Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-27 / 250. szám, csütörtök
8 KULTÚRA 2016. október 27. | www.ujszo.com PENGE Rend a lelke Daniela Kapitáfiová Samko Tálé bőrébe bújva írta meg Komárom történetét. Pontosabban Komárno egyik történetét: egy szellemileg nem egészséges ember elbeszéléséről van szó, s így a fókusz is meghatározott. A felébresztett gondolatok azonban a lehető legszélesebben ragadhatják meg az utóbbi negyven év auráját. BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA A Könyv a temetőről olyan szöveg, amelyben az elbeszélő, Samko Tálé nyelve maximálisan részt vesz mindenjelentésalakító eljárásban: az általa használt, kifordított logikájú, gyakran humoros szófordulatok, az elírt szavak sajátos világlátásának nyelvi lenyomatai. Éppen ezért volt fontos a fordító munkája, és Mészáros Tünde kiválóan oldotta meg a feladatot, magyar nyelven is érzékeltetni tudta mind az elbeszélő szellemi állapotát, mind a szlovák-magyar viszonyt tárgyaló eredeti részek dinamikáját. Samko valahogy úgy viszonyul a rendhez, a normalitáshoz, mint valami alapvető életszükséglethez. Gyerekkora rendje, a kommunizmus éppen ezért különösen erősen vonzza őt, hiszen akkor „a RSDr. Gunár Karol mindig meg tudta mondani, hogy én mit csináljak, én meg azt akartam, hogy a RSDr. Gunár Karol megmondja nekem, hogy mit csináljak”. Ebből a rendszeretetből és önállótlanság- ból ered nacionalizmusa is, hiszen a magyar- és csehgyűlölő hangos többségnek szeretne megfelelni. Innen ahomofóbiája, a cigányellenessége és mindannak az elutasítása, ami nem simul az átlagember rendjébe. Ezzel persze az utóbbi negyven év társadalma, illetve az annak mindennapjai által megszabott normalitás lenyomatának tekinthetjük Samko személyiségét, szövegét pedig boncasztalnak, melyen fóbiáink, gyűlöleteink, kirekesztő ösztöneink vizsgálhatók. Hiszen ahogy Samko mondja gyakran a többség véleményének ismertetése után: Én is ugyanígy gondolom. A másik oldalon pedig vizsgálható általa az is, hogy rendszeretetünk és önállótlanságunk milyen módon járul hozzá egy romlott rendszer fenntartásához, sőt, akarásához. Egy olyan rendszer akarásáról van szó, amelynek képviselője, RSDr. Gunár Karol gyakorlatilag besúgót csinál Samko Táléból, erkölcstelenül kihasználva fogyatékosságát. És amelynek ugyanazon képviselője („azok ott fönn”), miután bezárta lányát egy szobába, hogy ne tudjon elmenni egy randira, hagyja leesni a víztoronyból lánya fiúját, Samko barátját, Tonko Szedíleket. Akit egyébként Samko súgott be, attól való félelmében, hogy ha nem teszi, „kap a fejére”. így súgja be például apját is... Az apját, aki ugyanakkor képes a következőket mondani Tonko haláláról, miután minden részletet megbeszélt RSDr. Gunár Karollak „Senki a világon nem tudhatta, hogy a Tonko fel akar mászni a Víztoronyba. És hogy jegyezzem meg jól, hogy házasságon kívüli volt, és ebben a tekintetben nemnormális. És akkor ezért ez csak a Tonko dolga, és mi örülhetünk, hogy ez így végződött.” Ja, igen, helyreállt a rend. Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről. Első és második Könyv a temetőről. írta és rajzolta Samko Tálé. Mészáros Tünde fordítása. Magvető, Budapest, 2016.228 oldal. Értékelés: 8/10 DANIELA KAPITÁNOVA ** :y * # KÖNYV -i ' A TEMETŐRŐL Ek6 és tnásvaik Kjinyv u temetfyfil. $ <$rta és rajzolta ^ & SAMŔ0 TÁliE'“' .. Emelláék Pozsonyban November 11. és 17. között rendezik mega 18. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivált. Pozsony. Hajdú Szabolcs Er- nelláék Farkaséknál című drámája képviseli a magyar színeket a pozsonyi fesztiválon, ahol a film alkotóival is találkozhat a közönség. A fesztivál egy nappal hosszabb lesz a tavalyinál. 126 mozgókép szerepel a kínálatban, ez kb. hússzal több, mint az elmúlt évben. A legfőbb változások közé tartozik ezenkívül, hogy a szemlére nagyobb számban várnak alkotókat, kb. húsz vendég érkezésére számítanak. Közülük Alex Ross Perry független amerikai filmrendezőt, valamint Rade Serbedžija szerb származású, világhírű színészt emelték ki a fesztivál tegnapi sajtótájékoztatóján. Tavaly a család volt, idén a város lesz a mustra fő témája. A városi életet és a városportrékat megrajzoló mozgóképek külön szekciót kapnak. A versenykategóriákban első- és másodfilmes rendezők játék- és dokumentumfilmjei, valamint rövidfilmek méretnek meg. A Lexikon szekció a filmtechnikai fogalmakat igyekszik feltárni: tavaly a képméret volt fókuszban, ezúttal a színes film történetével ismerkedhet meg a közönség. A Fókuszban szekció a horvát filmművészetet mutatja be. A programban zömmel európai filmek szerepelnek, de az amerikai termést is jelentős alkotások képviselik - külön kategóriába olyan klasszikus és újabb mozgóképeket válogattak be a tengerentúlról, amelyek témája az elnökválasztás. A 18. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál filmjeit három helyszínen, a Mladosť, a Lumiere és a Nostalgia moziban vetítik. (tébé) Megint Székely Holnap mutatja be a Bánya vakságot a Jókai Színház és a Thália Fabó Tibor (Ince), Benkő Géza (Florin) és Vasvári Emese (Iringó) az előadás egyik jelenetében (Kiss Gibbó Gábor felvétele) LAKATOS KRISZTINA Első közös bemutatója előtt áll a Jókai Színház ós a Thália: holnap lesz a Bányavakság premierje Komáromban, Kassán pedig november 24- től látható a koprodukció. Amióta 1952-ben Komáromban megalakult a Magyar Területi Színház, majd 1969-ben Kassán létrejött a Thália Színpad, 1993-ban pedig függetlenedett egymástól a két teátrum, művészek, előadások ugyan vendégszerepeitek a „másik oldalon”, de ilyen fokú együttműködésre nem volt példa. Nem véletlen hát, hogy a nagy megegyezés óta az érintettek szívesen nevezik történelminek az eseményt. Székely Csaba-színmű viszont nem először látható tájainkon: miután a marosvásárhelyi szerző Bányavidék-trilógiája végigszántotta a magyar nyelvterület színpadait (és alaposan átrajzolt Erdély-képet hagyott maga után), két évvel ezelőtt Komáromban is műsorra tűzték a Bányavirág című első részt. Részben ez a tény is szerepet játszott a darabválasztásban - mondta el Tóth Tibor komáromi direktor az előadás sajtó- tájékoztatóján, hozzátéve: kevesebb szereplős produkción szerették volna tesztelni, hogyan működik a gyakorlatban a koprodukció; mivel az út járhatónak bizonyult, most úgy látják, a közös munka adott esetben megismételhető. A Bányavakság öt szereplője közül ketten a komáromi társulat tagjai: Incét, a lepusztult egykori bányászfalu tehetetlen, alkoholista polgár- mesterét Fabó Tibor játssza, kihívóját, Izsákot, a mélymagyar vállalkozót Tóth Tibor formálja meg. Az Ince nővérét alakító Vasvári Emese friss tagja a Tháliának, és Kassáról érkezett Lax Judit is Ince lányának szerepére. Florint, a román rendőrt „külső ember”, Benkő Géza kelti életre. A díszletek és a jelmezek Gadus Erika munkáját dicsérik, az előadás rendezője Czajlik József, a Thália igazgatója. Aki abban bízik, hogy az előadás a két társulat erejét fogja megmutatni. Mint mondta, a darab egyszerre nézőbarát és súlyos; ütős történetbe ágyazva olyan kérdéseket vet fel, amelyeket mindannyian értünk: együvé tartozás, lemorzsolódás, identitás, elvándorlás, és azon is elgondolkodhatunk, hogy a vélt és valós történelmi sérelmek energiái mire képesek mozgósítani az embert. VÁLASZOL Czajlik József rendező Jellemző az általad rendezett előadásokra az erőteljes dramaturgiai munka, a drámai szöveg át- és felülírása, megpakolása... A Bányavakság igényelt ilyen beavatkozást? Ez az anyag nagyon sűrű és feszes. Egy keretjátékot raktunk hozzá, amely a darabból fakad, de magát a szöveget nem változtattuk meg, és az alapvető értelmezést sem. A keret viszont megnyit egy másik dimenziót. Az előadás úgy kezdődik, hogy Ince hullarészegen jött haza, és kb. két órát aludt. Az első kép az ő delíriuma, a végén pedig a zárókép az egész darabnak, az egész „inceségnek” egyfajta szimbolikus befejezését adja. A sajtótájékoztatón többen is utaltak rá, hogy a darabot feszítő egyik fontos ellentét a realizmus és a stilizáció, ami már a szöveg szintjén is megjelenik. Rendezőként foglalkoztatott ez a kérdés? Inkább a művészi pályák, munka- módszerek felől érdemes ezt megközelíteni. Azokkal a rendezőkkel együtt, akikkel az utóbbi években dolgozom, most olyan szakaszban vagyunk, hogy a teljesen realista, életszerű belső terek nem érdekelnek bennünket. Bizonyos szelekció után inkább csak azt szeretnénk megtartani a térben, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megmaradjon a kapcsolat a realitással, és a többi részt igyekszünk erőteljesebben vagy szélesebben kommunikáló tárgyakkal helyettesíteni. Ez nem feltétlenül darabfüggő, inkább egy belső, gondolati és művészi célkitűzést jelez. A másik, Székely Csaba művei kapcsán sokat emlegetett oppozí- ció a tragédia és a humor, és ezek megjelenése a színpadon. Az stiláris dolog, hogy a színészekkel együtt kidolgozzuk a drámai és a komikus helyzeteket. Egy adott pillanatban a színpadon csak egy érzés dominálhat. Ami aztán a következő pillanatban valami másnak adhatja át a helyét. Ezek a pillanatok adják ki az összképet, amit a végén tragikomédiának nevezünk. A színházaink időről időre próbálkoznak drámapályázat kiírásával, amelynek mintha „a szlovákiai magyar dráma” fellelése lenne a tétje. Mit tud jobban Erdély, illetve mit tud jobban Székely Csaba, hogy neki a saját közösségében ez sikerült? Annyit tudok, hogy amikor Székely Csaba elindult, tudták őt inspirálni: az első darabját ő is felkérésre írta, az nagyon sikeres lett, és utána, azt hiszem, megszerette a színházat. Mi is megpróbáljuk mindenféle úton- módon felkelteni a színház iránti érdeklődést. De nem tudunk az írók helyett írni - és nem tudunk az írók helyett akarni. Rengeteg jó téma van körülöttünk, születtek is olyan művek, amelyeket érdemes lenne dramatizálni. Győry Attilának például egy-két dolgát nagyon szívesen megrendezném. A Vércsapolás néhány novellájából simán lehetne kisfilmet csinálni, a Kerékkutyából simán lehetne színházi előadás vagy film, és a Kitörés is jó alapanyag, (as)
