünk egy lépést az asszimiláció megelőzése felé. Mert a szavaknak súlya van - mondta Rigó Komád minapi nyilatkoza­tában. A tetteknek pedig még nagyobb - tesszük hozzá mi. Pecsét az iroda ajtaján Lepecsételte a hatóság az Amnesty International emberi jogi szervezet moszkvai irodáját. A világ legna­gyobb emberi jogi szervezetének oroszországi vezetője újságíróknak elmondta, a bejárati ajtót feltörték, kikapcsolták az áramot, a zárat le­cserélték. A bejáraton üzenetet hagytak: a bent maradt ingóságok kérdésében ä moszkvai önkor­mányzathoz kell fordulni. Az RBK orosz lap érdeklődésére a moszkvai önkormányzat „egyelőre” nem in­dokolta meg a bezárást. (MTI) Forró novembert hoz a hidegháború eljesen kiszámíthatatlan­ná vált az amerikai el­nökválasztás kimenetele, miközben a kampányt nap mint nap botrányok tarkítják, olyan ügyek, melyeket nehéz meg­érteni az óceán itteni oldaláról. A Clinton család e-mail-ügyeiről bősé­gesen írtunk, ezeknél még szövevé­nyesebb a Trump vállalatcsoport orosz körökhöz való kötődése. A Slate amerikai portál tett közzé ri­portot egy furcsán viselkedő, Trump birtokában lévő szerverről. Ugyanis amikor feltörték a Demokrata Párt szervereit, magukat önkéntesnek te­kintő patrióta hackercsoportok el­kezdték védeni a két párt infrastruk­túráját. Azt állítják, ezért figyelték a Trump-szervereket, és feltűnt, hogy nemcsak bejövő, hanem a kimenő forgalom is „nagyon érdekes”. Egy régebbi, de nagy kapacitású szerver ugyanis kizárólag egy moszkvai bankba, az Alfa Bank szerverére küldött üzeneteket. Állítólag. Mivel nem titkosszolgálati egy­ségről volt szó, így csak a metaada- tokkal rendelkeznek az etikus hacke- rek, tehát csak a kommunikáció té­nyét és gyakoriságát látják (a DNS- adatokon keresztül), a tartalmat nem. Amikor néhány' hete több újságíró is kiszimatolta ezt, a szerver hirtelen leállt, és egy új szerverről, új név alatt indult újra. Emiatt érdekes az egész történet, mert egy egész szervert egyetlen csatorna miatt ilyen formá­ban rendkívül szokatlan fenntartani. Maga az Alfa Bank az egyik leg­nagyobb, külföldön is zavartalanul teijeszkedő orosz pénzintézet, veze­tői a legfelső amerikai körökhöz is bejáratosak. A szakértők viszont ki­jelentették: e csatorna esetleges léte­zése sem bizonyíték, hogy Trump Putyin csatlósa lenne, ahogy az FBI is visszakozott egy ilyen állítás miatt pár napja. Az viszont tény, hogy az új szerver üzembe helyezését már nagyon fi­gyelték az etikus hackerek. Ekkor ugyanis valakinek offline módon, a való világban kell megadnia a másik oldalnak az új interneteimet, hogy megkezdődhessen a kommunikáció. És láss csodát, az Alfa Bank volt az első, amely az új szerverhez csatla­kozott: tehát valaki elküldte nekik a címet. Ennyit tudunk, ez az, ami el­vileg nem - vagy csak nagyon nehe­zen-hamisítható, úgynevezett log fájlokból, tehát naplózásból derül ki és bizonyítható. A bank és a Trump- csapat persze a létezését is tagadta a csatornának, és spam e-maileknek, vagy régi marketingkampányok ma­radványainak tekintik az elektroni­kus jeleket. Önmagában nyilván fel se tűnt volna soha senkinek egy ilyen akti­vitás. Most azonban, amikor Trump körül számtalan orosz szálra buk­kannak, ez csak fokozza a gyanút. A CI A-vezetőktől kezdve kiberszakér- tőkön át az ukrán választási hatósá­gokig megerősítették az állítást, hogy létezhet az orosz-Trump kapcsolat. Trumpnak a demokrácia mint intéz­mény elleni megjegyzései - például nem fogadja majd el a választási eredményt - mind-mind a mostani klasszikus orosz stratégiai kommu­nikáció elemei. Olyan eddig még nem volt az USA-ban, hogy egy el­nökjelölt a demokrácia intézménye ellen is szót emelt volna. Furcsa időket élünk. A Fehér Ház jóváhagyására vár a megújított ki- bertámadás terve Oroszország ellen, amelyről már nyíltan beszélnek Wa­shingtonban. Alighanem elrettentő jelleggel, hogy a moszkvai IT-guruk visszavegyenek a lendületből és ne eszkalálódjon a válság a kibertérből a valódi térbe. De már ez sem zárható ki. Forró november 8-a virradhat ránk a jövő héten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom