Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-25 / 248. szám, kedd

121 Vasárnap este, az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom 60. év­fordulója alkalmából a Magyar Állami Operaház tartott ünnepi gálaestet a Kassai Állami Színházban. A teátrumban, amely 1833-ban a Bánk bán ős­bemutatójának is otthont adott, hetven éve nem volt magyar nyelvű ope­raelőadás. (Fotó: Németi Róbert) Prága és Budapest az Astorka fesztiválján LAKATOS KRISZTINA Pozsony. Ma kezdődik a pozso­nyi Astorka színház nemzetközi fesztiválja, melyen szlovák és cseh produkciók mellett magyar elő­adást is láthat a közönség. A ren­dezvénysorozatot a hazai társulat Sylvia című zenés romantikus víg­játéka nyitja, amely egy középkorú házaspár kapcsolatának kríziséről mesél mélyen emberi humorral. Holnap a prágai Divadlo na Jezerce mutatkozik be Pozsonyban a Shy- lock című monodrámával. Milan Kňažko Jon, a színész bőrébe bú­jik, aki A velencei kalmár Shylock- ját alakítja, majd változik a helyzet, és a monológok hallgatása helyett a közönséggel folytatott szenvedé­lyes disputa részesei leszünk - mi történik, ha egy meg nem nevezett fesztivál szervezői a politikai kor­rektség jegyében leállítják az anti­szemitának bélyegzett előadást? Az STK THEATRE CONCEPT két rendező, Martin Kukučka és Lukáš Trpišovský közös prágai, szerzői színházi projektje. Az As­torka fesztiválján csütörtökön a nemzetközi szereplőgárdával ­többek között Kassai Csongor közreműködésével - létrehozott Vihar látható, amely Shakespeare azonos című művének motívumait öltözteti mai köntösbe. Prágából érkezik a Švandovo divadlo is Mo­heré Mizantrópjának kortárs fel­dolgozásával (az előadás pénteken 19.00-tól látható), valamint a Dej- vické divadlo, amely az Elakadás című, a társulat által írt darabot hozza el. Az alapszituáció önma­gáért beszél: öt frusztrált figura, öt karakter szorul be egy liftben, és sejtelmük sincs róla, mikor szaba­dulhatnak ki. A produkció szombat este szerepel a fesztivál műsorán. A magyar színeket a Vígszínház képviseli az Astorkában, a buda­pesti társulat vasárnapi vendég- szereplése egyben a fesztivál zá­róelőadása. Heather Raffo Fátyol nélkül című drámája kilenc iraki nő sorsán keresztül megdöbbentő személyességgel beszél a háború borzalmairól és a férfiak kegyet­lenkedéseiről. Mátyássy Áron rendezésében Hegyi Barbara, Bata Éva, Tomyi Ildikó, Venczel Vera, Vass Teréz, Igó Éva, Majsai- Nyilas Tünde és Kútvölgyi Erzsé­bet lép színpadra. Lévai Enikő Éva lett az operettverseny fődíjasa Komárom. Vasárnap rendezték meg Komáromban a 10. Nemzet­közi Lehár Ferenc Operett Ének­verseny döntőjét. A zsűri értékelé­se alapján a verseny 3 ezer eurós fo- díját Lévai Enikő Éva primadonna, Lévai Enikő Éva a Budapesti Ope­rettszínház művésze (Fotó: BOsz) a Budapesti Operettszínház mű­vésze kapta. A szubrett-buffö pá­rosok között Saifi Claudia és Imre Roland (Magyarország) szerezte meg az első helyet, a Maria Elizarova-Alekszander Lenogov páros (Oroszország) végzett a má­sodik helyen. A bonvivánok mező­nyében az orosz Fjodor Oszipov bi­zonyult a legjobbnak, Robert Smiščík, a Besztercebányai Állami Operaház szólistája lett a második, és egyben a Kolozsvári Magyar Opera különdíjasa is. A primadon­nák versenyében a zsűri a fődíj mellett egy második helyet ítélt oda, ezt Fülöp Gergely Tímea (Romá­nia) érdemelte ki. Á zsűri különdíját Chiuariu Lívia (primadonna, Románia) és Szabó Levente (bonviván, Románia) kap­ta, utóbbi lett a verseny közönség- díjasa is. A Budapesti Operettszín­ház különdíját Anna Potyrala- Listwon (Lengyelország) és Peter Malý (Szlovákia) nyerte. (as) KULTÚRA 2016. október 25.1 www.ujszo.com All That Jazz A hétvégén zajlott hazánk legnagyobb dzsesszfesztiválja Nik West, a show-biznisz képviselője (Havran Kati felvételei) JUHÁSZ KATALIN Idén minden eddiginél látvá­nyosabban szakadt kát részre a Pozsonyi Dzsessznapok közönsége. Az igényesebb struktúrák és harmóniák kedvelői jóval éjfél előtt leléptek, a szórakozni vágyók viszont maradtak, sőt lelkesen rázták, akár a színpad előtt is. Az Incheba rendezvénytermei ha­talmas tömeget képesek elnyelni. E tömeg előteremtése nem könnyű fel­adat, komoly hozzáértést igényel a szervezők részéről, még akkor is, ha sokan presztízskérdésnek tartják, hogy ott legyenek a dzsessznapokon. A fő programfelelős még mindig Pe­ter Lipa, akinek 42 év alatt akkor is komoly rálátása fejlődött volna ki a műfajra, ha nem imádná annyira. Ez az ember a trendeket illetően is irigy­lésre méltón képben van, például jól tudja, hogy most kell meghívnia Po­zsonyba Prince kísérőzenekarának basszusgitárosát, Nik Westet, vagy az electro-swing új csillagát, Caro Eme- raldot. És abban is biztos, hogy a for­ró ritmusok (Tiempo Libre) bevonz- zák a táncos lábú közönséget, akár éj­féli kezdéssel is. Persze nincs ezzel a szélesre nyi­tással semmi baj, hiszen a szórakoz­tatónak szánt projektek sem gagyik: a zenészek jól bánnak a hangszereikkel (esetenként jobban, mint amennyit a színpadon ebből megmutathatnak), az énekesek élvezhető hangot bocsá­tanak ki magukból, a végtermék vi­lágszínvonalú - csak éppen nem dzsessz. Az, hogy idén kevesebb osztrák rendszámú autót láttunk a parkolóban, korántsem véletlen. Nyugati szomszédaink, akik az igé­nyes zene miatt viselték el anno a le­pukkant PKO szardíniafílingjét, egy­re kevesebb utazásra csábító nevet ta­lálnak a programban. Az évről évre nívósabb szlovák szcénát nem isme­rik, a világsztárok közül pedig azokat kínálják nekik, akikkel odahaza is vi­szonylag gyakran találkozhatnak. Az „árukapcsolás” sem működött idén, hiszen este hétkor még meglehetősen foghíjas volt a nézőtér, sokan csak tíz után, a nagy nevekre érkeztek, vagy a büfében töltötték az est első részét. De nézzük a számunkra legizgal­masabb koncerteket. Pénteken egy bőgős, Adam Ben Ezra vitte el a pál­mát, akit a szervezők (tisztelet nekik ezért) szólóban léptettek fel. Ilyes­mire nem túl sűrűn akad példa, leg­utóbb talán Lajkó Félix hegedült szó­lóban ezen a fesztiválon 1998-ban. A 34 éves izraeli virtuóz a YouTube-on lett világsztár, anélkül, hogy egyet­len lemeze is megjelent volna, vagy hogy szerzeményeit játszották volna a rádiók. Már a hangszere is „gya­nús”, hiszen egyedi megrendelésre készült, és úgy dobol rajta, mintha bele lenne építve egy cajón, az a bi­zonyos, fadobozra hasonlító ütő­hangszer. A húrok pedig hol úgy szólnak, mint egy spanyol gitár, hol úgy, mint a szitár. Ä különösen szí­nes hangzást torzítókkal éri el, és ha már úgyis folyton nyomogatja a lá­bával a pedálokat, loopokat is rögzít, azaz feljátssza az egyes szekvenciá­kat, és a szám végére nagyzenekari hangzást kapunk. Adam Ben Ezra a stílusokat is merészen váltogatja, rá­adásul néha zongora mögé ül vagy éppen fuvolát kap elő. Sokak szerint ő volt a nap hőse, pedig utána a negy­ven önálló CD-t jegyző veterán olasz trombitaművész, Enrico Rava kö­vetkezett Tribe nevű, fiatalokból álló zenekarával, majd Nik West jött, aki Prince mellett Marcus Millerrel is játszott együtt. Ez a hölgy állítólag azért választott magának férfiasán hangzó nevet, hogy érvényesülni tudjon a férfiak által uralt dzsesszvi- lágban. Tényleg jól basszusgitáro­zik, ám a látvány is legalább annyit nyom nála a latban, mint a hangok. De ami talán a legzavaróbb: nincsenek igazán jó saját számai. Pozsonyban például a legnagyobb sikert a Proud Mary és a Prince-féle Kiss aratta. És persze a műhajköltemény, amelyet a fején viselt. Szombaton egy hazai zongorista hölgy, Jana Bezek izgalmasan tör­delt felépítésű szerzeményeivel és két lengyel zenésszel leiskolázta az est sztárját, a szintén zongora-bőgő­dob felállású GoGo Penguint. A Mercury-díjra is jelölt britek zenei­leg kevésbé érdekesek, náluk a szín­padról áradó energia viszi a produk­ciót. Az aznap épp születésnapos Chris Illingworth szép, de meglehe­tősen egyszerű fútamokkal bűvölte a közönséget. Nem úgy, mint másnap Jon Cleary, a blues nagymestere, aki szintén trióval érkezett, és New Or- leansba röpített minket. Ilyen lehet egy igazi blueskocsma hangulata a műfaj fellegvárában. Elképesztő hangszeres tudás, hatalmas szív, ütős szerzemények. A vasárnap (zenei) csúcspontja ez a koncert volt, hiába következett utána Caro Emerald és Parov Stelar-koppintó zenekara, akik kedvéért még Budapestről is érkez­tek nézők az Inchebába. Adam Ben Ezra, az izraeli varázsló

Next

/
Oldalképek
Tartalom