Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-28 / 251. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. október 28. KULTÚRA I 9 Vannak olyan napok A CAFe Budapest fesztivál lazán kapcsolta össze a kortárs művészeti ágakat Gergye Krisztián összművészeti előadással tisztelgett az 1956-os forrada­lom előtt .(Fotó: Pályi Zsófia) A Budapest Sound Collective a hangszínekre fókuszált (Fotó: Kotschy Gábor) JUHÁSZ KATALIN Vannak olyan napok, amikor az ember kikapcsolódni megy Budapestre. Es a fürdőzés, ótteremtesztelós, laza városnézés közepette felfigyel a Töltsd fel magad! szlogenre. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál szervezői kínálták programjaikat ezzel a felszólítással. Ami teli­találat, mert a feltöltődés nem egyenlő a szórakozással. A CAFe Budapestet 25. alkalom­mal rendezték meg a Müpa és a Bu­dapesti Turisztikai- és Fesztivál Köz­pont együttműködésében. Október 7. és 23. között, tizenhét nap alatt a kor­társ komolyzenétől a színházi bemu­tatókon, popkoncerteken, újcirkusz- és táncelőadásokon át a képző- művészetig terjedt a kínálat, nem be­szélve a műfajok merész fúziójáról. Világsztárok is érkeztek, a lengyel művészet pedig kiemelt figyelmet kapott, csakúgy, mint a 135 éve szü­letett Bartók Béla munkássága. Ezt a különleges műsorzuhatagot nehezebb propagálni, mint a néhány napba sűrített fesztiválokat. Két ok­ból. Egyrészt: csaknem három héten át tart, emiatt a hagyományos, átlát­ható időkoordinátákban gondolkodó sajtó számára megfoghatatlan. Más­részt: a műfaji változatosság miatt jóval nehezebben definiálható, mint az egy műfajra szakosodó fesztivá­lok. Itt ugyanis nagyon különböző világok nyílnak meg, más-más hely­színeken. Az egyetlen közös jelző a „kortárs”, amibe belefér Alföldi Ró­bert élőzenés II. Edward-rendezése, a Nyitott műtermek délutánja, a szlo­vák PaCoRa trió folk-dzsessz- koncertje, a Budapest Ritmo nevű új világzenei minifeszt, irodalmi ren­dezvények, divatbemutató, a lengyel Krzysztof Penderecki művei a szer­ző vezényletével, a 80 éves Steve Reich, a japán zongoravirtuóz Hiro- mi és még számos művész, több mint száz program keretében. Akik pél­dául elmentek egy electropop- koncertre az A38 Hajóra, talán csak a helyszínen tudatosították, hogy épp a CAFe Budapest egyik rendezvé­nyén vannak. A fesztiválon belül rá­adásul több minifesztivál is zajlott. Am ha alaposabban tanulmányoztuk a valamennyi (csaknem harminc) helyszínen kupacokban felhalmozott vaskos műsorfüzetet, kiderült, hogy ez nem amolyan ügyes árukapcsolás. A fesztiválprogramba beválogatott rendezvények mindegyike a saját hangját, útját kereső kortárs kultúra 21. századi eredményeit volt hivatott felmutatni. A Budapest Sound Collective nevű fiatal szimfonikus zenekar Elemek című háromrészes koncert­sorozatának középpontjában például a hang fizikai tulajdonságai - mint például a hangerő vagy a hangszín - álltak. Dubóczky Gergely vezényle­tével a hang és a tér kapcsolatát jár­ták körül, majd a hangszínek biro­dalmába kalauzolták el a hallgató­kat. Az erős képzőművészeti párhu­zamoknak köszönhetően ráébred­hettünk, hogy a zenei hang színének elképesztően széles skálája van, és a koncert végére - ahogy a festők szí­nekben gondolkodnak - megtanul­hattunk színeket hallani. Ehhez töb­bek között Kurtág György, Sztra­vinszkij, John Cage, Purcell és Bach műveit hívták segítségül, egy kép­zőművész lány pedig eközben fo­lyamatosan festékeket öntött egy mozgatható üveglapra, mintegy il­lusztrálva a hallottakat. Az 1956-os eseményekről a 60. évforduló kapcsán több műfajban is megemlékeztek a fesztiválon. Közü­lük talán az a Várkert Bazárban be­mutatott összművészeti produkció volt a legérdekesebb, amely a forra­dalmi időszak hangulatának megidé- zése mellett a tágabb régió kommu­nistaellenes felkeléseit is fókuszba helyezte. A táncosként és koreográ­fusként is kiváló Gergye Krisztián az akkori eseményekkel való jelen idejű párbeszéd lehetőségeit igyekezett feltárni olyan fiatal művészekkel, akiknek talán már a szocializmus is történelem. A rendező vezetésével a szereplők a térinstallációkon, Voj- nich Erzsébet festményein, valamint Nádas Péter és Hajas Tibor szövege­in keresztül, a színház és a perfor- mansz eszközeit vegyítve bontották le a műfajok közötti vasfüggönyt. A forradalomról radio_56 címmel rockzenészek is megemlékeztek, Németh Juci (Nemjuci), Schoblocher Barbara (Blahalousiana), Mórocz Tamás (Bermuda) és Pajor Tamás zenésített meg 1956-ban született verseket. A fiatal közönségre egyéb­ként is odafigyeltek a szervezők, több olyan nívós, esetenként ingyenes program is helyet kapott a kínálatban, melyek a tizenéves korosztályt cé­lozták meg. A budapesti galériák, kiállítóterek, kerületi kulturális intézmények évek óta erre az időszakra időzítik kiállí­tásaik megnyitóit, a színházak és a koncerthelyszínek ilyenkor kínálják az igényesebb nézőknek szánt pro­dukciókat, egymással egyeztetve. Ez a fesztivál az összefogásról is szól, a kultúra területén dolgozók együtt­működéséről. És mivel jó koncepciót nem bűn koppintani, ajánlom a CAFe Budapestet a hazai, főleg a pozsonyi koncertszervezők, művészeti ügy­nökségek, kultúrházak figyelmébe, akik gyakran egymás ellen dolgoz­nak, a potenciális célközönség nem kis bosszúságára. RÖVIDEN Filmet forgatnak a Bergman-kéziratból Stockholm. Ingmar Bergman korábban nem ismert kéziratá­ból forgat filmet Suzanne Osten svéd rendező. Bergman egy kö­zös munkához írta a forgató- könyvet, amelyben az olasz Fe­derico Fellini és a japán Kuro- szava Akira is részt vett volna. A 64 perc Rebeckával című for­gatókönyv 1969-ben megszüle­tett, de a három legendás rende­ző tervezett közös munkája vé­gül kútba esett. A kézirat a 2000- es évek elején került le a polcról, amikor Bergman odaajándé­kozta archívumát egy alapít­ványnak, amely vállalta, hogy gondoskodik a megőrzéséről. A Fanny és Alexander, a Jele­netek egy házasságból, a Sutto­gások és sikolyok és A hetedik pecsét 9 Oscar-díjra jelölt rendező-forgatókönyvírója 2007-ben hunyt el. (MTI) Kiállítja a MoMA a legelső emodzsikat New York. A legelső, 1999-ben Japánban kiadott emodzsikat (érzelmet kifejező szimbólu­mokat) állítja ki gyűjteményé­ben a New York-i Modem Művészetek Múzeuma (Mo­MA). A 176 emodzsiból álló kollekciót annak tulajdonosától, ajapánNippon Telefontársa­ságtól kapta ajándékba a múze­um, a cég 1999-ben bocsátotta ki az eredeti szettet mobiltelefo­nokra és kijelzőkre. „Az 1929-es kezdetektől a MoMA küldeté­sének része volt a kortárs művészeti és dizájnalkotások gyűjtése és kiállítása. Manapság mind a digitális, mind a fizikai térben zajlik az élet” -jegyezte meg Paola Antonelli, a múzeum építészeti és dizájnrészlegének szenior kurátora. A MoMA egyébként az utóbbi években további digitális tételekkel is gyarapodott, köztük a @ szim­bólummal és videojátékokkal. A múzeum az év végén előcsar­nokában állítja ki az emodzsikat. Az eredeti szimbólumokat két­dimenziósán és animációkkal is láthatja a közönség. (MTI) Vajon mire készül az ABBA 2018-ban? A brit Guardian internetes oldala tegnap valószínűleg kattintási rekordot döntött. Ők írták meg először, hogy az ABBA készül valamire. Az MTI Összeáll az ABBA 2018-ban címmel vette át a hírt, az eredeti cikk írója azonban ennél sokkal óvatosabban fogalmaz. „Továbbra is valószínűtlennek tű­nik, hogy az ABBA valaha élőben közönség elé lépjen, de a svéd négyes vissza kívánkozik a reflektorfénybe” - áll a cikkben. A brit lap sem tudta megfejteni, mit jelent „az ABBA- élmény virtuális és élő megtapaszta­lása”, amit rajongóiknak ígérnek az egykori svéd sztárcsapat tagjai, és amiről bővebben csak jövőre hajlan­dók beszélni. „Inspirálók azok a határtalan lehe­tőségek, amelyeket a jövő nyújthat számunkra, és örömmel veszünk részt valami új és drámai dolog megalko­tásában. Egy időgépben, amely lé­nyegre törően mutatja meg, kik vol­tunk. És kik vagyunk” - idézi a Gu­ardian a meglehetősen homályosan fogalmazó Benny Andersont. Az ABBA-tagoknak az elmúlt 34 évben számos alkalommal kínáltak csillagászati összegeket ügynöksé­gek és lemezkiadók egy koncertért vagy új lemezért. A „lányok” több­ször is céloztak rá, hogy szívesen színpadra állnának, de a két agy­tröszt, Bjöm és Benny hallani sem akart- erről. Most viszont bejelentet­ték, hogy 2018-ban a legkorszerűbb digitális technológiával és virtuális valósággal operáló projekttel jelent­keznek, az American Idol atyjával, Simon Fullerrel együttműködve. Fuller nyilván ismeri a New Musical Express friss felmérésének eredmé­nyét, amelyben arra kérték az olva­sókat, hogy állítsák össze álmaik fesztiváljának fellépőlistáját. A hala­dó szellemiségűnek tekintett lap új­ságírói lepődtek meg a legjobban azon, hogy a lista élén az ABBA vég­zett, toronymagasan, a Beatlest is megelőzve. Azt se feledjük, mekkora sikere volt az 1996-ban elhunyt Tupac Shakur hologramjának a Coachella fesztivál színpadán, vagy a háromdimenziós Michael Jacksonnak a 2014-es Bill­board Music Awards díjkiosztó gá­lán. Azon a négyperces ,jelenésen” fél évig dolgozott a cég, amely jövőre Whitney Hustont küldi turnéra ebben a bizarr formában. Reméljük, az AB­BA és Simon Fuller nem valami ilyesmiben gondolkodik. Mert a ti­tokzatos nyilatkozatok jelenleg erre engednek következtetni. (juk) Az ABBA-tagok idén januárban, Björn Ulveus étteremavatóján fényképez- kedtek együtt. A zenész a Mamma Mia! című film sikerén felbuzdulva görög tavernát nyitott Stockholmban. (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom