Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-03 / 255. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kényszerházasságból szerelem Mintha a Híd sose lett volna a Smer ellenzéke CZAJLIK KATALIN K ényszerházasságnak indult, szerelem lett belőle. Mi az? A Híd koalíciója a Smerrel és az SNS-szel. Míg a sokkoló koalíciókötés után a Híd azzal próbálta igazolni a frigyet, hogy nem volt más választása, úgy tűnik, az azóta eltelt időszakban az ifjú házasok megtalálták az egymáshoz vezető utat. Sőt, azt is megkockáztatjuk, hogy a szerelmi háromszögben a Híd a leghűségesebb, legstabilabb partner. Az Andrej Danko vezette feltörekvő SNS ugyanis már kimutatta a foga fehérét. Gondoljunk csak a közszolgálati média kapcsán kialakult helyzetre, amikor a kormányprogramba foglaltak ellenére a nemzetiek megvétózták a tévédíj emelését, s igényt támasztottak az intézmény irányításának befolyásolására. Nem úgy a Híd. Á hármas koalíció bő féléves működését sommázva kijelenthetjük, hogy Bugáréknál aligha találhatott volna hűbb menyecskét a Smer és az SNS. Nem csupán arról van szó, hogy a Híd a kormányprogramot szentírásként tiszteli, de képes olyan ügyekben is homlokegyenest szembe menni korábbi nézeteivel, amelyek politikájának alappilléreit képezték, lásd kettős állampolgárság vagy legújabban a nyelvtörvény. A harmadik Fico-kormány eddigi legnagyobb botránya, a Baštemák- ügy kapcsán is a Híd volt az, amely a legvehemensebben vette védelmébe Robert Kaliňák belügyminisztert, s ezáltal a legerősebb kormánypártot. S a kormány-ellenzék kommunikációból is úgy tűnik, mintha a Híd sosem lett volna a másik oldalon, sose lett volna a Smer ellenzéke. A törésvonalak pedig nem újak: kicsit leegyszerűsítve a korrupcióhoz és a demokratikus elvekhez való hozzáállás választja el egymástól a két tábort. Csak a felállás új, például abban, hogy a Híd a jelek szerint átállt a másik oldalra, a Smer és az SNS mellé. Felmerül tehát a kérdés, hogy az aktuális kormánykoalíció valóban csak a választások után létrejött patthelyzet eredménye-e, vagy természetes következménye a Híd ideológiai és értékbeliképlékeny- ségének, amely lehetővé teszi számára, hogy bármilyen formációban megtalálja a helyét, még akkor is, ha az kényszerházasságnak indul. Hillary nyomában az FBI (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Nyelvrendőrök pörölye FINTA MÁRK K önyves Kálmán király szerint boszorkányok pedig nincsenek, róluk emlékezet ne legyen. Rigó Konrád kulturális államtitkár szerint nyelvrendőrök pedig nincsenek, és aki szerint vannak, az hangulatot kelt. Rigó minapi kijelentése - melyben kifogásolja, hogy a sajtó a „nyelvrendőrség, kommandó, razzia, sika- nírozás” szavakat használva számolt be a kulturális tárca ellenőreinek hősi és izsai látogatásáról - akarva-akaratlanul lett ordas nagy „könyveskál- mánozás”. Ráadásul meglepően szépen Összecseng a magyar király kijelentésének lényegével. Kálmán király ugyanis nem hatalmas felvilágo- sultságában jelentette ki, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. Törvénykönyvében a „strigák” (pogány vajákos asszonyok, csodatévők, vérszívók) létezését tagadta, a „malefícák” (bűbájosok, róluk szól a néhány évszázaddal később, inkvizítorok által írt Malleus maleficarum, azaz a Boszorkánypöröly) létezését ugyanakkor nem, őket a törvény elé citálta. A nyelvrendőröket sem úgy kell elképzelni, mint ahogy a székében még meg sem melegedett Rigó Konrád szerint a felháborodott sajtó elképzeli. Nem egybenyakú, egyenruhás, kockaállú, jégkék tekintetű Dolph Lundgren-hasonmásokról van itt szó, és nem is bőrkabátos Gestapo- ügynökökről. A nyelvkommandó razziája (ezek is az államtitkár által kifogásolt szavak közé tartoznak) sem úgy fest, hogy a szegény, békésen kávézgató polgármesterre rárúgják az irodája ajtaját, és úgy nyomják a képébe az államnyelvtörvénynek nem megfelelő feliratot, hogy elered az orra vére. Nem kell ahhoz fizikailag fenyegetőnek látszani, hogy valakik vagy valamik - akár egy törvény, vagy annak betartatói - fasisztoid jellegűek legyenek. Ehhez elég, ha egy komplexusokkal küzdő állami hivatalnok vagy bürokrata a kezébe kapja a vécékulcsot. Az ilyen embereket pedig az ország népe nagyon jól ismeri, hisz nap mint nap találkozik a „hivatali packázással” és az azt megtestesítő díszpéldányokkal a hivatalokban, más állami intézményekben. Szóval tegyük tisztába a fogalmakat. Azok, akik a kulturális tárca illetékeseihez fordulnak egy színmagyar település vélt vagy valós „államnyelvi hiányosságai” miatt, azok nem kétes szándékú polgárok, ahogy Rigó Konrád mondta, hanem az átkosból itt ragadt, alávaló házmesterek. Akik ezen házmesterek abszurd bejelentéseinek hitelt adnak, és elmennek rendet teremteni a városokba, falvakba, azok nem jó szándékú hivatalnokok, hanem bizony razziázó nyelvrendőrök. S ha ezek a nyelvrendőrök lefor- díttatják a magyar himnusz első sorát egy emléktáblán, az nem a „hiányosságok orvoslása”, hanem sikanírozás. S így, a fogalmak tisztázása után inkább azon kéne elgondolkodnia Rigó Komádnak, mi lenne a megoldása ennek a fonák helyzetnek. Hogyan lehetne elérni, hogy az illetékesek méltányosan és bölcsen járjanak el, és ne dúlják szét egy törékeny nyelvi mikroközeg életét. Hogyan lehetne elérni a semmire sem jó „buzdításon” túl, hogy a szlovákiai magyarok bátran és félelem nélkül éljenek nyelvi, és nem csak nyelvi jogaikkal. Hogyan lehetne elérni a következetes, mindeme kiteijedő kétnyelvűséget a vegyesen lakott területeken, hogy legalább ezzel tegyünk egy lépést az asszimiláció megelőzése felé. Mert a szavaknak súlya van - mondta Rigó Komád minapi nyilatkozatában. A tetteknek pedig még nagyobb - tesszük hozzá mi. Pecsét az iroda ajtaján Lepecsételte a hatóság az Amnesty International emberi jogi szervezet moszkvai irodáját. A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének oroszországi vezetője újságíróknak elmondta, a bejárati ajtót feltörték, kikapcsolták az áramot, a zárat lecserélték. A bejáraton üzenetet hagytak: a bent maradt ingóságok kérdésében ä moszkvai önkormányzathoz kell fordulni. Az RBK orosz lap érdeklődésére a moszkvai önkormányzat „egyelőre” nem indokolta meg a bezárást. (MTI) Forró novembert hoz a hidegháború eljesen kiszámíthatatlanná vált az amerikai elnökválasztás kimenetele, miközben a kampányt nap mint nap botrányok tarkítják, olyan ügyek, melyeket nehéz megérteni az óceán itteni oldaláról. A Clinton család e-mail-ügyeiről bőségesen írtunk, ezeknél még szövevényesebb a Trump vállalatcsoport orosz körökhöz való kötődése. A Slate amerikai portál tett közzé riportot egy furcsán viselkedő, Trump birtokában lévő szerverről. Ugyanis amikor feltörték a Demokrata Párt szervereit, magukat önkéntesnek tekintő patrióta hackercsoportok elkezdték védeni a két párt infrastruktúráját. Azt állítják, ezért figyelték a Trump-szervereket, és feltűnt, hogy nemcsak bejövő, hanem a kimenő forgalom is „nagyon érdekes”. Egy régebbi, de nagy kapacitású szerver ugyanis kizárólag egy moszkvai bankba, az Alfa Bank szerverére küldött üzeneteket. Állítólag. Mivel nem titkosszolgálati egységről volt szó, így csak a metaada- tokkal rendelkeznek az etikus hacke- rek, tehát csak a kommunikáció tényét és gyakoriságát látják (a DNS- adatokon keresztül), a tartalmat nem. Amikor néhány' hete több újságíró is kiszimatolta ezt, a szerver hirtelen leállt, és egy új szerverről, új név alatt indult újra. Emiatt érdekes az egész történet, mert egy egész szervert egyetlen csatorna miatt ilyen formában rendkívül szokatlan fenntartani. Maga az Alfa Bank az egyik legnagyobb, külföldön is zavartalanul teijeszkedő orosz pénzintézet, vezetői a legfelső amerikai körökhöz is bejáratosak. A szakértők viszont kijelentették: e csatorna esetleges létezése sem bizonyíték, hogy Trump Putyin csatlósa lenne, ahogy az FBI is visszakozott egy ilyen állítás miatt pár napja. Az viszont tény, hogy az új szerver üzembe helyezését már nagyon figyelték az etikus hackerek. Ekkor ugyanis valakinek offline módon, a való világban kell megadnia a másik oldalnak az új interneteimet, hogy megkezdődhessen a kommunikáció. És láss csodát, az Alfa Bank volt az első, amely az új szerverhez csatlakozott: tehát valaki elküldte nekik a címet. Ennyit tudunk, ez az, ami elvileg nem - vagy csak nagyon nehezen-hamisítható, úgynevezett log fájlokból, tehát naplózásból derül ki és bizonyítható. A bank és a Trump- csapat persze a létezését is tagadta a csatornának, és spam e-maileknek, vagy régi marketingkampányok maradványainak tekintik az elektronikus jeleket. Önmagában nyilván fel se tűnt volna soha senkinek egy ilyen aktivitás. Most azonban, amikor Trump körül számtalan orosz szálra bukkannak, ez csak fokozza a gyanút. A CI A-vezetőktől kezdve kiberszakér- tőkön át az ukrán választási hatóságokig megerősítették az állítást, hogy létezhet az orosz-Trump kapcsolat. Trumpnak a demokrácia mint intézmény elleni megjegyzései - például nem fogadja majd el a választási eredményt - mind-mind a mostani klasszikus orosz stratégiai kommunikáció elemei. Olyan eddig még nem volt az USA-ban, hogy egy elnökjelölt a demokrácia intézménye ellen is szót emelt volna. Furcsa időket élünk. A Fehér Ház jóváhagyására vár a megújított ki- bertámadás terve Oroszország ellen, amelyről már nyíltan beszélnek Washingtonban. Alighanem elrettentő jelleggel, hogy a moszkvai IT-guruk visszavegyenek a lendületből és ne eszkalálódjon a válság a kibertérből a valódi térbe. De már ez sem zárható ki. Forró november 8-a virradhat ránk a jövő héten.
