Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-08 / 259. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. november 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 James Bondok vagy bolondok? Akkor most vérprofi vagy teljesen amatőr a titkosszolgálat? TOKÁR GÉZA JL A Sme napilap leleplezte a szlovák titkosszolgálat öt fedőcégét. Még csak meg sem kellett izzadni­uk ehhez az újságíróknak, mert a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) két évtizede ugyanazokat a vállala­tokat használja tevékenysége leple­zésére: a cégek neve már ifjabb Mi­chal Kováč elrablása után kiszivár­gott. Tehát az SIS évtizedeken ke­resztül semmit sem tett azért, hogy álcázza cégeit, ingatlanait, alkalma­zottai egy részét. A „leleplezett” cé­gek és épületek nagy része Pozsony­ban van, de találunk nagymegyeri ingatlant is. Hogyan fordulhat elő ilyesmi, egyáltalán mennyire profi a szlovák titkosszolgálat? Az SIS megítélése két szélsőség között mozog a közéletben. A lehall­gatások kapcsán jelentkező paranoia odáig fajul, hogy ártalmatlan beszél­getések közben kell kikapcsolni a mobiltelefont, kiszedni a tápegysé­get, vagy kerülni kell bárminemű ér­zékenynek hitt információ közlését telefonon. Másrészt nincs minden­ható intézmény: az SIS által begyűj­tött információk komoly része elve­szik az adathalmazban, nagyon sok képzett ügynökre lenne szüksége a széles körű megfigyeléshez, ha pedig valakit kiemelten figyelnek, ennek eltitkolása nem működik huzamo­sabb ideig. Az SIS emellett a közéleti legen­dárium része: nem passzív megfi­gyelőszervezet, hanem az események alakulását aktívan befolyásoló sze­replő. Aki a politikában vagy a kör­nyékén mozog, előbb-utóbb adódik valami sztorija olyan személyekről, akik minden eseményen feltűnnek, rengeteget kérdeznek, de közéleti munkájuk, mérhető tevékenységük egyáltalán nincs. A közszereplők előbb-utóbb olyasmiket is megélnek, amit az SIS aktív ténykedéséhez kapcsolnak, hogy mást ne mondjunk, a telefonhívás minősége, a furcsa za­jokat produkáló vonal. Az ilyen sztorik azt a feltételezést erősítik, hogy a szlovák titkosszolgálat sok helyen sokakat figyel, és profi mó­don, hatékonyan végzi a munkáját. Ebbe a képbe rondítanak bele az SIS elképesztő amatörizmusáról és rö­vidlátásáról szóló történetek, mint például a fedőcégek leleplezése. Ami akár azt eredményezheti, hogy az épületekbe vígan ki-be járkáló alkal­mazottak kompromittálódnak. Persze az SIS vezetőinek „szakér­telméről” aligha változtatják meg most a véleményüket azok, akik sze­rint minden bokorban titkos ügynök lapul, de hát a lehallgatásokhoz és a célzott kiszivárogtatásokhoz önma­gában nem is kell akkora nagy hoz­záértés. (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Világ demokratái, rettegjetek! GÁLZSOLT N em kisebb a tét, mint hogy a legnagyobb gazdasági és katonai hatalom megmarad-e a demokrácia, az emberi jogok, a sza­badkereskedelem és a piacgazdaság világméretű támogatójá­nak. Az elmúlt évtizedekben ezt készpénznek vehettük, de Trumppal minden megváltozott. Lincoln pártja, amely súlyos polgárháború árán eltörölte a rabszolgasá­got, és Reagan pártja, amely támogatta a szabadkereskedelmet, a piaci re­formokat és az emberi jogokat világszerte, nincs többé. A Republikánus Párt nem létezik már olyan formában, mint az elmúlt évtizedekben. Példa nélküli, hogy a párt elnökjelöltje olyan szinten haragít magára vezető re­publikánus politikusokat, hogy azok kénytelenek elhatárolódni tőle. És nem csak arról van szó, hogy a mindig is politikai show-nak számító kam­pányküzdelmet Donald Trump valóságshow-vá silányította (mert ez az egyedüli, amihez ért, meg amiben üzletileg is sikeres volt). Persze nagy gond az elnökjelölt stílusa, mondjuk ki, bunkósága, vulgarizmusa. De en­nél is nagyobb gond teljes tájékozatlansága, nulla közpolitikái tapasztala­ta, teljes kiszámíthatatlansága és felelőtlensége, amit pártjának, hazájának és a szabad világ egészének súlyosan ártó nagyotmondásaival akar he­lyettesíteni. A második világháború óta konszenzus volt a két nagy amerikai párt között, hogy az Egyesült Államoknak a szabad világ vezető hatalmaként gátat kell szabnia a kommunista teijeszkedésnek, meg kell védenie de­mokratikus (és sokszor nem demokratikus) szövetségeseit és támogatni kell a demokrácia és az emberi jogok tévesztését. A szövetségeseknek adott védelmi garanciák néha megkérdőjeleződtek (Vietnam), de soha sem a nyugati demokráciák, főleg a NATO-szövetségesek felé. Trump ezt egy csapásra sutba vágta, elbizonytalanítva a NATO keleti szárnyán lévő se­bezhető demokráciákat, lovat adva az önkényuralmat építő Putyin alá. Hasonlóan, a második világháború óta az Egyesült Államok világszerte támogatta a kereskedelmi korlátok lebontását, a szabadkereskedelem ki- terjesztését, most Trump ennek véget vetne. Bár indulatos viták mindig is voltak, az megint csak precedens nélküli, hogy az egyik elnökjelölt bör­tönnel fenyegesse a másikat, vagy hogy előre megkérdőjelezze a választá­sok tisztaságát. Bár a hetvenes évektől a kisebbségek és bevándorlók többsége a de­mokratákra szavazott (növekvő arányban), a republikánusok mindig je­lentős támogatást tudtak szerezni közöttük szociális konzervativizmusuk (mexikói, hispán bevándorlók), erős kommunistaellenességüknek (56-os magyar menekültek, kubai emigránsok) vagy szabadpiaci politikájuknak (ázsiai amerikaiak) köszönhetően. Noha az illegális migráció kérdésében mindig is keményebb állásponton voltak, soha nem sértegették a beván­dorlókat. Trump ezt most rendszeresen megteszi, főleg a legnagyobb cso­porttal, a mexikóiakkal. Az egész azért is tragikus republikánus oldalról nézve, mert Hillary Clinton sebezhető, gyenge és könnyen verhető ellenfél lenne, ha nem Trump lenne az ellenfél. A szabad világ számára Trump megválasztása felér egy orosz rulettel, de veresége esetén is maradandó károk lehetnek. A Republikánus Párt széteshet, Trump új mozgalmat alapíthat, vagy leg­alább egy médiacsoportot, amely nézeteit harsogja. A felkorbácsolt, rész­ben etnikai színezetű indulatok megmaradhatnak, akárcsak a kérdőjelek Amerika globális szerepvállalása körül. És jöhetnek Trump nyomdokain, az általa kitaposott ösvényen a szabadkereskedelmet támadó, szövetsége­seket cserbenhagyó, kisebbségek ellen uszító, a demokratikus rendszer alapjait és alapvető játékszabályait megkérdőjelező populisták. Ezek rossz hírek a republikánusok, az amerikai demokrácia és a szabad világ számára, meg a hozzá csatlakozni vágyó, szabadságra vágyó emberek számára is. Elképesztő dolgokról szavaz Amerika Marihuána, óvszerhasználat, kivégzés, kisebb minimálbér, hajvágás - az Egyesült Álla­mokban nem csupán az elnök személyéről döntenek ma. Több államban (vagy egy-egy vá­rosban) összesen 160 kérdésben lesz népszavazás. Öt államban - Arizona, Kalifornia, Maine, Massachusetts, Nevada - a marihuána szabad forgal­mazásáról és fogyasztásáról kérdezik a választókat. A felmérések szerint mind az ötben - a fiatal szavazók jó­voltából - győznek az igenek. Néva­dóban arról is döntenek, hogy a mo­nopolhelyzetben lévő állami áram- szolgáltató mellett lehessen több szolgáltató is, sőt a lakosok maguk is állíthassanak elő — napelemekkel vagy szélturbinával - saját áramot. Több mint ötvenmillió amerikai a fegyvereladás szigorításáról voksol (Kalifornia, Nevada, Washington, Maine). A közvélemény-kutatások szerint például Maine-ben a lakosok több mint 60 százaléka támogatja, hogy a kuncsaftok alapos ellenőrzé­sével jelentősen szigorítsák a fegy­vervásárlást. Kaliforniában 17 javaslatról sza­vaznak, az egyik a halálbüntetés is­mételt eltörlése. Ebben az óriási ál­lamban 1978-ban állították vissza a halálbüntetést, s még abban az évben 13 elítélten végre is hajtották. Pilla­natnyilag 750 elítélt van a halálsoron, ám 2006 óta nem volt kivégzés, el­sősorban a végrehajtási módszerről zajló viták miatt. A javaslat ismét a halálbüntetés eltörlését szorgalmaz­za, helyette tényleges életfogytiglani börtönbüntetést vezetne be. A kaliforniaiak arról is döntenek: legyen-e kötelező az óvszerhasználat a pomófilmek szereplői számára. San Franciscóban annak megtiltá­sáról szavaznak, hogy a hajléktala­nok lakhatnak-e sátrakban. A nagy­várost ugyanis ellepték a 30-40 sá­torból és papírdobozokból eszkábált sátorvárosok, ahova a rendőrök is óvakodnak behatolni. Coloradóban arról döntenek, hogy az Obamacare néven ismert egész­ségbiztosítási törvény által kialakított biztosítási piacot átvegye-e a Colo- radoCare, vagyis a helyi állami egészségbiztosító, amely az egyedüli biztosítója lenne az alacsony jövedelműeknek. A javaslat ellenzői azért óvnak ettől, mert a biztosítót irányító 21 tagú igazgatótanácsban politikusok ülnének. Öt államban a minimálbér a kér­dés. De míg négy államban a mini­mális órabér 13,50 dollárra emelését javasolják, addig Dél-Dakotában a 18 éven aluliak minimális órabérének csökkentését szeretnék elérni: 8 és fél dollárról 7 és fél dollárra. Missouri arról tart népszavazást, hogy megtiltsák-e a forgalmi adó ki­vetését olyan szolgáltatásokra, mint az autójavítás vagy ahajvágás. (MTI) FIGYELŐ Ünnepeltetnék az elcsatolást a románok Liviu Dragnea, a Szociáldemok­rata Párt (PSD) elnöke elvárná, hogy a romániai magyarok is „győzelemnek” tekintsék Erdély elcsatolását. A pártelnöke a Rea- litatea tévében reagált arra, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ el­nöke azt mondta, „1918a veszte­ség éve volt” a magyarság számá­ra, és a következő parlamenti cik­lusban végre alkotmányba kell iktatni a kisebbségeknek akkor tett ígéreteket, amelyeket a centenári­umához közeledő modem Romá­nia jogi és morális alapjának te­kintett 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat tartalmaz. „Ő azt állítja, hogy nekik előnyte­len volt az egyesülés. Mert ők kik? Ők szintén román állampolgárok. Mert remélem, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgá­rokra gondolt, nem pedig ma­gyarországi állampolgárokra, mert akkor súlyos a dolog. Az egyesülés a román nemzetnek győzelem volt, Kelemen Hunor egy Romániában bejegyzett párt elnöke, ezért remélem, hogy hal­lani fogom tőle azt, hogy az 1918- as egyesülés győzelem volt a ro­mániai magyarságnak is” - mondta Dragnea. A PSD elnöke úgy vélte, hogy ez­zel a kijelentésével Kelemen Hu­nor mintha Tőkés László szó- használatát venné át. „Több szavazatot akar? A szava­zatai mindenképpen biztosítva vannak, a nyilatkozat pedig meg­marad. Én nem felejtek”-figyel­meztetett a PSD elnöke. Dragnea leszögezte: nem akar kormányoz­ni az RMDSZ-szel, és reméli, hogy a románok elegendő szava­zatot adnak neki, hogy ne legyen szükségük az RMDSZ-re a kor­mányalakításnál. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom