Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-11 / 262. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. november 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lisa for president! Simpsonék adják négy év múlva az amerikai elnököt Másnapos hamburgerek FINTA MÁRK V olt egy hamburger a hűtőmben. A város deklaráltan legjobb hamburgere: a buci kerekded formája festők vásznára kíván­kozott, benne szaftos húspogácsa, harsogó zöld a saláta, a fűszeres szósz ízorgiát ígér, az élményt pedig a ropogós bacon teszi teljessé. Nem ettem meg azonnal, inkább vártam vele. Gondoltam, jó lesz az holnap is, a gyorskaja eme remekében nincs, mi elromoljon, hisz létezésé­ben tökéletes. Nagy ígéret, egy szelet amerikai álom. Másnap gőgösen fütyörészve, zsebre vágott kézzel vonultam el a keba- bos bódé és a restik előtt. Mit nekem, ti kósza giroszok és olcsó rántott hú­sok! Hisz engem a város legjobb hamburgere vár otthon, nem leszek hűtlen, bárhogy is próbálkoztok. Aztán este kinyitottam a szép, színes papírdobozt, melyre a hamburge­rem képét nyomtatták a gyorséttermi gasztroangyalok. Nem hamburger lapult ott, hanem a torz paródiája. A buci összeesett, a saláta megszottyadt, a hideg, levét vesztett húst zsíros, hideg csomókban lepte a nyálkás szósz. A gyorséttermek egykor tökéletes terméke szánal­mas, gusztustalan, definiálhatatlan borzalommá változott. S akkor eszem­bejutottak a kihagyott lehetőségek: lemaradtam a kebabról, le a rántott húsról. Csak délibábokat kergettem, és mehetek éhesen aludni. Valahogy így van ez az amerikai elnökválasztással is. Trump és Clinton is az amerikai álommal kampányolt, Obama pedig váltig bizonygatta, hogy az USA Trump győzelme ellenére továbbra is a legnagyszerűbb or­szág a világon. Persze iehet, hogy az amerikai álom valóban létező dolog, és nincs az US A-nál jobb hely a földön, de csak addig, míg ki nem nyitjuk azt a bizonyos hamburgeres dobozt. Az emberek - nem a tévében muto­gatott emberek, hanem rozsdaövezetiek, a lakókocsiparkokban élők, az alsó középosztály, az eladósodott munkások, vagy a diákhiteleket nyögő volt egyetemisták - ott is naponta nyitogatják. Számukra nem a „safe space” hiánya, vagy az jelenti a fő problémát a világgal, hogy milyen sze­mélyes névmással szólítsák őket. Őket a rendszer mókuskerékjellege, a kilátástalanság nyomasztja. Csak csoda folytán tudnak előrelépni. Szá­mukra nincs amerikai álom, csak másnapos hamburgerek. A politikusok - és nemcsak az amerikaiak, hanem az EU és például Szlovákia döntéshozói - számára is komoly tanulság lehet az amerikai vá­lasztás eredménye. Tudatosítaniuk kell, hogy az elitellenesség nem önma­gától való dolog, komoly okai vannak. Tudatosítaniuk kell, hogy ez a kor nem látszatot és ígéreteket kér, hanem válaszokat, egyszerűséget, átlátha­tóságot, és nem hatalmi játékokat. Tudatosítaniuk kell, hogy ha nem lép­nek, nem tudnak mást kínálni, csak másnapos hamburgert, akkor egy sok­kal mocskosabb, radikális, Istent és embert nem ismerő réteg lép a he­lyükre, akikhez képest Trump sütit áruló cserkészlányka. Az embereknek pedig rá kell jönniük, hogy ha csak álmodozunk a töké­letes hamburgerről, csúnyán pofára fogunk esni - ráadásul a gyorskaja nem igazi választás, káros az egészségre. Talán inkább újra meg kéne ta­nulni főzni. FIGYELŐ JUHÁSZ KATALIN A ki egy kicsit is ismeri (és ki ne ismémé egy kicsit) az amerikai társadalmat és az ott szárba szökke­nő, majd az egész nyugati világban megjelenő hatásmechanizmusokat, az nyilván egyetért velem, hogy a Simpson család (The Simpsons) korunk legjobb rajzfilmsorozata. Szellemes, ironikusan kritikus, el­gondolkodtató, gyorsan reagál az aktuális eseményekre, odapörköl a hatalomnak, miközben szórakoztató is, főleg a rejtett utalásokat értő fel­nőttek számára. Korszakos zsenik dolgoznak a sorozaton, és az US A gondolkodó része értékeli a kreativitást, kitartó­an imádja a sárga bőrű szereplőket. Mindenkinek megvan a kedvence, Bart és Homer nálunk is kapható pólókon, sapkákon, sőt Duff sört is láttam már a hipermarketekben. (Ez az a sörmárka, amelyet a sorozat al­kotói találtak ki, és később egy gyártó, remek érzékkel, piacra dob­ta). Az én liblingem Lisa, ez a rend­kívül okos, szociálisan érzékeny kislány, aki mellesleg remekül sza­xofonozik, már Bili Clintonnal is fújta együtt. Intelligenciáját csak ritkán tudja megvillantani, mivel a környezete lehúzza, a kislány pedig alkalmazkodik a többiekhez. Ami­kor viszont teret kap, brillírozik. A legkülönbözőbb problémákat oldja meg, nemcsak családi, de városi szinten is, amire már Washington­ban is felfigyeltek. És ezzel rá is térnék végre a tárgyra. Az egyik 2000-es epizód arról szólt, hogy Lisa Simpson lett az USA elnöke. 2030-ban járunk, a szereplőket ennek megfelelően ko­rosabbra rajzolták. A család a Fehér Házban lakik. Lisa első munkanap­ján megkérdezi a stábtól, hogy mennyire rossz a helyzet. Erre jön a válasz, hogy elődje, Donald Trump teljesen tönkretette az országot. Egy meredeken lefelé zuhanó grafikon­görbét is mutatnak, mire Lisa tuda­tosítja, hogy nem lesz könnyű dolga. Trump az ominózus epizódban ugyanúgy integet a tömegnek egy pláza mozgólépcsőjén, mint egy ta­valyi tévéfelvételen. Ez a jövőbe lá­tó kis videó kedd óta vírusgyorsa­sággal terjed az interneten. Az em­ber egyszerre borzong és elismerően hümmög, hiszen így beletrafálni, a dolgok közepébe ritkán sikerül. Rá­adásul a Simpson család történeté­ben eddig legalább tíz komoly jóslás teljesedett be - ezt nem én mondom, hanem azok a filmkritikusok, akik ráérnek számba venni az ilyesmit. Na, és most jön a lényeg, egy ja­vaslat azoknak, akik máris a követ­kező amerikai elnökválasztást vár­ják. Akik úgy gondolják, négy év alatt nem lehet annyi mindent tönkre tenni, hogy az ország helyrehozha­tatlan károkat szenvedjen. Felejtsük el gyorsan azt a bizonyos grafikont, hiszen csak egy rajzfilmben láttuk. Lisa Simpson tényleg alkalmas el­nöknek. A harmincadik évadjába lép a sorozat, azaz Lisa legalább 44 éves lesz a legközelebbi választás idején. A versenyszférában dolgozó nők ebben a korban vannak a csúcson, többnyire már vezető pozícióban, egy csomó tapasztalattal felvértez­ve. Ne zavarjon senkit, hogy Lisa nem létezik. Hiszen maga Donald Trump nyilatkozta még 1989-ben, hogy amit a Fox News bemond, azt a buta republikánus választók gon­dolkodás nélkül beszopják. Szóval csak azt kell elérni, hogy bemond­ják: Lisa helyett egy felkészült stáb dolgozik, és az elnök asszony csak a tévében kíván szerepelni. Ha ezt már most elkezdik suly­kolni, van esélye az én kis liblin- gemnek. Trump ós a South Park Át kellett írni a South Park leg­újabb epizódját Donald Trump győzelme miatt. A South Park amerikai animációs sorozat készítői annyira biztosak voltak Hillary Clinton győzelmé­ben, hogy köré építették fel a ma esti új részt. A friss epizód címe a The Very First Gentleman volt, és szerepelt benne Bili Clinton, az első „elnökférj”. Miután Donald Trump győzött, át kellett írni az egészet, az epizód címe pedig 0, Jézusom! lett. Az új előzetesben ez a mondat szerepel: „Megtanultuk, hogy a nőkből bármi lehet, kivéve el­nök”. (444.hu) Már 2000-ben tudták (Facebook) Amerikai „menekültáradatra” készülhet Kanada Kanada lesz Donald Trump ellenzőinek menedéke? Az északi szomszéd most az Egyesült Államokon ékelődik, a humoristák falat építenének a határra. Az amerikai populista milliárdos megválasztása miatt robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés az áttelepülés iránt, az érdeklődők között holly­woodi sztárok is vannak. Egyesek minden korábbinál komolyabban fontolgatják, hogy veszik a kalapju­kat, errőí a Google „moving to Ca­nada” (Kanadába költözés) kereső­szavai is tanúskodnak, amelynek le­kérdezése a kétszeresére nőtt. A közösségi portálokon az indula­tok a komolyság és humor között in­gáztak. Számos amerikai komolyan osztotta meg a Kanadába település­hez szükséges hivatalos lépéseket, a kanadaiak pedig ezeken a bejegyzé­seken mulatnak. „Költözzenek csak nyugodtan Kanadába, ingyen van az orvosi ellátás, van sült krumpli sajt­kockákkal és barna mártással, juhar­szirup, és itt a Niagara-vízesés szeb­bik oldala” - számos ilyen ironikus bejegyzés született. Párszor már fogadkoztak Már kedd este, Trump győzelmé­nek közeledtével összeomlott a ka­nadai bevándorlási minisztérium honlapja. A bevándorlást segítő szer­vezetek a kezüket dörzsölik. „Sok kérést kaptunk az amerikaiaktól” - ismerte el egy torontói iroda. Az in­terneten ismeretlenek és híres ameri­kaiak százai helyezték kilátásba, hogy a határ túloldalára költöznek. Erre egy amerikai nő feltette a kanadai him­nusz szövegét, „nem árt megtanulni” megjegyzéssel, mások arra emlékez­tettek, hogy a határ túloldalán „tilos magunkkal hordani a fegyverünket”. Az amerikai ingatlanügynökök kap­va kapnak az alkalmon, biztatják a tá­vozni szándékozókat, hogy bízzák rájuk otthonuk értékesítését. Kérdés, hányán váltják a szavakat tettekre. Hollywood alighanem elve­szít néhány csillagot. Bejelentette száműzetésbe vonulását Bryan Cranston, a Totál szívás (Breaking Bad) tévésorozat sztárja. így tett Le­na Dunham is, mire Donald Trump „másodrangú színésznőnek” és for­gatókönyvírónak nevezte a Csajok (Girls) sorozat szerzőjét. , ,Az amerikaiak mindig fogadkoz­tak, hogy ha nem győz ajelöltjük, Ka­nadába költöznek” - még tavasszal reagált így Trudeau kanadai kor­mányfő a fogadkozásokra. „Ha ez valóban megtörtént volna az elmúlt évtizedekben, Kanadának már több lakosa lenne, mint az Egyesült Álla­moknak, de lélekszámúnk egytizede az amerikai lakosságnak.” „Kanada már építi a falat" Hacsak nem gazdag befektetőről van szó, az amerikai bevándorlókat is úgy kezelik, mint bárki mást: a ví­zumhoz előbb munkát kell találniuk, ha nincs családjuk Kanadában, és nem családegyesítés keretében érkeznek. „Építek egy falat, és elküldöm Do- naldnak a számlát” - figyelmeztetett viccesen Dedis Coderre, Montréal polgármestere. Régis Labeaume, Québec polgármestere ezt azzal tol­dotta meg:,,Mi meg nyitunk Québec- ben egy menekülttábort!” Ricky Ger­vais humorista pedig azt írta, Kanada épp most kezdett falat építeni a két or­szág határán. A meghökkentő kijelentéseiről is­mert Denis Coderre nem rejtette véka alá a csalódását szerdán, megjegyez­ve a Twitteren: „az amerikai szava­zás után kivételesen nyitva tart Mont­realban az újonnan érkezettek integ­rálási irodája”. Mindenesetre az át­költöző amerikaiaknak hozzá kell szokniuk a fél éven át tomboló zord télhez. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom