Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-18 / 242. szám, kedd

o N C/} Néptánc ­három egész napon át 2016. október 18., kedd, 9. évfolyam, 3. szám Kalotaszegi színfolt: a cigodák Egy erdélyi körúton az ember legalább át­utazik Bánffyhunya- don, főleg, ha a tár­sasutazás programja meglehetősen sűrű. A varázslatos táj, a sze­rény, de sok helyen a népi építészetet vagy legalább elemeit őrző házsorok - kivéve persze a lakótelepek panelházait - után egyszer csak felkapja a fe­jét. Mi ez? Gazdag romák telepe? Giccsparádé? Megmutatjuk, hogy mi is megengedhetjük magunknak a fényűzést? Ahogy újgazdagék, mi is túlépítjük egymást? Mindig magasabbra, mindig cifrábbra? Nyolcvankilenc után Nyugaton jói megszedtük magunkat - rendes kétkezi munkával és mint min­denki más, mi is ingadanba fek­tetjük a pénzünket? Ha végigkér­deznénk az egykori putrilakókat, nyilván mindegyiktől más választ kapnánk a kérdésekre. A „cigodák”, azaz a cigány pago­dák már messziről vakítóan csillog­nak. Alumínium- és bádogtetőkön táncol a napfény, az udvarokban nyugati kocsik parkolnak, nem is akármilyenek, mert az autó ponto­san olyan státusszimbólum, mint a háznak egyszerűen nem nevezhető, inkább csak a palota szóval illethe­tő épületek. A tulajdonos szemével nézve a ház az életöröm, a szabad­ság, az autonómia kifejezőeszköze. A ház, bocsánat, palota tulajdonosa mentes minden társadalmi konven­ciótól, ráadásul gazdag. Az az ember, aki megpróbál kitörni a mítoszból, amelyet az irodalom teremtett köré­je, amelynek része a sátor, a putri, a tábortűz, a tánc, a jövendőmondás. A paloták - legalábbis a már beva­kolt, kifestett cigodák - belülről éppoly fényűzőek, mint kívülről. A csipkés bádogtetőhöz arannyal fes­tett belső terek járnak, fürdőszoba arany(ozott) vízcsappal. Kit érdekel, hogy a vizet az udvarról hordják, (Somogyi Tibor felvételei) W Egyik-másik háznak se ablaka, se ajtaja, arra egyelőre nem jutotta. kannában, mert a vízvezeték nem lételem. Mint ahogy az sem zavar senkit, hogy a csillogó-villogó autó mellett tyúkok kapirgálnak. Elvégre a családi háztól nem idegen a há­ziszárnyas. És bár a házba nyugati keresetüket építették, az asszonyok nem a legújabb divatot majmolják, többségük ugyanúgy öltözködik, mint nyolcvankilenc előtt. Színes, virágos szoknya, blúz, fejkendő. Hogy a ház idegen-e ettől a viselet­től, vagy ez a viselet nem illik a kép­be? Részletkérdés, amely a cigoda lakóit a legcsekélyebb mértékben sem érdekli. Mint ahogy az sem fontos, hogy a félbehagyott épülete­ket, melyeknek csak a teteje csillog, befejezik-e valaha, vagy ott fog rom­ba dőlni a főút mentén. Mert arra ügyelnek, hogy a palotáikat olyan helyre építsék, ahol a lehető legtöb­ben látják, hogy mindenki észreve­gye, itt gazdagok is élnek, akik Nyu­gaton megdolgoztak a pénzükért, a tégláért, a bádogtetőért. Hogy egyik-másik háznak se ablaka, se ajtaja? Arra egyelőre nem futotta, a falak és a tető elnyelte azt, amit ha­zaküldtek, hazahoztak, aztán vagy befejezik, vagy nem. (rend)

Next

/
Oldalképek
Tartalom