Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-06 / 232. szám, csütörtök
KULTÚRA 8 I PENGE Rógen minden jobb volt Michel Houellebecq számára 1994-ben A harcmező kiterjesztése hozta meg az elismertséget, a kötet mostantól magyarul is olvasható. Miként a fülszöveg mondja, egy olyan regénnyel állunk szemben, amely „a mára világhírű szerzőt teljes fegyverzetében mutatja BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA meg”. Bár a fegyverzet szó - metaforaként is - árulkodó a tekintetben, hogy a szerző későbbi regényeiben milyen kirekesztő irányt vesz, jelen kötetben szerencsére ezek a gondolatok még csupán sokféleképpen értelmezhető csíraként vannak jelen (ld. a diszkóban a fiatal lányt megszerző „néger” fiú iránti ellenszenv, vagy a lépcsőházban felvillanó kamasz arab szemek felemlegetése). Egyébként pedig valóban azok a témák merülnek fel, melyek később Houellebecq védjegyévé váltak. A fogyasztás kritikája, a luxuscikkek feleslegessége, a gazdasági és a szexuális harcmező növekedése, a szexuális frusztrációk, a szociális problémák, a kapcsolatok kiüresedése, a gyilkos magány. A főhős informatikus, aki munkájából kifolyólag a társadalmi kapcsolatok számának növelésében érdekelt, ugyanakkor munkája miatt meghasonul: „ Viszolygoka társadalomtól, amelyben élek, a reklámok undorítanak, az informatikától okádhatnékom van." Az egyes szám első személyben elmesélt történet hőse ezért is mondhatja el írásmódszeréről: „ Leegyszerűsítek. Egymás után bedarálom az összes részletet. [...] Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. Es lassan kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik. ” És ilyen helyzetben azt, aki az árral szembe megy, a legrosszabb esetben ki- végzik - mint ahogy az elbeszélőnek a szövegébe ékelt saját meséjéből kiderül: a mesebeli csimpánz, ahogy Robespierre is, szembefordult a tömeggel, de az őt fogva tartó gólyák ezt nem engedték. A másik, kevésbé rossz esetben marad a szanatórium. Houellebecq regényében a szanatórium egyszerre szerepel metaforaként és fókuszpontként. Olyan hely, ahova egyesek már bekerültek, mások pedig be fognak kerülni. Merthogy ez egy speciális szanatórium, mintha csak a társadalom képe volna: „Kevés dühöngő, inkább depressziósok és a szorongásosok [...] Lassacskán arra a megállapításra jutottam, hogy mindezek az emberek-nők, férfiak-a legkisebb mértékben sem bomlott elméjűek; csak a szeretet hiányzik nekik. ” Ezzel a kör be is zárult, csupán az irónia feszegeti, ami például az olyan megoldásokban nyilvánul meg, mint az elbeszélő eredendő pszichoanalízis-ellenessége („ Az Én újraépítésének örve alatt a pszichoanalitikusok lényegében botrányosan lerombolják az emberi lényt. ”), s az erre következő szimbólumokkal teli csendes álomleírás. Illetve a pontos idő mint utolsó kapaszkodó folyamatos bejelentése. „Délután két óra van ’’ - zárul a regény. Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése. Fordította: T ótfalusi Ágnes. Magvető, Budapest, 2016.174 oldal. Értékelés: 8/10 Jubilál a Lux filmdíj Brüsszel. Európa-szerte a tavalyi nyertes alkotás vetítésével - Deniz Gamze Ergüven francia- német török koprodukcióban készült, Mustang című filmjével - ünnepük október 10-én az Európai Parlament idén tízéves filmművészeti elismerését, a Lux díjat. A Mustang a jubileum jegyében október 10-én (hétfőn) az Európai Unió 28 tagállamában egyszerre lesz látható. Szlovákiában a tren- cséni ArtKino Metro ad otthont a vetítésnek, Magyarországon pedig a szolnoki Tiszapart moziba várják az érdeklődőket. A vetítést Brüsszelből közvetített beszélgetés követi a film rendezőjével, akinek a Twitteren keresztül tehet fel kérdéseket a közönség. A kontinens fontos politikai vagy társadalmi problémáira reflektáló alkotásokat elismerő Lux filmdíj célja nemcsak az európai mozi népszerűsítése, hanem az is, hogy a nyertes alkotásokat a határokon átlépve eljuttassa minden országba és elérhetővé tegye mindenki számára. Minden évben tíz film kerül a hivatalos válogatásba, amelyből három juthat be a döntőbe. Az európai parlamenti képviselők választják ki a győztest, míg a közönségdíjról nyilvános online szavazás dönt. A döntőbe került három filmet az unió összes hivatalos nyelvén feliratozzák, majd minden tagállamban bemutatják. Idén Leyla Bouzid tunéziai fiatalokról szóló, francia-tunéziai- belga koprodukciója (A Peine J'ouvre les Yeux - Ha kinyitom a szemem), a Ma Vie de Courgette (Életem cukkiniként) című svájcifrancia animáció, valamint Maren Ade már nálunk is vetített német- román-osztrák vígjátéka, a Toni Erdmann került a döntőbe. A győztes filmet november 23-án Stras- bourgban jelentik be. (MTi.as) 2016. október 6. | www.ujszo.com A Káptalan utcában a kanadai Caitlind r. c. Brown és Wayne Garrett Felhőjét lehet birtokba venni (Fotók: Képarchívum) Egy éj szakás kaland Szombaton másodszor lesz Pozsonyban Fehér éjszaka JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Szombaton este héttől hajnali kettőig tíz országból összesen 45 művészeti projekt lesz látható a fővárosban. A Fehér éjszakát Európa legnagyobb kortárs művészeti fesztiváljának kiáltották ki a szervezők, és ebben van is némi igazság. A projekt lényege az edukáció, a legmodernebb stílusok népszerűsítése. Egy éjszakára kiviszik az utcákra, a terekre, a parkokba a kortárs képző- művészetet, különös tekintettel a hatásos, sötétben érvényesülő fény- hang-installációkra. A kezdeményezés Párizsból indult 2002-ben, fokozatosan csatlakoztak az európai és tengerentúli nagyvárosok, Szentpétervártól Amszterdamon át Los Angelesig. A nemzetközi projektbe Kassa 2012-ben kapcsolódott be, Pozsonyban pedig tavaly volt az első Fehér éjszaka, amely a szitáló eső ellenére több mint százezer látogatót vonzott. Ekkora érdeklődésre sem a tömeg- közlekedés, sem pedig a helyi szervezők nem voltak felkészülve. A káoszból okulva a szombati rendezvényre több logisztikai jellegű újítással is készülnek, például sűrűbben közlekednek a városi buszok és villamosok, több biciklitárolót helyeznek ki, és nem lesznek meghatározott időpontban kezdődő performanszok, kiállításmegnyitók, mert ezekre tavaly sokan csak nehezen vagy egyáltalán nem tudtak bejutni. Az objektek, installációk és fényszobrok a köztereken ingyenesen csodálhatok meg, a belső terekbe viszont tizenöt éves kortól fizetős lesz a belépés. Kassán múlt szombaton kisebb felháborodást keltett az utóbbi intézkedés, a szervezők azonban azt mondják, több okból is szükség volt rá. Egyrészt a nagy volumenű projekt magas költségei miatt, másrészt az érdeklődők számának követése végett. így ugyanis módjukban áll maximalizálni a nyolc euróért árult karszalagok számát, amelyek egyébként valamennyi fizetős galériába, múzeumba, csarnokba, udvarba, kertbe érvényesek. Mivel ezen helyszínek befogadóképessége behatárolt, nem engedhetnek be egyszerre nagyobb tömeget, mert az sem az alkotásoknak, sem a nézőknek nem tenne jót. A látnivalók több mint fele azonban idén is ingyenes lesz. Az alkotók igyekeznek kihasználni a város adottságait, például jó néhány jellegzetes épület „kidíszítésére”, megvilágítására engedélyt kaptak, és a hidak is különleges fényköntösbe öltöznek. Az Sznf hídból világítótorony lesz, az Öreg híd a szivárvány minden színében fog pompázni, a pozsonyi vár falán különleges szenzorok által a nézők szívverése is láthatóvá válik, a Kék templomként ismert Szent Erzsébet-templomot rózsaszínre „festik át”, a Szlovák Rádió fordított piramisának egy részét pedig „becsomagolják” a művészek. Néhány installáció időjárásfüggő: például a Janko Kráľ parkba tervezett világító rét, amelyet a tervek szerint vízzel töltött, megvilágított lufik alkotnak, csak esőmentes időben valósítható meg. A tavalyi kínálathoz képest idén több lesz az interaktív műalkotás, azaz birtokba lehet venni a műveket, hozzájuk lehet nyúlni. A legnagyobb sikerre szerintünk a kanadai Caitlind r. c. Brown és Wayne GarrettFelhő című munkája számíthat, amely egyenként meggyújtható égőkből áll, és amelyet a világ több országában bemutatott már az alkotópáros. Az érdeklődők külön térképet kapnak, amelyen valamennyi helyszín szerepel, és több útvonalon is nekivághatnak az éjszakai városnak. (A részletes program és a térkép a www.bielanoc.sk címen található). Idén több múzeum és galéria is bekapcsolódik a rendezvénybe, kivételesen este tízig tartanak nyitva, és különleges akciókkal, például koncertekkel, filmvetítésekkel, előadásokkal készülnek, a karszalaggal érkezőket pedig kurátorok, művészet- történészek vezetik végig az időszaki kiállításokon. A Fehér éjszaka sikere minden városban a helyi szervezőkön múlik, akik a beérkezett ötleteket elbírálják, és a „nagy sztárok” mellett a helyi vizuális művészeknek, egyetemistáknak is bemutatkozási lehetőséget adnak. Pozsonyban a Képzőművészeti Egyetem legtehetségesebb hallgatói mutathatják meg több helyszínen, hogyan tudják közelebb vinni a művészetet az utca emberéhez. Az olasz Esther Stocker A jövőből című installációja a Kunsthalléban látható
