Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-18 / 242. szám, kedd

o

N

C/}

Néptánc három egész napon át

2016. október 18., kedd, 9. évfolyam, 3. szám

Kalotaszegi színfolt: a cigodák

Egy erdélyi körúton az ember legalább átutazik Bánffyhunya- don, főleg, ha a társasutazás programja meglehetősen sűrű.

A varázslatos táj, a szerény, de sok helyen a népi építészetet vagy legalább elemeit őrző házsorok - kivéve persze a lakótelepek panelházait - után egyszer csak felkapja a fejét. Mi ez? Gazdag romák telepe? Giccsparádé? Megmutatjuk, hogy mi is megengedhetjük magunknak a fényűzést? Ahogy újgazdagék, mi is túlépítjük egymást? Mindig magasabbra, mindig cifrábbra? Nyolcvankilenc után Nyugaton jói megszedtük magunkat - rendes kétkezi munkával és mint mindenki más, mi is ingadanba fektetjük a pénzünket? Ha végigkérdeznénk az egykori putrilakókat,

nyilván mindegyiktől más választ kapnánk a kérdésekre.

A „cigodák”, azaz a cigány pagodák már messziről vakítóan csillognak. Alumínium- és bádogtetőkön táncol a napfény, az udvarokban nyugati kocsik parkolnak, nem is akármilyenek, mert az autó pontosan olyan státusszimbólum, mint a háznak egyszerűen nem nevezhető, inkább csak a palota szóval illethető épületek. A tulajdonos szemével nézve a ház az életöröm, a szabadság, az autonómia kifejezőeszköze.

A ház, bocsánat, palota tulajdonosa mentes minden társadalmi konvenciótól, ráadásul gazdag. Az az ember, aki megpróbál kitörni a mítoszból, amelyet az irodalom teremtett köréje, amelynek része a sátor, a putri, a tábortűz, a tánc, a jövendőmondás. A paloták - legalábbis a már bevakolt, kifestett cigodák - belülről éppoly fényűzőek, mint kívülről. A csipkés bádogtetőhöz arannyal festett belső terek járnak, fürdőszoba arany(ozott) vízcsappal. Kit érdekel, hogy a vizet az udvarról hordják,

(Somogyi Tibor felvételei)

W

Egyik-másik háznak se ablaka, se ajtaja, arra egyelőre nem jutotta.

kannában, mert a vízvezeték nem lételem. Mint ahogy az sem zavar senkit, hogy a csillogó-villogó autó mellett tyúkok kapirgálnak. Elvégre a családi háztól nem idegen a háziszárnyas. És bár a házba nyugati keresetüket építették, az asszonyok nem a legújabb divatot majmolják, többségük ugyanúgy öltözködik, mint nyolcvankilenc előtt. Színes, virágos szoknya, blúz, fejkendő. Hogy a ház idegen-e ettől a viselettől, vagy ez a viselet nem illik a képbe? Részletkérdés, amely a cigoda lakóit a legcsekélyebb mértékben sem érdekli. Mint ahogy az sem fontos, hogy a félbehagyott épületeket, melyeknek csak a teteje csillog, befejezik-e valaha, vagy ott fog romba dőlni a főút mentén. Mert arra ügyelnek, hogy a palotáikat olyan helyre építsék, ahol a lehető legtöbben látják, hogy mindenki észrevegye, itt gazdagok is élnek, akik Nyugaton megdolgoztak a pénzükért, a tégláért, a bádogtetőért. Hogy egyik-másik háznak se ablaka, se ajtaja? Arra egyelőre nem futotta, a falak és a tető elnyelte azt, amit hazaküldtek, hazahoztak, aztán vagy befejezik, vagy nem. (rend)